Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-20 / 89. szám

Csütörtök 1939. IV. 20. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 99. szám Budapest és Azokból az üiiuepies és viszhangos szavakból amelyek a római találkozót sokáig emlékezetessé fog jók tenni, a magyar közvélemény figyelmét nemcsak á magyar és olasz nemzet között fönnálló barátság örvendetes ténye foglalkoztatja, hanem az a program is, amit a hivatalos köszöntők az eljövendő politika feladataként jelöltek meg. S ebben a sorban most méltó belvet kapott a. magyar—délszláv megbékélés gongolata. A magunk szerénv posztján s a magunk halk eszközeivel egy évtizedet meghaladó idő óta igyekszünk előkészíteni a magvar közvéleményt a Délszláviával történő ő«zinte és fönlartás nélküli megbékiilésre. Nem volt egvetlen egv alkalom sem, amikor fel ne emeltük volna szavunkat, kívánva'és sürgetve a két nemzet közötti béke helyreállítását. Ha akár Magyarországon, akár Délszláviában olvan esemény történt. vagy olyan szó hangzott el, ami járhatóbbá tette a két ország közötti útat s alkalmas volt annak a bizalomnak megszilárdítására, amivel a két ország népe egvmás felé tek'ntett, mi mindig fölemeltük a magunk kis lobogóját s köszöntöttük a megbékülés jelét. A magyar—délszláv békekötés szükségességét és kikeriilhetetlenségét legelőször a magvar államfő az emlékezetes mohácsi beszédéhen hangoztatta s a római pohárköszöntő hosszú idő múlva egyesen folytatása a Mohácson majdnem tizenhárom évvel ezelőtt elhangzott szavaknak. Itt élünk a Duna medencéjében egymás mellett délszlávok és magvarok, sok évszázados sorsközösség emlékei fűznek bennünket össze s a gazdasági egymásrautaltság parancsa is közös utat jelöl ki életünk elkövetkező szakasza számára. Soha ellenségként nem néztünk egvmásra; magyarok, szerbek, horvátok a szabadság szeretetében, a szabadság kívánságában s a szabadságért vívott harcok emlékeiben összeforrottan éltünk és élünk egymás mellett. A Duna völgvében a két legerősebb katonai szellemű nép mi vagyunk s jogunk van hozzá, hogv ennek a világtájnak sorsát a magunk erejével, a magunk érdekei szerint mi határozzuk meg. A közös érdek közös védelme most egymás mellé állít bennünket csatasorba s amikor közös nagy barátunk, az olasz nemzet is azon fáradozik, hogv meghittebbé és melegebbé váljon közöttünk a viszony, s akkor nekünk is az a kötelességünk, de az a kötelessége a szerb és horvát népnek is. hogy megtegyük egymás felé azt a pár lépést, amit érzésünk kíván és érdekünk parancsol. A Duna völgyében mi akarunk az urak lenni s minden expanzív erővel szembe tudunk szállni, ba megszervez bennünket a közös érdek fölismerése és szolgálatának készsége. Délszlávia és Olaszország között egvre fogv a távolság s egyre közelebb jutnak a magyar határok is az olasz határokhoz; az olasz barátság kisugárzó ereje ad védelmet a mi függetlenségi törekvéseinknek is s a magvar-szerb-horvát megegyezés megteremtené azt a belső erőt is, ami ezt a törekvést örökérvényű valósággá emelné. „ Nem akarunk most az árúforgalom adataival érvelni, sem a rideg üzleti számvetés. sem az emlékekkel való érzelmes gazdálkodás nem vezethet bennünket akkor, amikor világos szemmel kell meglátni magyarnak, szerbnek, horvátnak egyaránt, hogy az európai fejlődés s az európai államok terjeszkedési politikája milyen feladatok elé állítja és milyen kötelességeket ró rá. Aminek a római köszöntő csak Áuffakf-szerű hangot adott, arra rezonálni kell nekünk egész nemzeti életünkkel, egész gazdasági politikánkkal és totális külpolitikai tájékozódottságunkkal. A Duna völgyében nekünk kell átvennünk a vezetés kötelességét és az irányíiós feladatát. Központi fekvésüknél, állampolitikai fölkészültségünknél és katonai erőnknél fogva illet meg bennünket az elsőség. Ez a jogcím i111>liiiwwiif i—wiiimiiiwi n111iiipn mtm azonban nem jelentheti számunkra az egyedülmaradás kötelességét. S nincs Délszlávián kívül még egy