Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-06 / 241. szám

Vasárnap, 1938. november 6. DÉLMAGYAKORSZAG 13 A Töevonulíak családi segélye A honvédelmi miniszter a bevonultak" családi segélyére nézve ujabban ismét intézkedett és családi segélyben részesiti azoknak szüleit és nagyszüleit is, akiknek eltartójuk: fiuk, vejük, unokájuk, vagy unokavejük bevonult. Továbbá családi segélyben részesiti a gyermektelen feleséget akkor is, ha munkaképes, azonban munkaalkalom hiánya miatt megfelelő munkát nem kaphat. Családi segélvben részesül a bevonult után a házasságon kivül született gyermeknek édesanyja is, valamint a házasságon kivül született 16 éven alóli gyermek, ha segélyre rá van utalva. —oOo— Változások a szegedi rendőrségen. Mint értesülünk, a szegedi rendőrtiszti karban a közeli napokban néhány változás történik. A belügyminiszter dr. Székely Tibor rendőrfelügyelőt Nyíregyházára helyezte át, G a n z1 e r Árpád főfelügyelő Hódmezővásárhelyről, vitéz Papp József főfelügyelő Békéscsabáiéi, dr vitéz Kolozsváry Andor rendőrkapitány Székesfehéivárról Szegedre kerül. — Uj napközi otthonok. A város hat uj napközi ottbont létesített rászoruló óvodás gyermekek számára és pedig a Somogyi-telepi, a Hunyadi-téri, a Katona-uccai, a Hóbiárt basauccai, a Szabadság-téri és az ujszegedi óvodák keretében. A napközi otthonok november 16->kán nyilnak meg és junius elsejéig maradnak működésben. — Magántanári próbaelőadás Dr. Mo'ór Elemér polgári iskolai tanárképző-főiskolai rendes tanár november 10-én," csütörtökön déli 12 órakor „Hunnok és germánok4' cimü magántanári próbaelőadását a bölcsészeti kar II. számú tantermében tartja. Az előadás nyilvános, az egyetem vendégeket szívesen lát. — Székrekedésekben szenvedő bágyadt, levert, dolgozni képtelen egyéneknél a bclmozgást reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József*4 keserűvíz csakhamar megélénkíti, az cmésztőcsatornában összegyűlt salakot kiüríti, a vérkeringést szabaddá teszi s a gondolkodó- és munkaképességet emeli. Kérdezze meg orvosát. A tűzoltóparancsnok ság által oüogadott saját készítési! légvédelmi fecskendők és padlás v'xtarldnyoK olcsón beszerezhetők Schul'er Vilmos, Attila ucca 17 szám * •' 1 — Házasság. Dr. felsőkubini Meskó Andor, felsőkubini Meskó Nándor ny. Máv. főfelügyelő és felesége, Kriszta Mária fia és Szilágyi Éva, dr. Szilágyi Ferenc Máv. iizlctigazgatóhelycttes és felesége, szombatfalvi Gálffy Anna leánya hétfőn délután fél 1 órakor tartja esküvőjét a református femplomban. — ELÖADASOK. A Felsővárosi Katolikus Népkör vasárnap délután 6 órakor tartja kulturdélutánját. Jung Péter felsőipariskola igazgató „A Felvidék gazdasági és ipari jelentősége'4 címmel tart előadást. — A Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete 10-én. csütörtökön déluián 6 órakor az egyetem auláidban szabadegyetemi előadást tart. Előad dr. Kogutowicz Károly egyetemi tanár ..Szeged földrajzi viszonyai'4 cimmcl. Belépés díjtalan. Ili qupfarf&SÜ FENINA H 0 L G Y FO I» H A S 7, szalon FOGALOM LETT A HÖLGYEK KÖZÖTT Elsőrendű vas-, viz- és tartós ondolálás tetszés szerinti hullámokban. — Legdivatosabb frizura „ _ „ , „ . kreációk készítése. Spc- 1 E^TN A SZALON ciális hajfestés. Vezetők ———————— , , . ni.* „• . Kigvó ueca 2. szám. Kaczno es Palotas Maria Himnusz a tárgyalóteremben Megható ünnepség játszódott Ic szombaton a szegedi törvényszéken. Nyilvános tárgyalást csak a So/űp-tanáes tartott. Tiz órakor, amikor fc'zjgtak a harangok, felállt az elnök és vele együtt mindenki, aki a teremben tartózkodott. — Ebben a percben — rnondota Sáray elnök —, amikor dicső honvédőink a gyászos 20 év utáu először lépnek arra a földre, amely nekünk oly szent, oly drága, amelyet csak négy és féléves világháború szenvedéseitől, gyötrelmeitől elalélt nonírettői tudott elrabolni a koncra éhes ellen* ség, — a megcsonkított országunk összes harangjának ércszavával szálljon hálaszavunk a Minden-, hatóhoz, szálljon le.künk ahhoz az örömtől köny* nyező sok százezernyi magyarhoz, akik az igazság győzelme folytán visszatérnek a boldog magyar hazához és énekeljük velük együtt imádságos lé* lekkel: Isten a dd meg a magyart! A törvényszéki falak között felcsengett a Ifim* nusz dallama. Szem nem maradt szárazon, köny* nyezett a biró, a vádlott. —oOo— — Adományok B Horthy Miklósné akcióra. Vitéz nagybányai Horthy Miklósné föméltóságu aszszony akciójára a Szeged-Csongrádi"Takarékpénztárba befizetett adományok: Városi Zeneiskola tanszemélyzete, 22, dr. Tóth Jenő 20 pengő. — MUNKAKÖZVETÍTÉS. Munkát kaphatnak a Hatósági Munkaközvetítőnél. Férfiak; 4 kovács, 1 bádogos, 