Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-06 / 241. szám

I 19 DÉLMAGYARORS7ÁG Vasárnap, 1958. november 6. f IGy EL EHl rendkívüli kedvezményi „>u,,unk lUseUcm dl> alcrnyö hibátlan színekben is P 4 90 Pollák Testvéreknél. Csekonlcs u. 6. Sxécfienyl tér 17. Erődök a föld alalt (4 Maginoí-vonal) ráris. november. A Maginot-vonal, amelyet a francia kofák tréfásan a „Kelet kérgének" hívnak, földalalti bctoncplimények láncolata, amelyeket átjárók és alagutak sora köt össze. 1929től 1937-ig 15.000 munkás és 300 mérnök dolgozott a földmunkákon; 2 millió köbméter földet ástak ki ez alatt az idő alatt és 50.000 tonna páncéllemezt használtak fel az építkezéseknél. A -kéreg" ma olyan erős, hogy betonépítményeit semmiféle bombázás nem tudja áttörni. Minden egyes erőd ellenállóképességét 50 centiméteres gránátokkal próbálták ki olymódon, hogy a lövedékeket maximális adag inclinittcl töltöttek mcu. „ v Gáztámadás ellen villamos borendezés védi az erődítményeket, amely u föld alatti kamrákban a légnyomást valamivel a külső légnyomás nívója alatt tartja. Ugyuncsak elektromos készülék védi a forgatható ágyukat a levegő behatolásának veszélye ellen. Az ágyút kiszolgáló tüzérek nem látnak egyebet, mint azokat n számokat, amelyek egy villannyal megvilágított táblán kigyúlnak és amelyeken a tüzelést vezető tiszt adja meg nz utasítások at. A vezénylő liszt légmentesen elzárt acélkannában ül és a terepet úgynevezett „pannrámikus teleszkópon'' keresztül figyeli. A telefondrótok ötméternyl mélységben futnak a föld alatt, ahová vastag betonkábetekbe ágyazlak bc minden huzalt. Minden vezeték háromszorósnn van biztosítva, mert két más uton húzódó pótvozetek gondoskodik arról, liogy az erődök közötti telefonösszeköttetésben fennakadás ne történhessék. A különböző telefonközpontok 60 méternyi mélységben vannak a föld alatt: a központok összesen 25.000 ..előfizetőt" szolgálnak ki. Általában senki sem jutli.it el ebbe a halálzónába anélkül, hogy száz láthatatlan szem észre re venné. Minden lépésnél titkos megfigyelők ülnek, akilc a föld alól periszkópon figyelik a terepet és a legelső jelre riadó fut végig a szomszédos erődökön. Minden megfigyelő a legmodernebb hangkereső készülékkel van fölszerelve. A munkások ezer méter magasságban drótköteleken függve dolgoztak és ott, ahol ösvényeket se lehetett vágni a sziklafalba, szenegáli katonák' a fejükön .hozták fel az építőanyagot. Az olasz határ felé épített erődítményekben a téli hónapokban ciszternákban áll a viz, az erődöket tízméteres hó boritja a hegytetőkön. A tulajdonképpeni erödvonal előtt betonból épült blokkházak állnak. Mindegyik blokkházban tizenkét katona őrködik éjjel-nappal. A blokkházak őrségének kettős feladata van: 'az egyik a megfigyelés, u másik az, hogy váratlan támadás esetén feltartóztassák a támadót mindaddig, amig a tulajdonképpeni erődvena'at teljes badikószültségbe nem helyezik. A blokkházak legénysége háromnapi élelemmel van ellátva, ennyi idő kell ahhoz, hogy a Maginot-vonalat tökéletes hadikészültségbe helyezzék. Maga az egész megerősített váröv 45 kilométer széles. Kivülről a látogató nem lát semmit: olyan >az egész vidék, mintha millió vakond túrta volna fel a földet. Ezt a sokszáz kilométernyire húzódó vakondturásláncot földalatti folyosók kötik öszsze. Elhelyeztek erődöket vasúti iöltésck alatt, másokat sziklába vájtak, ismét másokat mocsarak közepére épitettek, sőt vannak olyanok is, amelyek teljes egészükben viz alatt . állnak. A nagyobb erődök valóságos földalatti kaszárnyák. Az első blokkházak lakói 14 napot töltenek egyhuzamban a posztjukon, ezután 14 napos szabadság