Délmagyarország, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-26 / 119. szám

Péntek, 1939. május 20. OÉLMXGYXRORSZÁG SZINHAZÉSMÜVÉSZET Csókoljon meg! , (Tristan Bemard bohózata a Városi Színházban) A francia szinmüirók témáikat többnyire olyan tárgykórbői merítik, amely túlnő a nyárspolgári elvek csontos-kocsonyás korlátain. De bármilyen kényes legyen is a téma — gondoljunk akár politikai szatírára, akár társadalmi történetkékre — soha nem lépik át az izlés határait. Annyi finomság, annyi francia szellemesség és párisi „charme" van a boszorkányos ügyességgel elhelyezett mondatok között és mögött, hogy csak az tud megbotránkozni a „tiltott gyümölcs" huncutságain, aki csak azért megy el a „csaik felnőtteknek" jeligéjű előadásokra, hogy megfitogtassa homlokráncoló ellenvéleményét. Ennyit előre kellett bocsátanunk", mielőtt néhány szót szólnánk Tristan Bemard „Csókoljon meg!" cimü bohózaláról s annak szegedi előadásáról. Tristan Bemard szeretett témáiéhoz nvul ebben a naevszerü játékában: szembeállítja a faragatlan, de földtől-szakadt egészségű polgárt az előkelő világ cimkórság-lázában szenvedő embereivel. Természetes, hogy a 'rancia szellem az ősi erejű s nem az ősök erejéből élő embernek nyújtja a gvőzelmi pálmát, de ezt olyan báiial teszi, hógv még az arisztokraták" sem neheztelhetnek- egy pillanatra sem ... Ez a franciás bál és ötletesség az utánozhatatlan ereje a francia Íróknak s ez avatja őket a föld könnved szórakoztatóivá. A Bánky-társulat legjobb erőit vonultatta fel. Bánky Róbert magával ragadó őszinteséggel ábrázolta a gazdag, de „őstelen" francia polgárt, Botond Mária a szinészi játékskála minden nüanszbeli szinéí megcsillogtatta, Zilahy Pál és Szántó Ernő remek" játékán nagvszerüen mulatott a közönség; de Bakos Gvula. Gálffy Marika. Sorr Tenő és a többiek is osztoznak az est forró sikerébén. (m.J —oöo— i)nne9éluesei»; megnuitolfftK ő Szegfűi Képzőművészeti Egyesület tárlatát Csütörtök "délben nyitotta meg Vetess Elemér dr. elnök a Hungária nagytermében a Szegedi Képzőművészeti Egyesület harmadik jubiláris tárlatát. A megnyitáson nagy közönség vett részt, Veress Elemér mengyitó beszédéhen rámutatott a nehézségekre, de reményét fejezte ki, hogy az egyesület kemény munkával legyőzi a közöny és hozzánemértés akadályait. Ezt mutatja ez a tárlat is, amelyben hódmezővásárhelyi, makói és szolnoki művészek is résztvesznek. A megnyitáson megjelent város képviseletében Pálfy György dr. kültúrtanácsnok. Érdeklődéssel szemlélte a tárlatot vitéz Mérey László altábornagy, hadtestparancsnok, dr. Pálfy Józsefné és még számosan Bzeged társadalmának minden rétegéből. Az egyesület reméli a megnyitón tapasztalt lelkes érdeklődésből, hogy a művészi alkotások minél nagyobb számban vevőra találnak. A Képzőművészeti Egyesület a tárlaton műsoros irodalmi- és zenei délutánokat rendez. Az első pünkösdhétfőjén, május 29-én délután félhatkör lesz, amelynek keretében Bordás Ferenfi, a kitűnő grafikus-művész a kisgrafikáról és a fametszés művészetéről ad elő; Belle Ferenö hegedüszámokkal, Márky Imre vergekkel szerepel. oo°— H budapesti rádióban szerepeli Tessitori Nóra (A Bélmagyarország munkatársától.) Szerdán este mindenütt, az egész magyar nyelvterületen Tessitori Nóra, a nagy erdélyi szavaiéművésznő előadását hallgatták. A budapesti rádió mikrofonja előtt modern magyar verseket' szavalt e mindenütt ábitat'tal hallgatták a vérbeli előadóniűvésznő szavalatát, ahol magyar szó csendül meg az emberek ajkán ... Az ihletett megszállottságtól a könnyed játékosságig ivei Tessitori Nóra előadómüvészete. ráz erdély Havasok lelke, zúgó szélvihara és a kis székely faluk néma, csodaváró csöndje hangzik föl ajkán s a verseknek minden rezdülését, rejtett szépségét elmondhatatlan szeretettel, a vérbeli művész rajongásával adja e^ő. Hivatottabb előadó nincsen Tessitori Nóránál. Szépzengésű, tiszta hangján, nemes, ízes magyar beszédén új életre kelnek a versek, tartalmuk úgy megvilágosodik, mint amikor különbözőszínű reflektorők világítanak meg egy díszletet'. Június 8-iki szavalóestje a magyar vers ünnepe lesz Szegeden. Az előadóest elé fokozott érdeklődéssel tekint Szeged közönsége, amely — az előjelek szerint, — zsúfolásig meg fogja tölteni a Városi Szinház nézőterét. Tessitori Nóra szavalóestjének külön eseménye Sík Sándor dr. ünnepi bevezetőbeszéde, valamint a Szegedi Vonósnégyes művészi játéka. —oo®— A színházi iroda hírei Pénteken este Romáin Rolland világhírű színmüve; a Szerelem és halál játéka keiül szinre a Magyar Komédia kamaratársulatának előadásában. Ez az elejétől végig gyönyörködtető darab, amelynek minden sora, minden