Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-16 / 86. szám

10 DÉLMAGYARORSZACz Vasárnap, 1939. április 16. G. F. B. blúzok, G. F. B. harisnyák, G. F. B. selyem fehérnemüek, csakis egyedül kaphatók cégünknél. Vat-aUol oiv-asiatm, hogy Maurioe Maeterllnck, a költő nyilatkozik az öregségről. Az egyik francia irodalmi lapban szólal meg a sejtelmes árnyak ftnomszavu, kutató elméjű költője és igy ir a következő csthomályról, életének alkonyáról: „Az öregség küszöbén hátunk mögött tudjuk mindazt, 'amit ifjú korunkban magunk előtt láttunk és a jövő értelmezésében magunk számára bírhattunk. Mennyi nap. hónap, év, mennyi erőfeszítés, mennyi nyomorúság azért, hogy elérkezzünk valahova. Kinek volna kedve újra kezdeni, ha tudja, hogy semmi srm változik meg mindabból, ami bekövetkezik? Ha elérem nyolcvan évemet — amelyet egyáltalában nem kivánok —, vájjon ' megtudok-e valamit végz.ctem lényeges pontjai tekintetében? Íme, itt vnnnak az öreg napok, amikor nincs szükségünk többé magunkra, amikor nem élünk már többet magunkban és amikor kezdünk boldogok lenni, hogy nem leszünk többé. Egyik korombeli barátom kérdi tőlem, hogy mit gondolok az öregségről, amelyben most már nyakig benne vagyok? Hogy mint, jelent, mit hozott yékem? Megmondom őszintén, hogy nem ismerem. Az örömök elhagytak, nem tetszenek többé Kétségtelen, közelebb vagyok a hatálhoz, de én mindig a közelében álltam, mert sohasem különítettem el az éleitől. Ez a kettő majd akkor válik cl egymástól részemre, amikor éppen nkar. Nincs semmi okom megváltoztatni mindazt, amit teszek, vagy gondolok. Mindig ugy cselekedtem és mindig ugy gondolkoztam, mint akinek tovább kell mennie a holnap felé. Nincsenek igazságtalanságaim, amelyeik jóvátételre szorulnak. Nem hiszem, hogy az utolsó órában más ember leszek. Mint ahogyan az élet kezdetén cselekcdiem, mindig magasabbra szállottak reménykedéseim, mint ahol vagyok. Ismerem határaimat, amelyeket nem fogok túllépni sirbatétclnn pillanatában sem. Azt tettem, amit ludhm. Ila nem cselekedtem jobban, azért volt, mert nem érdemeltem meg, hogy jobban cselekedjem. Hiába kíséreltem meg átlörni azt, r.mi korlátozott. Tudt im, hogy olt tul van mindaz, amit-nem Ismerek, de sohasem láttam. Éveim ellenérc most is megkísérlem, hogy eljussak oda. Mert mások ío vább mennek, mások elérik azt, amit az en jóakaratom nem tudott elérni. Összefoglalva: kevés rosszat tettem, legalábbis amennyiben nem nevezzük rossznak az igazság keresését. Még kevesebb jót, legalábbis, -amennyiben jónak nevezzük magát a keresést a kutatást". Igy összegezi elmúlt életét az agg költő, akinél jobban csak igen kevesen tudták pai—mmmm ' PMI • • mi.u' *M»mm«MMUI l?ollál£ Tesl vóreknól. Széchenyi-tér 17, Csekonics-utca 6. 