Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-24 / 257. szám

4 v—1* DE I. M A u / A K Uk SZAG Csütörtök. 1956. november 24 akadálya nincs és nem lehet annak, hogy olyan reformpolitikát folytassunk, amely a nemzet erdekében áll. A fokozódó zajban Sztranyavszky kijelentette, hogy neki a miniszteri tárca nem jelentett gyönyörűséget; ott sem áldozta fel lelkiismeretét és függetlenségét, majd igy folytatta: — Itt ma ebben nz országban furcsa lelki válság van. Verseny folyik különböző jelszavak körül, folyik egy licitűció, amely versenyben olyan egymasralicitálósok történnek, amelyeket én veszélyesnek tartok. Nem lehet ezekkel a kérdésekkel licitációt folytatni. €s nem lehet itt a fentről lefelé folyó versenybenlelkiismerettel résztvenni. Itt sokaknak a szekere gurul egy lejlön, amely lejtőn guruló szekér elé a miniszterelnök urnák magánok kellene odamenni elsőnek a gátra. Nem. tehet elképzelni, hogy helyes politikai cselekvés az, hogy akinek meg kellene állítania a lej tőn lefelé guruló szekeret, maga is paripákat fog a versenyszekér elé és résztvesz ebben o versenyben. — Nevezhetnek minket „öreg cstíklyásoknak" _ folytatta •—, ha ezt a jelzőt olyan könnyen osztogatják —, nevezhetnek minkat „zsidóhéi enceknek" is, amely jelző ma sokaknak kijár, mi mégis teljesitjijk n maguk kötelességét és egyéni konzekvenciákra való tekintet nélkül járjuk tovább azt az utat, amelyen n magyar közélet pártjai, pártkeretékre való szakadozás nélkül, a pártkerstek lebontásával egységes közvéleményt alkotva szolgálhatják együtt a magyar nemzeti jövendőt. Eekhardt beszéde Sztranyavszky beszéde után Eekhardt Tibor emelkedett szólásra. Kijelentette, hogy telje- mértékben osztja a/-okát nz aggodalmakat, amelyek Sztranyavszky Sándort és társait a kormánypárt elhagyására késztették. Nem a .kormánnyal szemben bizalmat! in, dc bizalmatlan a miniszter elnök politikai vezetésével szemben. — Amikor a szereucsés körülmények oly eredményekhez |'ju.itIák a nemzetet — folytatta, nnclyekböl mart kormányrendszer éveken át élt volna, mit láttunk ebben <* sz.erenesétlen országban? Meghasonlás következett be n miniszterelnök és munkatársai között. Hogyan bíznak egv politikai vezetésben, aniely u legfontosabb külpolitikai kérdések idején saját szekere kerekének küllői közé botokat dug? (Nagy taps az ellenzéken, zaj.) Bekövetkezett nz, i helyzet, hogy a miniszterelnök «r megütötte a főnyereményt egy olyan sorsjeggyel, amelynek a vételárát elődei fizették ki. (Taps nz ellenzéken.) fis miután kihúzták u sorsjegyét, azonnal esődbe került. (Derültség.) A miniszterelnök nagyfokú bizalmatlanságot teremtett maga körül. Kérdem, ki teremtette ezt a bizalmatlanságot: mi, akik hallgattunk, vngv a miniszterelnök ur, aki fölöslegesen beszélt? Könnyű a megoldás, mert van ennek n nemzetnek- egy Igazi elhivatott vezére, (az egé-z Ház pártkülönbség nélkül, felállva éljen/í Horthy Miklós kormányzó ur öföméltöíágst), nkinek parancsa irányadó mindenkire. B a j n i s s: fis a magyar népé! Óriási felháborodás töri ki Pojniss közbesznTására. Amikor a zaj lecsillapodott, Eekhardt ezt kiáltotta Bajniss felé: — Nem szabad azzal próbálkozni, hogv ennek a nemzetnek n vezére és a nép között ellentétet állapítsanak meg! A kormánypárton és az ellenzéken senki ne. próbáljon vezérkedni! Szólott nzokról u gyakorlati kérdésekről, amelyeket a Ház mandátumának lejárta elöli el kell Intézni. Elsőtorbnn n földkérdés megoldása a döntő. — A második kérdés — folytatta —, amelyet sürgősen meg kell oldani, valóságos nemzeti szegyen, n szellemi és fizikai munkanélküliség kérdése. Itt kell