Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)

1938-10-12 / 220. szám

Szerda, 1938. oki. 12 Politikai napilap XIV. évfolyam 220. sz Hazafelé Megkezdődött a vizeknek, domboknak, földeknek visszafordulása az elhagyott haza felé s a vízzel, dombbal, földdel jönnek a magyar lelkek is. Mint ahogy a hadifogság­ból megszabadultakat vártuk, fogadtuk, ölel­tük, ugy készülünk most a felvidéki magyar­ság fogadására, akik husz évet töltöttek ide­gen impérium koncentrációs táborában s most végre hazakerülnek az otthon melegé­hez s a hazai kenyér áldott jóságához. Vájjon mit hoznak magukkal a szenvedé­sek emlékén kívül? Mit hozhat ki börtöné­ből a szabaduló rab? A szabadság szerete­tét. A szabadsággal is valahogy ugy va­gyunk, mint az egészséggel, az egyiket csak Q beteg, a másikat csak a rab tudja megbe­csülni. Husz évi elnyomatás, husz évi harc a nyelvért és kulturáért, husz évi leszoritott­ság az alacsonyrendüség érzésébe, busz évi jogfosztottság s a másodrendű állompolgár­ság szégyenének és hátrányának hordozása, husz évi vágyakozás a szabadság, a jog­egyenlőség, az igazi demokrácia után bizo­nyára minden acélfürdőnél jobban hatott s minden pedagógiánál jobban tanított. Csak aki átment a kisebbségi magyarság élethar­cán, az tudja csak, mi az, kisebbségi sorbon élni. Mennyivel kevesebb volna a hetyke­ség, a felelőtlenül kicsapongó szenvedély szava, az elbizakodott gőg, Ka átmentünk Volna mindnyájon n kisebbségi élet tisztitó tüzén. Aki husz évig vágyódott n szabadság után, az nem lehet a szabadság ellensége, aki husz évig követelte a jogegyenlősé­get, attól nem kell félteni a de­mokráciát, aki husz évig szenvedte az egyenlőtlenség szégyenét és kárát, az nem fogja embertársát ugyanabba a megalázta­tásba lökni, amelyiknek maga is szenvedője volt huusz évi rabságában. Ne kedvetlenedjünk el, Ka a visszaszer­zés lassabban megv, mint ahogv elragadták tőlünk a magyar Felvidéket. Amit eddig kaptunk, abban ne lássunk részletfizetést, elvégre milliós adósságot nem lehet pen­gőnkint megfizetni. Ami eddig történt, nz csak s z i m b ó 1 u m, cselekvéssel elismerése annak, hogy jogunk von a magyar terü­letekhez s hogy ezt a jogunkat a velünk tárgyaló fél elismeri. Azt kell látnunk, hogy az erkölcsi és történelmi igazság is ri hatalom arányában teljesül. Német­ország nagyobb hatalom, mint Lengyelor­szág és sokkal nagyobb hatalom, mint mi vagyunk. Ez az oka annak, hogy először a német követeléseket eléghették ki majdnem minden tárgyalás nélkül, azután került sor n lengyel követelés kielégítésére kevés tár­gyalás után s végül következik a legkisebb ország igénye. Ez azonban nem azt jelenti, l>ogy a német, vagy a lengyel követelés erő­se bb iogcimen nyugodott, ez csak azt je­lenti, bogy hetvenöt millió német hango­sabban tudott követelni, mint nyolcmillió magyar. . Az egyetlen fontos az, bogy megindultak visszafelé nz clszakitott drága magyar föl­dek s Ka szinte családonkint is, megindultak Kazafelé az elszakított, de soha el nem sza­kadt magyar lelkek Elvégre akármilyen ne­hezünkre és nehezükre esik, várhatunk fnég pár napig, ha husz évig kellelt várni a ha­táron innen es határon tul. Megszoktuk és megtanultuk a várást, de ez a tudományunk csak arra jó, hogy addig várjunk csupán, amig katonai, közigazgatási és rendészeti tekintetből nem kell előkészíteni az átadást, A tárgyalásoknak más értelme és más jogo­sultsága nem lehet, mint a zökkenő nélküli kivonulás és átadás menetének és megvaló­sításának megbeszélése. Területek, vá­rosok, magyarok felett vitutkoz-* ni nem lehet. Ami magyar föld, magyar város, magyar falu, ma­gyar nép, annak vissza koll ke­rülni nyomban s ami Magyarországhoz