1 'artlli l>iiHlimil— MIIf HBHI1M!LSZ tag pirra vetni a lélek látomásait és o kimondhatatlan, sejtelmes érzéseket, amelyek mindig a halál közelségét lehelték munkáiban. A „Kék madár"' nagy mesélője mondoH valami uja! nyilatkozatában? Aligha. Vallomásában nincsen semmi különös, semmi „eredetieskedő" és mégis oly megrágó, mint valami halk, fájdalmas, utolsó sóhaj. Mert Maetcrlinck nem mondotta el éppen azt, amit a Kék madár költőjétől elvárt volna -a világ," nem beszélt arról, hogy megtalálta-e álmainak kék madarát, az élet érielmét, boldogságát . . » (cs. p.) Szobafestést mázolási es huíorténíjczfcf ledolcsóbban készit Kovács, Gombos és Mihályi üzeme. Deák Ferenc utca 8 b. A Szegedi Ipari Vásár egyik érdekessége: a kiállításra kerülő árvizi királycsónak Nagy érdeklődés nyilvánul meg, különösen a Felvidékről a vásár iránt (A Délmagyarország munkatársától.) A Szegedi Ipari Vásár rendezőbizottságának közlése szerint a vásárterület már csaknem egészen le van foglalva a jelentkezett kiállítók részére, annak ellenére, hogy a vásár csak másfél hónap íuulva nyílik meg. A vásár látogatottságát illetőleg kitűnő kilátásai vannak a vásár vezetőségének, tekintve, hogy vidékről máris feltűnő nagy érdeklődés mutatkozik. Ez az érdeklődés különösen a Felvidékről tapasztalható. A félárú utazás és filléresvonatok révén sikerül is elérni a vásárnak, hogy nagyszámú vidéki közönséget hoz Szegedre. Az idei vásár számos meglepetéssel szolgál a szegedi közönségnek. A kiállítási tárgyak sokszerűsége mellett olyan érdekességekről is gondoskodik a Vezetőség, mint például az árvízi királycsónak kiállítása is. Az árvíz idején, amikor a rommá pusztított várost meglátogatta a király, ezen a csónakon tekintette meg a pusztulást. A csónak magántulajdonba került és még soha nem állították k>. A vásár! vezetőségének most sikerült a tulajdonostól a kiállítás időtartamára megszerezni a csónakot abból az alkalomból, hogy 60 évvel ezelőtt öntötte el Szegedet a Tisza. Egyébként ez a csónak a jelenlegi tulajdonos halála után majd a múzeum tulajdonába kerül. A vásárral kapcsolatos minden ügyben készséggel áll az érdeklődők rendelkezésére a vásár irodája: Horváth Mihály-utca 3., telefon: 14—15. IsttHÍ OK áldásArin: REREY GÉZA Lágyszemre kapálnak a szöllőbcn. Tempósan, illgujjjra vetkőzve halad a munka. A beszédesebbje elmétázva emlékezik, a löbbick hallgatva húzzák a kapát, V-alakban, tetöiránt haladva, mint költöző darvak az őszi égen. Tul -a barázdán hnmisniosolyu lányok-menyecskék fürgélkcdnek, hajladoznak a burjadllombu tőkék körül, néha felegyenesednek, figyelnek, ha olyan jut eszébe valakinek, amit érdemes elmondani és meghallgatni is. Hegyezi fülét, fél szemmel átálpíllanl hozzájuk kapája mellől Anti. Nagydarab gesztenyebarna suhanc, csak lopva mer a lányok felé nézni, fél, hogy kinevetik. Lapulva figyel, mint a nvul s lát-bnll mindent. Rokonság jussán bizalmasa a gazdának, emiatt alvincellérnek titulálják. Nem is megy még emberszámba, kivéve, ha ingerlik. Ilyenkor tanácsos előle tisztulni, mert fenemód kemény ökle van, meg verekedős is, mint minden fajtája. A munkában élen halad, ő szabja az Iramot. Mellette Károly, a szomszéd vincellér sehogyan sem (url vele lépést tartani. Gyakran haza is lépdel a hizót étetni, meg a kis borjut ajnározni. Azt is tudja mindenki. hogy hazajáró lelkét -a savanyu vinkó is húzza, ö irta volt emlékezetes levelében sógorának Argentínába: „oszt tudass afelől is, hogy rálátok nagyobb-e a négypénzes pohár, mint Idenaza, mivelhogyha csakínnyi, akkor igazán sem.