Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)

1938-10-12 / 220. szám

DCCMÁGYARORSZÁG Szerda, 1038. október 12. Megkezdődött 1 a Déimaggarországnál E JEGYÁRUSÍTÁS iszinház és tiiiivcfzcr • 1IETI MŰSOR: Csüjörtök: A bolond. Megnyitó ünnepi előadás. Prepiierbérlet. Péntek: A bolond. Páratlan bérlet. Szombat délután: Sárgapitykcs közlegény. Fil­léres helyárak. Szombat este: Legyen ugy, mint régen volt. Opercttbcmutató. Premierbérlct. Vasárnap délután: Legyen ugy, mint régen volt. Rendes helyárak, délutáni bérlet. Vasárnap este: Legyen ugy, mint régen volt. Páratlan bérlet. Minden este és vasárnap délután: Legyen ngv, mint régen volt. Kedd délután: Asszonyok. Filléres helyárak­kal. Csütörtök délután: Csárdáskirálynő. Filléres •helyárakkal. Hétfőn, 21-én: Fiiszer és esemegc. Csathó Kál­mán Voinits-dijjal jutalmazott vígjátékának Jbe­i mutatója. A „Fehefe Mária" a Nemzeíi Színházban Beszámoltunk legutóbb arról, hogy a Nemzeti Színházban megkezdődtek a próbák Berezeli A. Károly drámájából, a „Fekete Máriá"-ból. A darabot — mint ismeretes — a tavalyi szabad­téri játékok során első alkalommal a Dóm-téren mutatták be. A szegcdi származású kiváló fiatal iró a kővetkezőket mondotta a „Fekete Mária" Nemzeti Színházi előadása alkalmából: ­— Művészi hitvallásom, liqgy világnézeti kere­tek nélkül nincs iguzi dráma, liogv nz anyagszerű színdarabban a személyeken keresztül végső fo­kon világnézetek kerülnek birokra egymással. A Fekete Máriában több csoda történik, amelyek a keresztény világszemlélet keretén beliil az élet két legnagyobb kérdését szolgálják: a szerelmet «'• a halált. Minden más ezek köré gyűrűzik, bom­lik történésekké, tragikus sorsokká. Maga a kép i magyarság egyik csoportjának, a szegedieknek őrangyala. Szeitedi vagyok, évekig éltem a Má­tyás-templom közelében. A Havibucsu régóta fog­lalkoztat, magam is sokat forogtam a nép között. Ereztem, hogy ebben nagy drámai lehetőségek M jlenek. üt 10 éve« kultuszról volt szó, amely a maga hagyományaiban mindenképpen alkalmas­nak látszott, hogy magyar misztérium legyen be­lőle. Közben az egyetemen hosszti időn át kizáró-' I ig a középkorral foglalkoztam. Tgv született meg az első szabadtérre Irt darab. A Dóm-téri előadás alán most nz ország első színpadán fognak fcl­liangzani az ősi formákban irt strófák, amelyek ; lázalosan kívánják szolgálni a magyar nyelv ki­|>M rithotetleii szépségeit. —oOo— ftlnhárxlm m •••• fwkjUO' j Péesctt Bánkv ltóbert társulata játszik. A Tökmag, A feketeszáru cseresznye, Szegény * leányt nem lehet elvenni cs Könnyű a férfiaknak van műsoron. Szombathelyen .Tnknbffy Dezső társulata ját­szik. Műsoron Legyen ugy. mint régen volt, Sza­kils helyettem s a Fűszer és csemege van. Vásárhelyen Kardos Géza társulata szerepel. \ Csavargölcány, a Nyitott ablak'. Nem leszek hálátlan, Hatodik emelet s Legyen ugy, mint ré­gen volt van műsoron Béké-en pénteken fejezik he a színházi szezont. V utolsó előadásokon vígjátékok vannak műso­ron. . . Sopronban Ncményi Lilinek, Horváth Árpád debreceni igazgató feleségének vcndégfclléptével a Júliát játszák. Ugyancsak Neményi Lili fellép­tével megy -a liélcn a Sonja és szerepel a Szege­den is jól ismert Budapesti Gycrmekmüvész Szin­ház. Pénteken mutatják be a Legyen ugy, mint régen volt cimü operettet. A miskolci Nemzeti Színházat pénteken nyit­ják meg a Legyen ugy, mint régen volt cimü ope­rettel. Honthy Hanna vendégszerepel. A ren­dező Ihász Aladár, karmester Török Emil, akik mindaketlen jó ismerősei a szegedi közönségnek. —oO— A szinház! iroda hírei n<dnap nyitja meg kapuit ,,'A" bolond'" cimü klasszikus magyar operett ünnepélyes előadásá­val a szegedi szinház. Erre az alkalomra zsúfolt ház lesz, megjelenik a nézőtéren mindenki. A ki­tűnő társulat bemutatkozása is érdekes esemény, ami méltán felkeltheti a közönség legszélesebb rétegeinek a kíváncsiságát. A bolond remek elő­adását pénteken megismétli a társulat. Jegyek még erre az előadásra kaphatók'. „Legyen ugy, mint régen volt!" Ez az imádság száll fel most minden igaz magyar ajkáról és ezt a kívánságot zengi