Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-06 / 241. szám

Vasárnap, TQ58. novemBer 6. DÉLMAGYARORSZÁG 9 A szakolcai hársak Irta JUHÁSZ GYULA Meghatottan lapozgatjuk a „Délroagyurország" tizenkilenc év előtti, híiboruutáni bizonytalan sárga papíron nyomott megsárgult -oldalait és megliatottan akadunk rá egy megrázó erejű vezércikkre, amelyet Juhász Gyula, a másfélév előtt elhunyt nagy szegedi költő irt ezeken a hasábon, ,,A szakolcai hársak" látnoki erejű, költői szavai a mai napokban melyről jövő nyomatékos hangsúlyt kapnak és ugy hirdetik az elhivatott költő lelkét, tiszta tanítását és ugyanakkor a feltámadás magyar ünnepnapját. . Juhász Gyula vezércikk 1920 m ,4 rc i ii s 2 1-én jelent meg a „Délmagyarország" első hasábján és megrázó sorai a mai boldog események között nemcsak meghatott emléket jelentenek, do megrázó mély jelentőséget is nyernek. Itt adjuk a Szegcdi költő tizenkilencév elötli cikkét a szakolcai hársakról, amelyek alatt tanári sorsában elsodorva a határszéli végekre magyar szóra, magyar dalra és magyar lélekre tanitotta „a szelid, csöndes, szőke morva- és szlovákmagyar nebulókat." Egy Hírt olvastam valahol, egy rövid hírt, amely kézen-közön jutott el hozzánk és n magyar népballadák tömörségével beszél bánatról és dacról és lelkemet édesbús emlékezés fenyőillatával tölti el. A hir szerint a szakolca-szudomerici országúton a Magyarország és Ausztria határát jelző oszlopfát éjten-éjjel, orozva kivágták a csehek s helyébe négy hársfát ültettek át és ezeket elnevezték a csehszlovák szabadság fáinak. Reggelre a hársfák már nem voltak ottan, a gyászoló és haragvó szakolcai magyarok (tótok is lehettek) gyökerestül kitépték a fákat Gvadányi városának talajából és hiába a csehek minden erőszaka és ármánya, máig sem tudták megtalálni a „tetteseket". Igy szól a hir a szakolcai hársakról, amelyek egy éjszaka éltek. Emlékezetem ködén át Kivogatólag integet a magyar határjelző oszlop, vándorlásaimnak egyik pihentetőie, viharverte hármas szinével, amely alá két esztendőn keresztül kivittem Szakolca fölnövekvő diák' fiatalságát, elénekeltcttem velük a Himnuszt írs a Szózatot. Micsoda mélvséges megrendülést érzett ott tanár és diák", amikor e sorokhoz ért a dal: Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára s a szomszéd domb (már osztrák terület) ötlött szemünkbe, amelyen Vitéz János cs társai fogadták a prágai fogságból magyar földre lepő fiatal Hunvadi oroszlánkölvköt. A magyar határ szent fáiét kivágták idegen kezek, a régi rossz politika keserű és tragikus gyümölcse érett meg itt s a magyar bánat kétség es rernénv között vergődve tekint a végekre ma, várva az idők jobbrafordulását. Hol lehetnek most a kis tótok cs magyarok, akiket''c kis haza nagy szerelmében neveltem Szakolcán, két szomorú esztendőben, amikor már a végzet baljóslatos fellegei gyülekeztek a Kataron? Az elnémult harangok emléke megkondult lelkemben a balladás_ rövidségü szakolcai hirre es Hiszem, Kogy magvető magvai nem hullottak mind termékeilen talajba a boni végeken. Hiszem, bogy amit Petőfiről és Madáchról, Jókairól és Keményről az ódon szakolcai gimnázium fala köt tanítottam, él __ és munkál a fogékony elmékben és szivekben: S n vadvirágos szakolcai temető Komiokán nem hiába biztat és vigasztal a magyar fölirás: Föltámadunk! , s A magyar kuliura erejébe vetjük minden bizalmunkat, annak a magvar kulturának diadalmas erejébe, amely a tót cs szetb vérből származó Petőfit örök magyarrá tette. A vértanuk és költők álmai virrasztanak a magyar temetőn és a magyar éjfél magányában és sötétjében a hunok harcát vívjak a magyar érzés és gondolat titánjai. A szakolcai kis uccuk egy magyar költő verseit visszhangozzák, aki a nagy Alföld üdvözletet hozta Gvadányi városába és megtanította a szelid, csöndes, szőke nebulókat a halhatatlan himnuszra, mely a jövendőbe orgonálja a magyarság zivataros századainak mélyéből fölbúgó fohászát: Isten áldd meg a magyart! Olcsó-Jó Divatos Elsőrangú uriszabóság Dlvafkülönlegességek Széchenyivé r. KORDA-RUHA