Délmagyarország, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-20 / 114. szám

szombat 1939. v. 20. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAF XV. Ivfoltjam 114. szám Chamberlain beszéde a külpolitikai heíyzeivői, a biztosítékok „első segélyé­ről" és ax angol—orosx tárgyalások nehézségeiről London, május 19. Feszült légkörben indult meg .az alsóház külügyi vitája. Lloyd George és A 111 e e őrnagy beszéde után Chamber­lain hosszabb beszédet mondott. — Anglia nem hajlandó békét vásárolni olyan engedmények árán, amelyek csak ujabb követelésekhez vezetnek — mondotta. Nem le­het hasznos eredménnyel tárgyalni a végső békefeltételekről, amig néni győződtünk meg .arról, bogv n más népek elleni támadó szán­dékról a másik fél lemondott, vagy minden­esetre feladta azt. A német kormány kijelen­tette, hogy nincs ilyen szándéka. Csak az a baj, hogy nem Atflee képviselő ur az egyedüli, Bki ezt nem liis/.i. Ezt a helyzetet maga a né­met kormány idézte elő. Ennélfogva kijelent­hetem, _ hogv ha meggyőződhetnénk" afelől, hogv nincs támadó szándék, akkor habozás nélkül kijelenthetnénk, mik azok az irányel­vek. amelyek alapián a a maradandó béke. fel­tételeiről tárgyalnánk". — Politikánknak — folytatta Chamberlain '>— uj fordulatot adott Cseh- és Morvaország hekeneleztetése a Német Birodalomba. Nem tudom, megértette-e a német kormány, ami­élőn ezt a lépést tette, hogy milyen irtózatos visszahatást kelteti eljárása a külföldön. Ide­gen államnak ily módon való bekebelezésénél még sokkal súlyosabban aggasztotta a világ közvéleményét a feltűnő ellentmondás c lépés cs a német kormány ismételt ünnepélyes igé­relei között, ami aláaknázta a biztonság érzé­sét Európában és azt a meggyőződést keltette, hogy viine.s biztonságban egyetlen kis állam függetlensége sem, amely a német törekvések útjában áll. — 'A' biztosítékokat, amelyeket Lengyelor­szágnak, Romániának és Görögországnak ad­tunk, első segélynek nevezhetők. Ez a politika nem arra irányul, hogy ellentétes csoportokat állítsunk egymással szembe Európában és nem azt jelenti, bogy a háborút elkerülhetetlennek tartjuk. Politikánk az óvatosság politikája, amely csak bizonyos feltételek közölt lép ha­tályba és a másik félnek hatalmában áll, hogy ezek a feltételek sohase valósuljanak meg. Po­litikánk biztosítéka az erőszakos támadás el­len, amely esetleg és remélhetőleg sohasem fog előállni. ^ — Ila utakat és módokat találhatunk' Szov­jetoroszország együttműködésének megnyeré­sére — folytatta — a békearcéi felépitése kö­rül, akkor örömmel fogjuk azt üdvözölni. A megbeszélés nehézsége és kényessége bizonyos óvatosságot követel, de ez néni tulajdonítandó sem világnézeti ellentéteknek. Fel akarjuk épí­teni a békearcélt és ezért inkább néhány nap­pal meghosszabbítjuk munkánkat, nehogy el­hamarkodott lépéssel rombadöntsük ' egész címletünket. Lord Halifax holnap ismét ta­nácskozik á francia miniszterelnökkel és remé­lem, hogy a tanácskozások után kiküszöbölik azokat az akadályokat, amelyek eddig útjában állottak a megegyezésnek köztünk és a szov­je.tkormány' között és hogy kellő időben beje­lenthetem a Háznak, hogy végre megkötöttük a végleges egyezményt. 1 Tefehí Pál gróf mmiszíerelnöh o szeged! tanyavilágban ismertette a magyarabb, Keresztényebb, és erOsebb nemzet utcélhitiizéseif (A Délmagyarország munkatársától). T e ­leki Pál gróf miniszterelnök a szegedi M£P­lista vezetője csütörtökön reggel 8 órakor ér­kezeit Budapestről Szegedre a Léi-motorossal. A miniszterelnök társaságában voltak: vitéz Tburánszky László miniszteri osztályfő­nök, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezető­je és Incze Péter dr. miniszteri osztálytaná­csos. A miniszterelnök fogadtatására niegje­lentek: Tukats Sándor dr. főispán, Szé­chenyi István dr., Vinkler Elemér dr., Tóth Tibor dr., Ernycy István dr., Gár­gyán Imre dr., Rosta Lajos dr. és Deák János. A miniszterelnök üdvözlésére megjelent az állomáson vitéz Mérey László altábor­nagy, hadtestparancsnok is, akivel a miniszter­elnök az üdvözlések után hosszasan elbeszél­getett. A pályaudvarról Teleki Pál gróf minisz­terelnök és kísérete autókkal Szentmiháh te­lekre hajtatott, ahol a község határában lo­vasbandérium fogadta a vendégeket, a község­ben pedig fölvirágozott diadalkapunál vitéz Ho r v á t h István kisgazda meleg szavakkal üdvözölte a miniszterelnököt, özv. Szabó Jó­zsefné, a MANSz elnöknője pedig virágcsokrot nyújtott át Teleki Pál grófnak. A népkörben Tuskó László igazgató-ta­nító a község nevében villanyvilágítást kért Szcntmibálytelek részére. Elmondotta az igaz­gató .tanitó, hogy a község 2! 