Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-09 / 81. szám

DÉIMAGYARORSZÁG Vasárnap, április 9. U

P ! X o n 5 divatcikkek előnyös besxerxési forrása I I B 5 II O I ÖXV. Eusxíigné Pmtér Mária Szécfienyi-íér 2. nem aránylagos heroizmusával, páratlan a maga nemében. A néjnet befolyás azonban mindinkább fölébekerekedik a törökének s az egyensúly megbomlik. Megkezdődik az elné • melcsedés s Erdély már nem tud eléggé rugalmas lenni, eszméi lassan elsorvadnak. A népiséget átfestő munkát a katolicizmus kónzerválja, amely akkor nem volt magyar. Erdély gazdag közélete fölperzselődik, nemzeti öntudata alább hagy. S csak száz év multán. 1791-ben jelentkezik ismét a halottnak hiit erdélyi lélek, amikor a paraszlproletáriátus fölüti a fejét. Leghangosabban a románság között, akiket a bécsi udvarból tüzelnek, a népi lélektől más ulra tévedt erdélyi arisztokrácia és köznemesség ellen. Erdély szociális • nyugtalansággal telítődik meg. a francia forradalom hullámai idáig gyűrűznek. Dc Erdély a maga legyöngült szellemiségében érzéketlenül áll ezekkel az eszmékkel szemben. II. József reformjaiban a nemesi jogok összeomlását fájlalja. Már-már ugy látszik győz a liabsburgi módszerekkel telilett magyarországi mentalitás . . • . De a hamu alatt tüz parázslik s az erdélyi színen megjelenik a két Wesselényi robusztus, Habsburg-gyűlölettel teleszilt alakja. E két ember magnetizmusa világosságot gyújt az erdélyi hegvek fölölt és kisugározza életigenlését ' Magyarország felé is. Az erdélyi arisztokrácia ismét megteszi hagyományos kötelességét. Aranka György tudós társasága a magvar nyelvet tisztogatja s a szalonokból kivetik a német szót, Cscrv Ilona és társnői a magyar színjátszásért lelkesednek, Teleki Blanka grófnő Kufsteint szenved a magyar nőnevelésért. Jósika Miklós és Kemény Zsigmond már megnyerte a magyar lelket a nemzeti ügynek. A Telekiek, Bédeiek és Mikók tevékenysége nyomán muzeuro, könyvtár, magyar műveltség született. A szabadságeszmékkel egyenértékű szabadelvüség hirdetői elsősorban az erdélyi mágnások. Jött az 1111 ió s a centralizáltságban kiütköztek a nemzetiségi törekvések. Világháború és n győztesek osztozkodása: Trianon. Magyarország visszaadta azt, amit érte Erdély tett? Dolgozatunk eszmei sarkpontja ez s a kérdésre habozás nélkül nem is lehet válaszolni. Csonkamagyarorsaág erdélyi két nagy fia: Bethlen István gróf és Teleki Pál gróf közel kétévtizedes, kitartó és SZÍVÓS harcának gyümölcse Erdély számára is most kezd piroslani. Bizonyosan megérjük, hogy a jelszóvá sikkadt „Erdély, ah Erdélyt nem lehet feledni" szólam kihiivelyeződik mesterséges burokjából és Nagymagyarország minden fia számára éppoly fájdalmasan drága lesz Erdély e „szép, de bánatos Tündérország", mint az üldözések elől menekülő, hazátlanná vált erdélyi — magyarnak. Berey Géza. ókaboák Farkas** Bohnert divatszücsöknél legjutányosabban. Somogyi u. 23. Elttkelö helyet kapnak a Felvidék kincsei a Budapesti Nemzetközi Vásáron Budapest, április G. A megnagyobbodott ország, helyesebben a visszacsatolt területek, érthető módon megfelelő helyet követelnek maguknak az április 28-án megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásáron. Itt van végre a Felvidék! Mit kaptunk vissza, mit nyertünk azzal az aránylag keskeny sávval, amit viszszatért Felvidék néven ismerünk és mit hozott az a terület, amelyet a Kárpátalja néven öleltünk szivünkre? Ezekre a kérdésekre pontos feleletet nyújt cs a visszatért területnek előkelő helyei ad a Budapesti Nemzetközi Vásár. Rövid volt az idő, de a minisztériumok és az érdekképviseletek támogatásával mégis sikerült a visszatért Felvidék minden ériékének fölvonulását biztosítani a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Ez a föivonulás, ez a bemutatkozás két részből áll. Reprezentatív kiállítás az egyik rész. Szemben a főkapuval gyönyörű, a felvidéki stílusokban épült frontokkal ékeskedő épület adjh a keretet. A diszcsarnokban Horthy Miklós kormányzó szobra körül a katonai bevonulások fényképgalériája mutatja azt a lelkesedést, amellyel a Felvidék honvédeinket fogadta. Az egyik terem a gyáripar, a másik a kézműipar, egy-egy mintadarabját mutatja majd, dokumentálására annak, hogy ott is megtartották a termelés világszintjét. A harmadik teremben pedig ott ragyog a népművészet minden kincse. A kiállítást természetesen vásár egészíti ki; ezen is részlvesz