1 órás és ékszerész, 1 fiatal asztalos, 6 kötélgyártó 50 fillér órabér, 7 szabó helyben és vidékre, 10 cipész helyben és vidékre, 1 elsőrendű bőrvágó szabász, 2 csizmadia, 1 magyar szűcs, 4 borbély cs fodrászsegéd, 1 frontharcos kövező, 3 kifutófiu, 1 lehénpásztor, 1 fiatal festékkereskedö. Nők: 5 hölgyfodrásznő, 2 dobozkészitőnő, 2 kifutóleány, 2 bejárónő, 2 mindé* nes fnzőnő. A billentyűn az én kezem bukdácsolt, de az ő fia kezét látta suhanni, a muzsika az én felfogásomat tükrözte vissza, dc az ő fia lelkét érezte benne. Ilagyogó szemű, büszke apa volt, ilyenkor. Egyik este, kedvetlen volt, nem Ízlett a munka, korábban abba hagyta és bejött utánam a gyerekszobába, amikor az akkor még pici lányomat aludni vittem. Megállt az ágyacska mellett és végighallgatta, amig a gyerek álmos kis szája elduruzsolja az imádságot. Azután parányi keresztet vetett a kislány homlokára cs megcsókolta a pici kezet, olyan melegen és olyan puhán, ahogy csak azok tudnak, akik elmenőben vannak és csak azokat, akik még alig hogy megérkeztek. Az egyik az Isten keze érintését várja. ° másik az Isten kezenyomát hozta magával. — Jó éjszakát, kis Ifajnalicska! — búcsúzott tőle és a hangja most mintha nem lelt voina biztos csengésű. Aztán mindjárt magyarázatát is adta ennek a nagy ál melegedésének: — Éppen olyan szeme van, mint az unokámnak Fáradt, öreg nagyapa volt ebben a percben. Többet nem láttam. Egyre gyengült és minden érdeklődésemre az volt a válasz: majd, kedves, majd . . . A Móra írások megint gazdátlanul maradtak... És egy szeszélyes április délelőtt, amikor a sirja mellett feljajdult a circiim derlerunt. me, — ugy éreztem, hogy másodszor váltam apátlanná. A fejemről egészen indokolatlan hirtelenséggel tr-sLUoU a Szalav József niclcK keze. Én nem ludotn, gondolnak-e vissza ránk azok, akik elmentek, dc hinni kell, hogy a kicsi gyereknek fogják a kezét és csendes éjszakákon, amikor nem tudunk a jöttükről, beleoltják az emlékezést a fogékony szivccskékbe. Mindnyájunknak, akik ilt vagyunk, vannak halottaink, akik kedvesek voltak, nagyon kedvesek, dehát, elmentek és mi az élettől elhasználtan, elkínzottan, napokon keresztül nem beszélgetünk velük. De, az én Hajnalicska gyerekem, egyetlen este cl nem alszik anélkül, hogy az imádságát, ezzel ne zárná be: — Én édes Istenem adj örök. nyugodalmat az én apapámnak. Én édes Istenem, adj örök nyugodalmat az én Szalay bácsimnak . . . A nagyapjára tanítottuk, Szalay bácsit mondja magától, azóta, bogy egyre sürgetőbb kérdczősködésérc megmondtuk neki, hogy elment cs nem jön vissza többet. És amikor én egyszer azzal simogattam meg gyerekem fejét, hogy: — Kis szivem minden megholtakért imádkozni kell, — akkor rámnézett és ártatlan, igaz szájával azt felelte: — Lehet, hogv igazad van, anyu, de nekem csak az apapám. meg a Szalay bácsi haltik meg. Ha én semmit sem mondtam volna Szalay Józsefről, csak ezt a néhány, gyerekszájról e'lopott szót, az arckép akkor is itt állna mindenki előtt. Mert nagyon igaz. nagyon szin-embernftk kell lennie annak, aki nem az okosak, nem a felnőttek, nem a vérei, hanem egv pöttönke idegen gyerek számára, . nem a semmibe süllyed, nem a mindegy közömbösségébe hullik, hanem meghal. De ugy hal meg, hogy minden nap megcirógatják egymást a menny és a föld küszöbén, az álombalépés pillanatában. Ahogy lassankint végére értem, nem a mondanivalómnak, hanem az időmnek, ugy érzem, nagyon hiányos, silány munkát végeztem. Dehát igy szokott ez lenni: a kertész, -aki szebbnél-szebb koszorút köt minden cltávozónak, a leggyatrálibat akkor köti, ha valaki kedvese elmegy, mert fáj a szive, sir és nem lát a könnyeitől. Most én is igy jártam. Szines virágokból font szép koszorút szerettem volna hozni a Szalay József márvány sírjára, finoni csipkés párnát szerettem volna simítani a feje alá és minden jó szándékomból sem lett más, mint néhány szál kóco« fejű, sáppadt őszirózsa. Ma még friss, ma még rajta csillog az őszi nap langyos aranya. Aztán elhervad, leperegnek szirmai, felkapja és szerte fújja őket valami kósza novemberi szél. Nem marad belőle egyetlen szirmocska sc. Igy is van ez rendjén. Az én erőm gyenge ahhoz, hogy maradandót alkosson, markáns, időálló vonásokkal. Én nem akartam mást, minthogy ma délután, a székfoglalóm percéig, itt legyen, velünk legyen a családfő. Szeretnénk mégegvszer sóvárogva kinyújtani felé. a kezünket cs mert nagyon nehéz a szivünk és nagyon sok a mondanivalónk, egyszerűek cs szűkszavúak leszünk és csak annyit mondunk: — Köszönjük, hogy eljöttél, köszönjük, hogy ilt voltál, köszönjük, liogv mégegyszer rámosolyogtál elárvult családodra.