Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-12 / 59. szám

Vasárnap, 1059. március 12. D f I MAGYARORSZAG Edes-bus história az eltűnt és megkerült aranyóráról Egy szegedi kereskedő felesége a mult év aayarán Monte-Qarlóban üdült az asszony-leányával s ügyvéd-vejével együtt. A szállodában fizetés alkalmával megdöbbenve vette észre, bogy értékes arany karórája eltűnt. Emlékezett rá, hegy a reggelizcsnél megvolt és később valahol elveszett. Az arány karóra nemcsak nagy értéket képviselt ,de kedves emlék is volt, azért az •úriasszony mindent elkövetett, bogy meglelje az órát. Bejelentette, q kárát a szálloda portásának, majd az igazgatóság is tudomást szerzett a dologról, keresték, kutatták a karórát, felfordították a lakószobákat, átkutatták a szálló folyosóját, az éttermet, de az óra nem került elő. — Ilyen még oeip történt nálunk, nagyon röstellem, — sajnálkozott az előkelő hotel igazgatója. A szegedi kereskedő felesége azután bejelentette az esetet a nionte-carlói rendörségnek is, ame.lv szintén hiábavalóan nyomozott: a karóra eltüut, mintha csak a föld nyelte volna el. Az úriasszony cs társasága másnap elutazóit Monte-Carlóból és itthon Szegeden cltitfoltq az ura előtt, bogy eltüut a karóra. Ezzel a kedves ajándékkal ugyanis az ura lepto meg évekkel ezelőtt, a huszonöteves házassági évfordulóiuk alkalmával. Jó idő elmúlt azóta, a kereskedőik talán el is felejtették az óra históriáját. Most nemrég az ügy véd-vő fiatal feleségével együtt Franciaországba utazott, egészségi okokból. Ellátogattak Möutc-Carlóba is. Tegpapelőtt reggel azután megszólalt a kereskedő telefonja és a szegedi központos kisasszony jelezte, hogy Parisból keresik a kereskedőt. A kereskedő ment a telefonhoz és a veje beszélt a francia fővárosból. — Megvan az aranyóra — jelentette örömrepesve a vő, a kereskedő azonban nem értette a dolgot. Nem tudta előszöT, mit gondoljon erről a furcsa párisi telefonüzenetről. A felesége aztftán később mindent megmagyarázott és mosl már együtt örültek, bogy mégiscsak megkerült az óra. Másnapra már levél is érkezett Parisból Az ügyvéd feleségével Monte-Carlóban ugyanazon szállóban szállt meg, ahol a múltévben is laktak. Itt kedves meglepetés várta őket. A hotelier fogadta a házaspárt: — Ugyebár önök szegediek és tavaly ill elvesztették az órájukat? — kérdezte az igazgató, de feleletet sem -várt és már hozta is a hűtlen aranyórát a szálló irodájából. Elmondotta később az igazgató, hogy néhány nap múlva előkerült az óra a lakószoba egyik sarkából és öt levelet is küldte^ már Szegedre, de a hiányos címzés folytán valamennyi visszajött. Ezért azután gondosan őrizték az aranyórát, majd esak Monte-Carlóba téved egyszer valaki a szegediek közül. Nem is kellett sokáig várni. A" huszonötéves házassági évfordulóra vásárolt karóra most. másodszor is örömet szerez. . . Tavaszi felöltök és ÖltÖrfÖk méret szemt le^elenycssbben Nemzeti Takarékosság és Unió könyvecskékre Is beszerezhetők KRIER, Klauiál-tér 3. sz. legolcsóbban Lakberendező BUIOR IPARCSARNOK. Horváth Mlhály-u. 5. Szövetkezetnél A Miért jobb vízben bevenni az A S P I R I N tablettákat Mert a vizben finom porrá szétesett tabletták a gyomron gyorsabban jutnak át, egyszerre kerülnek a szerve%3tbe és igy jobb és gyorsabb hatást fejtenek ki. mmmmmmmmmmmatwmmm—^mmrnm / a ^ Minden Aspirin - tablettán a »7}aycl« - kereszt (bayer1, — . v es / V látható, ez különbözteti meg az utánzatoktól. 1879 MÁRCIUS 12 Szeged hulláinsírjának 60-ik évfordulóján (A Délmagyarország munkatársától). Nagy olvadás iudult meg akkor szerte az országban. A lapokhoz befutó jelentések egyre-másra számoltak be azokról az aggasztó jelenségekről, melyek a folyókmenti városok, falvak, termőföldek környékén mutatkoztak. Mindenütt feltört a talajvíz, melynek alattomos erejét nem bírták el a megduzzadt rögök . . . 