Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-07 / 268. szám

Szerda, 1938. dec. 7 Politikai napilap XIV. évfolyam 268. sz n felvidéki képviselők Semmiféle nemzeti ünnep nem lehet Fensőségesebb, emelkedettebb szellemű és tisztább szándékú, mint az a fogadtatás volt, amiben a magyar képviselőház a felvidéki törvényhozókat részesítette. Nem p á r t ü nn e p, nem a kiváltságosak cécója volt ez a köszöntés, a kiépülő, kiteljesedő nemzet fogadta, ölelte magához azokat, „kik hivatottak vezérül a népnek", akik idegen erőszak nyomása, lélekrabló ígéretei, beolvasztó csábításai ellenére is meg tudták szerezni a magyarság mandátumait. Az a beszéd, amit a felvidéki képviselők vezetője mondott, méltó beszámoló volt a múltról es méltó program volt a jövőre. A felvidéki képviselők a törvényhozás előtt mondották el beszámoló beszédüket s a történelem igazolta azt, hogy hűségesen sáfárkodtak a kezükre, lelkiismeretükre, hűséges magyar érzésükre hizott javakkal. A felvidéki magyarság magyar maradt két évtized szörnyű vándorutján, ott maradtak", ahová a magyar rög, magyar műhely, magyar iskolapad kötözte őket — és ha az élők el akarták volna hagyni azt a földet, a halottak visszatartották vol- ! na őket. E1 s e m mozdultak arról a helyről, ahová sorsuk és kötelességük parancsolta őket s mégis hosszú és verejtékes vándorúton voltak, hazulról indultak el es most újra hazaérkeztek. Gazdagodjanak a hazatalálás elmúlhatatlan örömével, a magyar haza erejével, tekintélyével, az otthon biztonságával, a magyar kenyér drága jóságával, a magyar szónak, magyar gondolatnak, magyar érzésnek örökkétnrtó szabadságünnepével, de — gazdagodjunk mi is annak" a hősi példának, martirhelytállásnak, sziklánál szilárdabb eltökéltségnek erejével, amit életükkel és sorsuk tanulságaival magukkal hoztak bilincstörő, szabadságszerző írtjukból. Két évtizedig harcoltak" azért, Fogy szabadságban legyen részük, husz évig küzdöttek a jogegyenlőségért, a gondolat vámmentességéért, a lélek éhségének csillapításáért, a magyar munka megbecsültetéseért. Ennek a harcnak emlékeit nem lehet kitörölni szivükből, minden szavuk cs minden elhatározásuk világitó emblémája lesz ennek a küzdelemnek. S az a köszöntő, akivel beléptek a magyar törvényhozás Házába, folytatását icréri eddirr kiharcolt utjuknak. A magyarság hü maradva a történelem, a nvelv és kultura parancsához, a prágai törvényhozásba küldte őket s a magyarság küldetésével most a magyar törvényhozás küszöbét lépték át. Ez a változás szimbóluma annak a történelmi változásnak", ami nclkiilök nem köszönthetett volna ránk s aminek nélkülük és áldozataik nélkül örvendezői nem lehettünk volna. A visszacsatolt Felvidék "és a trianoni Fatárok között élő magyarság között lassan meg fog szűnni minden gazdasági és közjogi különbség. — a törvényhozás és végrehajtó hatalom el fogja végezni azt a munkát, aminek a magyar lelkek csak pionírjai lehettek. Ezeket a képviselőket sokkul tágabbkörü választóíog alapján emelhette ki magából a felvidéki magvarság, mint amilyen választójog alapján a trianoni határokon belül élő magyarság gyakorolhatta alkotmányos __ jogait. Ki merne még arra condolni is, hogy az a teljesen tágkörü választójog, amit a felvidéki magyarságtól megtagadni nem lehetett, nem volt alkalmas eszköz a kisebbségi magyar nemzet igazi akaratának és meggyőződésének kifejezésére? Az egységet meg kell teremteni közjogi vonatkozásokban is. Azokat a jogokat, melyeket a felvidéki magyarság húszéves küzdelmében kiharcolt magának, senki tőlük elvenni- nem akarhatja. Az egységesítésnek módját ugy kéjízeljük el, mint a — cukor árának szabályozását. Nálunk lényegesen drágább volt a cukor, mint a Felvidéken, mi kicsit' kevesébbett fogunk érte fizetni s a felszabadult magyarság kicsit többet, Becsületes, áldozatokra kész, nemzeti irányit s mindig csak a nemzet nagy érdekeit tekintő