Hivat' és sportöltönyök Bőrkabátok — Felöltők Gumiköpeny — Nadrág Intézeti ruiják — Sapkák Ing — Kalap — Nyakkendő MIT JELENT , A MAGYAR FELVIDEK (A Délmngyarország munkatársától.) A Felvjdek visszacsatolását követő boldog örömmámor országosan szárnyal, ez a 20 cv óta első örömteli tény, meg sokáig fog ujjongásra lendíteni mindenkit, aki magyar. Es most már tudjuk, mit hozott vissza egyelőre elsőnek a jósors. Gondolkozhatunk tehát már azon is, hogy mit jelent húszéves elcsonkuJt országéletünk szániára ez a sziveket megdobogtató visszatérés, ez a gyönyörű felfrissítés. Erről a problémáról beszélgetést folytattunk Szeged hatósági, kulturális, gazdasági és társadalmi tényezőivel, valamint a Szegeden élö felvidékiekkel, akik közvetlenül tudják és ismerik a felvidéki öröm ajándékait. A kővetkező érdekes nyilatkozatkozatokat kaptuk: VITÉZ DR. IMECS GYÖRGY FŐISPÁN a következőket mondotta kérdésünkre: — A kérdésnek olyan sok vonatkozása van, hogy azokra egy rövid nyilatkozat keretében legfeljebb utalni lehet. Legfontosabb hatását a szóban levő területek felszabadulásának a lelkekre látom. A bécsi döntéssel elsősorban a lelkek szabadultak fel a 20 év óta tartó lidércnyomás alól, amely a trianoni békediktátumot örökérvényűvé akarta a tudatban rögzíteni. Megértük a ránkkénvszeritett bilincsek megtörését, látjuk, hogy szívós munkánk nem volt hiábavaló, hogy egységes hitte], akarattal túlsúlyban levő ellenféllel szemben is sikert érhetünk el, ha, az igazság alapján állunk. — Az elért eredmény fokozza bizalmunkat, megacélozza erőnket és további céltudatos munkára serkent. Az örvendetes fordulat persze egyéb vonatkozásban is kihat a lelkekre. A két évtized óta elszakított drága magyar véreink felszabadulásából fakadó nagy-nagy öröm mindennél ékesebben nyilvánvalóvá teszi, bogy magyart a magyartól semmiféle sorsfordulat nem tépheti el, éljenek magyarok bárhol és bármilyen körülmények között, egy törzsnek a sarjai egy és ugyanazon töröl fakadtak és a közös származás, nyelv, hagyomány a lelkeket elszakíthatatlan szálakkal fűzi össze. A magyar a magyart tehát el ne hagyja; segiteni, felkarolni köteles, dolgozni, küldeni érte, erősíteni benső és külső javakban. Erre kötelez minden írott törvénynél erősebben a vér szava. DR. PÁLFY JÓZSEF POLGÁRMESTER ezeket mondotta: — Az én legnagyobb várni ml óm a Felvidék visszajutásáml az, hogy kapcsolódjók be a Szeged felé cirku'd'ó idegenforgalomba Komárom is, Kassa is ós mindegyik megjött magyar város. Szeged nagyszerű uj kulturkó z 'llödésskkel, a szabadtéri játékok remek produkcióival, nyári gyönyörű tiszai éleiével, ujszegedi rózsaligctéuel és még sok szegedi különlegességgel várja. Sőt hiszi is Szeged, hogy uj éhtfrisseség keletkezik a viszszacsatoldssal. DR. TÓTH BÉLA HELYETTES POLGÁRMESTER * igy nyilatkozott: — Szeged most már nagyjában abban ai felkészültségi állapotban van, hogy egy előadásra kész, színházhoz hasonlítsam. A kapukat már kinyitották, a színpadon igazán komoly és színvonalas előadás kezdődhet. Csak legyen közönség rá. — Szegednek olyan értékei és olyan specialitásai vannak, amiknek legtöbbje már a régi bckevilugbnn is hires volt. Gazdasági téren korlátlanul fokozhaló elsősorban a paprikatermelés és nem kell rugaszkodó fantázia ahhoz, bogy óriási exportra is gondolhassunk. Aztán Szeged az idekontemplált uj Duna-tiszaközi hálózati csatornával fontos hajózási szerephez jutván, igazán alkalmas lesz arra. hogy itt nagyarányú ipari letelepülések keletkezzenek. Szeged mint kulturváros pedig a legnagyobb perspektívák előtt áll a Felvidék visszacsatolásával. Egész bizonyossággal számithatunk sokkal megnagyobbodó közönségre, elsősorban a szabadtéri jáA csatád . megküzd a betegségekkel, ha rendszeresen használja a hanaui „mesterséges magaslali nap"-ot. Vigyázzunk, utánozzák. Kapható a szaküzletekben. Kérje a színesen illusztrált uj ismertetést Vezérképviselet: SIEMENS, kvarclámpa-osztály, Budapest, VI., Nagymezö-utca 4. Fütcrnkato A KG-Unió, Budapest, V., Rudolf-tér 5. m ffsyr ,, r ..magaslati nap *