Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-15 / 159. szám

DSMAGYARORSZflG Szombat 1939. Hl 15 KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 159. SZóm Pusztuló maüyaroh (B. G.) A bukovinai csángófalu: Józseffalva pusztulása ismét aktuálissá tette a történelmi Magyarország határán tul élő bukovinai és moldvai magyarok problémáját. Egyetlen magyar ember előtt sem lehet közömbös, hogyan élnek, illetve hogyan élnek meg csángó véreink több évszázad óta a gyűlölet földjén, a nagy román tenger kellős közepén. Hatvan évvel ezelőtt hallattak —századok óta először — magukról a bukovinai és moldovai magyarok. Istensegits, Hadikfalva és Boldogfalva népe a rossz termés miatt éhség elé nézett és segítséget kért. Egy olasz származású főnemes: Odeschalchi Artúr herceg állt a segitő akció élére s a magyar állam támogatásával hétszázötven csángó magyart telepitettek le az Alföldön, a Maros és Déva környékén. Azóta — sajnos — semmit sem tettünk értük... Pedig íróink másfélszázad óta sürgetik a csángók megsegítését. Közel félszáz könyv jelent meg mostanáig s Lükő Géza munkája nyomán Szvoboda Béla dr. éppen a közeli hetekben festett megrázó képet bukovinai és moldovai véreink sanyarú helyzetéről. Elhagyatottságban és pusztulásban élnek a csángó magyarok őstelepülésü szórványaikon: Etelköz földjén, ezer esztendő óta. Még a legsovinisztább román történészek is beismerik, hogy a magyarság az etelközi „intermezzo" után nem kerekedett föl teljes számban uj hazája fölkeresésére. A nyugodtabb vérmérsékletüek — valószínű a kabarok utódai, a nyolcadik törzs — a hegyeken kívül maradtak. A XIII. században püspökségük is volt Mikov székhellyel s ekkor kezdődött megtérítésük, amit főleg Róbert esztergomi érsek szorgalmazott. A tatárpusztitós a mikovi csángó püspökséget és a magyar telepeket is földúlta, de ennek ellenére a magyarság jelentős eleme maradt Moldova lakosságának. Sok frissítést is kaptak Erdélyből, amikor is a székelyek tömegesen vándoroltak ki: a husziták üldözése, Drágfi és Báthori székelygyülölete, a mádéfalvi székelymészárlás idején (amelyről éppen napjankban irt Nyirő József megrendítően élethű korrajzot). A XIV. századig a krimi tatár kán fönnhatósága alatt állott Moldova, majd Nagy Lajos vonta jogara alá az örökös harc és pártviszály közepette élő országot. Tragikus dolog, hogy az első önálló román szervezkedés a magyar király jóvoltából történhetett meg Moldovában Dragos vajda révén s száz év elteltével az addig csak etnikai románság uralomra jutott s Moldovát önálló fejedelemséggé deklarálta. Az uj földesurak vad gyűlölettel fordultak a moldovai csángó magyarok ellen... Az eloláhosodás ellen a legjobb védőbástya évszázadokon keresztül a katolikus vallásban való megmaradás lehetősége volt a moldovai magyarok számára. Magyar nemzetiségüket egvedül csak vallásuk biztosíthatta. Küzdöttek és harcoltak érte kitartóan, legtöbbször — napjainkig — eredménytelenül. Amelyik ortodox hitre tért, elveszett a magyarság számára. Az oláh fejedelmek fölismerték az ortodoxia állampolitikai előnyét s azzal „hálálták" meg Lajos királynak az önálló moldovai vajdaság fölállítását, hogy a katolikus vallású magyarok ellen nemzetiségd támadásokat rendszeresítettek. A magvar papokat kiűzték s a lakosságot koldusbotra juttatták. Számításuk egyszerű völt: az anyagi és lelki kizsákmányolás utja csak az aszszimilációs temetőkbe vezethet . . . A török uralom alatt, majd a fanarióták idejében még fokozódott a csángómagyarok nyomorúsága. De rosszul tanulta megismerni a történelmet és fajtánkat az, aki ezekután is arra gondolt, hogy a moldovai és bukoviniai magyarokat el lehet téríteni magyarságuk töretlen vallásától. Közel ötszázéves kegyetlen rabszolgasors után megfogyva, a mérhetetlen romángyülölet pergőtüzében: ime mégis élnek a csángómagyarok. Pedig a XIX. század derekán Moldova és Munténia egyesülése óta, uj lendülettel indult el a moldovai és bukovinai magyarság máig is folyó pusztulása. Hiteles följegyzések szerint a