Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-19 / 15. szám

Csütörtök, 1939.1.19. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 15. szám A »sihederek« ellen „Keressük, hogy a magyar politikai "élet harcainak hogyan lehet olyan lebonyolítási formát találni, melyben érvényre jut az uri magatartás. Mert az a szokás, amit itt egyes sihederek honosítottak meg s amelyet — sajnos —, jobb körök is átvettek, nem méltó a magyarokho z." Ezeket a szavakat a miniszterelnök ur mondotta bajai beszédében s hozzátette: a maga részéről hajlandó mindent megtenni annak érdekében, hogy a magyar politika harcmodora a régi magyar uri harcmodorrá váljon. A siheder szót pécsi beszédében is használta a miniszterelnök ur, amikor azt mondotta, hogy a keresztéry magyarságban lesz annyi bátorság és lesz annyi tisztánlátás, amennyi a zsidókérdés megoldásához szükséges s nem lesz arra szükség, hogy sihederek husánggal vállalkozzanak ennek a problémának megoldására. Bizonyára oka volt a miniszterelnök urnák ahhoz, hogy a sihederek stílusa ellen felemelje nagytekintélyű szavát, akár tollal, akár husánggal vitatkoznak is a miniszterelnök ur által megbélyegzett sihederek. S mert a rrfiniszterelnök ur állapította meg, annál kevésbé lehet tagadni, hogy a 'közélet hangja eldurvult, eltávolodott attól a tisztes stílustól, amelyik a régi magyar, uri harcmodort jellemezte s a régi hang előkelőségét és pallérozottság á t a sihederi hang mosdatlansága es rágalom készsége váltotta fel. Ebben az országban nemcsak az Ígéreteknek licitációja folyik, hanem a durva stilus husánghőseinek és, tollakrobatáinak licitálása is: ki tud durvább hangon irni, ki tud sejtetve, ki nem mondott szavakkal jobban rágalmazni, ki tud becstelenebből destruálni az ail.iquid semper haeret* programjával szennyezve be mindenkit, akinek tekintélyére, méltóságára, dignitására a nemzetnek van szüksége. A közélet érvek csatatere volt, a jelszó az volt eddig, hogy „győzzön a jobb", érvek szálltak szembe érvekkel és se gonosz konokság, se rosszhiszemű fölény nem tette lehetetlenné a meggyőzés eszközeinek érvényesülését. S amig egyfelől azt látjuk, hogy maga a kormány nem zárkózik el az ellenvélemények meghallgatásától és mérlegelésétől, addig a közéleti sihederek, a maguk fiatalságának felelőtlenségében husánggal és husángnál veszedelmesebb tollal támadnak azokra, akik mást tartanak igaznak, mint ők, mást tartanak követésre méltónak s nem azt, akiknek' vezérkedését ők engedélyezik. S ha a miniszterelnök ur adta ki a parancsot, hogy kövesse mindenki a régi magyar, uri harc szabályait, akkor mindenkinek kötelességévé vált, hogy abban a körben, melyet tekintélye rádiuszával tud megrajzolni, ennek az ezerszeresen jogosult kívánságnak igyekezzék tiszteletet szerezni. Amikor a nemes értelemben vett régi magyar uri életet akarjuk helyreállítani a mai idők szociális igényének kielégítésével, akkor kezdjük ezt a nagy helyreállítást a r é g i magyar uri élet hangjának elsajátításával. Ne azt nézzük, hogy gorombasági világrikordot hogyan javíthatunk, de az legyen a célunk, hogy a rágalmazás elszántságában és ^ fantáziagazdagságában senki bennünket utói ne érhessen, ne azt tartsuk kötelességünknek, hogy vágóhídnak tekintsük a közéletet s mindenkit taglózzunk le, aki akár a legnemesebb szándókkal mást tart a nemzet érdekében állónak, mint az, aki nekünk a fizetést adja, vagy aminek hirdetése érvényesülésünk létrája lehet még, ne azt tekintsük célnak, hogy miként lehet egyetlen szóval, egyetlen megjegyzéssel beszeriynyezni, diszkreditálni, örök időre megsemmisíteni azokat, akik a mi érvényesülésünk útjába állnak, — törődjünk azzal, hogy a nagy magyar politikusok és nagy magyar publicisták kifinomult, a tudás és műveltség esztergapadján 'k i c s i s z o 11, lelki előkelőséggel temperált, uri magyar hangján fejezzük ki gondolatainkat, szólaltassuk meg érveinket s küldjük harcba, ha harcolni kell, meggyőződésünket. Vannak, akikkel szemben husánggal kell harcolni, akik békés magyar tájakra, békés magyar dolgozókra törnek rá, azokkal szemBudapest, január 18. