Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-04 / 77. szám

Kedd, 1939. IV. 4 KERESZTEM POLITIKAI nAPiiAP XV. évfolyam 77. szám A béke harcosai Ha valaki nem hallana semmit a mai kavargó világ zűrzavaros életének kaotikus lármájából, csak a világ urainak megnyilatkozásait, csak azokat a beszédeket, amelyekben államfők és kormányelnökök leszögezik magukat és nemzeteiket a béke gondolata és a béke kívánása mellé, azt kellene hinnie, hogy az egész világ a béke harcosa lett s nemzetközi bűnténnyé nyilvánították a háborús készülődéseket. Akárhol, akármilyen alkalmakkor szólalnak is meg a politika urai, vagy a világtörténelem közlekedési rendőrei, mindig csak a béke húrjain kisérik melodramatikus megnyilatkozásaikat, mintha egyetlen céljuk, egyetlen törekvésük az lenne, hogy a világ népeit a maguk békevágyának őszinteségéről és gyökerességéről akarnák meggyőzni. S ebből a tényből egyetlen irányban leKet Csak helyesen következtetni. A nemzetek valóban békét akarnak s írtóznak minden igaztalan háborútól, akár tettesei, akár csak szemlélői lennének is annak. Minden politikus ösztönszerűen azokkal vezetteti magát, akiknek vezetésére hivatott. Ha a politikus ma a békevágyát bizonyítja, akkor csak egy kétségtelen, hogy őszinte békevágy él abban a népben, amelyet a maga békés szándékairól meg akar győzni. S addig még nem veszett el minden, amig a politika urai a béke sürgetésével és megőrzésének kötelessége elismerésével aratnak tapsot. A nemzeteket sokszor sikerült már háborús pártiakká tenni, sokszor sikerült már érdekeik és kívánságaik ellenére a háború megindításának követelői sorába állítani. Mintha csak azért volna újság, rádió, mega? fon s a közvélemény irányitásának minden más technikai fölszerelése, hogy a tömegléleknek ezt a nagy átállítását végre lehessen hajtani. Amit a vezércikk, rádiószózat el tud végezni ezen a téren, azt valóban a kisipar körét meghaladó közvéleménygyártásnak lehet minősíteni. Nagy üzemekben, gyárakban, motorositott szallagon készül a közvélemény s amilyen lemezt játszanak le, olyan melódia hangzik föl a tömegek torkán. De ma még a béke himnuszát sóhajtják el s ma még nincs senki, aki minden föltétel nélkül a fegyveres leszámolást sürgetné. S ezért kell abb^n bizni, hogy talán mégis sikerül elkerülni Európa népének azt a szörnyű pusztulást, a fehér faj hegemóniájának, az európai kultura uralmának azt a végzetes és feltailózhatatlan összeomlását, amit egy kontinentális háború jelenthetne S ma minden háború ezzel a veszedelemmel fenyeget. Az érdekszálak sokkal bonyolultabbak 5 az egymásrautaltságok kényszere sokkal parancsolóbb, semhogy bizni lehetne ennek a szörnyű pusztulásnak a lokalizálásában. Megszólal Hitler s a maga őszinte békevágyát manifesztálja, ami — amint mondja — olyan őszinte és annyira igaz, hogy a legközelebbi pártnapot a béke tiszteletére fogják megrendezni. Megszólal a francia miniszterelnök s kijelenti, hogy nincs számára nagyobb és sürgősebb feladat, mint a béke fenntartása. Az angol miniszterelnök sulyosjelcntőségü beszédében kötelezi magát és nemzetét a béke fönntartására. S nagy barátunk, a Duce, hasonlóan a béke mégőrzése mellett tesz hitet s békés eszközökkél akarja elérni nemzetének kétségtelen jogos kivánságait. Ámha mindenki békét akar, miért kell félni mégis a háborútól? Senki szavaiban, senki békevágyában kételkedni nem iehet; miért hallunk mégis földalatti dübörgéseket? Az emberek nem akarnak háborút, a nemzetek erősek, elszántak cs fülfegyverzettek akarnak lenni, de nem azért, hogy támadjanak, hanem azért, hogy tudjanak védekezni. ITa a nemzetek nem akarnak háborút, akkor a háborús feszültségek okát másban kell keresnünk. A tények, a helyzet, a gazdasági viszonyok, egyik állam gazdagsága s a másik állam szegénysége, az elintézetlen politikai. gazdasági, termelési és elosztási problémák, legelik magukból a háborús fenyegetés levegőjét. Ezeket kellene