Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-06 / 241. szám

Vasárnap, T038. november 6. DÉLMAGYARORSZÁG 11 MAGYAR PORTRÉK Dr. Petrogalli Oszkár Husz év idegenségéből, nehéz trianoni sorstiirésböl hazajött Losonc is a maga városszélen elnyújtózó temetőjével együtt. Ebben az akácos kis temetőben van egy vagy tiz esztendő óta tisztelettel gondozott sir: dr. Petrogalli Oszkár losonci ügyvéd nyugszik ott a márvány-kövek alatt. , * Amikor 1919 ősze köriil lefonnyadt minden nemzeti és katonai birkózás a Felvidékért és erre az alélt állapotra rázárult 1920 július 4-én a trianoni bilincs, az átcsatolt milliónyi magyarság minden áramlatnak kiszolgáltatva teljesen szétesett és magára maradt. Ellepte cseh hatóságok, cseh közigazgatás, cseh iskola a magyar falvakat és városokat. A nép meg nézte, elszenvedte a birtokbavételt, apátiába merült, elcsöndesült és elkezdte éldegélni a semmit sc akarás mindennapjait. 1922-ben élt Losoncon egy idősödő ügyvéd. Mafcas, szikár ember, keretes üveg mögé húzott apró okos szemekkel, hatalmas boltos homlokkal. Járta az ueeát, figyelte a mcllettc-körötte baktatókat. És megszólított néhányat közülök. Ugy, hogy a friss ujak, a losonci uecákra rászakadt cseh hivatalosok ne lássák. Egybehivta őket és egyik a másiknak adta a liivást: — Petrogalli ügyvéd nr tervel valamit. Hallgassuk meg csak . . . Egy hét múlva megalakul Losoncon egy úgynevezett magyar párt és máris küldi mindenfelé a pártszervezőket . . , Egy hónap múlva, a kiirt első csehszlovákiai képviselőválasztást közvetlenül érve, megdöbbentette a prágai kormányt az bizalmas hir, hogy a letepert felvidéki magyarság, az egész milliónyi nép — talpon van és magyar képviselőket fog beküldeni a parlamentbe. Nem lehetett se csábitgatásokkal, se a népre szabadított áruló magyar emgiránsok fizetett piszkolődásaival, se rájuk fergetegezö terrorral megállítani többé a folyamatot! A felvidéki magyarság talpon volt már, politikai tényezővé vált. És el is küldött képviselőket, szenátorokat az első csehszlovák parianientbc-szcnátusba. A csehek azonban a következő parlamenti ciklusra, a magyar erők lesorvas/tásúnak fontos okából, magyarboldogitó ujabb és ujabb magyar pártot kreált. A könnyű politikai stréberek egész hadát Szabadította a népre. Lett is vagy tízféle alakulat és sikerült is ismét Szétejteni az egyei őbe terelt magyarságot. A losonci ügyvéd ur, most már mindenütt volt barátaival együtt, k e r« s z t é n y i ' magyar pártot hirdetett köztudatba. Megprédikáltatta a templomokban, bogy ezzel nem vallásokra osztja * népet, hanem egységbe hívja az ezerévesség, a Szent István király jelzászlója alá. Az uj összeszervezés folyamata alatt Prágába utazott a losonci ügyvéd ur és ott — a Felvidék ottmaradt mágnásainak, birtokosainak, gazdagjainak részvénytársasággá gyűjtött pénzéből, szinte egyiknapról a másikra, de ugyancsak döbbenetére a prágai cseh politikának, megindította a „Prágai Magyar Hirlap" napilapot. Az újság — a maga külsőségével rés pompás meglrlságával — azonnal domináns felvidéki magyar orgánum lett. Hiába „keletkezett" mellette Pozsonyban Is, Kassán is néhány hasonlóan jólkészitett „magyar lap", nem lehetett többé sc a „Prágai Magyar Hirlap", sc a Magyar Párt pozieióját kisebbíteni. És a losonci ügyvéd ur, dr. l'etrjgalll Oszkár, főszerkesztője volt a lapnak fnagykulturáju, izzó magyarságú vezércikkei mindig ökölbe rándítottak a magyar kezeket!) és egyik vczéralakia u pártnak (ahol ha beszélt, mindig történt valstni magyar megmozdulás!) A két súlyosan nehéz idegpusztitó munkapaModell Kalapujdonságokkal megérkexiem. Kérem kirakatom mogtokintósét. Vincze Mária Tisza Lajos körút 42. Un i o tag. fi Világosságban éfi éleiét keresi kenyerél az ember. Szemének egészségéi ávja a fehéren sugárzó, áromfakarékos TUNGSRA raliéit (íz évig állta. Dc ezalatt kiformálta azt a trianoni magyar erőt a Felvidéken, amellyel hasa esztendeig lehetett birkózni a szörnyű cseh iinpériuniinal! ü hintcit meg bittel, bizakodással mindenkit. Ö épitett ellenálló erőt a lepetybüdt trianoni magyar életbe! őmiatta várta a Fchidék a november 2-iki boldogságot . . . ! Tegyen sirjára a Losoncra bevonuló első ma. gyar ember hálakoszorut. Szalay József Irta MÓRA PANKA (Székfoglaló a Dugonics-Társaságban) . ii. Nem a literátus főkapitányról akarok mesélni, akiről esett itt már szó, nem is a rajongó bibliofilről, akit szintén