Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-03 / 125. szám

DÉLMAGYARORSZÁG .Szombat 1939. VI. 3. A ftiálívánu ts az offongás •— Levél a Szerkesztőhöz — Mélyen tiszteli Szerkesztő Ur, enge'dje ineg nekem, hogy tétova tanácstalanságomban a Szerkesztő Úrhoz forduljak fölvilágosításért és eligazításért s a Szerkesztő Úrtól várjak választ arra a kérdésre, arnire én hiába várok másoktól feleletet s hasztalan gyötröm magam a felmerülő orohléma megoldásával birkózva. Olvasom a választás utáni napokban 'annak a „szűnni nem akaró" ujjongásnak lelkesedésre beszabályozott szavait, amelyik tort ül, győzelmi tort, a jobboldali gondolat szédítő aráoyú sikerét ünnepelve. Ha fez az ujjongás csak a MÉP valóban nagyarányú és valóban örvendetes megerősödését ünnepelné, nem volna egyetlen szavam 'sem. De. Szerkesztő Ur, a jobboldali győzelem felett ujjongok — Szegeden épúgij, mint Budapesten —, nemcsak á jobboldalnak, hanem a szélsőjobboldalnak sikerét is ünnepelik s leikükből a választási „harc" Salatt rosszul és nehezen titkolt mámor lángIja most azért csap fel. mert a jobboldal győzelmében végre épúgy köszönheti a MÉP-nek, mint a nyilas-pártoknak sikerét. Ezt megérteném, mélyen tisztelt Szer. •Jcesztő Ur s talán jobban és alaposabban is fmegértem. mintha ennek ellenkezőjét kellene látnunk. Csakhogy vagyunk egypáran, akiknek emlékezőtehetsége még a választások előtti időre is kiterjed s akik nem a pünkösdi hajnalhasadástól számítjuk az új kalendáriumot. Hogy an lehet az, Szerkeszíő Ur, hogy a választás előtt a MÉP szegedi szervezete valóban megrázó figyelmeztetéssel állott a választók elé s a nyilas-vetszedelemre hívta fel minden aggódó magyar szív figyelmét s most azok, akik a /választás napján ezzel a kiáltvánnyal álltak a szegedi nép elé, azok ujjongó szavakkal köszöntik a jobboldali gondolat győzelmét a szélső-jobboldali választási győzelemben. A Tálasztás előtt azt írták, hogy .,egy 'tömeghisztéria kezd úrrá lenni az utóbbi időben sok emberen, olyan ez, mint ami Károlyi Mihály körül csoportosította az embereket. Reszketünk és félünk egy újabb tömeghisztéria uralomrajutásától, amelynek eredménye a meglévő ország elvesztése is lehet". Ezt mondják, ezt hirdetik, ezt kiáltották minden szegedi lap hasábjairól — nem hatvan évvel, de hat nappal ezelőtt s most, amikor a nyilas-keresztes párt győzelmében a jobboldali gondolat sikerét köszöni ik, nem gondolnak arra, hogy hat nappal ezelőtt tömeghisztériát láttak abban s az ország megmaradt részének elvesztését feltették attól, amit ma ünnepelnek, amiért ma lelkesednek s amiben ma politikájuknak és gondolkodásmódjuknak országba szóló győzelmét köszöntik. „'Az országban olyan pénz gurul — mondott ák hat nappal ezelőtt , amelyhez nemzethű magyar nem nyúlhat. Mindenki tudhatja, hogy a nyilasokat külföldről látják cl propaganda-eszközökkel, ebből okszerűen azt lehet következtetni, hogy külföldi a célkitűzés is, amelyért ez történik". Hát Szerkesztő L'r. ami a választás előtt KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP igaz volt, áz falán igaz a választásod után is s ha igaz az, hogy a választások céljára az egyik párt külföldről „külföldi célkitűzéssel" kapott pénzt, akkor azok. akik magukat Teleki Pál híveinek s a Magyar Élet Pártja harcosainak tartják, beállhatnak-e annak a pártnak ünneplői sorába, akikről hat nappal ezelőtt azt hirdették, hogy olyan pénz áll a választás céljára rendelkezésükre, amelyhez nemzethű magyar nem nyúlhat. Ha ilyen pénz trágyázta meg a lelkeket s ha ebből a talajból nőtt ki a választási siker, akkor azok, akik ezt a választás elölt hirdették, láthatják-e és ünnepelhetik-e a jobboldali gondolat győzelmét abban a — szegedi balsikerben, mely — ha a kiáltvánvuknak igaza volt —, a magyarságot és a keresztény gondolatot érte. ,,Aki komolyan gondolkozik, aki szereti a vallását és nem akar hitetlen életet élni, akiket nem sodor magával ez a beteges hisztéria és akik nem akarnak idegen viláXV. évfolyam 123 szám got látni a mi magyar földünkön", — mondja tovább ez a proklamáció, az nem támogathatja a nyilas pártot. Lehet, hogy igazuk volt, lehet, hogy tévedtek. De az Vitathatatlanul igaz, hogy