megoldani a zsidókérdést, fajvédő alapon. A harmadik fontos kérdés a társadalom megszervezése a katonai Célok érdekében. Az j egész nemzet é.lclét katonai szemDontok szerint 1 i kell megkonstruálni. Imrédy — fejezte bc Eck- kell állani u glédába és fegyelmezetten szolgálnia hurdt — nem alkalmas Hitler szerepére, de alkal- I nemzet éidekcit. Ez alól linrédy Béla sem iehe( mas lehet S c h a c h t szerepére. .Mindenkinek bc | kivélel. Imrédy beszéde Imrédy Béla miniszterelnök szólalt fel ezután. Beterjesztette a felvidéki képviselőknek a magyar parlamentbe való behívására vonatkozó javaslatot. Ezután válaszolt a két napirend előtti felszólalásra. — Ila bármely pillanatban el kell mennem — mondotta válaszolva Eckhardtnak —, zokszó nélkül teszem ezt, mert tisztában vagyok azzal, hogy egy nemzet vezetéséhez nemcsak tehetség és jószándék, ha nem bizalom is kell és ha ez hiányzik ... Tahy László: Pedig hiányzik! Tiltakozott az ellen, hogy ő vezérkedni akarna. Szolgálni akar és nem vezérkedni. Hallott olyan kifogásokat is, hogy nz alkotmány ellen tőr, hogy a nemzet alkotmányos szabadságát meg akarja semmisíteni. A parlanienM p.'rtok mind fegyelmenettek voltak a küIpolitiknj kérdésekben és n kormánynak támogatást nyújtottak, ezért nekik köszönet jár, de a felsziu alatt olyan jelenségek voltak. hogy ezeket a rétegeket meg kellett győzni arról, igenis az alkotmány tiszteletbentartása mellett is előbbre lehet vinni az országot, de bizonyos koreszméket előre kell vinni. Közbeszólások lnllatszoltak, majd Imrédy kijelentette, egyelőre nem tartja Szükségesnek, hogy a házszabályok módosítására nézve javaslatot tegyen. Ilajlandó nz eddigi házszabályok mellett is dolgozni, hogy azt a vádat, mintha diktatúrára törne. ezzel is megdöntse. Válaszolt ezután Szlranyavszkynak. Kijelentette, kutat azokban az intézkedésekben, amelyeket vele együtt tett s nem tud felfedezni a felforgató törekvésekkel való elmborálást. Ebben az országba n a reformokat rendben és fegyelemben kell megvalósítani. Ezután visszatekintést vetett az elmúlt hat hónap történetére. A történelem zajlása nem ért véget, sulyos idők állhatnak még előttünk, ezekbe n sulyos időkbe minél felké- . sziütebben kell belépnünk. — A hadsereghez nemcsak felszerelés kell, hanem militarista szellemben nevplt és fegyelemben megedződött nemzet is. Büszkék vagyunk hadseregünkre, amely feladatát elsőrendűen oldotta meg. Az uj magyar politikának erősen nacionalista szellemben kell folynia, ez a nacionalista szellem azonban nem fajulhat kommunizmussá. A külügyi kérdésekről szólva, hangoztatta, hogy Magyarország n ruszin nép száinára az önrendelkezési jog érvényesülését követeli a müncheni négyhatalmi egyezmény elvének értelmében. A belpolitikai kérdések közül ezután a földkérdésről és a zsidókérdésről beszélt. — Ami az utóbbi kérdést illeti — mondotta —, a megoldás, amelyet a parlament a tavasszal megszavazott. nem nyújt elégséges bázist. Ez a kérdés most áll kidolgozás alatt és ntnig az összes szempontok és kívánalmak szcmmelturtásával a kormány javaslata ki nem alukul, időelőttinek tartanám a kérdés időhúzását. A földkérdésről szólva, bangoztatta, hogy « föld azok kezén legyen, akik azt hivatottak megművelni. — Figyelmeztetem a Házat — fejezte be Imrédy —, hogy ennek a nemzetnek a szekere valóban nehéz uton jár. Nagyon keskeny csapás az, omelyen haladhat. Ennek a csapásnak az egyik oldalán' egy szakadék tátong: a felforgatásnnk « szakadéka, amely felé sennuiesetre sem fogom vezetni a nemzet szekerét. V'hsr a napirend körül Kornis Gyula elnök ezután napirendi javnslatot tett