méltattak már nálam liivatottabbak, ezen a helyen, hanem az emberről, a barátról, akiről valóban csak mesélni lehet: egyszer volt, hol nem volt cs nincs többé cs nem is lesz többé . . . Én mesélni szerelnék' és éppen azért arra kérem önöket, ne méltóztassanak az én mondanivalóimat ugy várni, ugy fogadni és ugy elbírálói, mint egy kutatások alapján jól felépített tanulmányt. Ez nem tanulmány, hanem egy családi jellegű beszélgetés, nem dj\ Szalay Józsefről, közületi főkapitányról, nem dr. Szalay Józsefről, a Dugonics Társaság elhunyt elnökéről, hanem Szalay Józsefről, mégpedig nem a kifelé, liancm a befelé élőről. Annak idejében mindnyájan clbucsuztunk már tőle, de valahogy a friss fájdalorii olyan, mint az érctleu gyümölcs. Nincs ize, nincs szinc, kemény, sima felületű, nincsenek sebhelyei cs forradásai, nem látunk a mélyére, nem tudjuk, milyenné érleli az idő. Csak amikor uz évek lombsátorában, jégverésben, árnyékok és fények között megérlelődik, akkor ismerjük meg a fájdalmunk izél: édes-c, keserü-e, fanyar-e, vagy belénk mar, mint a csalán. A bölcsek és tapasztallak szerint, a veszteség fájdalmát, leghatásosabban az idő avorsitia. Én bölcstelcuül és kevesebb tapasztalattal, ugy gondolom, hogy sokkal gyengédebb kezü és sokkal hatásosabb gyógyító az időnél, az emlékezés. Az idő elmossa a kedves vonásokat, az emlékezés pedig frissen tarlja őket. Talán vigasztalóul kaptuk magunk mellé az Úristentől, ezt a hűséges barátot, aki egyszerre hurcolja SZÍVÓS és erős vállain az életünk boldog és gyötrelmes emlékeit. Ila becsukjuk a szemünket, azt a kedveset láttatja velünk, aki elmentet látni szelelnénk és azt mondatja nekünk, amit hallani szeretnénk az elnémult szájról. De hiszen itt nem kell nekem a személyes emlékezés galvanizáló erejével élnem, mert talán senki sincs közöttünk, aki ne ismerte volna és biztosan nagyon sokan vagyunk, akik féltve őrizzük a keze utolsó szorításának melegét. Ennyi idő alatt nem felejtettük cl, kedves ezüstös fejét, ragyogó szemét, nem feledhettük cl mindig biztos, sohasem tétovázó hangját, derűs, egészséges nevetését, ha tréfák tarka pillangói rajzotlak körülötte. Amikor valakiről emlékezünk, szokásban van, pentos életrajzi adatokat felsorolni róla. Én nem látom értelmét, életrajzi adatok felsorolásának. Szabályos mederben foly cz az élet, akár a jól niegszabályozott folyó és a csendes viz a leghozzáférhclcllencbb polgári életet ringatta tükrén. Alázatos és engedelmes szívvel imádta az Istent, tudta, hogy áldani is, verni is szokott. Rendíthetetlenül tisztelte a törvényt, szerelte a fajtáját és rajongásig a városát, de semmi sein volt idegen a számára, ahol művészeiét, tehetséget, szépséget talált: ha szobor volt, ha festmény volt, ha muzsikának hívták, ha kőiivvnck szerelték, ha embernek született. Mindenben csodálatos érzékkel kutatta a szépet, a művészit és meg is ta'álta ott is, ahol más nem is sejtette. Jól emlékszem, amikor egyszer egy alkonyodó délután, a Tiszaparton sétálgattunk, a nyugati égen, a bíbor minden színében bukott lc a Nap. Sokáig nézte átfényesedő szemmel, aztán elmosolyodott: — Látja, mégiscsak az Úristen a legnagyobb festőművész, mert ilyen szintobzódást még Tizzián sem tudott produkálni, mint C. Nem kell, hogy én megállapítsam, mert mindnyájan tudjuk róla, hogy haladást, lendületet, kulturát jelentett mindenütt, a maga hatáskörében. Dc talán ennél is többel jelent az, hogy az ő karja éppen akkor volt a legerősebb arra, bogy védjen, lendítsen, segítsen, amikor a másoké lehanyatlott. Amikor elszegényedtünk anyagiakban, clcrőtlcnedlünk lelkiekben, amikor elfogylak a Mecénások, amikor nyómaveszett 'i szépért való lelkescdcsnek és ha volt is érdeklődés, más irányba fordult, Szalay József töretlenül állta a förgclegct és az árnyékával védte azokat, akik a nagy k ioszban harmóniát akartak teremteni és a sötétségben világítani szereltek volna a maguk isleoi szikrácska jávai. Akármilyen vázlatosan rajzolom is fel Szaisy József egyéniségét, nem mellőzhetem el a legjellemzőbb vonásait: 3 gerincességét, megalkudni nem tudását, a bátorságát. A meggyőződését nem engedte gúzsba kötni a karrier arany szalagjával sem, sem jóért, sem rosszért nem tért lc a maga útjáról, mert tudta, hogy amit tesz, nz jól van téve és nem befolyásolta 3 mások véleménye. A Icgpuritánabb életet élte. nem űzött magából fényt, dc a felfelé való édcskcdésl sem