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a képviselőház szerdai ülése iránt, amelyen az interpellációk sorozata hangzott el. Az ülés a honvédelmi javaslat vitájával kezdődött, az első felszólaló Topörczer Akosaé volt, aki kijelentette, hogy a nő nélkülözhetetlen a totális háborúban, a női munkaszolgálat azonban ugrás a sötétbe. Kérte, hogy a nőket erkölcsi okokra való tekintettel csak családjuk körében alkalmazzák. Sulyok Dezső kifejtette, hogy lehetnek politikai különbségek, de mindenki egyetért akkor, amikor a hadseregről van szó és mindenki kész a honvédség érdekében vért és aranyat áldozni. Történelmi elszántsággal ragaszkodunk — mondotta — történelmi határaink követeléséhez, a jogos magyar követelések még csak kis mértékben valósultak meg. Nem szabad elfelejtenünk, hogy jogos követeléseink még a népi elv alapján sem valósultak meg teljesen, ragaszkodunk a történelmi jogok teljességéhez. A Ház ezután nagy érdeklődés mellett megkezdte az interpellációk tárgyalását, M inferotfWclóK Kz első interpelláló Mojzes János volt, aki szerint a mult évben megszavazott vállasztójog mór születése pillanatában elavult. A Felvidék lakosai, akik pedig Csehoi szagban nem voltak megbízható elemek, szélesebb választójogot kaptak, mint amilyennel itt várjuk őket. Mojzes János második" interpellációjában szóvótette a „Popolo d'Italia" január 4-iki cikkét. — A „Popolo d'Italia cikke azt mor.djn, be kell szállnunk a szónak, tollnak, tőnek" és husángnak kíméletlen és elszánt erélyével. De amikor a magyar hatórokon belül kell fáradoznunk a magyar élet problémái nak megoldásán, amikor össze kell tennünk minden magyar értelmet, magyar szándékot, magyar áldozatkészséget, ha azt akarjuk, hogy minden lépéssel, amit előre meg tudunk tenni, a magyarság.ügyét is vigyük előbbre, akkor a közös erőfeszítést teszi lehetetlenné, a közös összefogást lazítja meg s magvarság lelki egységébe dob bombát az, aki husánggal támad ró siheder kedvében és siheder felelőtlenségében arra a magyarra, aki talán csak töpreng őbb lélek, akinek talán csak felelősségérzése nagyobb s aki talán csak messzebb 1 á t előre a következmények utjain. Ne engedjük azt, hogy sihederek tollal, vagy husánggal eldurvíthassák az uri magyar magatartás szabályait s ne tartsa senki magához méltónak azt, ami — a miniszterelnök ur szerint — magyar emberhez nem méltó. hogy Magyarország áttér az egypórtrendszerre s az eddigi pártokat megszüntetik —11 mondotta. A Popolo d'Italia cikkének jólértesültségét nem vonhatjuk kétségbe, mert a kormány nem tartotta szükségesnek, hogy megcáfolja. A nyilt egypártrendszer — mondotta — egyértelmű a diktatúrával. Az áttérések Béldy Béla két interpellációja után Meizler Károly a zsidókérdésben interpellált. Kérdi a kormányt, hajlandó-e fajvédelmi alapon törvényes intézkedéseket hozni a zsidóság tömeges áttérése ellen. Vázsonyi János: Magyar, vagy sváb fajvédelmi alapon? Meizler Károly az egyházak" tiltakozását alaptalannak tartja, mert szerinte a világi törvény nem érinti az egyházaknak azt a jogát, hogv megállapítsák, ki a keresztény és ki nem. Helyeselte, hogy a hercegprímás elő' készítő tanfolyamok rendszeresítését rendejte el a megkeresztelkedni szándékozók részére." Vázsonyi János: Azt kérdezze meg, Kógy Herz István mit csinált Kassán. Meizler: Nálunk a kikeresztelkedettekrőí nincsen statisztika. Az olasz törvények szerint árjafaju olasz nem köthet házasságot zsidóval. Vázsonyi János: Ki itt az árja? Apponyi György gróf: Meizler az árja, én mmryar vatrvok! Meizler Károly azzal végzi, hogy szerinte 22 interpelláció napja a Ház szerdai ülésén Imrédy miniszterelnök felszólalásai politikai felfogásáról és programjáról ..A szigorú alkotmányosság szellemében kívánok működni, semmiféle törvénytelenségre kapható nem vagyok1' — „Minden eszközzel elő kell segíteni, hogy a közélet hangja a parlamentárizmus nemes tradidólhoz méltó legyen"