Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-24 / 69. szám

Péntek, 1939. III. 24. vmmmmmmmmmmmmmmamsBa K ERESZ TE H Y POLITIKAI HAPIIAP XV. évfolyam 69. szám A ruszin nép Joga Olvassuk, hogy Kárpátalja katonai megszállása végétért. Az az érzésünk, hogy ez a kifejezés nem méltó sem ahhoz a ragyogó katonai teljesitményhez, ami most végbement, sem ahhoz a történelmi változáshoz, amelynek boldog kortársai lehettünk. Ellenséges várost, ellenséges területet lehet csak megszállni. A ruszinok földjén lehetett cseh katonaság, lehettek rablóbandák, lehettek ellenséges érzésű tisztviselők, Kárpátalja számunkra soha idegenné nem vált. Ez a föld ezer évet meghaladó ideig integráns része volt a magyar államiságnak jogokban és területben egyaránt, annyi joga volt földhöz, munkához és élethez a Duna es Tisza között élő magyarságnak, mint amennyi joggal az államhatalom ezer esztendőn keresztül Kárpátalja népét ruházta föl. Ez a terület soha nem szakadt el az anyaországtól, ez a terület s azok, akik itt éltek, soha idegen impérium után nem kívánkoztak. Nem érdekes már, hogy kinek és kiknek botorsága, csillapíthatatlan birtoklási vágya s gyűlölködő kedvtelése kellett ahhoz,- hogy husz évre idegen szuverenitás Uralma alá kerüljön Kárpátalja, — de még a trianoni szerződés sem szakította el ezt a területet Magyarországtól. A jogi helyzet mindvégig az maradt, hogy a csehszlovák állam csak mandátumot kapott Ruszinszkó kormányzására, de a békeszerződés szerint népszavazás s s a 1 kellett volna ennek a területnek végleges sorsát eldönteni. A benesi koncepcióhoz tartozott az is, hogy erről a népszavazásról megfeledkezzenek s egyszerűen birtokba vegyék azt a területet, aminek csak kormányzását bízták rájuk. Nem akarunk a büntetőtörvénykönyvünkhöz fordulni analógiáért, mert — eddig legalább, — a nemzetközi jogot nem az egyénekre és társadalmakra hatályos jogi és erkölcsi dogmák uralták. A büntetőtörvénykönyv szerint s i kkasztást követ el az, aki saját céljára, saiátjaként használja a csak kezelés végett rábízott értfket. Abban nincs vita, hogy Kárpátalja népe önkormányzathoz jut a magyar állam szuverenitásának keretein belül s e szuverenitás keretei között megférő önkormányzat a ruszin nép számára politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúságot fog jelenteni minden intézményes fogyatkozás nélkül. Az önkormányzati elv elismerésében mi nemcsak bölcs, emberséges, igazságos s a mai viszonyoknak megfelelő nemzetiségi politika inaugurálását látjuk, — milyen másként alakult volna nemzetünk történelme, ha más metódus jellemezte volna azt a politikát, amit valamikor nemzetiségi. politikának neveztünk, ma pedig népi különállás elismerésének deklarálunk, hanem az önkormányzati elv diadalát is. Ebben a világban, melyben a totális berendezkedések vonzó hatása alól nem tudja magát egészen mentesíteni az a nép sem, amelyiknek nem életszükséglete, nem kormányzati formája, nem életfeltétele a totalitás, jól esik bizonyságát látni, hogy az önkormányzati elv nem tartozik még az elméleti politikai tudomány kizárólag szemináriumi stúdiumai közé, hanem élő vaióság a annak a népnek, melynek jogait el akarjuk ismerni. Az önkormányzati elv az önrendelkezési jognak része, az önrendelkezési jog a totális elv,, az önkormányzat ennek az államigazgatási és közigazgatási szektora csupán. A magyar államhatalom erejének tudatában s másnak jogai tiszteletéhen meg fogja adni Kárpátalja népének azt a jogot, amit a csehszlovák rezsim csak igért. A magyar, államhatalom nem katonailag megszállott területnek tekinti a régi magyar hazának ezt a kis darabját, hanem hazatérő anyaföldnek s a magyar honvédség nem szállta meg ezt a földet, csak újra elfoglalta azt a helyet, amit ezen a földön a honvédelem kötelessége számára kijelölt. Amikor az imént azoknak a jogoknak teljeségét akartuk érzékelni, amelyek birtoka a ruszinokat megillette, azt mondottuk, hogy annyi joguk volt földhöz, szabadsághoz és élethez, mint