következik, majd minden évben 48 napi külön szabadság. Az altisztek gyorsan lépnek elő; a tisztek, akiknek nagy része a gyarmati hadseregből került ki, a kétszeres fizetésen kívül külön pótlékot kapnak. A hadvezetőség szerint a folytonos szabadságokra azért van szükség, mert a szolgálat különösen megviseli a katonák idegeit. A tiszteknek rendkívül ügyelniök kell arra, hogy a legénység hangulata megfelelő legyen és ne kapják meg azt a betegséget, amit „betonitis"nek neveznek a Maginot-vonal lakói és amely állandó levertségben és beteges kedvetlenségben jelentkezik. A befonitis ellen a legjobb orvosság az állandó elfoglaltság. A „várrák" valóban egyetlen percig sem pihen és ha egyéb dolga nincs, akkor „spárgát vet a földbe": méteres hegyes vasrudakat ás el, amelyekbe beleütközik aa erőd ellen felvonuló tank. A legénység kényelméről mindenképen gondoskodik a hadvezetőség. A háború alatt igen sokat szenvedtek a betonozott lövészárkok lakói a falakról leszvárgott viztöl: most külön villamosbcrendezés szárítja az erődök falait. Dacára a védelmi eszközök tökéletességének, a hadvezetőség mégis számit előre nem látott eshetöségekre. Lehetséges, hogy az ellenség váratlanul betör egyik vagy másik erődbe. A fontosabb erődöket ugy építették, mint a modern hajókat, vagy az amerikai felhőkarcolókat: elzárható kamra-rendszer szerint. Minden erőd bizonyos számú kamrából áll és háromszoros vastagságú acéllemezekkel elzárható. Ha az egyik ilyen erődbe a támadó behatolna, gombnyomásra leeresztenék a páncéllcmezekct és elzárnák a veszélyeztetett kamrát. A nagyobb erdőkhöz nem egy alagutat építettek, hanem többet, ezek közül kettőt kizárólag arra a célra használnak, hogy az erőd veszély esetén kivülről segítséget kaphasson. A várövön holül óriási mennyiségű hadiszert halmoztak fel, hosszabb ostrom esetén a muníciót nemcsak a mélységből, a főid alól kapná a Maginot-vonal váröve, hanem az etape felől is, ai h adiszerszálillásra szolgáló alagutakon keresztül. Az erődítmények a föld alatt vannak. 'Abban a pillanatban, mikor a hadsereg támadásra rendezkedne be, a Maginot-vonal erődítményei felett járható az ut, épp ugy, mint amilyen kényelmesen fut '3 vonal békében azon a töltésen, aniely alatt a váröv egyik erődje van elhelyezve. A 'ámadást sokkal inkább megnehezíti az a körülmény, hogy pontosan szemben a Maginot-vonallal a másik oldalon felépültek a német erődité-f müvek. A nyugati fronton, ahol husz évvel ezelőtt mindkét fél a támadásért küzdött, ma az ellenfelek védekezésre rendezkedtek he. ismerte Minden tekintélynél jobban imponált rcki a tehetség, rim és rang nélkül, a tehetség. Az egyéniségénél, a társadalmi állásánál fogva is, sokat forgott emberek közölt és társaságkedvelő is volt, különösen, ha maga formáju emberekkel akadt össze. Rendkívül szellemes vitatkozó volt, akinek az érvei ellen, keveseknek volt megfelelő sulyu és számú ellenérve. Vitatkozásnál türelemmel meghallgatta ugyan a mások véleményét, dc igazságnak csak azt tartolta, amit ő maga is annak ismert meg. Társaságkedvelő volt, de nem az a fajta, akt n szive fiókjait mások előtt nyitogittu volna A ,.sziv titkos kamrái" zárva voltak és gondosan mögéjük zárt mindent, amit magukkal vittek a lepergett évek: nz első és a sok többi puha enyaesókot, az első gügyögést, az első botorkáló lépéseket, napsugaras gyerek éveket, muzsikás fiatalságot, szőke és barna fürtös ideálokat, nugytörö terveket, keserű megismeréseket. A ..sziv titkos kamrái" zárva voltak, dc belül a mélyen zengett, zsongott egy mély lirai hang, az ö egész külön sajátos lírája. Ezt n melódiát csak ő hallotta, a hur más számára