megoldani végre. Európa népe elhiszi, hogy mindenki békét akar, de nem tud belenyugodni abba, hogy e mellett az általános békeakarat mellett miért dúlja föl az életét mégis a háborús feszültség? Egyszer már le kellene ülni a kerekasztal mélié s meg kellene kísérelni Európa uj rendezését, nem a fegyverek erejével, hanem az igazság, a törelem és a belátás követelményei szerint. A szociális igazság ereje nem törik meg az országhatárokon. Ha egyszer mindenütt ki akarják egyenlíteni azokat a nagy különbségeket, amelyek emberi társadalmak között meredeznek, szüntessék meg ezeket a különbségeket országhatárokra való tekintet nélkül. A fegyverek ereje egymagában nem fogja megszerezni számunkra a békét, forduljunk az igazság eszméjéhez és a szociális belátás gondolatához s egyszer már. a győzők, a gazdagok, a hatalmasok kezdjék el a kiegyenlítődésnek azt a nagy munkáját, amelyik visszaadja azt, amit elvettek s felemeli azokat, akikre lesújtottak. Béke csak akkor lesz, ha országhatároktól függetlenül is diadalmaskodni fog a gazdasági egyenlőség és szociális igazság s Istentől kapott életét élni tudja majd nemzet, társadalom és egyén. Beck lencayel külügyminiszter Londonban Chamberlain uiabb beszédet mondott Anglia akciójáról az alsóház külügyi vitájában »Eijárásunk uj és korszakalkotó fordulatot jelent az angol külpolitika lőrféneíébeir« - »Ha Lengyelországot fenyegetés érné, Franciaország és Anglia haladéktalanul segítségére sietne, — a bekerítésről szóló szóbeszéd a képzelet szü!eménye« London, április 3. Beck lengyel külügyminiszter a londoni lengyel nagykövet kíséretében középeurópai idő szerint 3 óra 33 perckor Londonba érkezett. Üdvözlésére H a 1 i f a x külügyminiszter és a londoni lengyel nagykövetség tagjai jelentek meg a pályaudvaron. A lengyel külügyminisztert teljes ünnepélyességgel fogadták Londonban. Lord Halifax állomásról lakására kisérte, később több látó. gatást tett. .4 döntő fontosságú megbeszélésekr kedden délelőtt kezdődnek. Politikai körökl szerint a tárgyalások eredménye döntő kiha-) fással lehet a nemzetközi események irányáraA lengyel külügyminiszter három napig maradi Londonban. Chamberlain beszéde Anglia akciójáról London, április 3. Nagy érdeklődés előzte meg az alsóház hétfői külügyi vitáját. Az interpellációk során Butler külügyi államtitkár M a n d e r kérdésére kijelentette, hogy Danzig problémája szóba fog kerülni a Londonba érkezett Beck külügyminiszterrel folytatott megbeszélések során. Price kérdésére kijelentette Butler, hogy az angol kormány bármikor jóindulatu megfontolás tárgyává tenné annak lehetőségét, hogy fedezze a román kormány felszerelési szükségleteit a tengeren és az egyéb haderők tekintetében. Greenwood a külügyi vitát bevezetve kijelentette, hogy a békités cimü fejezet lezárult, megnyílt a kölcsönös segély fejezete. A háromhatalmi egyezmény legyen tágabbkörü megegyezés magva. Chamberlain miniszterelnök kijelentette, hogy pénteki nyilatkozatában ő maga hangsúlyozta a nyilatkozat ideiglenes jellegét. — A minden kockázatra kiterjedő életbiz-' tosjtási kötvény természete uj és korszakal-4 kotó fordulatot jelent az angol külpolitika íör^ ténetében, — mondotta. Hogy ebben a tekin^ tetben milyen gyökeresen eltértem a hagyoJ mányos esetektől, az olyan döntő fontossá-^ gu, hogy valószínűleg egymagában ki fos* tölteni egy fejezetet, amidőn megírják a tör-* ténelem könyvét. A nyilatkozat oly határo* zott és világos, hogy alig lehet félreérteni-. Természetesen az ilyen fontos nyilatkozat nem v» natkozhat jelentéktelen határincidqnsekre, hanem csak nagy dolgok, ra, amelyek esetleg még határincidens mögött is rejlenek. — Ha a lengyel állam függetlenségét fe-< nyegetés érné — a lengyel nép bizonyárai kétségkívül ellenállna az ilyen kísérletnek —•y ekkor nyilatkozatom értelmében Franciam* szág és Anglia haladéktalanul segítségére! sietne (éljenzés). Chamberlain ezután hivatkozott , régebbi]