Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-12 / 9. szám

4 DÉLM A GYÁRORSZÁG Csütörtök, I93D. január 12. asztalt verte dühében és követelte fiácklól, hogy pusztuljanak n háztól. Kocsó János községi rendőr elmondotta, hogy hivatalos ügyben többször megfordult Vighéknél és azt tapasztalta, hogy az öregasszony összeférhetetlen természetű. Őt is mindig haragosan fogadta, szidalmakkal illette. pedig erre semmi oka nem volt- A vádlottat szelid, türelmes embernek ismeri. Patai Józsefné szülésznő vezette le a szülést Vigh Jánosoknál. Elbeszélte, hogy az öreg Vighné kiöntötte a fiirüsztő vizet, hogy ne lehessen megfüröszteni az unokát. A fiatal Vighné a szülés előtt azzal ment el hozzá, haitsa el a maflzatát. Amikor ő azt kérdezte, miért kívánja tőle ezt, Vighné azt felelte: a béke kedvéért, hogy az anyósa ne haragudhasson. Az elnök ezután elrendelte nz Igazságügyi Orvosi Tanárs véleményének felolvasását. — Nem kétséges a vádlott vallomásából — mondja az Igazságügyi Orvosi Tanács véleménye —, hogy a cselekményt összefüggően, átgondoltan követte cl. Sem tudalszükület, sem korlátoltság ncni befolyásolta cselekménye elkövetésénél. Elmegyógyászati kifogás nem merülhet fel, agressziói ösztönmegnyilvánulásai nem káros oknak. Az Igazságügyi Orvosi Tanács megállapítia, hogv terhelő a vádlott cselekményére az impulzív szakaszos ság. Cselekményét részletekben követte el, mert négvizben támadt anyjára. A közbeeső mosdásokkal áttekinthetővé tette cselekményét. Beszámithatatlanság esete nem forog fenn, erős felindulás azonban befolyásolhatta a vádlottat. A vád- és védőbeszédek következtek ezután. — Bizonyos megindultság nélkül nem lehet hozzászólni ebez az esethez, kezdte vádbeszédét Szász Dezső dr. ügvész. Kétségtelen, liogv Vigh Jánosoknál áldatlan állapotot teremtelt idős Vigh házsártossága, de ez még nem indokol ia a bűncselekmény elkövetését, nmelv az elhangzott tanúvallomásokból kitünőleg és az Igazságügyi Orvosi Tanácsa véleménye szerint is előre megfontolt szándékkal történt. Kérte, hogv szándékos emberölés bűntettében mondja ki bűnösnek Vigh Jánost a törvényszék és a legmagasabb büntetést szabja kiMárton József dr. védő cáfolta a királyi ügyésznek azt a vádját, hogy a vádlott előre megfontolt szándékkal ölte meg anyját. Tagadta. hogy Vigli János ölni akart. Á vádlottat legfeljebb halált okozó súlyos testisérlésben lehet bűnösnek kimondani, dc nem szándékos emberölésben. A vád képviselőjének nincs perrendszerü bizonyítéka arranézve, hogv a vádlott csakugvan megakarta ölni anyját. A vád a csendőrség nyomozati jegyzökönyvén épült fel, már pedig a csendőrség! nyomozás téves alapon készült el. A jegyzőkönyv szerint a vádlott beismerte a "siindékossógot, később "ezt n beismerését visszavonta. Lélektanilag indokolt, hogy a lelkileg összeroppant vádlott elvesztette szabadakaratát a nyomozás alkalmával és a nyomozati közegek tekintélyének súlya alatt nem tudta elmondani védelmét. Hivatkozott ezután arra a védő. liogy védence a tanúvallomások szerint békéstermészetü, Istenfélő ember volt, anyja pedig házsártos, veszekedés, gyűlölködő asszony volt. Ezekután a védő kérte a törvényszéket, hogv ne szándékos emberölés, hanem erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testisértés bűntettében mondja ki bűnösnek védencét. Enyliitő körülménynek kérte betudni büntetlen, sőt példás előéletét és töredelmes beismerését. A védő utolsó szavainál a vádlottnak a hallgatóság soraiban ülő feleségét elfogta a zoko- ! gás. # | Utolsó szó jbgán a vádlott kijelentette, hogy ; nem érzi magát bűnösnek a vádszerinti bűncselekményben. Dc ha csakugyan bűnös vagyok és kutvafi vagvok, ahogy az anyám mondotta — kiáltotta végül a vádlott hisztérikus sirás közepette . hát nem bánom, akasszanak fel! Ezután a törvényszék tanácskozásra vonult vissza Félórai tanácskozás után az Ítélet kihirdetésére került sor. Az Ítélet felmenő ági rokonon elkövetett szándékos emberölés bűntettében mondja ki bűnösnek a vádlottal i 10 év! fegyházbüntetést szal» ki rá. 1 A vizsgálati fogsággal 5 hónapot és 15 napot kitöltöttnek vett a törvényszék. Az