Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-09 / 243. szám

Szerda, 1938. nov. 9 Politikai napilap XIV. évfolyam 243. sz Jóslás - visszafelé Pontosan két hónappal ezelőtt a nemet­cseh válság leizgalmasabb óráiban, mikor a szudétancmetek -visszautasították a cseh kormánynak azt az ajánlatát, hogy huszon­három körzetre osztja fel az országot s mi­kor mindenki ugy érezte, hogy a fenyegető fegyveres leszámolás felé sodródunk, ezzel a cimmel irtunk vezércikket: „Háború pe­dig nem lesz". A vezércikkben megjósoltuk, bogy Csehszlovákia miatt nem fognak el­dördülni az ágyuk, nem fogja kénköves tüz elárasztani a városokat és vetéseket és nem fogják anyák siratni elvesztett fiaikat. De megjósoltuk azt is, hogy Csehország azért sorsát nem fogja elkerülni. 11 a megremeg a föld, önmagától fog szétesni a hazugságokra fel­épített pemák nagyhatalom. Amit megirtunk, kísértetiesen beigazoló­dott. Megtörtént események után mindig vannak, akik az utólagos jólértesültség és utólagos jövendőmondás bölcseségével han­goztatják, hogy ők előre tudták, sőt talán még meg is mondták, hogy mi fog követ­kezni. Mi nem állítólagos szavakra, mi a lap élén nyomtatásban megjelent vezércikkre hivatkozunk, hogy nem visszafelé, hanem előre jósoltunk. Jóslásunk­nak minden szava, minden mondata pontról­pontra bekövetkezett: Nem akarjuk a próféták köntösét ölteni magunkra és megvalljuk, hogy a közben el­telt két hónap alatt voltak percek, órák és napok, mikor kételkedtünk a felállított nem­zetközi politikai horoszkop helyességében és igazságában. Az eget elborító felhőkben néha szinte hallani véltük már az apokalip­szis lovainak vészes dübörgését és töpreng­tünk, hogy van-e valami, ami elhárítja a vi­lágról a reá lezudulni készülő veszedelmet. Azután mindig, az utolsó, talán a legesleg­utolsó pillanatban bekövetkezett az a csodá­val határos valami, ami a haladékot, a hala­dék megismétlődését, az életet és a ma­gyar álmok egy részének valóra válását hozta magával. De ha most, mikor zeneszó mellett, Fel­virágozott honvédek szállották meg Komá­lom, Érsekújvár városát és várja őket Kas­sa, amelyhez Rákóczi korának legdicsőbb cinlékei tapadnak, visszatekintünk az elmúlt hetek feszültséggel teli, izgalmas óráira, le­hetetlen, hogy észre ne vegyünk egy ténye­zőt, amely kezdettől fogva mellettünk m iiködött a csehek oldalán. Ez a tényező a cseh állam belső gyengesége volt; nz az önámitás és az a kifele irányuló ámi­lás, amelyre ennek a mondvacsinált állam­nak egész fikciója fölépült. Nagy hanggal, határjelző cölöpök átfestésével, szövetségi rendszerekkel, a belső struktúra meghamisí­tásával ideig-óráig cl lehetett leplezni a csehszlováknak elkeresztelt állami alakulás életképtelenségét. De a válság, az igazi megpróbáltatás percében még a legerősebb kötelékekkel megkötött szövetségesnek is vissza kellett rettenni attól a gondolattól, hogy ezért az államért, ezért a törté­nelmi hazugságért áldozza vérét, fiainak életet. A cseh állam hipokrízisben fogant és az Igazság szele bomlasztotta szét. A nőnek önrendelkezés! Joga volt megalko­tásának jogcíme és erőszak kényszeritette határai közé úgynevezett állampolgárainak felét. A történelmi jog cimén ajándé­kozták a párisi birák Prágának a szudétané­met területeket és bontották meg ugyanak­kor Magyarország évezredes történelmi egy­ségeit. Papíron n „legdemokratább alkot­mény" volt a csehek dicsekvésének alapja, de ugyanakkor a kisebbségek kiszorultak oz állami életből, közigazgatásból, sőt még a megélhetés lehetőségéből is. Szociális földreformot hirdettek s a földreform