Javisolta, hogy a legközelebbi üiés napirendjére tűzzék ki először a miniszterelnök indítványát, amely a felvidéki képviselők meghívására vonatkozik, másodszor: a kormány programja fölötti vitát. — Nem járulunk liozzá! — kiáltotta a középés haloldal. Marschall Ferenc: Sorrendi változtatási indítványozok. Mondja ki a Ház, hogy mivel a miniszterelnök urrnl szemben bizalmatlansággal viseltetik, a holnapi ülés napirendjének első tárgy:* a miniszterelnök mai beszédének megvitatása legyen. M e i z 1 e r Károlv: Szóval nem kellenek ai felvidéki képviselők!' A közbeszólásra óriási vihar tört ki a Hria minden oldalán. Lázár Andor bátrafelé fordul! Meizler Károlvhoz és ilyeneket kiáltott feléje: — Ez hazaárulás! Nem erről van szó! Kornis elnök állandóan rázza a csengőt, de a'zaj nem szűnik meg. Főként Meizler Károly. vitéz. Tóth András, Afartse kénvi Imre és Festetics Domokos kiáltoznak, akiké! Kornis elnök rendreutasít. Az elnök több izben megszólaltatja a viharcsengőt, utána ujult erővel tör ki a zajongás. Marseh 111 háláját, fejezi ki a felvidéki magyarság és vezetői iránt, kijelenti, hogy teljes mértékben azonosítja magát Jaross Andor hódmezővásárhelyi beszédével. Követeli, hogy az ülés méltóságát ne zavarják azzal, hogv a Felvidék' ügyéi nártnolitikal fosrássá nlinsitják. Tahy László: Szavazzunk! Bárczay János hosszadalmasan beszél ü felvidéki kénviselők meghívásáról. Bakovszkv Tibor fölkiáltja a lármát: — Hallatlan képmutatás! Jarossból akarnak élni! A termet szakadatlan lárma tölli meg 19 szótöbbséggel leszavazták a kormányt Kor^ii ss Gyula elnök ezután szavazásra tette fel a napirendi javaslatot. A szavazás eredményeként az ellenzék napirendi javaslatára llü-en, az elnök napirendi javaslatára 85-en szavaztak. A kormány tehát cnnel a szavazásnál 30 szavazattal kisebbségben maradt. A kormány napirendi javaslata mellett szavaztak a Nep tagjain kivül gróf Zichy János, Makray Lajos, Gvömörey Lajos, Homonnay Tivadar. S t r a u s z István, Csilléry András, Pctró Kálmán, Topcrczcr Akosné, Huszár Mihály. Ellene szavaztak Fricdrich István, Taufer Gábor. Toblcr János, Béldy Béla a kereszténypártból. Az elnök ezután a kormánv kívánságára a szavazás megismétlését, illetve a szavazatok ujahh iisszeszámlálá^át rendelte el. A szavazatok számlálása közben a két jegyző: Esztergályos János és M i $kolezv Hugó szóváltásba keveredik, incTt mindkelten más eredményre jutottak. Erre nz elnök elreideli, hogy szektoronként történjék a számlálás. Imrédv miniszterelnök is a jegyzővel együtt olvassa a képviselőket. A harmadik szektorral szavazásra áll fel az a három miniszter is. aki a szektor előtti bársonyszékekben ül Tahy László: Sohasem történt, hogy miniszterek önmaguknak bizalmat szavazzanak. Esztergályos János jegyző végül jclenti, hogy kilencvenhat képviselő szavazott a kormány mellett. Kornis Gyula elnök ezután bejelenti, hogv a képviselőház száztjzenöt szavuzaftal kilencvenhat ellenében Marschall Ferenc. Indítványát fogadta el, amely szerint a holnapi ülés első pontja a kormányprogram feletti vita lesz, „miután — mint a napirendi indítvány mondja — a kormánv iránt bizalmatlansággal viseltetik a Ház többsége'*. — Mondjon le! — kiáltják az ellenzéki képviselők Imrédy miniszterelnök felé óriási zajban. A terem közepén szóváltás kerekedik Rassav Károlv és Jaross Andor közölt. A nagy zajban az ujságirókarzaton hallani Jarossnak a következő szavait: _ Ha maid bejönnek a felvidéki képviselőtársaim, majd azok megmond iák!... Rassay: önnek nincs joga a felvidéki képviselőket előre nolitikni áru ha bocsátani! Az ülés egy órakor fejeződött be.