1879-et irlák. Tizenkét éve aimak. hogy az ország kibékült uralkodójával és békésen épitett a szabaddá vált, véráztatolt földek felelt. Rend van cs nyugalom a megbékélt birodalomban. Pest már fejlődő világváros, mellette Szeged még kezdő a maga 80 ezer lakosával, de igy is második városa az országnak. Gyorsan fejlődik, pedig sok bajon, viszontagságon ment keresztül. Sokat kibírt, sok vésszel megbirkózott, csak tgy ellenségen nem tudott erőt venni: a Tiszán . . . Az ősi „Syded" A mai Szeged ősi neve: Syded, Syged: szigetet jelent. Az itt letelepedett őslakók tehát vizzel körülhatárolt területen kezdték meg a halász és vadászkunyhók építését. Évszázadokig tart ez igy — számtalan feljegyzés tanúsítja, hogy milyen szeszélyesen változtatta kanyargását a Tisza — és századokon keresztül folytatta lakosság szívós, kemény harcot a folyóval. Az egymást kergető századok folyamán mindig a Tisza az, amelv magában hordja a város fejlődési lehetőségét. S qz itt előemberek ki is használják, de 3rról elfelejtkeznék, hogv nyugodt ágyat, szabályozott medret adjanak a szeszélyes folyónak. És 1876-ban a Tisza megunja n játékot. Olyan irtózatos tengerré nő, hogv elöntéssel fenyegeti azokat, akik nem törődtek vele. Néhány bélig rémület üli meg a lelkeket; akták, tanácskozások, határozatok, tervezetek születnek — aztán a Tisza visszahúzódik és megnyugszik, elalszik minden . . . Annyi mégis történik, hogy kiépítik a hármas védelmi vonalat: a peresorai gátat, a baktó-maeskási töltést és harmadiknak marad a már meglévő alföldi vasútvonal pályateste. Hogy ez * védelmi berendezkedés elégséges-e: azt nem tudja senki, fle nem is törődik vele senki. Mert az egykori, híradás szerint „azok a mi tudós mérnök uraink'' kijelentették, hogy „nz árvíz olyan rendkívüli kalamitás, hogy száz évben esak egyszer fordul elő . . ." Hannibál a kapu előtt... 1879 március másodikán vezércikk lát napvilágot a „Szegedi Hiradó"-baú „Hannibál a kapu előtt" cimen. A vész ismét dörömböl a kapunkon — irja —, ismét védelemire szólit bennünket. S ugyanezen a napon megjelentek az utcán Taschlcr József főkapitány * „Alarúiplakátjai'' is, melyek a vízvédelmi bizottság határozata szerint kényszermunkát rendelnek el a város területén. Ekkor már 24 láb 6 hüvelyk a vízmagasság és napi 7—S hüvelykkel emelkedik. A város minden polgára hirtelenül egyesületekbe tömörül és külön-külön ajánlja fel munkájút a mentés érdekében. A veszélybeu azonban még alig hisz valaki, biznak abban, hogy a Tisza szokása szerint megint visszahúzódik a med lébe. A percsorai töltésen lassan halad a munka. zúgolódik a munkástömeg, mert nem kap fizetést. Március 5-én már karhatalommal kell kényszeríteni az embereket a gátra. A kiragasztott kiáltvány betiltja a nyilvános mulatságok megtartását, elrendeli az iskolák bezárását, a színház is becsukja kapuit és bezáruak « „bormérőhelyek'' is. A lapok híradása szerint a „megindult havazás clzsibbaszlja a munkálatokat". Yizi s szárazföldi jármüveket helyeznek készenlétbe és katonai őrjáratokat küldenek a töltésekre. S ebben a zavart pánikban, amikor már Szeged is ráeszmél az őt fenyegető veszedelemre — megjelenik végre az ország érdeklődése is a „Pesti Napló" cikke nyomán. „Azt hisszük —• irja a Pesti Napló —, valóban elérkezett az ideje annak, hogy Szeged iigyét az egész ország magáévá tegye". De a segités most is megáll a puszta érdeklődésnél és amikor ezt felváltja az őszinte segiteni-akarás, akkor már késő . . Válsáuos éj . Szegeden megindulnak a végső kétségbeesés erőfeszítései. Március 6-án a Tisza áttöri 20 öl szélességben a pcrcsórai gátat. Az első védelmi vonal tehát tönkrement. Most már baktó-maeskási töltést kell megerősíteni és ezzel együtt ki kell épiteni a szillér-baktói töltést is. Munkások ezrei dolgoznak megfeszített erővel a gátakon, az egyre emelkedő —, de még mindig lassan épülő erősítések már-már reményt adnak a csüggcdőknek . . . 7-ÉN A VIZ rohamosan közeledik a második védővonal felé. Elrendelik, hogy a kézi szolgálatot 1 forinttal, az igásszolgálatot pedig három forinttal válthatja meg az, akit megfelelő indrak akadályoz a munkában. A „Szegedi Iliradó'' bejelenti, bogy „amig a veszély tart, addig naponként fog megjelenni félives alakban és az események hiteles közléseve! pontos tájckozIsméí mé.glepetésl Hozunk órhaa és mlatírégbea. IXlrla meg áros AfrtfefétUnlreZ. aWJer Edénycsarnok