Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-15 / 12. szám

Vasőrriao, 1939. "onuar 15, dílm\gy4rnr874r. Megtartotta első illését a Közoktatási Tanács FAR/ANGRA 1/ ban az íí kadle R ttNYCSARhll I 3 1/ ban vehe! legjobban atánűcL Vitéz Shvoy Kálmán dr országgyűlési Képviselőtől kaptuk az alábbi levert: Igen tiszte t Szerkesztő Ur! Kérem a'ábbi nyilatkozatomat b. lapjában közzétenni, amiért elöre is hálás köszönetemet fejelem ki. Pénteken, 13-án este Budapestről hazaérkezve olvastam azon tudósítást, amelyet a »Szegedi Uj Nemzedék* január 10-i számában baktói beszámolómon elmondott beszédemről közölt. Nem a lappal óhajtok vitába szállni, hanem az igazság érdekében tartom szükségesnek a következőket a nyilvánossággal közölni. »Megundorodtam az úriemberektől*, stb., stb., irja a tudósitás. Ezt nem mondtam, sőt olyat sem, amelyből hasonlóra kö.érkeztetni lehetne. Én ugyanis arról szóltam, hogy azért, mert politikai meggyőződéremet követve egy pártból kiléptem, oly személyes hajsza indult meg ellenem, amely példa nélkül áll az egész országban. S kik rendezték ezt? Azok, akik most nyíltan merik tenni azt, amit eddig csak titokban tettek, 3kik eddig barátságomat és jóindulatomat keresték, segitségeir.e. és íámo^atá om t kér é:, de most kirakatot néznek, vagy átmennek az utca másik oldalára, ha velem találkoznak. Ezzel a viselkedéssel szembeállítom azt a hűséget és ragaszkodást, amit a kisemberek, különösen pedig a tanyaiak tanúsítanak irántam, akik változatlanul, vagy inkább még fokozott tisztelettel viseltetnek velem szemben. Ebben a tapasztalatomban és e tapasztalatból származó érzésemben, sajnos, nem egyedül vagyok Szegeden. Baktói beszédemmel kapcsolatban a »Szegedi Üj Nemzedék* január 14-i számában »dr. —i. —s.« jelzéssel reflexió jelent meg. Ha a cikkiró ismerte volna az igazságot, amint nyilatkozatomból megismerheti,' bizonyára nem irta volna ezt a reflexióit. Ajmi a városért s igy annak »uri« társadalmáért Is az elmúlt négy év alatt végzett munkámat illeti, azért nyugodtan nézek elébe annak a kritikának, amelyet a város tárgyilagos polgársága gyakorol és gyakorolni fog. Ha ebben nem ismerem pl a cikkíró urat a közvélemény képviselőjének, azt bizonyára nem fogja tő'.em rossz néven venni. Ami pedig frontharcos bajtársaimat illeti, azok fgazán nem szoru'nak arra, hogy őket velem szemben olyan ifjú ember védje meg, aki kordnál fogva nem vehetett részt a háborúban. Amikor azokat aposztrofáltam, akikkel a fronton nem találkoztam, csak azokat érthettem, akik a háború lalatt a haza véde'mében nem voltak olyan törtetök, mint most, amikor az élharcosság nem sok kockázattal jár. Ne fájjon tehát a cikkírónak az én erővel félremagyarázott baj társi érzésem* megnyi'atkozása, mert igazi bajtársi érzése csak önzetlen embernek lehet, önzéssel pedig eddig még ellenségeim sem vádoltak. A cikkíró urnák is, de többeknek is szíves figyelmébe ajánlom, hogy én a politikában eddig is, de ezután is szem előtt tartom azt az elvet, hogy: csak elveknek szabad egymással harcolniok ás soka szemé'yc.nekr ellenfeleimet soha sem tekintettem ellenségeimnek és végül, hogy minden anyagi, érvényesülési, vagy más elönyszerzési tendencia nélkül önzetlenül dolgozom a közért. Ezt kérem és remélem a cikkiró úrtól is. Vitcz dr. Shvoy Kálmán. * A fönt közölt levélnek készséggel adtunk neIyet, ej természe'ezen nem je'cnt állásfoglalást a vi'a'o't kcrdé?ben. 50 éves a szegedi '»nberü!ei (A Délmagy irorszdg mun'.a'drsdtó'.) Szombaton dé előtt tartotta meg a szegcdi tankerület Közoktaiási Tanácsa c'sö ülését. A 23 tagból álló Közoktatási Tanácsot — amelynek névsorát a Délmagy rorszdy már közölte — a vallás- és közoktaásügyi miniszter 1935:Vf. tc. alapján szervezte, bogy neve'ési és oktatási ügyekben véleményező és kezdeményező szerv legyen. Tagjait a tudományos vi'ág, tanügy és a tárredalomnak tanügy iránt érdek'.