Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-25 / 283. szám

1958. december 35, DÉLMAGYARORSZAG 47" mntt 1 PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK (ALAPÍTOTTAK 1841-BEN KIRÁLYI SZABADALOMLEVÉLLEL) ii SZEGEDI FIÓKJA SZÉCHENYI-TÉR ÉS VÖRÖSMARTY-UTCA SAROK KÉSZSÉGGEL AJÁNLJA FEL SZOLGÁLATAIT A TAKARÉKPÉNZTÁRI ÉS BANKÜZLET MINDEN ÁGÁBAN l . DUMA, A PRIM BIZALMASA ES „CZ." A CS. ÉS KIR. KAMARÁS Részlet a „31 nap" cimü fogházi napló riport-regényből Estére alaposan kibabráltak velem. Most már véglegesen kiderjllt, hogy pénzt nem lehet belőlem kipréselni se jó szóval, se fenyegetéssel. Már pedig ebnek a cellának íratlan törvénye van. Aki itt akar kik ni, a: ji.c s:n. Est clcg világosan értelemre adta Chcrcclies. — Fclő'em itt lakhatsz ameddig jól esik, de fudod a Prím... Nekem ebből nem jut egy bani se... — igyekezett puhára i'özni a barátom és igy folytatta: — Hidd e\ nem érdemes Romániában sikkasz. tani. Mondd: mi hasznom belőle? Amikor rájöttem, hogy már nyolcszázezer 'ej kasszahlányom van, töredelmesen bevallottam mindent a betegpénztár főnökének. Mit gondolsz, mi történt. Azonnal felfüggesztett állásomtó', elvette a kasszakulcsot és más. nap a hivata'os rovancso'és eggmi'Jtőölszdzcter lej hiányt álllapitott meg... — Bizonyára tévedtél az összeadásnál, — fegyezten meg szerényen. Chorechcs dühösen kilakadt. — Fenét. A Séf elsikkasztotta a többi kápét és ezt is rámkente. A vizsgálóbizottság pedig nem hitte el egy szavamat se. — Sajnállak, kérlek, de enűem innen kitesztek... — A per, az ügyvéd és a többi már benne van kétszázezerbe és ne fe'edd, még két évem van, pontosabban huszonhárom hónap... — Szóval azért akarsz rajtam is keresni? — Dc kérlek, becsü'ctszavamra... Ebben a pillanatban felhangzott a 40-cs cellából az az a.rtikulátlan ordiiás, amitől az e3te olyan heves szívdobogást kaptám. Chcrcchcs mosolyogva ncrétt sápadt arcomba: — Mit vagy ugy megijedve? Zárás van, a negyvenes ellég zsúfolt, esténkent 18 rab ordítja egyszerre <1 Prim ffe'c a szidrclc.fit. Good by. EppCn a cipőmet húztam le, amikor kicsapódott az ajtó. Önkéntelenül is fc'egyc ícredtem. A főfogHár állt az ajtóban é< fekete szeméből ellenséges indu'at csapódott felém. Románul beszélt. — Köszönni nem tudsz? Kényszeredetten mosolyogni próbáltam. — Jc'e.tét kívánok. Kérem, na tessék tegezni, én sajtóperi vétségért vagyok élitélve jogerősen, nem pedig... — Fogd be a pofád ta piszkos magyar firkász! — ordította a Prim. Ne.n vagyok kíváncsi a meséidre. Mit keresel ebben a cellában? — Holnap raportra je'cntkczem a vezető-ügyész urnái — mondtam szi'árd hangon —. velem Ön nem fog igy beszélni. A Prim elvörösödött a dühtől. Fogai közül ke. ményen pattogott a parancs. — Vigyétek át a 40-esbcl össiezsuk'otiam a rémülettől, dc összeszedtem magam. — A 40-Csbc nem megyek! Jogom van magánzárkához. A Prím kíséretében lévő fogházőr megszólalt. — Nincs üres zárka, de a 29-esben van még hc'y. -— Vigyétek oda — hagyta rá a Prim —, itt scmmlesctrc sem maradhat. Ho'nap majd számolunk, — ordította i'c'ém és kirobogott a cellából. A má ik fogházőr jóinduiatuan megjegyezte: — Ne ingerelje ezt a barmot. Nem látja, hogy bc van rúgva... — Most ismerem meg csak magát Bldg:z bácsi — mondtam bágyadt hangon •—, remélem, hamarosan megfizetek mindenért... — Imába foglaljuk a nevét, ha megírja ennek a bitangnak a disznóságait. — Csak szabaduljak ki... — fogadczlam. Két rab fe'nya'ábolta