aki mindezt mondta, mindezt helyeselte, minderről másokat is meg akart győzni és most lelkendezve köszönti a nyilas győzelmet, az magáról nemcsak állítja, de bizonyítja is, hogy „nem gondolkozik komolyan, nem szereti vallását, beteges hisztériával sodortatja magát S idegen világot akar látni a mi magyar földünkön." Nem az a megoldhatatlan probléma számomra,, Szerkesztő Ur, hogv ez így van. A megfejthetetlen kérdés az, hogv cr.nvire cinikusan lehet Számolni az emberek kritikátlanságával, ilyen vakmerően lehet bízni mások emlékező tehetségének kihagyásában s ilyen szédületes merészséggel lehet építeni az emberek gondolkodástól elszakított közömbösségére s hiszékenysegiiknek" montblanci méreteire ? feleki Pál miniszterelnök nagu neszeddel vette át szegedi mandátumát „Nekünk nincs szuwseaunk mesfersfges államrendszerekre, megvan a magunk iránya, a magunk magyar alkotmánya" * Budapest, junius 2. A szegedi küldöttség pénteken délután a miniszterelnökség épületében nyújtotta át Szeged megbizó leveleit Teleki Pál gróf miniszterelnöknek és Varga József iparügyi államtitkárnak. A küldöttségben résztvett Tukats Sándor dr, főispán) Pálfy József dr. polgármester, Meskó Zoltán dr. felsőházi tag, R a s k ó Sándor apátplébános, Vinkler Elemér dr., Tóth Imre dr., K ö r m e n d y Mátyás, P. Schneider Yencel alsóvárosi plébános, Rainer Ferenc kamarai elnök, Széchényi István dr. közjegyző. Rácz Antal lapkiadó és még mások. A megbizó leveleket Lehel Pál dr. választási i elnök adta át. Az üdvözlésre Teleki Pál gróf miniszterelnök a következő beszédben válaszolt: Megköszönöm ezt a megbizó levelet, nemcsak a magam nevében, hanem hatunk nevében, mert ezt nem egyedül én kaptam, hanem hatan, akik a lajstromon szerepeltünk. Hatan, akik úgyszólván egyesitjük az egész magyar életet. Benne van a tudománytól kezdve a szociálpolitika, a közigazgatás, a kereskedelem, ipar és képiselve van közöttünk a magyar élet legfőbb gyökere, a földműves- és kisgazdatársadalom 'is. Az első, ami ebből következik és ami egyszersmind politikánk vezérfonala kell, hogy legyen, a magyar társadalom szolgálata, a magyar társadalmi egyseg szolgálata. És ezt ugy mondhatjuk parlamenti politikai nyelven, hogy szociálpolitika. Ha bármilyen törvényt hozunk is, mindig ez kell, hogy vezérfonalunk legyen. — A gazdaságpolitikáról is azt mondtuk, hogv az a legjobb szociálpolitika, meri nyilván megelégedett, cselekvésükben, gondolkozásukban, lelkiéletük kifejtésében kevésbé akadályozott embereket teremt, akikbep \öbli % megértés, több a szeretet, több a barátság, mint olyanokban, akiket az élet kényszerit sokszor más érzelmekre, — mondjuk irigységre, vagy gyülölségre. Én a magam részéről a szociálpolitikát régen tanultam, az első hivatalban, amelyben bivatalfőnök voltam, a rokkantügyi hivatalban. Ezek nem könyvbeli tapasztalatok és azt hiszem, hogy az én barátom és sokszoros kollégám. Varga József államtitkár ur szintén azt vallja, hogy a legokosabb dolgokat nem könyvből tanultuk, hanem az élet normális rendién egvmással valé érintkezésből, kis baiokból kis emberek kis nehézségeiből, amelyek azonban az egyes embernek sokszor nagyon fontosak. Éppen azt tanuljuk az egyes ember esetéből, hogv ezt sem lett volna szabad ugy megítélni, mintha kaptafát csináltam volna magamnak a zöld asztalnál, mert ez is más, mint a többi. És amit a szociálpolitikában gyakorolnunk kell, cz, azt hiszem, mindennek az alapja. Nem sokat okoskodni, nem sokat tervezgetni. fiszintén megmondom, hogy sokszor nehezemre esett úgynevezett programot adni részletekre és anrópénzre váltani azt. hogy mint fogunk' a jövő esztendőben, a következő esztendőben, vagy öt esztendőben cselekedni. Hogy mit fogok" három esztendő múlva cselekedni, amidőn ez a parlament még együtt ül. ba az Isten és nemzet is ugy akana, bogy akkor még itt üljek ezen a helyen. Ha ezt kérdeznék tőlem, azt mondanám, hogv fogalmam sincs. Hacsak azt nem mondom, hogv ami magvaérzésem szerint akkor a leaiobb lesz és aniri azokkal egviitt. akik' az államot vezetik" és az országgvülés többségével együtt jónak' fogunk tartani. Ami pedig a főiranvt illeti. I nekünk nincs szükségünk főirányok