Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-05 / 53. szám

Vasárnap, 1939. március 5. DÉLMAGYARORSZÁG 575 Szegedi fiuk hazavágyó, könnyes élete az örök szomjúság országában Az idegenlégió egyik katonájának drámai riportja a végtelen sivatag kék ege alá sodort sorsokról (A Délmagyarország munkatársától). DélAlgériából, a végteleu homoksivatag széléről küldte el vágyakozó üzenetét ..Hazavágyó" jelige alatt a francia idegenlégió katonája, akinek inár több hangulatos, megkapó Írását közöltük a Délmagyarország hasábjain. A fiatal magyar légionista szegedinek számítja magát, öt éve él künu a Szaharában és különböző állomáshelyeiről szines leírásokat küld lapunknak. Ezúttal két fényképet is mellékelt leveléhez; az egyik katonabajtársai társaságában ábrázolja. A fényképeken az oázisban pihenő idegenlégionistak a Délmagyarországot olvassák. Levelében azt irja, hogy a Délmagyarország jelenti nekik, az idegenlégióba szakadt magyar fiuknak a sóvárgott haza üzenetét. — Ha mi átolvastuk, továbbküldöm, így végigolvassák uagyon sok állomáson! — irja. A messze idegenből bazavágyódó fiatalember azt irja, bogy beküldölt legújabb cikkét azoknak szánta, akik a távolban csillogó, kalandos déli bábot sejtenek. — Ne, nc jöjjenek ide! — irja figyelmeztetően. Hiszen úgyis oly sokan vagyunk itt magyaroki Elmondja, hogy a helyőrségük létszáma körülbelül 160 és ebből 17 magyar fiu és a legtöbbjük elcsatolt területről sodródott a Szaharába. A magyarok nem nagyon bírják az éghajlatot, sokan elpusztultak már a végteleu sivatag kék ege alatt ... A gyengébblclküekkel az alkohol végez, a téboly áldozatai lesznek. De azok, akik lelkierővel birják, szépen összetartanak. Azon tul, hogy valamennyien bajtársak, sorstársak is, testvérek', magyarok . . . Arra kéri szerkesztőségünket, hogy nevét egyelőre tartsuk titokban. Tiz bónap múlva .hazatere, akkor nwjd riportsorozat keretében irja meg annak az öt esztendőnek történetét, szenvedéseit és hazavágyódását, -amit az idegenlégióban töltött el. Riportját, amit Colonib-Bechariból küldött címünkre, az alábbiakban közöljük: Hazavágyó könnyek.., Élményeinek, külső és belső impresszióinak szines leírását tájfestéssel kezdi. Istenadta napfelkelte a sivatagban, február végén . . . Reggel ebben a hónapban eléggé hűvös és kellemes még Dél-Algéria is. A ,.péres blanc.*' misszionárius atyák, — fehére barátok — kolostorának időrágta sáncfalait alacsony oliviérek ölelik körül. Az afrikai tavasz bőkezűen ontja ragyogó fényeit és édes virágillat száll a levegőben . . . Bogyóktól dus, örökzöld lombok közöl kiemelkedik a sivatagi oázis kis kápolnájának karcsú tornya. Farsangvasárnap van . . . Elsőt harangoznak, imára hív a Gondviselés . . . A nagy csöndben feloldódik a lelkem, — folytatja a messze idegen világba vetődött magyar fiu. A kápolna örökmécsesének fénye rávilágít Rubens ..Le Cbrist en croix" olajnyoraatára. Tömjénillat szálJ a levegőben s a tömjénillat lenge szárnyán lelkem is elszáll messze . . . messze földre . . . Odahaza vagyok, szülővárosomban, az öreg Doniban . . gona felejthetetlen hangjait lölti bc lelkemet . . . . Hallom a nagyorcs mélységes áhitat — Sziréna mély bugása tagban vagyok, a távolból di Dóm délibábja elillan Á sivatagban ... ráz föl. Újra a sivavisszaálmodott szegelelkémből . . . Felkapaszkodom a „Transsaharienne" kék kamionjára. Nehezen törünk utat az ainsefrai körzetparancsnokság lőrésekkel szaggatóit bástyái előtt. „Aid el kabir", a mohamedán korán ünnepének tömege ellepi a francia impérium térséget. Mögöttünk marad a kis kápolna tornya, a magas mosé és a tavaszi fényekben ragyogó oázis s a végeláthatatlan pusztaság tűnik föl előliünk. Távolabb ritkás pálmacsoportok', oázisok . . . Arab kunyhók lapos tetején marabuk kelepelnek. Nyugat felé látszik az Atlas hatalmas csúcsainak halvány körvonala.