amennyi a Duna—Tisza köze magyar népének. S most az önkormányzati elv mélysége tiszteletében s hódolva az ezeréves magyar alkotmány előtt, azt mondjuk, hogy ha szivében hü, lélekben hozzánktarBudapest, március 23. A képviselőház külügyi bizottsága csütörtökön délelőtt II órakor tartotta ülését a képviselőház miniszterelnöki tanácstermében. Miután TakácsT o 1 v a y József gróf elnök megnyitotta az ülést és üdvözölte a megjelenteket, Csáky István gróf külügyminiszter tartotta meg expozéját az időszerű külpolitikai kérdésekről és ezeket mondotta: — A bizottság legutolsó ülése óta a magyar birodalom területe körülbelül 11.000 négyzetkilométerrel, amely területen 552.000 ember lakik, gyarapodott. Ezt az országrészt a megfelelő területi autonómiával kapcsoljuk a magyar birodalomba. Az ősi országrész visszatérése valószínűleg nem lepte meg anynyira a bizottság tagjait, mint inkább az időpont, amely talán váratlanul, gyorsan bekövetkezett. Azt óhajtom megvilágítani és előadni, hogy miért volt szükség arra, hogy a kormány villámgyorsan, úgyszólván percek alatt, nem kis kockázatot vállalva magára, az úgynevezett Ruszinszkót megszállja. Beszámolómat kizárólag ennek a feladatnak óhajtom szentelni. vissza kellett állitani art a viszonyt a német birodalommal, amely Magyarországot éveken keresztül ahhoz fűzte. Ébren kellett tartani Olaszország érdeklődését és azután olyan légkört kellett kifejleszteni tozó, de anyanyelvében idegen nép számára a magyar államhatalom megadja az önkormányzati jogot, akkor ez a jog nem sorvadhat ei a mi közjogi birtokállományunkban sem. Kevesebb jogot nem akarunk adni senkinek, mint amennyi magyar földön a magvar népet megilleti, de amit megadunk másnak e haza területén, attól nem foszthatjuk meg magunkat sem. A magyar megyei rendszer alapját Szent István rakta le s ez a megyei rendszer egy évezreden keresztül az önkormányzatban élő nemzet egyik legjelentősebb s legtermékenyebb életformája volt. Boldog örömmel ruházza fel a magyar nemzet visszátérő fiait az ősi magyar önkormányzati rendszer teljességével s most látja, érzi, hogy ebben az életformában mennyi lehetősége és biztositéka van a közösség érdekeit szolgáló szabadságnak. S ha ez a közösséget szolfráló szabadság egy évezred viharain átsegitett, elvethetjük-e magunktól könnvelmii hiszékenységgel nemzeti életünknek ezt az örök útitársát? déli szomszédainknál, azaz Délszláviánál és Románjánál, amely a két állam kormányának lehetővé tette, hogy a magyar államhatalom esetleges akcióját Kárpátalján aránylag nyugodtan nézhesse. Egyidejűleg meg kellett győzni Lengyelországot, hogy a magyar kormány soha föl nem adhatta azt a gondolatot, hogy az úgynevezett Ruszinszkó4 a magyar birodalomba bekebelezze és meg kellett nyugtatni a románokat afelől, hogy a magyar kormány akciója bizonyos korlátok között mozog. Azt hiszem, a legutóbbi napok eseményei bizonyságot szolgáltatnak arra, hogy ezeket a feladatokat megoldottuk. Kapcsolataink a német birodalommal szívélyesebbek, mint valaha. A kölcsönös bizalom helyreállt és senki sem tesz jó szolgálatot az ország érdekeinek, ha a német birodalom vezetőinek cselekedeteit kritizálja, mert mondhatom, hogy messzemenő jóindulatuk nélkül Magyarország nem tartana ott a megerősödés utján, ahol ma tart és hogy mindenkinek belföldön és külföldön egyaránt isren komolyan kell vennie a német birodalom vezérének azt a fölfogását, hogy Németországnak szüksége van az erős, független Magyarországra, amely mint önálló tényező, súlyosan esik latba a középeurópai népek politikai életében. Tudva, hogy az önállóságot mennvirc megbecsülik mások is, különös gondja van a kormánynak arra, ho"-- a ruszinszkói akcié kapcsán senkitől SOfTt kérjen, semmit ne A hüiuggmimszter rendhívül érdekes beszámolóban ismer tette Kárpátalja visszaszerzésének törtenetet Románia érthetetlen es fnresa magatartása a történelmi esemenyehhel szemben — Németországnak elsőrendű erűehe oz erös es lüggetlen Magyarország