XVI. században, a tatárpusztitás után 10—15.000 magyar élt Moldovában és Bukovinában. Százötven év múlva közel kétszázezren vannak. Ma — megbízható adatok szerint — százezer magyar eredetű katolikus lélek él s hetvenezer ma is magyarul beszél Nagyromániának ezen a részén. Százezer magyar csángó, ma, csak az erdélyi, maga is kisebbségi sorban élő magyartól kap némi támogatást. Ez a magyarság ma még él, de ki tudja mi sors Pdtis, Július 14. X szíriai kérdés miatt újra kiéleződött az olasz—francia helyzet. Nagy meglepetést keltett Párisban a tegnapi olasz jegyzék az alexandrettei szandzsák elcsatolása miatt; ilyen lépésre nem számítottak a francia fővárosban. A Petit Párisién szerint illetékes körökben a legnagyobb közönnyel fogadták a jegyzéket. Ugy tudják, a francia kormány nem válaszol az olasz lépésre, 6sak nyugtázza a jegyzék átvételét. A továbbiakban a lap clcs támadásokat intéz Olaszország ellen és azt állítja. Olaszországnak nincsen joga síkn-szállvár rájuk. Vagyonuk jószerrel semmi: törpebirtokosok és napszámosok. Nyelvük mindinkább romlik, életük egyre sanyarúbb 'esz. A magyar államnak elsőrendű feladata volna ezt a százezer magyar t h a z a h o z n i é s letelepíteni őket az Alföldre és Kárpátaljára a most itt élő románok helyéb c. Országos akciót kellene kezdeményezni a csángó magyarok érdekében, hiszen őket még a revízió sem szabadithatja föl a román iga alól. A gyulakörnyéki és a Felsőtiszamelletti Apsa, Kis- és Nagybocskó román népe nyíltan vagy titokban — Nagyrománia után áhítozik. Teljesiteni kell kívánságukat: menjenek Isten hirével Moldovába, menjenek Bukovinába és cserébe helyettük jöjjenek haza a csángómagyarok. Szent István koronájának mostoha gyermekei ezer esztendő multán kaphassanak helyet annál a teri^ptt asztalnál, ahol Hunnia anyánk minden magyar fiának kenyeret és otthont ád. Mozduljon meg végre az ország százezer veszendő csángómagyar lélek megmentéséért. Olyan kevesen vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy százezer magyar a szemünk láttára elpusztuljon. A tizenkettedik órában minden magyar szálljon síkra minden magyarérti ni a szíriai nép jogaiért A Jour annak a véleményének ad kifejezést, hogy Olaszország ezzel a lépésével tulajdonképpen felakarja göngyölíteni az egész mandátumkérdést. Az olaszok úgy látszik nagyszabású diplomáciai akciót készítenek dő az összes gyarmati mandátumok fölülvizsgáld sa erdekében. Az olasz, illetve a francia újságökat napnap után utasítják ki Parisból, illetve Eómá« bői. A francia lapok római jelentése szerint, a* olasz hatóságok kiutasították Bertán í£an£ia Szombaton ujabb tárgyalással Kísérleteznek noszhvábam Megújuló sajiohóborn Olaszország és Franciaország Között Angolellenes tüntetések Japánban Moszkva, julius 14. Továbbra is vontatottan haladnak a moszkvai tárgyalások. A moszkvai angol, francia nagykövet és Stang pénteken nem járt a Kremlben. Lehetséges, hogy a diplomaták szombaton ismét tárgyalnak Mólót ovval. Moszkvában a tárgyalások további fejleményeiről semmi ujat nem tudnak. Hir szerint a Skoda-gyárak képviselője a közeljövőben Moszkvába érkezik, hogy bizonyos függő ügyekről tárgyaljon. Angliától 5 milFó font, Franciaországtól 600 millió frank kölcsönt kap Lengyelország Páris, julius 14. A Londonban folyó angolfrancia—lengyel tárgyalások a három ország közötti egyezmény megkötésével befejeződnek. Az egyezmény pontjai a kővetkezők: 1. Lengyelország Angliától 5 millió font kölcsönt kap. 2. Franciaország 600 millió frankos kölesönt ad Lengyelországnak. 3. A kereskedelmi hitel kereteit még nem állapították meg pontosan, de valószínű, hor 15 millió angol fontig fog terjedni az az öszszeg, amelynek keretében Lengyelország a kct nyugati hatalomtól árukat — elsősorban hadianyagot — vásárolhat. 4. Ha nemzetközi feszültség folytán a zlotv árfolyamát veszély fenyegetné, Anglia és Franciaország pénzügyi segítségben részesiti Lengyelországot a lengyel pénz árfolyamának fenntartására. Feszültség Róma és Páris között az olasz jegyzék után