tartozott, az majd vissza fog kerülni a m a ­ga akaratából. Mi már a szlovákokkal tárgyalunk s okik maguk is boldogan lé!e­keznek fel felszabadulásuk mámorában, azoktól nem kell félni, bogy a mások fel­szabadulását akadályozni, vagy nehezíteni Kitárt karral, kitárt lélekkel fogadjuk haza­térő testvéreinket. W Szerdán döntő tanácskozás Komáromban A keddi tárgyalások után a delegációk vezetői Bu­dapestre, illetve Prágába utaztak — Kánya és Teleki este részletes megbeszélést folytatott lmréáy minisz­terelnökkel, maid kihallgatáson jelent meg a kor­mányzónál — A magyar álláspont változatlan: a magyarlakta terüieteket azonnal vissza kell csa­tolni, másutt érvényesíteni kell az önrendelkezési jogot Mámoros örömünnep a felszabadult Ipoly* ságon és Sátoraljaújhelyen — „Nincs különb­ség magyar és magyar között" Döntő stádiumba jutottak a komáromi tár­gyalások. Ugyanakkor, amikor a magyarlakta területek visszaadásának gyakorlati kivitelé­ről tanácskozik a magyar és a cseh delegáció, ugyanakkor mámoros örömmel, felvirágozva várta Ipolyság és Sátoraljaujhey megszállt része a kedden délben bevonuló magyar csa­patokat. A szakértők tanács­kozása Komárom, október 11. Komáromban ma már senkisem használja a „cseh" jelzőt, minden­ki csak Öreg-Komáronnól beszél, hiszen Uj­Komárcm és Öreg-Komárom ismét Komá­rommá egyesült. A városban a házakon min­denütt magyar zászló leng, az emberek tü­relmetlenül várjók a város felszabadulását. Az uccákon hömpölyög Komárom népe c* lelkesen éljenzi Horthy Miklós kormányzot. Néhány perccel 9 óra .után kezdődött meg tizenhat szakértővel kedden a tanácskozás a régi vármegyeházán. A vármegyeházán ked­den jelent meg elsőizben az önálló Szlovákia zászlója, a kék alapra helyezett fehér körbe a piros kettős keresztlel. A tanácskozáson a-i etnográfiai határok kijelölésének részletkér­déseit vitatták meg, a délelőtti órákban ki­szivárgott hirck szerint. A tanácskozás VI óráig tartott. A* magyar szakértőbizottság tagjai ezután visszatértek a Zsófia-hajóra, ahol részletesen tájékoztatták az eredmény­ről Kánya Kálmán külügyminisztert. A keddi tanácskozás Komárom, október 11. A magyar kiküldöt­tek kevéssel 3 óra után mentek át gépkocsin 0-Komáromba, ahol a régi városházán ke­véssel utóbb újból egybegyűlt a magyar és csehszlovák küldöttség a tárgyalások folyta­tására. A hidon tul megint a nap-ap után megujulú mozgalmas kép. Sürü sorokban szo­rongó komáromi lakosság az útvonal kél ol­dalán viharos cljenzéssel ünnepli a magyar kiküldötteket. Az emberek kis nemzeti szinü zászlókat lobogtatnak, virágokat dobálnak a gépkocsikra és ütemcsen kiáltják „Mindent vissza". Ma már sokkal gyérebb volt a kato­nai és a rendőrkordon, Komárom magyarsága kezdettől fogva még az ünnepi tüntetésben is példás fegyelmezettségről tett tanúságot. Még a tárgyalások a közgyűlési teremben folytak, a szakértők a szomszédos szobában várakoztak, bogy szükség esetén rendelke­zésre ált iának a kiküldőiteknek. A Budapesti Értesítő értesülése sze­rint a csehszlovák delegáció ellcnja­valatot dolgozott ki, amelyről az esti prágai minisztertanács határoz. A Szer­dai plenáris ülés lesz hivatva mind­két javaslat egybevetése és alapos megvizsgálása után döntést hozni. Jelentés a tárgyalásokról Komárom, október 11. A MTI jelenti: Ked­den délelőtt 9 és 12 óra között a szakértők közös megbeszélést folytattak. Délután 5 órakor a két delegáció plenáris ülésre tilt össze, amely cgv és negyed óra hosszat tartott. A delegációk legközelebbi ple­náris iilése szerdán, október 12-én déli 12 óra­kor lesz. Előzetesen mindkét delegáció közvetlen érintkezésbe lép saját kormányával.

Next

/
Thumbnails
Contents