Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-17 / 136. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Szombat, 1939. junius 1?. A hangos vers Tessitori Nóra, a kiváló erdélyi előadóművésznő — aki ma este tart­ja előadóestjét a szegedi színház­ban — írja az alábbi önvallomást a Délmagyarországnak'! Nagyon kell szeretni az Embert — sokat 'crll. szenvedni —. és: helycsen kell lélekzeni. Egy XX. századbeli rapszodosz vallomásaiból) Dedikáció ön magam nak: Az erdélyi, ratosnyai havasok al­ján, a kis falusi ház elhagyatottságban, petróleumlámpa tompa fénye mellett, egy éjjel teljesen egyedülmaradtam. Házigazdáim elutaztak a szomszédfa­luba. Körülöttem titokzatos erdők zúgá­sa és nagy, uag.v, komor sötétség... Napimádó vagyok. Félek minden sötét­ségtől. Ezen az éjszakán ezt írtam Ily­lyés Gyula egyik kötetébe/ ... „Én félek egyedülmaradni sötét evdőkben és sötét szobákban... nyug­talanul dobog a szívem ilyenkor... De akkor elmondok sok verset hangosan a sötétbon — és ekkőr hirtelen vakító fénnyel napfény-páncél szövődik félel­mem köré és elűzi a rémeket: ez a Napfénypáncél Isten szava ben­nem, amit a költök adnak számba és szivembe — és akkor a félelem helyébe boldogság költözik!" ... Egyetlen igazi életmegnyilatkozási for­Mám: a „hangos" vers. Mindig aszerint vagyok vidám, vagy szomorú, hogy aznap mondtam-e el magamnak hangosan verseket? I Több évvel ezelőtt tüdőcsúcshurotos vol­tam. A Fekete-tenger melletti Balcic-ba utaz­tam augusztus 15-én. Halálosan szomorúan. Hő­ímelkedéseira voltak. Köhögtem. Nem volt sza­bad hangosan beszélnem, szavalnom. Folyton hallgatnom kellett. Útitársaim, a forgalmas III. tisztáivá kupéban kacagó jókedvben nevet­géltek, daloltak, lármáztak. Csodálkozva néz­tem rájuk: — Hogyan? Kacagni tudnak olyan embe­rek, akik nem szavalnak verseket?? — kérdez­tem önmagamtól. Hogyan lehet vidám és jó kedvű az az ember, aki nem mond el naponta hangosan verseket? Még ma is bennem ég ez az akkör világo san és pontösan megfogalmazott kérdésem. És azóta is. És ebben a kérdésemben benne van a fe­lelet is arra, — hogy miért kellett ellenállha­tatlan kényszerűséggel verselőadóvd lennem! mert minden életörömnek a Csúcsát jelen­tette ez számomra! Napfény és Szabadságimádó vagyok. És ez » vallomásom mindent megmagyaráz. „Igazi énem tiszta tudata" ez bennem. Szeretem mindig azt tenni, mondani, ami jólesik és ami meggyőződésem. De a korlátok közé szorított valóságos életben ez lehetetlen­ség. Ezer, meg ezer béklyó köti gúzsba szár­nyalni-vágyásunkat: Igy menekültein a gátak elől a líráhöz: a hangos vershez, amely kettőt adott: Adta először is a korlátlan szabadságot, — a bennem megfogant Világnak a kifejezésére. És adta — másrészt —, azt a Petőfi által annyiszor és olyan szuggesztíven kimondott igazságot a lélek daloló-kedvéről: hanggal ki­fejezni, elmondani, kiáltani mindent, ami ég é* él bennünk; JA pacsirta fönn a kék magasban Istenének és magának zeng"... ,..Dh a madár nem kérdi, Eaügatják-e ötét. bdalentt A pacsirta fönn a kék magasban Istenének ós magának zeng, — önmagától száll a dal szivünkből, Ha bú, vagy kedv érintette meg, — Száll a dal, mint szállónak a szélben A letépett rózsalevelek I kgr. v i r á g m é z P. I — I kgr. I. m é z P. 1.20 Nagy Albert Valéria-tér 4 sz. Paprikapiac. Bizonyos, hogy mindenki ezzel a „Szent Já­tékkal" kezdi — az ösztönös és elnyomhatat­lan pacsirta-játékú dalolással. De mire a gyermek felnő — s amikorra már tele van a háta —, ahogyan Szabó Dezső fejezi ki magát valahol —, „tőrdöféssel" —, amiket sorsa, szenvedései ütöttek életébe: ak­kor, hirtelen, a villámfény világosságával döb­ben szívébe és tudatába a másik, véglet: a vég­"etszerüsége megválasztott elrendelt élct-meg. nyilatkozási-formájának. Igy lesz Végzet a kezdet Játékából. amikor a művész már nemcsak a veleszületett dalolókedvéből akar dalolni és beszélni, verset mondani —, banem istene és végzete által belé­jeoltott napsugárhivatásból, amely szeretne könnyeket szárítani, hitet adni és egy jobb, igazabb és szebb Jövőnek megépítése érdeké? ben termékeny építőerővé válni! Mikor egy tudós professzor barátom, aki minden kolozsvári estélyemre eljött — mert szintén versimádó és napimádó —, azt kérdet­te tőlem, hogy mi az én előadásomnak a „tit­ka", — ezt feleltem: — Nagyon szeretem az embert és a napot — sokat szenvedtem és —, jól tudok lélekzen\ s megtanultam a magyar beszéd fonetikai és nyelvi-szellemi törvényeit. » N. Tessitori Nóra. Szegedi szoba a berlini „Magyar Ház"-ban Szegedi paprikafüzéreket, kukoricacsövet, kulacsokat és