élettelen és néma maradt. Talán ez a befelé éléso volt az, ami miatt sokan ridegnek, gőgösnek, magánakvalónak tartották. Én, azok közé. a boldogok közé. tartozom, okikéi nem tévesztett meg a felszegett, fej, a hűvös, okos s/ém, a néha túlságosan szűkre mért sró Én. azok közé a boldogok közé tartozom, akik i mélyére láttak, ennek a szikár külsőben elrejtett forró sz.ivnek. Jól esik nekem, a nyilvánosság előtt megmondanom. hogy mikor egyedül maradtunk, mikor tehetetlenné bénított bennünket a fájdalom, mikor Süketen és vakon néztiilik az ismeretlen holnap elé, Szalay József volt az első, aki a világosság felé fordította sötétbe bukó arcunkat. A temető tegnapot csak ugy lehet elviselni, ha az épitö holnapra gondolunk. És ö épitett nekünk. Kezébe vette a gazdátlanul maradt Móra Írásokat és dolgozott a mi javunkra, meg a gyönyörűségére. Dolgozott, az ő jellegzetes alaposságával, lelkesedésével. Heteken keresztül képes volt eltanulmányozni egy-egy szót. Népszólárakat átböngészett, szakemberekhez fordult útbaigazításért és nem volt nála boldogabb, ha az ő feltevése bizonyult helyesnek. Amikor készen lett az első kötet, természetesen felajánlottuk, hogy a neve, mint sajtóalá rendezőé, rajta legyen a könyvön. Felháborodva utasította ^issaa a gondolatot. Az élő barát nem akart osztozni a halott baráttal a dicsőségben. De, amikor a „Daru-uccától a Móra Fercne-uceáig" cimii kötet megjelenésekor va ametyik bírálója a különben rendkívül elismerő kritikához, ezt a megjegyzést fűzte, hogy Móra Ferenc biztosan pörölne a sajtó alá rendezőv?-1, ezért a cseppet sem Móra Ferences óimért, az élő barát állta az ütést a halolt barát helyett, noha megdönthetetlen bizonyítékul kezében volt az a kézirat, amelyiken apáin saját kezeirásával, tartalmilag és eimmel ellátta ezt a könyvet. Tiz kötet került ki áldott kezéből és minden darabja uj. meg uj piros meleg, mécsest gyújtott a számunkra a Szalay József elrejtett szive körül. Nem lehetett titkolni többé: világító fénynyel élt, örült, fájt, szeretett rz a sziv. Hossza, együtt töltött délutánokon, amikor Ügyetlen funiuluskáijként esetlcllem. botlottam körülötte, ha elfáradt a munkában, pihenésképen rágyújtottunk egy cigarettára. Szürkén bodoro, dott közénk a kéklő füst és mintha jól esett volna elbújnia c mögc a könnyű függöny mögé, csendesen beszélni kezdett. Nagyon ritkán látott szellem csodái tárultak fel ilyenkor előttem és nagyon ritkán tapasztalt emberi mélységek. Soln sem várta az én szavam, soha nem kérdezett és néha az volt az érzésem, hogy nem is nekem beszél, lianem ilyenkor is neki, magának zeng, ea a csendes lira. Azután cgv energikus mozdulattal elnyomta a cigarettáját, kiegyenesítette a vállát és szigorúan szólt: — Folytassuk kérem, mert sok a munka és kevés az időnk. Az időt, ezt a kígyótestű megfoghatatlan valamit, sem nyújtani, sem rövidíteni nem volt hajlandó semmi körülmények között sem. Ila zengett, ha dörgött, ha havazott, ha zuhogott, mikor az óra ötöt ütött, halk kopogása koppant az ajtón. És bármennyi volt a munka, mikor a zsebórája fél nyolcat mutatott, felállt, összeszedte ceruzáját (csak a saját ceruzájával volt hajlandó irni), radírját, számtalan apró céduláját, amin a jegyzeteit őrizgette és ruganyos, friss lépteivel elment. Ezeken az együtt töltött délutánokon nemcsak a barát mutatkozott meg előttem. Ha a nyitott zongorán hevert egv ottfelejtett kotta, átnézegotte és felcsillanó szemmel mondta: lialtaná csak hogy játsza ezt a Jóska fiam! És leültetett, játszanom kellelt, ő pedig irányított: — A Jóska ezt a pianót sokkal finomabban, ezt a fortét sokkul erőteljesebben iátsza. _