ítélet indokolása rámulat, hogy bizonyítást nyert: a vádlott nem azért ragadta fel a kést és a máktörő vasat, hogy anyját megsértse, hanem azért, hogy megölje. Az előre megfontoltságot nem lehetett megállapítani, mert azzal ölt. ami kezeügyébe akadt, nem pedig előre elkészített szerszámokkal. A büntetés kiszabásánál súlyosbító körülménynek vette a törvényszék azt a kitartást, amelylyel a vádlott négyszer támadt anyjára. Enyliitő körülménynek viszont büntetlen előéletét cs azt, hogy nz anya nem édesanyához méltóan viselkedett fiával és annak családjával szemben. Szász Dezső ügvész fellebbezést jelentett be a minősítés miatt. A vádlott kijelentette, hogy felakasztásáért fellebbez. Márton József dr. védő az eltérő minősítés miatt jelentelt be fellebbezést. Emlékirat a szegedi zsidó frontharcosok és ellenforradalmi tisztek ügyében A szegedi frontharcosok csatlakoztak ahhoz a mozgalomhoz, amely az uj zsidójavaslattal kapcsolatban a tűzharcosok érdekében megindult. A zsidó vallású frontharcosok emlékirattal fordultak a Frontharcos Szövetséghez, amelyben kérték, hogy a második zsidójavaslatban változatlanul tartassák fenn az első törvénynek az a rendelkezése, hogy a százalékarányba nem számítanak be a hadirokkantak, a tűzharcosok, a hadiárvák és a hadiözvegyek. A Frontharcos Szövetség az országos elnökséghez terjesztette fel az emlékiratot és most az ország»többi városaiban megindult akoióyal együttesen folytatják a frontharcos-mozgalmat. A szegedi emlékirat többek közölt a következőket mondja: „A II. javaslat figyelmen kivül hagyja, elejti a tűzharcos jelleget és a legalább 3 havi tüzvonalbcli szolgálat elismerésének kedvezményét. Bizonyos előnyt csupán csak -azon bajtársainknak nyújt, akik arany, vagy ezüst vitézségi éremmel, avagy az ellenség előtti vitéz magatartásért nyert legalább két kitüntetéssel rendelkeznek. Mi magunk is külön megbecsüljük a többszörösen dekorált bajtársainkat, — hál Isten nagy számmal vannak közöttünk —, ám valljuk és állítjuk, hogy a kitüntetések juttatása nem mindig állott egyenes arányban a vitézséggel, az érdemekkel és a kötelesség fokozott teljesítésével. Sokan igy liibájukon kivül nem juthattak kitüntetésekhez legönfcláldozóbb szolgálatuk dacára sem, sokan pedig sebesülten, vagv rokkantan tértek haza, vagy hadifogságban sínylődtek keserves esztendőkön át és igy a kitüntetések szerzésének lehetőségétől el voltak zárva, avagy a körülmények folytán csak egy hadiérem díszítheti mellüket." .,Dc ennél is tovább megy a javaslat — folytatja a kérelem —. amidőn még a vitézségi érmes és a többször kilüntetett izraelita vallású bajtársak javára még a lecsökkentett számaránynak is csupán 3 százalékáig cneeilélvez beszámítási lehetőséget. Nem a vagyonosokról van itt szó és ml nem §z iparmágnás, a fómódu vállalkozó, vagv vagyonos kereskedő érdekeit kívántuk védeni He megkíséreljük bajtársi és emberi earvöttérzésböl fakadó szavunkat felemelni n napi kenvérért dolgozó. a máról-holnnnra való megélhetésért kiizkí'.dő, a Pi'sjta létért harcoló, az irodában gnrnvedő, az üzletekben napestig fáradó garasos fizetésért kfltonarmilüukhoz nem méltó, még nieaalúzasok.it is tűrni kényszerülő kisemberekért, a szegénvsorsu bajtársainkért kívántak kérő szavunkat felemelni. Mert ezekről van szó. A iavaslat trVmeeesen a dolgozó kisembereket snitia, a baitársnf, akt talán elaggott édesaniáf. vasrv özvegv édesanvját tartja cl. aki az árva testvérért, a beteg feleségért, vagv gyermekeiért dolgozik. A javaslat ezeket iuttntia az nfeára a megélhetés, a betevő falai ez elhelyezkedés minden legkisebb rerrtanve nélkül " Ezután igv folytatja a felirat: ..Mond bajlnrs. ezt a sorsot szántad busz esztendő után a veled ífrvütt küzdő bajtársadnak. — szóli bajtárs, azt a bplvet. azt a darab kenveref akarod amelvnek elvesztése nyomort, szenvedést, rcménvtelenségff és bruitoTsusóffof ÍMent te régi harcos pahésodnak. öreg boitár«"dnal-? Vem bajtárs. Te nem bagvhatsz d her>n"'«ko»t Mi p/n-ütt küzdöttünk, cgvüti szenvedőink Volhvnia mocsaraiban, a Kárpálok dermesztő fagyában, az Isonzó tüzpoklában, a Piave holtakat