ödü kivá'óságai kö ül r.c.ezték ki. A te jes számban megjelent tanácstagokat Kisparti János dr. tankerü'eii kir. főigazgató meleg szavakkal üdvözölte. Rámutatott a tanács fontos szerepére, a neve'ési és oktatási intézmények munkásságára, azoknak a szegedi tankerületben levő helyzetére. Továbbá ismertette a tankerület múltját cs jeren helyzetét. Ismertetéséből kitűnik, hogy i a szegedi tankerület fanudr 12-cn volt 50 éves, • * továbbá az, hogy a tonkerü elbcn van 1359 oktafást-neve, lést szolgáló intézmény 148.031 tanulói>a'. (A Dcirnagyarország munkatársától.) Szombaton délután zsúfolt villamosdk vitték a közönséget a Dugonics-térről a belvárosi temető felé. Százak és százak zarándokoltak a temető kisravatalozójához, ahol nemzetiszínű lepellel leterítve áljott a Munkácson hősi halált halt Csapó József főhadnagy érckoporsója. A katafalkhoz vezető utón a helyőrség díszszázada, a frontharcosok egyenruhás szakasza, a Felvidéken volt lövészek alakulata és a r'zoriyt Hfdcbrand d\ egye'cm i tanár, a tanács c'.r.ö c há ás szavakkal köszönte meg az üdvözlést és a miniszter részéről a tagok iránt megnyilvánult bi/almat. Programbeszédében körödé, hogy a tanács működését mindenkor a kiadott szabá'yzat keretében fogja teljesíteni, őszinte, rrreeg kapcsolatot kiván föntartani a tanügyi ható: ágokka!, iskolákkal, a Magyar Nevelők Egyesü'etéve". A tanács bizottságai utján érdeklődését nemcsak az isko'ák be'.életé.re és felszerelésére, az oktatók hazafias munkásságára, hanem a társadalomnak az iskolák iránt megnyilvánuló óhajaira és kívánságaira is ki fogja terjeszteni. \ tankerü'eii főigazgató eddigi működésének hatására megszűnt az isko'.afajok öncélú élc.e, mert arra most egymást megértő és becsülő, egymásl támogató testvérintézmények lettek uj szellemükben és a nenuetreve'és szolgálatában. Ezt a szellemet ápolni, a kapcsolatokat kimélyíteni, a keresztény nemzeti jövőt ez uton is szolgálni lesz a Közoktatási Tanács egyik legszebb feladata. Az alakuló ülés továbbiakban Géhsr Lajos titkár ismertetésében szervezeti, ügyviteli és a megindult működési ügyeket tárgya'ta és vitatta meg. » Rongyos Gárda* kucsmás katonái álltak feszes vigyázzállásban. A hős főhadnagy együtt küzdött a Felvidéken a Héjjas Iván-féle »Rongyos Gárda*, tagjaival és most a felkelők eljöttek utolsó Istenhozzádot mondani volt bajtársuknak. Mintegy hatvanan jöttek két hatalmas autóbuszon Kecskemét^ röl és Nagykörösről a gárdisták. A koporsót a gyászoló család, népes tisztiküldöítség vitéz Méreg László altábornaggyal az élen,, készül a kis tungsrakkftworuhía •legmodernebb felszerelés biztosit)* kiváló minőségét, sugárzó fényét)' 1 VÉNUSZ DROGÉRIA " *•&/ w*ksxAtk kálmhn. U. 5. telefon.* 20-52. ^gSfrN <<sa/eleiiel érteaUt n. é. vevtíKöxönséfrét, fjoqy a „ K a I ú a x" aL tíiubitellroda Kötelékébe belépeti és KalásxaxelvényeKre la a legolcsóbb késxpénxávban Kisxoigai mindenféle koxmetlKai éa eqéaxsénUqyl clKKeKet. UlalsxereKel, veayaxereKei „Olyan hősi fegyvertény volt a műnké esi önfeláldozás, amelyhez foghatót alig tud felmutatni a hadtörténelem" Ezrek teteMltében (emelték el a szetfedi iöldbe a bdsi haldll hall Csapd Idzsel idhadnadgol