Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-24 / 69. szám

DEL MAGYARORSZÁG Péntek. T939. március 24. ígérjen, hanem azt kizárólag saját erőforrásaira és nemzeti lendületére tém*«kodva valósítsa meg. — Az egyes államok magatartását szemügyre véve, megállapíthatjuk, hogy Délszlávia viselkedése korrekt volt; Románia, sajnos, habozott és csak akkor tanúsított megértő magatartást, amikor fölhívtuk a bukaresti kormány figyelmét arra, hogv a magyar kormány el van tökélve, hogy Kárpátalját minden eszközzel, mindenkivel szemben birtokába veszi. Igaz, hogy egyidejűleg megnyugtatta a román kormányt, hogy (habár.a honvédség úgyszólván ellenállhatatlan erővel vonul fel az uj romén határ mentén is) er nem Irányul Románia ellen, hacsak a román hadsereg ellenséges cselekedetekre nem ragadtatja el magát a magyar hadsereggel szemben. Azt sem titkoltuk azonban, hogy a magyar csapatoknak kihivásnélküli megtámadtatása háborút jelent. A magyar kormány ma is változatlanul állja igéretét, hogy még a látszatát is kerüli olyan katonai cselekedeteknek, amelyek a román határ biztonságát távolról is fenyegethetnék. Sajnálatosnak minősíthetem, hogy a román kormány ok nélkül igen komoly katonai intézkedéseket foganatosított ellenünk is és ezzel ismét eljátszott egy lehetőséget orra, hof#' olyan gesztust tegyen a magyar közvélemény széles rétegei felé, emilyent tett például Délszlávia és amelyből a magyar tömegek megérthették volna, hogy . Románia őszintén óhajtja továbbszőni azokat a szálakat, amelyeket Gafencu román külügyminiszter nagy bátorsággal és bizalommal őszinte meggyőzősésből kezdett vonni Magyarország felé. — Románia néha habozó, néha erélyeskedő magatartása érthetetlen volt. Hogyan is lehetett volna megérteni, hogy először azt kívánta* hogy a magyar csapatok ne szállják meg Ruszinszkónak a huszt—felsőbisztrai vonalon tul fekvő részét, vagyis Kárpátalja területének nagyobb részét és egyúttal bejelentette, hogy Romária érdekeinek védelmére a román határon csapatokat koncentrál, amelyek addig nem fogják átlépni az uj határt, amig Románia érdekeit veszélyeztetve nem látja. Amikor pedig visszautasítottam, akkor a román kormány tudomásomra hozta, hogy megelékszik a lonka— kőrösmezői vasútvonal átengedésével és néhány Váramarossziget tői északra fekvő román községgel is. Vájjon mindezzel csak azt akarta a román kormány kézzelfoghatóan bizonyítani, hogyha akar, kellemetlenkedni is tud? — Miután a velünk szemben baráti államoknál és Romániával ls barátságban álló államoknál is ismertettem a román kormánynak ezt a magatartását, a kívánság fölött napirendre tértem, kijelentvén azonban, hogy az uj közös határból származó román érdekeket abban az esetben, ha Románia korrekt magatartást tanúsít, a legjobb indulattal fogom mérlegelni. De értesítettem arról is Románia barátait, hogy ez nem vonatkozik területi engedményekre, mert a magyar közvélemény nem fogná fel, hogy milyen okból mondjunk le Románia javára, vagy hogy miért szakítunk ki Kárpátaljából 8 4 község átengedése kedvéért egy földrajzi okokból nagyjelentőségű területet minden ellenszolgáltatás és még annak az elvnek a meghatározása nélkül is, amelynek alapján Románia tőlünk területi engedményeket követel. Végül fölhívtam Románia figyelmét arra, hogy Kárpátaljának területi autonómiát ígértünk és ezt ai igéretünket nem értelmezhetjük ugy, hogy az autó- • nőm területből kisebb-nagyobb darabokat más államoknak elosztogatunk. Ugyanakkor azonban igyekeztem Berlin, Róma, Varsó, London, I'áris és Relgrád utján Bukarestre megnyugtatólag hatni, ismételten hangsúlyozva azt az igéretemet, hogy amennyiben a román csapatok a magyar csapatokat megtámadni nem fogják, a magyar kormány még a látszatát is kerülni fogja annak, mintha Románia területi biztonságát veszélyeztetné. A magyar kormánynak továbbra is szándékában van a szomszédi viszonyt Romániával fejleszteni, de semmiesetre sem ugy, hogy a román tárgyalók háta mögött mozgósított román hadsereg áll. A magyar kormánynak a legnagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy Középeurópában a nyugalom é3 megértés minél gyorsabban helyreálljon és igazán távol áll tőlem még a gondolat is, hogy a további komplikációkat keressem. i 1 — Megelőző törekvéseink tükrében a délszláv kormány ezt megértette és olyan magatartást tanúsított, amelyért őszinte köszönet illeti meg az egész magyar nemzet részéről. Lengyelországot is meg tudtuk győzni arról, hogy a magyar kormány soha föl nem adta Kárpátalja visszacsatolásának gondolatát. — London, Páris és Washington is megértették, hogy a kárpátaljai magyarság sorsa egyre súlyosabbá válik. Azt is megértették, hogy Kárpátalja az anyaországtól elszakítva életképtelen és az önkényes állapotot az őslakó ruszin lakosságtól idegen, úgynevezett ukrán kormányzat csak fegyveres bandákkal és a cseh hadsereg segítségével tudta fönntartani. De talán különösen felfigyeltek az összes