sodró árjában, avagy együtt várluk Szibéria végnélküli éjszakáin a szabadulás óráját. Együtt akik házajöttünk. És több, mint tízezer zsidó hősi halott pihen a közÓ3 sírokban, akiknek dicső emlékére is hivatkozva szólunk most hozzátok: Bajtárs, nyújtsd ki segitő kezed, mint ahogy együtt segítettünk a gyengének, avagy egymásnak ha bajban voltunk és ne engedd elesni, emeld fel öreg bajtársadat! Ne hagyd elvenni napi kenyerét, szerény otthonát, családja falatját." ,.A tűzharcosokról szóló 1938. évi IV. törvénycikk bevezetése — folytatta a felirat —, igy hangzik: „A törvényhozás már eddig is többizben kifejezte a nemzet elismerését ama fiai iránt, akik az 1911—1918 évi világháborúban mint tűzharcosok teljesítettek szolgálatot. A törvényhozás — a jövendő nemzedékeknek az állampolgári kötelességek önfeláldozó teljesítésére buzdító példaadásul is — a nemzet háláját e harcos fial iránt az ország mai pénzügyi és gazdasági helyzetéhez mé.rl oly támogatással is le akarja róni, amely a polgári életben való boldogulásuk elősegítésére szolgáljon." Ezen törvény életbeléptetését követő alig egy esztendő után cgv ujabb törvényjavaslat nemhogy boldogulásunk elősegítését szolgálná, hanem a puszta megélhetés, a lét lehetőségétől fosztja meg bajtársainkat és családjukat. Egv esztendő alatt megszűnt volna ... „a nemzet hálája harcos fiai iránt . . ."? A kérelem azzal végződik", hosrv „Szegeden a nemzeti ineguihodás és a nemzeti hadsereg bölcsőjének városában a szegedi izraelita tartalékosok önkónlcsen az elsők között siettek az elleuforratbilml tiszti századokba és az üt toborzott nemzeti liadsc? egbp. hol a most statuált számaránvokaf messze meghaladóan teljesítették hazafias kötelességüket." A fronthnreorolfc mozgalmától ffiggetlenüT mozgalom indult meg a sze/redi ellenforrndnTnmban, a szegedi kaszárnyák málna 7-i elfoglalásában .résztvett tisztiszázadok zsidó vallóm tagfai. valamint azok érdekében akik már 19'9 májusában, az e.taő toborzáson önkéntesen iplentt-pzfpk a megalakn'ó Nemzeti Hadsereg első osztagaiba. ^omótovak Az óbébai postamester Igen tisztet Szerkesztőség! Minden igaz keresztény vá'aszát szeretném tudni, vájjon megérdemli-e éde.-atyám, hogy a kiüldözöttek sorsára kerüljön. Született Óbébán (Torontá!megye) 1845-ben,' ahol 1871-ben postamesterré nevezték ki, ahol szakadatlanul — 50 évig — működött és ahonnan a szerbek — magyarsága miatt — átették a határon. Akkor már 76 éves volt, anyám 69. Működéséért a temesvári postaigazgatóság 40 évi szotgááta alkalmából elismerő, dicsérő irattal lepte meg. Ezen idő alatt az á'lami iskolának kétszer 6 éven át volt isko'.aszéki c'.nöke (Bottka, DeUima. nits főispánok nevezték ki), nyugdijat nem kap. Amidőn a szerbek szü'eimct hat óra alatt kiutasították, szerencsére akkor szabadult fel a 9 tiszántúli község és akkor a felszabadult területek katonai parancsnoka vitéz Shvoy Kálmán volt, akinek intézkedésére azonnal bejöhettek Szegedre. Azóta vetem vannak, de soha az á lam, vagy a város támogatását igénybe nem vették. Egyizben, amidőn az óbébai p ébánia megürese; dett, az ottani kato'ikus hivek és néhai Schlinger I József p ébános — akkor még szőregi káplán — apámat kérték fe", hogy érdekében ve. e:se a küldöttséget néhai Dessewffy püspökhöz — aki fogadta is — és Sehünger lett a község plébánosa. ; Erről a hálaadó levesek ma is megvannak. Váro3i Mihály néha; katolikus pap 1883-ban Ara. don kiadott és Szegő Lipótnak aján'ott vcreeskönyvéböl citá ok: Lege -ö barátom s hü iskolutársam: Oh mily boldogok voltunk hajdanában Obéba faluban, nekünk Édenkertben, usztunk fo'ytonosan édes örömökben. ...együtt futottunk (t. i. atyámmal) a kőhid karján, honnan lebuktam a mély víz árjába félholtan. Utánafn ugrottál és üstökön ragadva, életveszélyek közt kivittél a partra... Ilyen zsidóva'.lásu magyar ember édesatyám, aki közel a 100 esztendőhöz, 86 éves anyámmal (65 éves házasok) r,em tudják elhinni, hogy lehetsé-' gessé vá hat a tervezett törvény. Ve'em vannak agg szü'eim, retten gondolnom — én is 60 éven fejül vagyok —, hogyha üt( az óra, vajj;on mit tegyek! Tisztelettel (Mirds). ^