Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-25 / 70. szám

Szombat, 1939. III. 25. HERESZTEN? POLITIKAI ÜAPILAP XV. évfolyam 70. szám n nemzet parancsol Hiába mondogattuk, hogy a történelmi időkben való szükségletünk fedezve van már régen, világtörténelmi eseményekn e k vagyunk kortársai. S nem is egyetlen eseménynek, ami megrázkódtatja az életünk talaját s megrepeszti az egek kárpitját, hogy azután mégis elüljön a vész s a sarkaiból kifordult világ urja visszatérjen egyensúlyi helyzetébe. Nem egyes események rázzak föl a világot s ráznak föl bennünket is nyugalmunk látszatából; egész sorozata játszódik le a történelmi eseményeknek s immár nem messzi harctereken folyik a háború, nem a Sárga-tengeren ütköznek össze világhatalmak hajóhadai, nem Mandzsúria véres földjén próbálják ki a gyilkosság uj szerelvényeit, nem a gyarmatokon ölik egymást fehérek és. szingsek, a történelem szekere — milyen atavisztikus ez a kép —, a történelem tankja azon az országúton száguld, amelyen keresztül nem nagy távolság vezet el a mi kis országunkig. Faljuk az újságokat, ülünk a rádió mellett, íóválygunk hírekért a világűrben, keressük igaz értelmét, a kimondott és elhallgatott szavaknak, rugóit és következéseit a cselekedeteknek, összemérjük az egymással szemben fölállítható erőket s latolgatjuk az esélyeket. Immár nem a sportember érdeklődő érzéketlenségével, hanem azzal a meggyőződéssel, hogy d c nobis r e s a g i t ü r. Rólunk van szó, vagy ha ugy tetszik, rólunk is sző van. Nem vagyunk többé nézők s be kell látnunk: eddig is csak azoknak hittük magunkat. Rettenetes, lerázhatatlan és végzetes összefüggés bilincsel össze minden eseményt s ez a monumentális összefüggés egyesíti mindazt, aminek látói és hallói vagyunk. Mintha — nem érzi-e mindenki? — kezdené veszíteni jelentőségét mindaz, ami kizárólag egy nemzetre, vagy egy népre tartozik: magánüggyé válik lassan — lassan? Száguldó rohanásnál gyorsabban — mindaz, aminek nemzetközi jelentősége nincs. A tetőt fejünk fölött, a talajt lábunk alatt fenyegetik minden vis majornál elhárithatatlanabb katasztrófák, ki törődhetik tovább azzal, ami nem nemzetvédelem, nem függetlenségi harc s nem föltétele és biztositéka nemzeti életünk szabadságának és önállóságának. Ha voltak pillanatok, amikor ez a nemzet egyesülni tudott történelmi feladnaban, i' t az idő most, vagy soha. Ma meekell fogni minden kezet és meg kell mozdítani minden erőt, amihen a nemzet védelmet találhat abban a világ-kataklizmában, ami kitörni készül. Minél borzalmasabb veszedelem levegőte árad szét a világon, annál tisztábban kell látni feladatainkat és kötelessége'nket. Ma nincs időnk egymással törődni, ma minden törődésünknek, gondunknak és gondolatunknak egyetlen tárgya és egyetlen iránya van: a magyar közösség, amit nevezhetünk népnek, nevezhetünk nemzetnek, egyet jelent minden elnevezés, egyet jelent 'minden érzésünk és ragaszkodásunk, a magyar élet folvtatását s azoknak a rögöknek védelmét, hol élnünk, halnunk kell. Ha volt valaha magyar politika ö n c é 1 u, most annak kell lennie. Az egész világ mtlitarizálva van, az egész termelést hadiérdekek irányítják, mint ahogy a világháború kitörésével átszeivezték az egész ipari termelést a hadsereg ellátására, épugy állították vissza már évekkel ezelőtt hadiérdekek szolgálatára mezőgazdasági és ipari termelést egész Európában. Azóta egyetlen vasúti sint nem fektettek le, egyetlen utat nem épitettek meg sehol más gondolattal, mint ügyelve a mozgósítás és hadseregfölvonulás érdekeire. A társadalom egy része visel csak egyenruhát, de az egész társadalom ma katonai szellem alárendeltje és kell is, hogy az legyen. S nem lehetünk kivételek mi sem. Nem álmodozhatunk, nem bújhatunk meg régi szépségek elefántcsonttornyában, nem játszadozhatunk régi eszmék fakult szépségeivel, amikor a történelem viharának szele söpri végig azt a világrészt, amelynek egyik gyönyörűséges csücskében