Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-09 / 81. szám

8 I) 11 MAGYARORSZÁG Vásárnap, április 9. A KÖLTŐRŐL emlékeznek ezek a gyors és mellékes sorok c dübörgő és dinamikus korban, e költőieden korban, ahol a hárfák és hegedűk hangjai helyett dobok és trombiták szóinak, amikor barlangjába szorul be a művész, hogy ápolja és megtartsa álmait majdan nemzetéért és az emberért, — a költőről emlékeznek a tűnő és érzéktclenül elmúló sorok, a költőről, aki két éve már az aranyhomok álmait álmodja a szegedi föld meleg és békés karjaiban, egy megrepedt és megrokkant kereszt alatt, szinte jeltelenül, virágok és méhek közölt a csöndben. IIololl a költő a szegedi föld alázatos álmodója és végzetszerű festője volt, -akinek színeiben az örök Szeged merült meg szinte OIQSZOS végtelenséggel cs ázsiai csöndességgel. végzetesen magyarul, a legmélyebb keresztényi hittel cs a legáhitatosabb európai gondolattal, „Egy hangszer voltam Isten kezében, Ki játszott rajtam néhány dallamot . . ." ha emlékeznek még a kispapra, aki a Naszállyal szemben igy dalolt a „Váci szeptembere-én: „A kispap lelke messze őgyeleg, Várják pásztortüzes tiszai tájak És 6 egy halk Verlaine-vcrsre gondol. . / A legalázatosabb keresztény és a legvégzetszerübben magyar, — ez volna talán nz, amit megőriz majd a küllőről a skatulyázó esztétikai és ítélkező kritika, — a mozdulatlan csönd, a barnu ború, u fájdalmas lemondás és a temetkező emlékezés: ezek volnának talán a vezérszavak, amelyek mindenkor őrizni fogják cs merni akarják a költő művészetét, — de talán hozzá fogják tenni, hogy a legtisztább szegcdi költő is volt,akinek hangján a mozdulatlan Szeged és a mesélő Tisza szólalt meg. legtisztábban, leghalkabban és legfájdahnasabban. Mert Juhász Gynla Szeged hangját játszotta el a legbúsabb dallamokon, Szeged szíve és Szeged tája szólt ezekben a színekben, — egy örökké tartó halk szonett az új nagyar lfra nagy cs nagyszerű zenekarához ... A csönd és a fájdalom küllője Juhász Gyula, aki egy-szerre szólt ősi és modern húrokon, aki egyetlen palettán fogta össze az ősi magyarság és örök kereszténység, az nj európaiság és n tiszta emberség nagy szólamát — és aki ezenfelül először és egyedül szólaltatta meg Szeged dallamait a magyar líra hangszerén. —„Szegény magyar volt. Költő volt, senki, Nem tudott élni, csak énekelni..." Igy kárpitos asztalos ÍBITOir w i e s n e r Amit nem lát a kirakatban, megtalálta emeleti mintatermékben. Klauzál-tér V i r á g h cukrászda mellett áll most is, két év után is fejfája- a kertben, virágok és nühek dalában, — csak éppen rákcllene faragni ... a söjáfc sírverset, amelyben a fájó és tünö életét siratta . . . Költő volt és szegedi költő, aki néhány örök szegcdi dallamot adott a magyar zenekarba, — miért is kívánnak még többet ezek a tünő és mellékes sorok . i . Néhány dallam és néhány tájkép mindössze, ami megmarad e névben: Juhász Gyula, — de ezek a dallamok halkan és fájdalmasan túlélnek dübörgő korokat, dinamikus éveket és siető embereket, — ezek a dallamok az őrök zenét hozzák a csöndből és Szeged örökarcát mutatják, keresztényi alázattal, türelmesen. Sietünk e dübörgő korban, ki érne rá megállni a nemlétező síremléknél, ahol az aranyhomok alól csak néhány ének ballatszik a magyar mezőről és a szegedi égről. „Tápé alatt halkan Forog a malom, Körülötte csönd van, Csönd és nyugalom. Ki érne rá e sistergő korban merengeni egy alkonyaton, amely nem is ad mást, mi»t múló szókat és örök tájképeket: ..6 mennyi esönd van némely alkonyatba n, Mennyi derű és mennyi nyugalom, A felbök úgy p ih c n n c k a magasban, Mint a bárányok a domboldalon . . És a költő, csöndesen és türelmesen, várja a kort, ahol az clszálló füst és az oszladozó korom fölölt megint megszólalhat majd a hárfa és a hegedű — és amikor Szeged is ráér majd hallgatni és könnyezni a költőt, talán ráér majd emlékezni is és . talán elkészül majd egyszer csöndesebb és unalmasabb napokban: a márványfejTa is, -amely az aranyhomok méhzöngésében megköszöni majd a csókokat és a dalokat, amelyeket . kéretlenül és részvétlenül Szegednek ajándékozott örőkreszólóan és bőkezűen. Bőkezűen, amilyen csak egy költő lehet ... És e boldogabb korban a kereszt alól felhangzik majd Pecr Gynt szava, amely Aase felé, Szeged felé száll majd a költő felöl, hálásan és csöndesen: „ i . Köszönök inindenf, a civódást, Ütést, tréfát, a csókolódzást. S most mint illő, köszönd te meg, Ilogy kocsikázni vittelek . . > Igen, Szeged Pecr Gynt székkel befogott kocsiján röpült a költő garabonciás álmaiban, messzire és magasra, bárányfelhők közé, ahol az örök dai szól az örök magyar zenekarban. A költő csak álmokat adott és néhány örök' dallamot. És amíg majd Szeged ráér köszönni és emlékezni, addig a megrepedt és megrokkanó fejfa alól virágok és méhek énekében nem vádlóan, csak végrendclkezöen minden áprilisi tavaszon így szólnak a fejfa-sorok: Szegény magyar voltKöltő volt, senki, Nem tudott élni, Csak énekelni. . . (v. gy.) OPTIKA FOTO szakflilet Qyj|£§-l&tuerészme9ter, Killay A. (Hld)-n. 6. Gyilkosság egy csongrádi tanyán (A Dclmagyarország munkatársától.') Gyilkosságról tettek jelentést szombaton reggel a szegedi ügyészségen. A szentesi rendőrkapi-í tányság jelentette, hogy a szentesi közkórház* ban április 7-én éjjel meghalt özvegy Palásti lmréné gazdaasszony. Palástinét előző nap szállították a szentesi kórházba Csongrádról, ahol tanyaházának egyik szobájában vérbe* faggva eszméletlen állapotban találták. A nyomozás adatai szerint Palástinét rablótámadás érte. A szerencsétlen asszonyt nem lehetett ki* hallgatni a támadás körülményeire vonatkozó* lag, mert anélkül, hogy magához tért volna eszméletlenségéböl, meghalt. Az ügyészség elrendelte a holttest fölbon* colását. A nyomozás folyik a tettes kézrekeri* tése érdekében. Tavaszi szövetek, selymek, maradékok olcsó árban Szabónál Kígyó-utca 2. szám Nemzeti takarókosságra is ! 83 PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK (ALAPÍTOTTÁK 1841-BEN KIRÁLYI SZAB AD ALOMLEVÉLLEL) SZEGEDI FIÓKJA SZÉCHENYI-TÉR ÉS VÖ R Ö SM A R T Y-U TC A SAROK KÉSZSÉGGEL AJÁNLJA FJEL SZOLGÁLATAIT A TAKARÉKPÉNZTÁRI ÉS BANKÜZLET MINDEN ÁGÁBAN! IMHHB