* Ott tul fekszik Marokkó . . . — A sivatag forró lehellete, -a száraz, tikkadt szirokkó lassan evőre kap, finom homokporra! tölti meg a csukott kocsit, amelyet telezsúfoltak a bennszülöttek szines keverékével. Barna berbeNew-Yorki világkiállításra társasutazások: Norddeuíscher Lloyd Hamburg-Amerika Linie Italia-Cosulicli United Staíes Comp. luxushajóival. Minden felvilágosítás és teljes előkészítés: díjmentesen Neu Ernő banküzlet 107 utazási irodájánál Már a puha homokon himbálózunk. Az örök szomjúság országába értünk . . . — Délidő van, a homokóceáu tikkasztó, forró órái ... A vakitó napfényben, a barnásvörös homokon, fehéren terpeszkedik el Moghar, élénk karavánszerájjal, sok minarettel, óriási soukkal. Elmerengve szemléljük a festői képet, amikor hirtelen lassit a kamion. Megállunk. Hotel Sud, városféle. csaknem civilizált helység. A benzinAz idegenlégió magyar katonái a „Délraagyaror8zág"-ot olvassák. Hpjdu, Szűcs (Szegedről), Dornbacli (Szegedről), Satka (Gycrgyóujfaluból.) Kastel (Orsováról), rek, Szenegálból idevetődött, fekclc kalmárok kuporognak marokkói szőnyegek halmazain. A szőnyegek szinkeverékA hunyorgó szemmel bámulják -a hamuszürke arcú kabilok. Sokfajta primitív nép, csak a szépia-színű és régi kulturáju arabok azok, akik cl tudnak'merülni a mélységesen kék égbolt s a iila ködfátyolba hurkolt hegyek szépségében ... — A „Mounts des Ksour'' egyik völgyén baladunk keresztül. Ila fotóriporter lennék és kódúkkal utaznám be a világot, volna itt ötletszerű gyönyörűség elég. De csak az idegenlégió katonája vagyok és szaharai állomáshelyem felé fut velem a sors . . . Repülnek a kilóméterek ... . Pihenő a sivatagban. állomás naptól repedezett falán arab betűkkel ez, áll „Ut Alger felé''. Franciául csak ennyi: Alger 1106 km cs egy vörös nyil mutat Észak felé. „Testvér!" — Tarka szinek sokasága ront ránk. Vízárusok hangos lármával biztatják azt, aki szomját szeretné oltani. Odább a francia sivatagok éber őrei, a méhariszteszek egy tevés osztagja élén, egészen egyedül ballag egy európai. Észrevett.. Tevéje térdre ereszkedik, az európai férfi kilép nyergéből és felém tart. Lecsavarja arckendöjét. Kölcsönösen bemutatkozunk. Égy pillanatig átható tekintettel bániul porköpenyemre, majd remegő hangon kiállja: ..Hiszen ... te magyar vagy!" Fölujjongva a nyakamba borul és sirv-i szorít magához. Most már tudom, mit nézett olyan révetegen . . . Porköpenyem zsebéből kikandikált a „Délmagyarország" egyik példánya. Amikor végre elereszt lassan magamhoz térek Átnyújtom a lappéldányt es honfitársamat jobban megnézem . . . Széniemből majd kiszökik a könny . — Poros, fehér sapkaliuzatánál is fehérebb a baja. Bal homlokán sebforradás, arca merő por, napégelt, elnyűtt, sovány . . . Gondozatlan, őszi szakáll köríti arcát. Korra nézve apám lehetne. Fásult, fáradt vonásai fölélénkülnek, ahogy elmerülten olvassa az ujságot. Tudom, hogv most otthon van lélekben ... De nz Idő rohamosan telik. Gyorsan kiveszek a zsebemből egy még fc'