a Felvidék, amely minden értékét fölkínálja majd a Budapesti Nemzetközi Vásár közönségének. Műszaki cikkek, gazdasági eszközök, borászati szerek, kenő olajok, zsirok vásárlásánál forduljon bizalommal RUH VILMOS műszaki céghez. Mikszáth K. u. 9. Paprikapiac sarok. Zsoli Irtn: CSAHYI PIROSKA Kutyának lalán még sohasem volt olyan jó dolga, mint Zsolinak. Apró, fehérszőrű, feketeroltos fokszi volt, okos és mérhetetlenül elkényeztetett Ü volt a család kedvence; mi gyerekek — számszerint hatan — rajongtunk érte. Zsolié volt a legjobb falat az asztalnál, az édesanyánk külön fűzött neki velösesontot, mert nagyon szerette az „édes1', persze csak a velőt szopogatta Ki belőle. Különben megvételt minden csontos dolgot (valószínűleg ez okból haragudott a szomszédos vénkisasszonyokra) és kizárólag finom hasfalatokkal, tésztává! és lejecskével élt... Még a mai külyarajongó világban sem hinné fT mindenki, hogy Zsoli milyen nrikulya volt. 11a Jókedve volt, szépen szolgált, sőt hajlandónak mutalkozolt néhány magasugrás! kísérletre is és azzal hálálta meg édesanyánk jó főztjét, hogy elhozla neki a pamlag 'Rá gurult pamutgombolyagot. Nrinesak viselkedésében volt Igazi kiityadzsentlmén, de szokásaiban, Ízlésében is. Ebéd lilán két kockacukorral feketekávét szervíroztunk neki. ez volt a kedvenc itala és este a zongora mellé kuporodva áhítatosan hallgatta, ha édesapám játszolt. Persze többnyire neki zongorázott, mélabús Chopin-etűdöket és Beethoven-szonátákat játszott, mert Zsoli csak a „klasszikus" zenét szerette. Ha vlg operett-muzsikát hallott, nagyon nyugtalan lett és bizony-bizony még Lehár Ferenc, meg Kálmán Imre melódiákat is megugatta ... Zsoli volt a család szemefénye, központja. Mi, gyerekek csak akkor vesztünk össze, ha arról volt szó, hogy Zsoli kit szeret legjobban. Én kaptam a legtöbb szemrehányást és hajcibálást, mert Zsoli mindig a sarkamban volt, szemmelláthalóan engem tüntetett ki a legnagyobb érdeklődéssel. Viszont én voltam az, aki legkevésbé reflektált erre a kitünletésre, mert Zsoli iránti szeretetembe egy kis üröm is vegyült: nekem kellett a fehér szőrszálakat eltüntetni a karosszékek és pamlagok bársonyáról és édesapánk fekete ruhájáról . . Természetes, hogy ezekulán én tudtam leginkább megérteni háziorvosunk tiltakozó szavát, •amellyel megingatni igyekezett Zsoli házi királyságát. — Ennyi gyerek közölt kutyái tartani egészségtelen — mondla az őszfejü doktorbácsi és órákhosszat magyarázott, valóságos elöádásokat tartott arról, hogy a kutya nyálában rejtőzik a galandféreg csirája és éles, hegyes szőréi könynven belehelhetjük, vagy lenyelhetjük és fejlődő szervezetünkben snlyos komplikációkat okozhat. — De hiszen a gyerekeket ugy szoktattam, hogy vigyáznak magukra! — mondla édesanyánk és apánk mindig ezzel zárta le a vitát: — Hát a hűség, az semmi? — kérdezte melankolikusan és megsimogatta Zsoli okos fejét. És a hizelgő kutya olyan szomorúan, köi yőrgően nézclt ilyenkor a doktorbácsira, hogy még neki is- meglágyult a szive az orvosi tudomány jég-' páncélja alatt. Zsoli trónja azonban megingott és a doktorbácsi ismételt rohamainak hatása alatt egyre jobban inogni kezdett. Mindtöbbet és többet beszélt édesanyánk a pántlikagilisztáról és galondféregről s mind gyengébb hangon emlegette édesapánk a kutyahűség nemes erényét ... Tisztán láttuk, hogy hová vezet ez. Esténként, •az ágyban megbeszéltük, hogy mi is törte-nhet a szegény Zsolival, ha egyszer ... — még rágondolni is szörnyű! — elvinnék tőlünk . . . Érzékeny gyermekszívünk tükrében már láttuk a szegény,' szép kis Zsolil: nyakában a sintérhurokka! és olyan zokogásban törtünk ki, hogy édesanyánk a másik szobából berohant s nem győzött bennünket csillitani. — Nem, nem engedjük Zsolit elpusztulni! — fogadkoztunk számtalanszor és piros téntávaí ünnepiesen irkapapirra vérszerződést irtunk, amelyben valamennyien örök hűséget fogadtunk Zsolinak. „Hűséget hűségért!" Ez volt a jelmondatunk és az emlékezetes „vérszerződés'1 iS ezzel a mondáit il kezdődött. . Mert Zsoli valóban nagyon hü kis Jószág voltNéhányszor elcsatangolt már. hu fürödni vittük a Marosra, többnyire megszökött és napestig csavargott, ki tudja merre és hol? De az bizonyos, hogy estére mindig megkerült, fáradtan, lihegve* éhesen és feketekávéra szomjasan . . . Ilyenkor valóságos diadalünnepet ültünk és nemcsak vajaskenyerünk legpuhább falatjaik hanem esti kávó-