szegedi népművészeti tárgyakat kérnek a polgármestertől (A Délmagyarország munkatársától.) Pálfy József dr. polgármester levelet kapott a berlini Magyar Ház tulajdonosától, amelyben azt kéri a polgármestertől, hogy egy ajándékcsomaggal te­gye lehetővé, hogy a Berlinben berendezendő Ma­gyar Házban „szegedi szobát" létesíthessen. A né­metnyelvű levél a következőket mondja: „A Berlinben élő 3200 magyar keresztény család már évek óta egy színtiszta magyar házat, magyar otthont, magyar vendéglőt nélkülöz, amely­ben — ha napi nehéz munkája után néhány órára betérni akar, hogy honfitársaival elbeszélgessen — magyar környezet, magyar köszöntés, magyar zene fogadja. Berlin legszebb részén a „Scala" épületének két emeletét béreltem ki erre a oélra. Magyar építészek, magyar művészek és magyar iparosok segítségével épitem fel ezt a „Magyar Házat". — Minden szoba egy magyar város nevét kap­ja. Igy az egyik szoba berendezése, művészeti ki­vitele minket, évek óta messze idegenbe elkerült magyarokat és gyermekeinket Szeged városára emlékeztetne. A szoba dekoratív kivitelezése nagy nehézségbe ütközik, mivel itt Németországban semminemű eredeti magyar tárgyat nem kapni. RossrB olrsó utánzat meghamisítaná a mi szép magyar népművészetünket. És azt a célt, hogy a Rahói nyaralásra hívja fel a figyelmet a DMKE-kulturközpont (A Délmagyarország munkatársától.) Nz utóbbi napokban mind több és több szó esik Rahóról, Szeged város testvérközségéről, de a lapok hasábjain megjelent sorozatos Ismertető cikkekből is megállapítható, hogy a testvér­község csodálatos szépségű fekvésénél fogva és annak magyarul igenjói beszélő és magyar­hűsegéről ismert népe méltán megérdemli azt, hogy a közérdeklődés mindjobban felé terelőd­jék. A DMKE-kultúrközpont sem maradt, érdek­lődés tekintetében tétlenül, hanem — amint ar­ról már hírt is adott — főként az ottani nya­ralásra vonatkozólag igyekezett biztos adato­kat beszerezni és azok közvetlenül a község jegyzőjével fölvett érintkezés és részben hely­színi szemle alapján birtokában is vannak. A beszerzett adatok azt igazolják, hogy Rahó hazánk legszebb és kirándulási lehető­ségekben nagyön gazdag vidékénél fogva, de aránylag olcsósága miatt i» nyaralásra rend­kívül alkalmas és a nép a 6zegedi testvére­ket nagy szeretettel is várja. Aki tehát Rahót választja nyaralása helyéül, nem fog válasz­tásában csalódni és segít is egy arra érdemes népen német tenger kellős közepén élő magyar testvé­reimnek szép hazánkat visszavarázsoljam, nem érném el! — Kéréssel fordulok Polgármester Ur elé, tá­mogassa ezt a gondolatot azzal a nagylelkű aján­dekával, hogy egy láda eredeti népművészeti tár­gyat, mint fali tányérokat, kancsókat, kulacso­kat, különös formájú borosüvegeket és poharakat, száritott paprikafüzéreket és kukoricacsöveket, mézeskalácssziveket, fokosokat, mintás fakanala­kat, tuli-bicskákat, kisebb kézimunkákat és szines szalagokat, apró-cseprő dolgokat küldjön. Ezek a tárgya mind a szivünhöz nőttek; gyermekkorunkát idézik vissza. Közel 1200 Berlinben született ma­gyar gyerek soha nem látta ezeket és fáj az a 'u­dat, hogy talán scha sem fogják megismerni. A „Magyar Ház" megnyitását junius l-re tüziük ki A küldeményt kérném a nagy német vám miatt, mint ,.Geschenksendung''-ot deklarálni. Hálás köszönettel és hazafias üdvözlettel: Haus Hungária." 'N lerv visszhangra talált a torony alatt, Pálfo polgármester minden lehetőt elkövet, hogy a ber­lini vendéglős minél előbb megkapja az ajándéJá­csomagot. Minden valószínűség szerint akadály nélkül lehetővé válik a kért népművészeti tárgyak összegyűjtése. K DVKE-kíiltúrkÖzponf illetéked Helyről arról is értesült, hogy azok, akik egész vasúti jeggyel Utaznak oda és azt az állomási irodá­ban leadják, legalább 8 napi ott tartózkodás esetén ingyen Utazhatnak vissza, ami 50%-og utazási kedvezményt jelent. Erre vonatkozólag a helyszínen az állomásfőnök és a község ha­tósága szolgál bővebb fölvilágosítással. A községtől nyert adatokból összeállitótt tá­jékoztatót minden érdeklődőnek készséggel bo­csátja rendelkezésére Kovács János kir. telek­könyvezető, a knltúrközpont titkára és a Ma­gyar—Olasz Bank, vagy Hübner József nép­művelési titkár. hla uatloü&n az alábbi bájos és nyári tréfának" is beüld történetet: Elegáns úriasszony ül a moziban. A legi». galmasabb jelenetnél hátraszól a mögötte üld úriembernek: i— Nem kellemetlen önnek a kalapom? De igen! — válaszol a férfi megdöbben­tő módon udvariatlanul. — A feleségem ép­pen most jelentette ki, hogy ö is ilyen kalapofi akar . ..

Next

/
Thumbnails
Contents