nagyhatalmak arra a figyelmeztetésre, hogy a Volosinkormány nagyarányú erdőirtásai súlyosan fenyegetik a magyar Alföld vízellátását és a vízmennyiségek időbeli eloszlását, hangsúlyozva, hogy ez nem valami uj találmány, mert már a béketárgyalások idején felhívtuk erre a Magyarországra nézve halálos veszedelemre a hatalmak figyelmét. — Amikor a pozsonyi és a prágai kormány között kirobbant az ellentét, világos volt elüttünk, hogy a bécsi döntés minden pillanatban érvéngél veszítheti, vagyis megszűnik az egyetlen jogi alap, amely az úgynevezett KárpátUkrajna léiét fölépítette. Tudatában voltunk annak is, hogy ha megrendül a cseh állam tekintélye, Kárpátalján súlyos kilengésekkel, talán polgárháborúval kell számolni. De az sem lehetett titok előttünk, hogy a Kárpátalján végbemenő eseményeket mások is figyelemmel kisérik és hogy fennáll annak a veszedelme, hogy ezt az ősi magyar területet csak megcsonkítva kapjuk vissza. Amikor tehát az őslakosság mindsürübben hallatta segélykiáltásait Budapest felé, amikor az utolsó kinevezett Volosinkormány egyes tagjai segitségül hivták a magyar kormányt, amikor reguláris cseh csapatok segítségével Szics-bandák Munkácson ujból támadást intéztek a magyar határőrség ellen, nem maradt más hátra, mint minden kockázatot vállalva, bizva az ősi hadierényekben, az London, március 23. Az európai érdeklődés középpontjában az angol—francia biztonsági egyezmény kérdése áll. A Daily Express ugy tudja, hogy a tervezet három fegyvernem együttműködését foglalja magában. Az egyezményterv ^ értelmében az angol hadvezetőség Hollandia, Belgium, Svájc és természetesen Franciaország védelmében mindhárom fegyvernemet rendelkezésre bocsátja. A lap közli azt az értesülését, hogy az úgynevezett békifront hatalmai értekezletre ülnek össze a jövő héOrvosok ezrei ajánlják a TogaM rheumatikus és köszvényes fájdalmak ellen, idegfájdalmaknál, fejfájásnál, tag- és izületi fájdalmaknál, valamint meghűléses betegségek ellen. Tegyen még ma egy kísérletet. Kérje kifejezetten a kiváló hatású Togal-t. Teljesen ártalmatlan. Minden gyógyszertárban. P T.60. első napokban még silány fölszereléssel és hathetes újoncokkal a kihívást elfogadni, a támadást visszaverni és Kárpátalját minél gyorsabban hatalmunkba keríteni. A maroknyi honvédsereg a harcedzett, jól fölszerelt ellenfélre néhány nap alatt1 olyan nyomást gyakorolt, hogy áz fegyverszünetet kért. — Válaszunk, mint ismeretes, oz vo't. hogyha leteszik a fegyvert, szabadon elvonulhatnak. — A Volosin-kormányt is felszólítottuk', hogy saját érdekében kerülje a vérontást és terrorista csapatait szólítsa megadásra.' A válasz az volt, hogy a Volosin-kormánynak egy tagját bizottsággal Budapestre küldötte tárgyalni, egyidejűleg azonban a német birodalmat is segitségül hivték és egyidejűleg hasonló felhívást intézett a román kormányhoz is, ő maga pedig megszökött. A cseh' hadsereg nem volt hajlandó a feltétel nélküli megadásra. Nem én vagyok arra hivatva, hogy a honvédség csodálatos katonai erényeit felsoroljam, azt máris megtette a világsajtó. De amellett, hogy katonáink őseinkhez méltóan forgatták meg ismét élesre és fényesre csiszolt kardjukat, olyan módon bántak a ruszin néppel, hogy ezzel jól megvetették az alapjait a két nemzetiség tartós együttélésének. — Kétségtelen, hogy a jogsérelem nélkül, előrelátással, villámgyorsan, kizárólag saját erőnkből végrehajtott politikai és katonai akció ujból öregbítette Magyarország presztízsét, — Végezetül még azt kivánom megemlíteni, nem hiszem, hogy a világbéke veszélyben forogna. Mindinkább világos lesz, hogy a politika! erőtényezők egyensúlyba kerülnek' és az egymással szembenálló felek a mainál nagyobb megértést kell, hogy tanúsítsanak egymással szemben. A külügyminiszter expozéját a Bizottság tagjai élénk helyesléssel es 'éljenzéssel fogadták. Több felszólalás után Telek? Pál gróf miniszterelnök kijelentette, Kogy 50 vagon burgonya, TOO vagon tengeri, 4 vagon hering, 6 vagon káposzta és negyedmillió pengő értékű húsvéti szeretetcsomag van összeg állítva a ruszin lakosság számára. Az ülés fél 2 órakor ért véget. Budapest, március 23. A felsőház Fúlugyt bizottsága csütörtökön délután tartotta ülését Kánya Kálmán elnöklésével, amelyen; C s á k y István gTÓf tartotta meg előadását, amely gondolatmenetében megegyezett a képviselőház külügyi bizottságában tartott expozéval. fen valószínűleg Londonban. London, március 23. A Daily Telegraph azt a jelentést kapta, hogy a francia hadsereg létszámát a nagyszámú behívások utján teteme-j sen megnövelik. A francia kormány felhívást intézett a nagyiparosokhoz, hogy a sztrájk, vagy kizárások folytán elbocsátott munkásokat vegyék vissza. A tender felől lényegesen megerősítik Tunisz védelmét. Erről a kérdésről Labonn a^ tuniszi helytartó hosszasan tanácskozott CamJ ninchi haditengerészeti miniszterreL Értekezletre készülnek és haderejüket nevelik a „békefront" hatalmai