Erdélyi Mihály uj nagyope­rettjének hatalmas kórusa. A pompás opereit be­mutatója szombaton lesz és minden esle és va­sárnap délután szinre kerül. A főszerepeket Ju­rik Ica, Sz. Patkós Irma, Jatzkó Cia, Jurik Jul­csi, Szigcthy Irén, Szalma Sándor, Veszcly, Szo­kolay Gyula és Tamás Benő játszák. Uj díszletek' és jelmezek, újszerű világítási effektusok teszik' feledhetetlenné ezt az előadást. Az első délutáni filléres előadások' műsorát olvassa cl figyelmesen. Mindent megtalál beDne, ami szép és jó. Á Délmagyarország regénye HÁROM HÉT Irta: S Z. SZIGETHY VILMOS 16 Zentainé nem tudott aludni, fülledtnek' erezte a lcvecőt, szívdobogás bántotta. Tát­va volt az ablaka, de mintha még több for­róság áramlanék be, egyszerre nagyon szo­morúnak érzett mindent, hiábavalónak az egész világot, amely csak esős őszi hajna­lokon szokott ilyen reménytelen lenni. Váratlanul megérkezett nz alföldi Ügyvéd, életkedvvel leli tömzsi ember s minden áron meg akarta tapasztalni a telep éjszakai elő­tét. Csalogatta nz asszonyokat, de csak Vér­szegényke tartott velük. — Nem lesz jobb holnap? — kérdezte előbb zavartan. Talán ma kibeszélhetnék magukat. — Ojjé, kacagott a kövér ember, a leg­fontosabbat már elmondtam. A többi majd ugy jut nz eszembe. Zentainé bement 11 part fasorába, ahol szo­lid levegőjárás van ilyenkor, szemkáprázta­tó színjátéka n viznek, ahogy csalogatja magához n holdsugarakat. Leült egy padra, de zuvnrto a késői párok ábrándozása. Ösz­.szcknrolvn most jelentek meg nappali pin­cérek, személyzeti alkalmazottak, egész na­pi munkában kimerültek, akik erre nz egy­két órára vártak, amit n számukra tartogatott nz élet. Néhol egész kis társaság alakult, lejöttek a jiart közelében levő szállóból, pen­zióból a szobalányok is, az ágyúzást már elvégezték, a vendégek korállották a lefek­vést, haza se tértek, hát nem gátolta őket semmi. Elfojtottam beszélgettek, kacagás­nál a szájuk elé tartották a kezüket, mintha még itt is rabszolgák lennének, akikre akkor is kötelező a jó modor, oz életkedv töme­ges megnyilvánulása, ha nz uri nép, a min­denért fizető, kánkánt táncol veszett jóked­vében. Egy csöpp irigy kod éssel nézte őket Zen­tainé: aztán tovább haladt a part mentén, tul a telepen, ahol részint.az ingyen közön­ség szokott fürödni, részint egész gulyák delelnek, nyakig a vizben. Láttára két emberfia oldalba lökte egy­mást és némán nézett össze, keresve a fél­homályban a másik tekintetét. Mert akármi is történik, mit érne az egész nyár, ha Q te­kinteteket se keresnék? •— Kaland! — gondolták; Aztán vállat vontak, — ugyanazok" a fo­galmuk jártak az egyik agyban, mint a má­sikban. — Miért ne tenné? Nyilván azért jött ide! Az emberek szeretnek egymástól külön­válva kóborolni, némelyik hónapszámra ma­gára hagyja oz usszonyt, aztán csodálkozik! Ök, akik annyi mindent láttak, bizalma­saivá válva vadidegeneknek, akikkel talárt egyszer találkoznak az életben, — nem csodál­koztak semmin. Aki részesévé válik az ilyes­minek, akkor volna talán megdöbbenve, ha' nem igy történnék s elmaradna a soron kí­vüli borravaló, a kiselejtezett — bár még mindig tüneményes — kombiné, a selyem­harisnyn, amelyen lefutott egy szem, mi­nekután a bárban, vagy más alkalmas helyen sokkal több szem felfelé haladt azon. Szep­temberben véget ér n szezon, kezdődik me­gint a városi rumli, hát éljen o nyári Az asszony pedig csak ment tovább n parton, már a füzesekhez ért, amik kis szi­getben formálódtuk. Valami rebbent, ösz­szerázkódott. Semmi, csak egy vadkacsát zavart meg a halászmunkájában. De ezt se akarta zavar­ni, kijutott a szabadabb területre, már alig látta a világító tornyot, olyan homályosan pislogott az, — ott egy dombocska alján le­ült a kanyarulatban. — Nem gondolkozni, csak" messzire len­ni mindentől! — biztatta önmagát. Egyetlen érdekes dolog van most a világon, o tiszta levegő, minden orvosságnál, priznicnél töb­bet érő, — aztán a látványosság, a viz száz­féle szine, amely a lábánál is másodpercen­kint váltakozik, aszerint, hogy mit mond ne­ki a hold, hogyan cirógatja meg. (Folytatjuk).

Next

/
Thumbnails
Contents