nem volt egyéb, mint a régi birtokosok ki­semmizésnek és az ősi földek idegen kéz­re juttatásának eszköze. És ha ők nem rom­bolták le Klapka komáromi szobrát és Rá­kóczi kassai emlékét, ez is csak a hipokri­tizmusukat növelte. A külföld előtt a mog­A diadalmas magyar Hadsereg kedden folytatta a visszatérő Felvidék birtokbavéte­lét. Mindenütt leírhatatlan lelkesedéssel fo­gadták és ünnepelték a magyar katonákat, akik virágszőnyegen menetelnek a városok­ban, a községekben; mindenütt, ahol végre szabadon lehet elmondani a magyar imát. Minél mélyebbre hatol be ez eddig rabság­ban szenvedők földjére a magyar katona, annál forróbb a hangulat, annál lelkesebb és mámorosabb a fogadtatás. Komárom, november 8. A honvédség fel­szabadító csapatai a keddi napon Nádszeg— Farkasd—Érsekújvár—Baromlak—Zselitz vo­nalat szállták meg. A mai nap legnagyobb eseménye Érsekújvár felszabadítása volt. A honvédcsapatok, amelyeket vitéz Ilenyei Árpád tábornok vezényelt, délelőtt II órakor lépték át a hidfőnél elért vonalat Bagotánál, 3 kilométerre északra Ógyallátöl. A legelső község Bajcs volt. A községnek 1500 lakosa az esztergomi hercegprimási birtokhoz tar­tozik. Diadalkapuval fogadták a honvédcsa­patokat. Az "nnepség után tovább indultak Érsekújvár felé, ahonnan csak délután két órakor vonullak ki a cseh csapatok. Fél 3 órakor a honvédcsapatok már clér­hagyott bronzemlékekre hivatkoztak, a való­ságban pedig a lelkeket igyekeztek meg­ölni. A hipokrizis és Hazugság volt Csehország végzete. Államnak végzete még olyan döb­benetes módon nem teljesedett be, mint a moldvai respublikáé. Egy héttel összeomlá­sa előtt még tömegével jelentek meg il­lusztrált cs megfizetett cikkek a külföldi sajtóban, hogy milyen nagyszerű és félel­metes a cseh hadsereg és hogy fog n Szu­déták és Kárpátok övezetében dacolni n leghatalmasabb ellenségekkel is. Egy hét múlva puskalövés nélkül omlott össze a be­tonból épült kártyavár. Elfújta szél, a z i g a z s á g szele. íAmit jósoltunk, valóra vált. Szeretnénk folytatni a jós­lást, hogy megint igazunk le­gyen. reg, amely délelőtt fél 11 órakor lépte át ai határt Putnoknál; felszabadították Abafalvát, Tornaalját, Derecskét, Pelsőcöt. Mindenütt lelkes volt a fogadtatás. Rozsnyó népe leír­hatatlan lelkesedéssel ünnepelte a magyar katonákat, délután fél 4 órai kezdettel ra­gyogó katonai parádé volt a városban. A magyar csapatok még a kora délutáni órák­ban elérték KrasznaHorkát^ ték Érsekújvár Határának határát. Ekkor már többszáz főnyi fiatalság kísérte lelkesen, uj­jongva kerékpáron és gyalog a menetelő honvédeket. Az élen asszonyok, apácák és iskolások haladtak nagy kosarakkal, hogy virágszőnyeget hintsenek a bevonuló hon­védek elé. Magyarruhás leányok és ünneplő ruhás férfiak önfeledten ölelték, csókolták n bevonuló első katonákat. Szinte roskadásig elhalmozták őket virággal. A város uccáin fokozódott a lelkesedés, cz önfeledt mámorban ünneplő közönség ezrei gyűltek össze az uccákon és kisérték a hon­védcsapatok élét a Fő-tér felé. Az első csapatok egy percig sem alltak mcc a Fő-téren, hanem azonnal továbbmen-t A diadalmas felvidéki bevonulás Kedden Érsekújvárt, Rozsnyót, Krasznahorkát szállta meg a Kassa felé menetelő honvédsereg — Minden­ült mámoros lelkesedéssel köszöntik a felszabadító csapatokat - Nagy előkészületek az ünnepélyes kassai bevonulásra Kedden éjszaka Budapestre érkezeti lord Rothermere Rozsnyóra délután 3 órakor vonult be a magyar Hadse­amelyneK várán már napok' óta magyar zász­lót lenget a szél A felszabadított Érsekújvár

Next

/
Thumbnails
Contents