kompromisszumra van szükség s nem kételkedhetik abban senki, hogy a szükséges áldozatot mindenki meg fogja hozni, akit a nemzet igazi érdeke áldozatok hozatalára szólit fel. A történelem számára nem nz a fontos, hogy milyen vignettával látja el a Páris, december 6. Élénk sajtóvita előzte meg Parisban Ribbentrop német külügyminiszter érkezését. A sajtó nagyrésze a müncheni békepolitika logikus folyományának tekinti a német külügyminiszter látogatását. A közvélemény baloldali szárnya viszont tartózkodó hangnemben ir a német külügyminiszter utazásáról és fenntartásokat alkalmaz a közeledés politikájával szemben. A Petit Pnrisiennek az a nézete,.hogy a megbeszélések meglehetősen általános keretek között fognak lezajlani; a fő időszerű kérdéseket és a megoldásokat csuk érinteni fogják. Illetékes francia körökben biznak benne, hogy a párisi találkozó jó szolgálatot fog tenni a béke ügyének. Hangoztatják, hogy a francia-német megbeszélések semmiben sem módosítják a szoros francia-angol együttműködést, London teljes mértékben helyesli a német külügyminiszter látogatását. A megérkezés RibFentrop külügyminiszter délelőtt II óra 30 perckor megérkezett Parisba. Ribbentrop franciául szólította meg Páris, december 6. A francia külügyminisztériumban aláirt francia—német nyilatkozat szövege a következő: Ribbentrop Joachim néijwH birodalmi külügyminiszter és Bonmt György, Franciaország külügyminisztere 1938 dceoiFhfi-r it-i találkozásukkor kortárs azoknak az eszméknek" foglalatját, ami az állam életéről s a nemzettel szemben teljesítendő kötelességekről vallott felfogásokat fűzi össze egyetlen szemléletté, vagy felfogássá. Nem fontos az, hogy valaki a demokrácia esküdt ellenségének hiszi és vallja magát, a fontos nz, hogy a jogok kiterjesztésűért s a népet megillető jogok csorbitatlonságáért harcoljon. Nincs annak sem túlzott jelentősége, hogy valaki pokolra kivánja a liberalizmust, ha küzd a szellemnek, a gondolatnak, a kultúrának irányítatlan szabadságáért. Az meg- éppen vigasztaló, ha a keresztény eszmék és a keresztény erkölcsi felfogás diadaláért állnak a zászlók aki, csak ne váljon jelszóvá a szent fogadkozás s ne legyenek hittagadói a szeresd folebntátodat, mint tenmagadat krisztusi követelésének. Ez a nemzet könnyes szeretettel zárja szivébe azokat a kitűnő férfiakat, akik a barrikádok másik oldalán harcoltak dicsőségesen az igazságért, a napfényért, a magyarság történelmi követeléseinek testté válásáért. B o n n e t külügyminisztert és a következő* ket mondotta: — Nagyon boldog vagyok, hogy Francia® országban lehetek és megismerhetem Önt, Ma délelőtt nagyon szépnek látom a napfényben tündöklő Franciaországot. B o n n e t külügyminiszter ezután bemutatta a pályaudvaron megjelent francia előkelőségeket, majd a német külügyminiszterrel együtt gépkocsiba szállt és a Concordiatéren levő szállóba hajtatott. Ribbentrop lakosztályából hamarosan eltd® vozott az Elysée-palotába, ahol a köztársasági elnök fogadta kihallgatáson, amely mintegy 2j percig tartott. Ribbentrop háromnegyed 1 órakor hagyta! el az Elysée-palotát. Később részt vett D a* 1 a d i e r miniszterelnök által tiszteletére rendezett villásreggelin. A villásreggelin résztvett a német külügyminiszter és felesége, u német nagykövet és felesége, valamint a német nagykövetség tisztikara, C h a u t e m p s volt miniszterelnök, Bonnet külügyminiszter és még sokan. kormányaik neveben cs megbízásúból a következőíkct állapítják meg: t. A nőmet és francia kormány a legteljesebbmódon meg van győződve arról, hogy Né. rr.e'ország és Franciaország közötti Wb'L Párisban aláirtak a német-francia nyilatkozatot 1. Deklaráció a jószomszédi viszonyról - 2- A francia-német tjaiár végleges - 3. Fentartják a jóviszonyt más országokkal is, ellentétek esetés békés tárgyalások Hivatalos közlés Bonnet és Ribbentrop tanácskozásáról ü francia-német nyilatkozat