Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-25 / 46. szám

Szombat, 1939. II. 25. KERESZTEHV POLITIKAI IfAPILAP XV. évfolyam 46. szám Arra kell hallgatói, aki egységre int A csanád! püspök körleveléből Glattfelder Gyula dr. csa-. nádi megyéspüspök most adta ki in gy böjti szózatát. A megyés főpásztor szózatából közöljük az alábbiakat: Világbirodalmak imperatoraikkal együtt ledőltek s ha a fegyver és a jog nem Volt többé képes egybefoglalni a széthuzó nemzeteket, feltűnt a remegő lelkek képe előtt fehéren és egyszerűen a római pápa, kinek nero volt hadsergge, sem pénze, vagy diplomáciája, hanem csak igaza s a széthulló pogány világ helyén szavával és áldásával létrehozta az európai népek emberséges életet élő családját. Vad népek a hóditás romboló vágyával törtek Európára, nem volt, aki ellenállni. tudott volna nekik és testvérharc tette bizonytalanná az életet s akkor megszólalt Krisztus helytartója és fölemelte a keresztet, az isteni megváltásnak összeforrasztó jelét s annak árnyékában az ösztönök megszelídültek s akik tegnap még egymás vesztére törtek, az igazság isteni hírnökének kezét fogták s vele egv szent béke áldásainak biztosítására szövetkeztek. Ázsiából pusztitó orkánként 'berobogott Európa szivébe, a Kárpátok medencéiébe egy értékes, de féktelen nép, amely ép féktelenségével megdöbbentette a világot, de egyben életét veszélyeztető szövetségre is ösztönözte. Ugvancsak a római pápa szava és küldöttei világosították fel ezt a Duna— Tisza táján otthont kereső magyarságot, hogy nem kalandok és zsákmány hajszolásában, hanem az igazság megismerésében és követésében rejlik a nemzeti egység és nagyság csodaszere. Csak miután a keresztény hitegység mestere és őre rá tudta hangolni őseinket az evangélium szerint való életre és fegyelemre, akkor kezdődött meg a magyar birodalom fenségének kibontakozása s lett a szétszakadt népből a kereszténység által ihletett egység erejével a világ biztonságának bástyája s a polgári rend és haladás csodakertje. Mindenütt, ahol a római pápa szavára hallgattak s figyelmeztetéseit megszívlelték, az emberek közelebb jutottak egymáshoz s az erők kölcsönös támogatásra feszültek, mert ha valamire, a pápaságra illik az Ur szava, hogy „ezt a házat kősziklára építették és szakadt az eső és jött az árviz, a szelek fújtak és a háznak estek, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapítva" s akik tőle tanultak a meg nem alkuvó egységben rejlő erőnek szintén részesei lettek s a válságok és viharok idején helytállottak. Ma is megingott minden s veszedelem fenyegeti a népek békéjét éppúgy, mint jólélőt. A magyarázat, hogy világszerte újfent inkább a széthúzás és pártütés hirrökeire hallgatnak, mint a római pápára. A népek élén sokfelé olyanok állanak, akik magukat a világ urának képzelik s téves gondolataikat és elfogult indulataikat az Isten szavával szemben kivánják érvényre juttatni. Nem kevésbé veszedelmesek azok, akik hamis elméleteket gyártanak s száz okoskodással kívánják megejteni a népet hirdetvén, hogy nem az üdvözít, amit Krisztus helvtartója hvdet, hanem. amit ők bntor rövidlátással s a szenvedélyek fölcsigázásával a népié rátukmálni törekszenek. A kereszténységet a maguk észjárása szerint forgatják, sőt kiforgatják, csakhogy belőle az ő hatalmuk igazolására kovácsoljanak hamis érveket. Pedig „más fundamentumot senki sem vethet azon kivül, mely vettetett, mely Jézus Krisztus'" s annak alapján csak az $11 s nevezel csak az díszítheti magát, aki Jézus Krisztus csalhatatlan tekintélyével fölruházott fóldi helytai tóját követi s az ő szavára hallgat. Mindaz, aki a maga céljára kisajátítani akarja a kereszténységet, vagy ugródeszkául akarja fölhasználni embertársai rontására és kárára, csempészetet iiz s a szent dolgokkal szentségtörő módon kereskedik. Krisztus követőjének diszes cimérc csak nz tarthat igényt, aki az Ö helytartója köré sorakozik s az általa küldött törvényes egyházi (elsőbbségének őszintén és képmutatás nélkül szótfogad. Az emberiség meghasonlott s oly sok népvezér jelentkezik, hogy a non lassanként mér mindenkivel szemben elveszti hitét. Ennek oka az általános pártütés az Isten igazságával szemben, melynek büntetése