Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-11 / 58. szám

Szombat, 1939. III. II. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 58. szám A belgrádi béke Fegyveres cseh államcsíny az elszakadásra készülő Szlovákiában Prága eltávolította a Ttso-kor mányi, cseh katonaság megszállta Po­zsonyi, letartóztatták a szeparatista vezéreket - Ostromállapo', éjsza­káig tartó tüntetések A Bécsbe menekült Durcsánszky felszólította a Hllnka­gárdát, hogy fokozatosan vegye át a hatalmat Pozsony, március 10. Pénteken döntő for­dulathoz c kezett az a harc, me!y már hetek óla élesen szemb;állttolta a prágai és a szlovák kormányt. Mint ismeretéi, a szlovákok zsolnai hatá ozat alapján kimondották, hogy a csehek, morvák és szlovákok egységes szövetségi álla­mot alkotnak. Az utóbbi' időben egyre élesebb propaganda indult meg Szlovákiában ez ellen és ennek a mozgalomnak vezére Tidca tar ár és Mach Sanyo, a szlovák kormány propaganda­főnöke volt- Miután velük szemben Tiso kor­mányelnök gyengének bizonyult, n köztársasági elnök csütörtökön elmozdította a Tiso-korményt és helyette Szivák eddigi miniszterel­nökhelyettest bízta meg a kormánv vezetésével. cok lilán megszállta Pozsonyt. Teherautók hosz­szu oszlopai vitték Pozsonyba a cseh és a morva cséndörséget, rendőrséget és katonasá­got, mellyel szemben a szlovák diákság ellcn­á'lást tanúsított, ugy, hogy páncélautókkal és szuronyroham­mal verték szét az ellenállást a be­vonuló cseh légiók. A szlovák diakokat letartóztatták mindazokkal együtt, akik csatlakoztak az ellená'láshoz. Fogságba került a szlovák mozgalom vala­mennyi ismertebb vezére, köztük Mach Sanyo és a Itlinka-yá da két alvezére: Farkas és Mur­gács. Tiso őrizetben Előbb a délszláv kormány kultuszminisz- . tere nyilatkozott meg s valóban emelkedett szellemű beszédben tett Ígéretet arra, hogy az uj Délszlávia iskolapolitikája a nemzeti­ségi kisebbségek kulturális igényeit teljes .mértékben ki fogja elégíteni, mert az anya­nyelvhez való jogot soha, semmiféle vonat­kozásban -kétségbevonni, vagy csorbítani nem fogják s most, a külügyminiszter nyilat­kozott meg s a két ország megbékélésének s testvéri közeledésének sürgetésére talált mél­tó és államférfiúi sulyu szavakat. Ezeket a nyilatkozatokat örömmel és együttérző helyesléssel fogadjuk mi is. Ki kell érlelődni annak a belátásnak, hogy most és a ránkkövetkező időben a nemzetközi politika csak nagy egysé­gekkel tud számot vetni. Kis nemzetek megőrizhetik a maguk függetlenségét hatá­raikon belül, do a nemzetközi politikának — mint régen mondották: — parkettjén egye­dül a maguk lábán megállani nem lesznek képesek. Nagy integrálódás lázában él a világ. Tengelyeket kovácsolnak különböző fővárosok politikai műhelyeiben, szövetsé­geket szőnek, megállapodásokat fogalmaz­nak, érdekszférákat terjesztenek ki és erősí­tenek meg baráti megállapodásokkal, úri­emberi kötésekkel. A Duna völgyében élő nemzeteknek is meg kell találniok azt az élet­formát, amelyben politikai súlyaikat érvé­nyesíteni tudják s amelyben biztonságuk fel­tételeit megtalálják. Az bizonyos, hogy a kisantant nem volt az. A kisantant széthul­lott, mielőtt maradandó eredménnyel tudta volna nevét cs életét megóvni az életénél to­vább tartó emlékezés számára. A kisantant ma már csak riasztó emlék és cáfoló bizonyítok. Nem tarthat össze államo­kat, nem foghat együttműködésre össze nemzeteket a gyülöködés. A háború utáni átrendeződésnek és az uj államok alakulásá­nak lázában azok számára, akik történelmien gondolkodni nem tudtak, lehetett fantázia olyan egyesülésben, amelyiknek egyetlen célja az erőszakkal elvett birtok védelmezése volt. De ha nem tartható fenn a cél jogosult­sága és igazsága, nem tartható fenn az a szövetség sem, amelyet ennek a célnak vé­delme hivott életre. A kisantant maga olyan természetellenes alakulás volt. mint Cseh­szlovákia s talán nem is