a retyerutyámat és diványostól áttc.tek a 29-esbc. Homályos villanyégő lögott a ir.Cnyezctről és az asztalnál Silrü. cigarzlla/üst vett körüli három Kártyázó alakot. Az c'ső zaj, ami a bódulatbál magamhoz téritett, az ajtózár csattanása volt. Ennek a cellának oz ajtaját r.em hagyták nyitva nappalra, miut a 27-ét, ahol Chereches lakott. Díványomat az ajtó mellé lökték; óvatosan középre húztam cs fáradtan leroskadtam. Kettős cellában voltam s ahogy a sürü homá'yban ki lehetett venni, a falak piszkosak voltak. összerezzentem. Talián poloska is van.,. A kártyázók rám se hederítettek. Téglánya'aku fárarajzoit »küvekkel* römiztek és a kártyásoktól használt os'oba zagyva'ékbe-zéddel mulattatták cgyiná-t. Hanyattdö'tem a díványon és összegezni próbáltam a do'gokat. Most már biztos voltam afe'ö', hogy a Prim Os Chereches összejátszottak. Ezer léjt kért tö'cni Chereches kölcsön, ez lett volna a laJzbór a 27-e.bcn 31 napig. Esetleg kéelőtb stájgerol, ha jobb üzlet kínálkozik. Várj csak Ch«.eches! A kártyázást abbahagyták az asztalnál. Az egyik rab felállt és hozzám jött. — Vastagon fogott a penna? Engem is csúnyán kiirt az újságba... — Bocsánat — mondtam —, nagyon fáj a fe. jem... Nem emlékszem önre. — Ugyan mán'... hogyne emlékezne/ Mélyen e'pirultam és valami vad düh fogott el, szerettem vollna belevágni ököllel az előttem vigyorgóarcba. Most mér tudtam a r.evéí. Tornoiaga GHigor. Egy hatéves kisleányt megrontott, két ós félévet kapott, fin ha'á'ra itéitem vrfina. Nem sok jót olvasott ki tekintetemből, mert elkotródott előlem. A kályhához ment é? a szenet piszkálta. Ettől még nagyobb lett a füst. Kinyitottam a felső ablakot és a füst egy szempillantás a'a'.t kikuródotfi a cellából. Felismertem a többieket is. A felsőbányái postamester az egyik, betört, még nincs elitclvc, a má ik szörmecscmpéSz. Ö is vizsgálati. — Későn jönnek ma az ügyészségiek — fordult fc'ém —, pedig már megveszek egy cigarettáért. Nem voltt kedvein társalogni. Odanyújtottam egy cigarettát. — Ezerannyit. Min bukott le? — Nézze — szóltam bosszúsan —, itt van mérj egy cigaretta és menjen a fenébe. Gyorsan kinyújtotta kezét a másik cigaretta után, aztán csúfondáros haugon megszólalt: — Kár a benzinért, fiatalúr, mindnyájan igj* kezdjük... fippCn egy huszfontos gorombaságot akartarrt a vén csempész fejéhez vágni, amikor valaki a nevemen szólított. Körülnéztem a szobában, a postamester ágyon feküdt hasmánt és ugy llát. szott, mintha mé'yen aludna. A másik még mindig a tüzet piszkálta. — Ha'llú domnu Harist... — Prezent, — mondtam most már talpra ugorva és az ajtóhoz siettem. — Itt vagyok, Tessék. — Az ügyész vagyok, maga szabadember, min. gyárt kinyitom a cellát, ha van valamije, adj«t' oda a többieknek... •— I-igcn i-s... — dadogtam. Ebben a pillanatban éles csengetés harsant tc!. A po-tanio.Ucr felugrott az ágyról és hangos átkozódó-ba kezdett. — öli a proiztók, a barmok, elrontották a tréfámat... Egy pillanatig bambán néztem a postamester incil'inci figuráját, aztán odaugrottam és egy ir. galniatlnn pofont ragasztottam az arcára. A kis ember felordított és szepegve törülgette az orrából clöbuggyanó vért. — Nem akartam semmi rosszat... — diinynyöglc. A kéin'c'ő ablakot kintről félretolta a szolgálatos őr. — Mi történt olt? Braun szo'gálatru készen ugrott oda. A i'önök ur asizmába beszállt... A szolgálatos őr nevetni kezdett. — Ne csináljatok vásárt... — aztán esik a bakq