Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-12 / 246. szám

Szombat, 1938. nov. 12. Politikai napilap XIV. évfolyam 246. sz. A magpr történelem ragtiogó ünnepe a felszabadított Kassán Felvirágozott tizezres tömegek mámoros lelkesedése közben vonult be Horthy Miklós kormányzó Rákóczi városába - A kormányzó magyar és szlovák beszéde a diadalünnepen Kussa, november 11. örökké feledhetetlen marad a magyar lelkekben a pénteki nap, amikor a 20 évi rabságból felszabadult Kassa földjére bevonult diadalmas hadserege élén vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. A nagy nap boldogságában könnyező, sirva-kaengó emberek soha nem látott ünneplése között vette birtokába a magyarság azt a területet, amely mindig magyar volt és az is maradt. A nagyságos fejedelem városa kitett magáért; Rákóczi városa virágerdőben pompázott a történelmi napon, zászlók, diszek tündököltek mindenütt, az egész város még nappal is fényárban úszott a bála, az öröm és a tisztelet jeléül. A város nem aludt péntekre virradó éjszakán; mámoros, boldog hangulatban virrasztottak, hogy méltóan megünnepeljék a feltámadást. Kassa péntekre megtelt; annyi anyaországi zsúfolódott össze a városban, hogy alig lehetett mozogni az uecákon a nagy várakozásban; világvárosi forgalom volt pénteken Kassán, ahol mindenki ünneplőben, piros-fehér-zöld kokárdával, zászlóval a kezében, könnyes szemmel ,holdog ragyogással az arcán járkált. Megkondulnak a kassai harangok Az autóktól zsúfolt volt az úttest, a különvonatok ontották az embereket, az ünneplésben résztvenni kívánókat. Élelmiszerszállifmányokut is hoztak a vonatok Kassa szegénycinek; 17 ezer darab kenyeret, 17 ezer hentesórucsomagot cs egyéb szállítmányokat. Átláthatatlan embererdő volt Kassa délelőtt II órakor. Megszólalt a Szent Erzsébettemplom harangja, tízezrek borultak térdre oz uccákon. Ezt a feledhetetlen képet és a nap többi eseményét a legszínesebb festő ecsetje sem tudná visszaadni. Könnyek között mámoros ünneplés Az ablakokban, a kapualjakban, a házak tetején is emberek ezrei szorongtak, amikor Imrédy Béla miniszterelnök vezetésével megindultak a különvonatok utasai a Dóm előtt felállított, pompás drapériákkal borított dísztribün feló. .Abban a pillanatban, amikor Horthy Miklósné, a kormányzó felesége a miniszterelnök kíséretében fellépett az emelvényre, egetverő lelkesedés zug: — Éljen Horthy Miklósné! Éljen n kortnánvzóné! Leírhatatlan az a jelenet, amely ezt a pillanatot megörökítette. A kormanyzónó a megilletődöttségtől könnyező szemekkel állt a tribünön. Mellette két fia és leánya állt zokogást visszafojtva és hallgatta Kassa mámorban uszó lakosságának frenetikus ünneplését. Ezután káprázatos diszmagyarban vonultak fel a kormány tagjai, a tábornoki kar tagjai csillogó egyenruhákban, ott voltak a tribünön a felsőház és a képviselőház tagjai is és még sokan mások a magyar társadalom vezetői közül. József főherceg társasagában álltak a dísztribünön a diplomáciai kar tagjai. Amikor feltűntek Jaross Andor, gróf Esterházy János és S z ü 11 ő Géza, a felvidéki magyarság vezetői, a lakosság ismét frenetikus lelkesedésben éljenzett. Megujult a lelkesedés, amikor lord Rothermere alakja tűnt fel a tömegben, hogy a korm'ányzóné elé járuljon. Alig tudott előrejutni a lord; közrefogták, ölelgették, a kezeit csókolták cs pcrccken keresztül zúgott Kassa uccáin: — Éljen Rothermere! Mindent vissza! Közös lengyel-magyar határt! A lord meghatottan köszönte meg az ünneplést, majd a kormányzóné előtt meghajolt ós elfoglalta helyet a tribünön. Virágszőnyegen érkezik a kormányzó... Röviddel ezután megszólaltak Kassa öszszes harangjai; ilyeri fájdalmasan szép, sziveket szaggató harangzugást még nem hallott ember. Harangzugás közben futott végig a tömegen ez a szó: 1 — Jön a kormányzó! — Hor-thy! Hor-thy! Hor-tKy! — tört fel háromszázezer ember torkából, amely a pénteki ünnepre összezsúfolódott Rákóczi városának falai közölt. Az egetverő lelkes ünneplés a kormányzó mellett, még a harangzugást is elnyelte. Költők kellenének ahhoz, hogy megközelítően is le tudják irni, vissza tudják adni ezeket a mámoros perceket. A kormányzó előtt Koós Miklós ezredes, szárnysegéd lovagolt. Horthy Miklós fehér arabs lovának lábai virágerdőben lépkedtek. Amikor a kormányzó a tribün elé ért, bogy leszálljon lováról, tovább ünnepelt önfeledt lelkesedéssel a tömeg. A megilletődöttségtől szem nem maradt szárazon ebben a grandiózus pillanatban. A kormányzó megrendülve. de feszes testtartással állt helyén. Ugy 'átszőtt, hogy ez az ünneplés soha nem akar véget érni. A lobogók meghajoltak, a virág még szüntelenül hullott az emeleti ablakokból és erkélyekről a kormányzó után bevonuló csapatokra. Állandóan ez az ütemes kiáltás hallatszott: — Hor-thyí Hor-thy! A miniszíerelnök Végre Imrédy Béla miniszterelnök a tribün elé állhatott és üdvözölte a kormányzói. Az annyiszor megálmodott álom végre valóra vált — mondotta —; a büszke magyar hadsereg élén itt áll a Iladur, az ország legfőbb intézője. — Ó hogy tudunk örülni mi magyarok egymásnak — folytatta a miniszterelnök —, hogy tudunk örülni ennek a félve várt perenek, amikor nincs különbség magyar cs magyar között. Ó bár feledtetne ez az ünnep, cz aa egyniásratalálás mindent, aini széthúz, elforgáesot, erőtlenit, pusztít. (Viharos éljenzés.) Tízmillió magyar léleknek köszöntését tolmácsolom mondotta a miniszterelnök —, tízmillió lélek hűségét, hódolatát nyújtom át főméllóságu Kormányzó Urunknak. (Hoszszanlartó lelkes éljenzés, ütemes kiáltások: Horthy! Horthy! Horthy!) — Köszönjük Főinél lóságodnak mindazt, amit értünk tett, köszönjük a huszcsztcndót, köszönjük a mai napot és kérjük az Egek Urát: áldja meg és ajándékozza meg továbbra is egészséggel, bölcsességgel, éleslátássá', fajtájába, fajtájának jövőjébe vetett törhetetlen hittel és bizalommal, bogy mpg hosszuliosszu éveken át vezessen minket a magyar becsület és a magvar igazságkeresés utján. Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzó Ura éljen! (Lelkes éljenzés.) „Egyetlen tagi a sem volt Kassa polgárságának" Ezután Tost László, Kassa magyar polgármestere meghatott hangon üdvözölte a tömeg lelkes ünneplése közben a kormányzót. — Jelenthetem Főméi lóságodnak — mondotta a polgármester többek között —, hogy az elmúlt husz év alatt Kassa őslakos polgárságának egyetlen tagja sem volt. aki magyar szellemében és magyar hitében megingott volna. Mi magvarok voltunk, magvarok vagyunk és magyarok maradunk. A polgármester után Cs.ánszky János apostoli adminisztrátor, majd dr. Halom Miklós volt szenátor üdvözölte a lakóSság lelkes éljenzése között a kormányzót. Ezután gróf Esterházy János, az Egyesüli Magyar Párt ügyvezető-elnöke beszélt. — Amit ni: megértünk — mondotta —, kö-