-ni értelmét se látom a magam részéről az egész Amérlkának . . " . Az tilfelöl való oldalon Gáspár István hozza az életigát. Komor pillantásokkal rgyengeli a akkor enyhül fel némikép, ha patkány szemű kölyke jut eszébe, akiért még az anyóst is elnézi a házba. Rágondol és meleget érez szivetáján. Hajnalban, amikor eljött hazulról, ou korfütyül őt igért neki, dehál — a fene essen bele ebbe a Murokbn — nem ári hitelbe szombatig. ... De nécsak ... be remek ez a gyöngy szöllö. Szinte kacag az emberre. Oh, te viaszsárga hamvas gyönyörűség, a Jóisten is Janikának teremtett . . . Körülnéz. Vájjon nem figyelik-é? Lassan utánanyul, kemény körmei közt elcsipi a kocsányt s a hamvas jószágot gyöngéden becsúsztatja inge alá. Utána nagy lendülettel hasítja a zsiros földet .izmait elégült öröm feszíti; hogy nem látták meg. Periig meglátták. Gábor, a vincellér, aki sereghajtóként forgolódik a hátuk megeft s elegyengeti a műhibákat. Biz' ő látott mindent, de nem emelt érte szót. Türtőzteti a természetét és visszafojtja lelkiismerete mélyére a tiltakozás felbuggyanó buborékát. A célszerűtlen szóváltás hátráltatja a munkát meg talán tudja is azt. ami Gáspár István lelkébe végbement. Az emésztetlen falat végre is megfekszi a gyomrai. Nézi, liogy István milyen viszolygás háttal egyengeti derekát, kirobban belőle a kulyálkodás: — Milyen jó a tartása annak a kapának, Pista bácsi . . . táblsszélt, hisz' becsület kérdése, hogy egyenesen álljon, mirfi a nvil. Gondbarázdás arca csak — Jó biz'a. Azért választottam egy bót portéka közül. — Értsünk szót, Pista bácsi — ellenkezik a vincellér —, nem a kapának jár a dicséret, hanem a gazdájának. Olyan rangosan illeg-billeg, mint aki menyecske körül forgolódik . . , — Ugyan, ugyan, mi jut eszedbe. Hát gondolhatok én olyasmire? Nekem már csak az ád gondot. ami után élek . . . — Nem olyan öreg ember még Pista bácsi...— kötődik tovább a vincellér. — Abbizon. Nagyapám, szegény, öregebb lenne, ha még élne . . . Azlán meg tudod. Szent Mihály nap után egyre megy, akármerről fuj a szél. Csak hideg a mind. — Hát mondhatom ... — mereng el a vincellér. Szent Mihály napjától ugyanis eszébe jut az ősz cs az őszről — Lujzi, a tehén, amelyik nem türi a fejést és szüret után el kell adni. Pedig az asszony hallani se akar róla. hogy eladják. —• .Nem azért mondom, hogv saját nevelés, de sző, ami szó. olyan akurátns tehén nincs több a sóspusztai csordán . . . Azt mondja a minap Hersliné a boltban: „no. megrakhatod a tüzet. Hani, mindjárt ránkesteledifc. Már jön a Nőegylet a Sósóról, persze elől a Gábrlsék tehene. Olvan gangos a járása, mintha ő volna a kapitány''..; — Hát ezért nem engedi, hogv kihajtsam a vásárba. pedig csak az lesz a nóta vége. mert. ha nem állok mellette, mikor fejni kell. elég. hogy egv ujjal nyúljon hozzá az asszony, összeborzong a bőre és' rag. min! a paripa,. . . Olyankor fúlhatok répalevél után neki De ha rossz kedvemben talál, akkor egy testhezálló birssubögóval látom el a baját . . . Felemeli a fejét és átnéz •a nők felé. — Te Ágnes, nem voltam reggel jelen a fe-