az a valóságos uj bábeli nyelvzavar, melyben az emberek egymást többé már meg sem értik s testvér testvér ellen tör, minek láttán c«ak a gonosz lélek örvendezik, mert az általános egyenetlenségben az ő vetése érik s a nagy kavarodásban kárörömmel mérlegeli, mikor fog minden lángba borulni s a testvérharcban elesettek hullái a világot elborítani, miként arra az istentől elfordult Oroszország és Spanyolország szomorú példát mutat. Kedves Hivek, keresztény magyar testvérek, ébredjetek annak tudatára, hogy nem szabad vakon követni jött-ment álnréfétákat és békebontó kalandorokat. Aira kell hallgatni, aki egvségre int s az emberek közt szükséges kölcsönös megértésre serkent, aki a boldogult XI. Pius pápával a béke szavával ajkán szállt a sírba s az ö utódának a lelki egvség drága ajándékát őrizni kész buzgalmával lép majd a színre, mert Ka Szent Péter apostol az Üdvözítő Krisztus kérdésére, a bitetlen tömeggel együtt Öle is el akarják-e Kagvni, habozás nélkül felelte: „Uram, kihez mennénk, az örök élet igéi Nálad vannak" — ugy értsük meg, hogy ezek az igék csak az Ö utódánál, a római pápánál vannak s azért mindenkinek, aki az igazságot cs tisztességet keresi, ő körülötte van a helye. * Emlékezzetek csak vissza Kedves Hiveim azokra a pápákra, akiket még ti is ismertetek s tegyetek tanúságot XIII. Leó, X. Pius, XV. Benedek s a most siratott XI. Pius tulajdonkép mind békepápa volt, mindannyian a kölcsönös jóttevés szeretet-parancsát kívánták a népekkel megértetni. X. Piusnak a világháború kitörésén érzett fájdalomtól szakadt meg a szive. XV. Benedek oroszlánként küzdött, nem zsákmányért, hanem békéért s mily más volna a világ képe, ha a föld hatalmasságok nem szenvedélyükre, hanem őrá hallgattak volna, XI. Pius ismételten fölajánlotta életét a világ békéjéért s az utolsó szó, mely ajkáról elröppent, a békét suttogta, amellyel a világ boldogságát s az emberi nem örök üdvösségét óhajtotta biztositani. Nem tárgyaló asztaloknál, embertársak megeitését célzó hamis értekezleteken remélték ők a világbékét megmenthetni, hanem az Isten felé fordult s az ő kegyelméből élő ember jóságában törekedtek szilárd alapot biztositani annak a krisztusi országnak, amelyben mindenki megtalálja helyét és boldogulását, ha a szeretet királyaiénak tör-' vénye uralkodik rajtunk. Amikor farkasszemmel néznek egymásra az emberek és nemzetek s apák és anyák rettegve mérlegelik, mit hoz gyermekeik számára a holnap, térdenállva kell hálát adni az isteni Gondviselésnek, hogy legalább egy" hatalom van a világon, amely nem a maga érdekének oltárán áldoz, hanem önzetlenül fáradozik mindenki boldogulásán. Ha pedigazt látjuk, hogy az emberek egymás közötti viszonylataikban s közélett harcaikban is ördögi találékonysággal fogalmazzák meg! hamis szabályaikat, amelyekkel csak másnak ártani és szenteknek ismert jogokat el* sikkasztani lehet, akkor eszméltünk rá, hosrtf nem a rontásnak újkori szelleme az érvényesülés eszköze, hanem az az el nem alku-* dott és elhomályositástól megőrzött krisztusi) szeretet, amelyet a pápa képvisel a dulako-t dó érdekek, osztályok és nemzetek között s ha azt néki úrból élettörvény gyanánt elfogadtatni sikerül, az örvény szélén újból, megállítja majd az emberiséget. •i Európa! ügyelem kitéri (lano olasz külügyminiszter varsói nlfűí A Dunavölíu heluzeténeh olahulása a megbeszélések hözepponlfában Róma, február 24. Ciano gróf olasz külügyminiszter péntekre virradóra elindult varsói útjára. Útjára elkísérte felesége, Edda Mussolini és több magasrangu állami hivatalnok. Ciano gróf varsói látogatását az olasz sajtó jelentős világpolitikai eseménynek tartja és azt irja, hogy ez a látogatás a két ország közötti kapcsolatokra nézve különösen nagy jelentőségű. A . Corriera della Sem" foglalkozik" ezzel kapcsolatban a francia sajtó magatartásával. A francia lapok bizonyos találgatásokba bocsátkoztak. Megállapítja az olasz, lap, hogy Lengyelország nem ringatódzik ábw rándokhan a francia szövetség tekintetében. Hangoztatja a lap, hogy a tárgyalások mész* szemenőek és mélyrehatóak lesznek. A Times azt irja, hogy Olaszország is* Lengyelország is nagy figyelemmel kiséri <». helyzet kialakulását a Dunnmedenrében