kell több példára hivatkozni annak a gondolatnak védelmére, aminek. igazságát immár a történelem tanú­sítja és példázza. A kisantant szétpattanó abroncsai láttára mégsem szabad a Dunavölgyében élő nem­zetek szövetségének céltalanságára gondol­ni. Ennek a szövetségnek lehet hivatása, lehet to r t é nel m i f el a d a ta, lehet meg­valósítható nemzetközi jelentőségű program­ra, de csak akkor, haezaprogramnem helyezkedik szembe a történel­mi erőiekkel s "a z igazsággal, ami­nek a történelem nem ura, hanem szolgára. Magyarország ellen és Magvarország nélkül énpugy nem lehet dunavölgyi szövetség életképes, mint a szervezet, amelynek tagjai a szivét akarnák kirekeszteni a kéz, a láb, a fej és gyomor egyébként harmonikus össze­rnüködéséböl. Magyarországgal pedig nem lehet szövetséget kötni a magyarság meg­Cseh katonaság megszállta Pozsonyt A cseh kormány elleni elkeseredés olyan eseményekben robbant ki, melyeket a cseh kormány felhasznált arra, hogy államcsínnyel vessen véget az ellene folyó propagandának. Tudomására jutott a cseh kormánynak, hogy a Hlinka-gárda csütörtökön este általános riadó­készültséget rendelt el és utasiíást adott va­lamennyi alakulatnak, hogy vonalion Pozsony ellen cs foglalja cl a várost. A cseh-morva katonaság megelőzte a Hlinka­gárdát és a hajnali órákban véres utcái httr­békitése nélkül. S ezért tartjuk a lehető leg­szerencsésebbnek még azt a sorrendet is, ahogy a délszláv politika reprezentánsai a közeledésük készségét kifejezték: előbb igazságot, jogot és kulturát a határaikon belül élő, azután bé­kejobbot a határalkon kivül élő magyarságnak. A legutóbbi idők történelme elég világos és elég határozott módon juttatta kifejezésre azt az igazságot, hogy országhatárok nem állhatnak egy nép tagjai közé. „Mi neked fáj, nekünk is fáj". Nem lehet a magyar nemzet politikai barátságbon azzal a hata­lommal, amelyik az uralma alá került magyorság életsorsán nem bizo­nyítja azt, hogy a magyarsággal lélekben is keresi az őszintémé g­b é k ii 1 é s t. Az utolsó évek eseményei arra mutattak, hogy ugy nálunk Délszlávia felé, mint Délszláviában Magvarország felé őszin­te barátság és a közeledés tiszta vágya erő­södik meg s mióta a mai délszláv kormány uralmon van, szívesen ismerjük el, a közele­désnek és megbékélésnek ezt a programját Prága, március 10. Illetékes cseh helyről cá­folják azt a hirt, hogy Tiso eddigi miniszter­elnököt letartóztatták. Pozsonyi jelentés szerint Tiso lakárán, egy pozsonyi kolostorban tartóz­kodik, ténylegesen nem lartóztatíák le, azonban annyira őrzik, hogy mozgási szabadságában lé­nyegesen korlátozva van. Durcsánszky Bécsben Bécs, mácius 10. A bécsi rádióállomás dél­után 4 ói a 45 perckor szlovák nyelvű rendkívüli adása során a következő közleményt mondot­ta be: •— Mint értesülünk, Durcsánszky szlovák nem is zavarja meg semmi. Magyarország és Délszlávia azon az uton van, bogy a maguk nemzetközi súlyát egymás érdekében is ki­fejthetik majd s részesei, sőt kezdeményezői lehetnek még olyan nemzetközi csoportosu­lásnak, amelyik a mai erőhatalmi szövetsé­gek mellett súllyal és tekintéllyel fogja tud­ni képviselni a reábízott érdekeket. A ma­gyar nemzet soha nem nehezítette meg en­nek az őszintén baráti együttműködésnek lét­rejöttét s örvendezünk, hogy amióta ennek ö megbékélésnek első jelei mutatkoznak, IZÓIH Magyarország külpolitikai helyzete, tekinté­lye, ereje olyan gvarapodáson ment keresz­tül, ami a vele való megállapodást ma még kívánatosabbá teszi, mint amennyi varázs­zsal a mi barátságunk eddig iárhatott. S rpi­nél dezoláltubb a politikai helyzet s a nem­zetközi összefüggés a Duna völgyéhen, an­nál sürgősebben van arra szükség, hogy « kristályosodás folyamata meginduljon. S erre jobb, ígéretesebb s több előnvt hozó kezde­ményezést elgondolni is alig lehet, mint amennyit FI magyar—délszláv megegyezés, igér.

Next

/
Thumbnails
Contents