100 lelket számláló lakosságának 90 százaléka psprikníöldolgo­záshól cl. tehát életszükségletük a villanyvilá­gítás. í Ezután P. Schneider Vencel alsóvárosi plébános föltária a miniszterelnök elölt, hogy Szcntmibálytelek római katolikus hívőinek nincs templomuk. A miniszterelnök nagy fi­gyelemmel hallgatta végig az előtcrjeszlésekcl, utána hosszasan elbeszélgetett a gazdákkal. Szenliniliálylelekról Részköre hajtatott át a miniszterelnök és kísérete. A község határá­nál lovasleventék kisérték a vendégeket a templom elé. Teleki Pál gróf és kísérete szent­misét hallgatott, majd a népházba ment, ahol nagyszámú gazdaközönség gyűlt egybe. G u ­czy József kisgazda mondott üdvözlőszava­kat, amelyre a miniszterelnök válaszolt. Nagyszéksóson a miniszterelnököt Mas a Miklós kisgazda üdvözölte. 'A miniszterelnök válaszában kijelentette, bogy programja két szóból áll: magvarok vagyunk! Nemcsak bi­zalmat kér a tanyavilág népétől, hanem ko­moly magyar munkát is. Innen a miniszterelnök és kísérete 'Alsfi­központra ha jtatott. A község főterén diadal ­kapu, leventeszázad és a magyarruhás leá­nyok dekoratív csoportja várta. A Katolikus Leányegylet sorfala közölt ment Teleki Pál gróf miniszterelnök az Alsóközponti Gazdasági Egyesület székházába, ahol nagy tömeg vi­haros lelkesedéssel fogadta. Tanács Piti magyarruhásan, versben üdvözölte a miniszterelnököt, majd Reck­tenwnld Krislóf dr. ügyvéd, az Alsóköz­ponti Mezőgazdasági Egyesület alelnöke föl­kérte a miniszterelnököt progranibeszédc el­mondására. \ sitm\ mandátumot tarlia meg a mlntszlerelnöh — Földieim nekem az itteni emberek —> kezdte beszédét Teleki Pál gróf miniszterel­nök. Sok köszönettel tartozom Szegednek. El­sősorban azért, amiért azt mondhatom, liogy földiek. Husz esztendővel ezelőtt, Erdély meg­szállása után Szeged engem fiává fogadott. Legföljebb azt tehetem hozzá, hogy ne bán­janak rosszabbul most sem a fogadott gyerek­kel, mint az édessel. Köszönet azért is, hogy Szeged fölkért arra, hogy a parlamentben kép­viseljem. Mindenkinek sziveszerint való, ha az otthoniakat képviselheti. — Amikor először beszéltem Szegeden, még nem mondhattam el, hogy a szegedi mandátumot fogom meg­tartani. Máshol kellett megmondanom először, Hogy a szegedi mandátumot tartom meg. Ez köteles udvariasság és tisztesség dolga volt. Nem is szálllialtam szembe azokkal a híresztelésekkel, amelyek itt elterjedtek, hogy nem tartom meg Szeged mandátumát. Akkor is megtisztelő vol­na a magyar miniszterelnökre, hogy Szeged mandátumát vállalhatja, ha nem volna a ma­gyar miniszterelnök egyszersmind az, akit Szegedhez olyan kapcsolatoké mint engem sze­mélyesen fűznek. MiI teleírt a szegedi gondolat — Szegedről indult ki 'és ma már ország­szerte tudják, de igy is nevezik az egész irányt, liogy szegedi gondolat. Ez a szegődj gondolat bővült, tágult, gazdagodolt, niinlabogyan min­den fa terebélyesedik, de a gyökere itt volt. Azon az augusztus 9-én. amikor Balatonra repültem és amikor alattam az első.század hu­szár vonult ki a Dunántúl felé, emlékszem még arra, amikor lenéztem rájuk és amikor a rákövetkező nap a főméltóságu kormányzó ur a zömmel elindult, akkor indult el a szegedi gondolat, a Szegeden összegyűlt nemzeti erők fiatalsága az ország többi része felé az ország visszahódítására. Ez a visszahóditás sok' min­dent jelentett. Jelenlelte először a lelkek vitfi­szahóditását. azután jelentette vagyonúnknak", gazdagságunknak visszahódítását és azután je­lentette az ország elvesztett területeinek vis'l­szahóditását. — Ma mindhárom Irányban olyan e?emí­nyek és olyan lépések történtek", amelyek vi­lágosan bizonyítják, hogy egészséges volt az

Next

/
Thumbnails
Contents