él, küzd, dacol, megvetve lábát a múlhatatlan élet gránitiába ez a kis magyar nép. A magyar élet szabálya az. hogy soha békességünk ne legyen, mindig förgeteges időben kellett építkeznünk és soha nem tudhattuk, hogy ha békében vetettünk, arathatunk-e majd békében? Az egész világ folyékonnyá vált körülöttünk, régi szövetségek • szakadoznak, uj csoportosulások állrak össze szinte órák alatt, a világtörténelem szinpada Fregolielőadásokra rendezkedik be, bűvészmutatványokra és rögtönzésekre. A mi kötelességünk most csak az lehet, hogy ami morális elszántság, ami testi erő, anyagi felkészültség,, szellemi frisseség rendelkezésre áll, az fogyatkozás nélkül állton most szolgálatára a nemzeti közösségnek. Nem lehet pártellentét, meggyőződésbeli különbség, aminek szabad volna most megnyilatkozni. A történelmi idők pörölye alatt egyetlen acéltömbbé kell öszszeállni minden magyar léleknek és minden magyar akaratnak. A célok, feladatok, kötelességek tekintetében vita nem le^et, nem vitatkozhatunk'most az eszközökben sem.' Mo st a nemzet parancsol, tmmwmmmmmmwmmwmmmmammmmmmwmammmm Az európai helyzet Lengyelország magatartásitól függ a londoni tárnvalá sok eredménye - Beck külügyminiszter április 3-án ér kezik Angliába London, március 24, Pénteken az olasz király, Hitler és Chamberlain beszéde állott az európai politika középpontjában, de ugyanakkor nagy figyelem fordult a német—szlovák egyezmény felé, amellyel Szlovákia 25 évre Németország védelme alá helyezte magát. Uj helyzetet teremtett a nemet—román gazdasági szerződés, amelyet tegnap irtak alá. Azt a hírt, hogy a szovjetkormány elfogadta a négyhatalmi értekezletre irányuló angol javaslatot, illetékes körökben megerősítik. Lengyelország a terv elfogadásától továbbra is óvakodik. Sir Alexander C a d o g a n külügyi vezértitkárral közölte M a j s z.k i szovjet nagykövet, hogy a javasolt közös nyilatkozatot kormánya fenntartás nélkül elfogadja. A sürgős eljárásnak az angol kormány nagy fontosságot tulajdonit, ezért háromhatalmi nyilatkozatot javasolt, amelyhez a többi nagy- és kishatnlom is csatlakozhatik. London és Varsó tárgyalásai London, március 24. A londoni lengyel követ pénteken délután felkereste Halifar, külügyminisztert- A tárgyalásokról hivatalos közleményt nem adtak ki- Megerősítik, hogy a London ós Varsó közötti tárgyalásokat a varsói angol nagykövet közvetítésével fo'ytatják. Hozzáteszik, hogy Beck külügyminiszter április 3-án érkezik Londonba. Általános vélemény szerint az angol—lengyel tárgyalások a legújabb középeurópai helyzetről Beck külügyminiszter londoni látogatása előtt nem fejeződnek bc. Az angol védelmi tanács ülése London, március 24. A birodalmi védelmi tanács pénteken délelőtt megbeszléést tartott a külügyminisztérium épületében. A tanácskozáson résztvettek a nemzetvédelmi minisztériumok vezetői, a gyarmatügyi, a dominiumi miniszter és Halifax külügyminiszter. A szokásos titoktartás mellett is kiszivárgott a tárgyalásokról, hogy a megbeszélések főként a katonai szolgálattal kapcsolatos kormányintézkedések körül mozogtak. A parlament folyosóján keringő hirek szerint felvetődött az a kérdés, hogy Anglia a kötelező katonai szolgálatot vezeti-e be, vagy pedig brit hagyományokkal jobban összeegyeztethető módozatot talál a hatályosabb nemzetvédelemre. Viszont c nazylelentöséjti kérdésben ném lehet dönteni anélkül, hogy az ellenzék többségének fámogatását meg ne szerezzék. Koalíciós kormányról tárgyal Chamberlain London, március 24. A Daily Mail beszá mol azokról a tárgyalásokról, amelyeket Chamberlain és Halifax lord a munkáspárt vezéreivel folytatott. A tárgyalások tágabbkörü nemzeti kormány alakitása körül mozogtak, a koalícióba az összes ellenzéki pártok képviselői is belépnének. Több ml r.iszteri és államtitkári tárcát ajánlottak fel »» munkáspártnak. Kérdések az alsóházban London, március 24. Az alsóház oéntekt Ülcsér At'.leo őrnagy, a munkáspárt vezé-