betűje a szintiszta irodalom, a kamara'társulat legjobb előadásai közé tartozik. A főszerepeket Botond Mária, Tburóczy Gyula és Sorr Jenő játssza. Felvidéki edények -ban a Tisza Lajos-köruton Jöjjön el és nézze meg, mit adunk az üzletben -.18 -.48 -.68 -.98 fillérekért!!! Szombaton délután fél 4 órai kezdetlel filléres előadás keretében Herczeg Ferenc ragyogó vígjátéka, a Gyurkovies.Iányok kerül szinre, mig este René Fauchot kacagtató vígjátéka: a .Vigyázat, mázolva! van a szinbáz műsorán. Vasárnap délután fél 4 órakor mérsékclTTicTyárakkál Zágon István ragyogó vigjátékát: a Szegény leányt nem lehet elvenni cimüt, mig este az utóbbi évek legnagyobb sikerű vigjátékát: a Méltóságos asszony-t adja elő a társulat kitűnő előadásban. Hétfőn délután ugyancsak mérsékelt tíelyárak'kal Dario Nicodemi-nek örökbecsű vígjátéka, a Tökmag van műsoron. Hétfőn este a nagy sikerre valő tekintetfel megismétli a társulat a Csókoljon megl cimü kacagtató bohózatot csak felnőttek részére. Kedden este László Aladár kitűnő vígjátéka: az Aranybilincs szerepel a Játékrenden. Színházjegyek a Délmagyarország kia'dóhivas falában kaphatók mmmmmmmeammmmmrmmtmmmmm CSERZY BE LA2 A ilóe $ nagy paioe jzegeoen 1 (Mikszáth Kálmán szegedi ujságiróskodása) 49 De nemcsak a hatóság volt előrelátó, Kanem a polgárság legnagyobb része is. Már napokkal előbb csónakot helyeztek el a ház udvarán, sokan pedig tutajt is ácsoltak. A városháza tornyában most ütötték a tízenkettőt. Eddig szelíden simogatta a viz hátát a szél, most azonban hirtelen mintha valami dévaj, boszorkányoskedvü fantom kezdett volna játszani, egyszeriben hullámokat borzolt a viz tetején. Szélostorával csapkodta meg az eddig nyugodtabban, békésebben hömpölygő vizet, amely mint valami szörnyűséges fenevad szinte fölhördült ezekre a szélostor sujtásokra s ijesztő lármázással, félelmetes dühvel hánykolódni kezdett mederágyában. Az elemnek ez a féktelen fölébredése, ez a rémitő megmozdulása holtfehérre szintelenitette az arcokat. Az ijedelem költözött egyszeriben a szivekbe. A lapátos cs csáklyás emberek még soha nem rémültek meg ennyire. Hánykolódott már a Tisza, ijesztgetett már a hullámcsapásaival, de enynyire még soha. Most, mint egy béklyóiból, partketrecéből kiszabadulni kívánkozó ősállat, amely fölfalni készül egy várost, rettentő erővel paskolta a gátakat. A homokzsákokkal és földtorlaszokkal megnövesztett gátfalak is reszkettek félelmükben. Azok az emberek, akik verejtékezve küzdöttek a megvadult elem ellen, egy-egy élő kétségbeesések voltak. A gyengébb idegzetüek, a jobban félők elhajították a lapátot, csáklyát, ásót, vagy amivel éppen munkálkodtak és ha, nyatt-homlok igyekeztek rohanni a belváros felé. Igenám, de száz lépést sem haladhattak s már fölharsant a sötét éjszakában kísértetiesen csengő sző: - Áll ií Igen. Nem volt menekvés. A fegyveres emberek visszaparancsolták ezeket az iiedezőket a töltésre: tovább küzdeni az ár ellen. Pedig ekkor már szélmalomKarc volt ez a folyó ellen, amely megveszekedett~>n, zúgva, nyerítve hömpölygött, hánykolódott s mármár a legoptimistább, az eddig legbizakodóbb ember is látta, hogy itt nincs segítség. A háromnegyed tizenkettőt kísértetiesen jelezte a toronyóra. Egymásután vetettek magukra keresztet a kérges munkáskezek s aztán megerőltetett energiával nyúltak megint a szerszám után. A Tisza-töltést védő munkálatokat irányitói egymásután küldözgették' futáraikat a városházi tanácsterembe. Most már ötpercenként hozták a jelentést a kurírok: inog, remeg a gát, a folyó minderősebb hullámveréssel döngeti a partoldalakatí — A harangozó tartózkodjon a toronyban; — hangzott a parancs —, mert minden pillanatban bekövetkezhet a vég. És a tanácsterem zöldasztalánál a komor, esettekintetü emberek mintha a haláltusát vergődő haldokló mellett ültek volna, várták a véget. Várták Szeged halálát. Az isteni akarat megmásíthatatlan rendelkezésébe már belenyugodtak. S jött az éjfél, aztán kongatott negyed l-re, majd fél T-re a harangszó. Most már a legutolsó küzdelmeket folytatták' a gátvédő munkások. A hullámok' mindnagyobb és nagyobb csapásokkal sújtottak á partoldalakra. A szél egyre viKáncolóbHan, egyre bolondosabb kedvvel Kasitotta a viz tükrét. A föl-fölcsapó' hullámok már több emberáldozatot vettek maguknak, belemosták a partélről a munkásokat az örvénylő folyamba s ezek valamennyien a vízvédelem mártírjai lettek. És ez a borzalmas, ez a kétségbeesett könyörtelen küzdelem még egy keserves, gyötrődésteli óráig tartott. Ekkor aztán győzött a folyó. Mint a kötelékétől megszabadult, megveszekedett állat, szörnyűséges hömpöh'Tpsspl rontott a városnak. ÍFulyt köv.)