ország, amelyikhez az érzelmi megegyezésnek, az emlékek közösségének és az érdekek azonosságának anynyi szála fűzne. Amit Magyarország kormányzója tizenhárom évvel ezelőtt a mohácsi síkon először hirdetett, annak igazságát, nagyvonalúságát, történelmi szükségszerűségét az azóta bekövetkezett minden eseménv igazolja. S ba eddig a Duna mentén élő népek a közelmúlt idők bénító emlékeinek gátlásai folytán az egvmás felé vezető útra lépni nem is tudtak, a nagy integrálódás történelmi parancsa tegve őket legalább most képessé azoknak az intelmeknek messzívlelésére s azoknak a feladatoknak vállalására, amelveknek a római köszöntő adott hangot. A magyar-dél szláv és a magyar-román közeledés a római tárgyalás középpontjában Teleki Pál min?szterelnök és Csáky külügyminiszter uiabb kétórás megbeszélése Mussolinivei — A legnagyobb figyelemmel várják a velencei olasz-délszláv találkozót Róina, április 19. Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter romai látogatásának második napja gazdag programban bővelkedett. A politikai tanácskozások délután folytatódtak. A miniszterelnök fél 11 órakor megnézte az olasz bányászati kiállítást. A nagyszabású kiállítást a Circus Maximus helyén rendezték és kimerítő képet nyújt arról a hatalmas munkáról, amely Olaszország területén az önellátás hadjárata keretében folyik. A kiállítás bejáratánál St aracc minis?ter, a fasiszta párt főtitkára fogadta a magyar államférfiakat, akik a kiállítás megtekintése után Villa ni Frigyes báró, kvirináli magvar követhez hajtatlak villásreggelire. Kétórás menbeszéíés a Palazzo i Veneziában Róma, április 19. Mussolini miniszterelnök szerdán délután 4 órakor a Venezia palotában újból fogadta Teleki Pál gróf miniszterelnököt és Csáki/ István gróf külügyminisztert. A megbeszélés, amelyen jelenvolt Ciano gróf külügyminiszter' is, közel két óra hosszat tartott. A tárgyalások eredményei és a délszláv közeledés Eómal diplomáciai körökben úgy tudják, hogy a magyar államférfiak római megbeszélésein az összes szőnyegen forgó kérdések eredményes megvitatásra kerültek. Beavatott körökben számolnak azzal, hogy a szűkebben veti magyar olasz problémákon kivül további jelentős kérdések tt szóbakerültek, czclr között a délszláv kérdés is. Magyarországot ez elsősorban a te-t é ' te mert az eddigi szoros olasz—magyar barátságnál is fokozottabb mértékben alakul ki a kétnapos tanácskozások során az a felfogás, hogy Magyarország külpolitikája teljesen egy vonalban lialad az olasz külpolitikával. Kómában utalnak arra, hogy Csáky István gróf külügyminiszter, amikor az elmúlt év decemberében Ciano gróf külügyminiszter budapesti látogatása alkalmával felszólalt, ezt a kijelentést tette: „Barátaink barátai a mi barátaink''. Kómában mindenki bizonyosra veszi és tudja, hogy Csáky Istvánnak ez a kijelentése Délszláviára vonatkozott és így vagyon természetes, hogy a magyar külpolitikát legközelebbről érintik a bárom nap múlva Velencében meginduló olasz— délszláv tárgyalások. Cianö gróf és Cincar Markovics délszláv külügyminiszter szombaton Velencében ülnek össze és mint az olasz, mint a délszláv, dn ugyanígy magyar diplomáciai körökben is érthető érdeklődéssel várják a megbeszélések eredményét. Magyarország ismételten tanúbizonyságát adta annak, hogy Délszláviával való jóviszonyt ápolni óhajtja és Csak sikert kívánhat a velencei megbeszélésekbezSportbemuta*ó a Foro Mussolini-n 'A Venezia-palotában folytatott megbeszélések után Mussolini vendégeivel a Foro Mussolini márványstadionjába ment, ahol a fasiszta ifjúság ünnepi bemutatója volt Negyed 7 óra után kürtösök jelezték a vendégek érkezését. A zenekar a magvar himnuszt játszotta. Tercekig tarló üdvrivalgás fogadta a Ducef és i magvar államférfiakat. Starace párttitkár ezután •„Ejja-eia-.allala'te vezényelt előszűr Telek' Tál gróf miniszterelnökre, majd a. Ducera sz egész stadion visszhangzott az ünnepléstől Ezután megkezdődött a bemutató Először le-.