Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)

1938-10-12 / 220. szám

o11 Mnr,y&pnR«7sr, Szerda, T958. október 12. Kánya és Teleki Budapesten tljkoinárom, október 11. Kánya külügy­niiiiivtrr és T°lrki Pál gróf vallás-és Köz­oktatásügyi miniítltr délután háromnegyed a órakor gépkocsin Budapestre utaztak. A Budapesti Értesítő jelenti: Kánya Kálmán külügyminiszter ós gróf Tele­k i Pál vallás- ós közoktatásügyi minisz­ter, a magyar delegáció vezetői, kedden délután hat óra tájban Komáromból Bu­dapestre utaztak. Megérkezésük után felkeresték vitéz Imrédy Béla miniszterelnököt és kimerítően tájékoztatták u tárgyalások me­netéről és az azok során felve­tődött problémákról. Ennek megtörténte után fél tizenegykor a miniszterek együttesen kihallgatáson jelen­tek meg u kormányzónál. A miniszterek másfél óra hosszat tartóz­kodtak a kormányzónál és jelentést tet­tek a komáromi tárgyalások lényegéről. A kormányzói kihallgutás után Kánya Kálmán külügyminiszter és Teleki Pál gróf kultuszminiszter hazament, a mi­niszterelnök pedig viszutert u miniszter­elnöki palotába és folytatta munkáját.. Ami a tárgyalásokat illeti — értesüle"­sünk szerint — a tárgyalások szerdán terülnek érdemleges állapotba, amikor a két álláspontot világosan és sza­batosan felvonultatják. A magyar delegáció rendithetetlenül és szilárdan kitart az ismeretes magyar ál­láspont mellett, amely az önrendelkezé­si jog szerint a magyarlakta területek azonnali visszaadásán alapszik. A ma­gyar delegáció maga mögött érzi az egész ország közvéleményét és ennek tudatában a szerdai tárgyalások során ugyancsak a legnagyobb eréllyel fogja a magyar álláspontot képviselni. A cseh küldöttség vezetője Prágában > Prága, október 11. Krno követ a komáro­mi tárgyalásokról, mint a cseh küldöttség vezetője, este Prágába érkezett és beszámolt a kormánynak a komaromi tárgyalások állá­sáról. Meg csto visszaindult Komáromba. Gróf Esterházy János a felvidéki magyarság álláspontjáról Komárom, október II. Gróf Esterházy János, a felvidéki magyar párt elnöke, ked­den érdekes nyilatkozatot tett a felvidéki magyarság álláspontjáról. — Leírhatatlan örömet és lelkesedést vál­tott ki bennünk a müncheni egyezmény — mondotta —, mely lehetővé teszi, hogy Cseh­szlovákiának túlnyomóan magyarlakta terü­letei haladéktalanul visszacsatoltassanak az onyaorszaghoz, A mai Csonkamagyarorszá­gon cink talán át sem tudják érezni annyira, mint mi, hogy mit jelent számunkra az, hogy visszatérhetünk Magyarországhoz, hogy vég­re megint urai leszünk a magunk ügyének. És ezért a felvidéki magyarság a leghatáro­zottabban ragaszkodik ahhoz, hogy a mün­rheni egyezmény alapján ezek a magyarlakta területek a legsürgősebben és maradéktala­nul visszacsatoltassanak Magyarországhoz. Tudjuk és érezzük, hogy Csonkamagyaror­szág minden egyes polgára is ezt kívánja. — A felvidéki magyarság és vezetői tisz­tában vannak uzzal, hogy a mai Szlovákia nem magyarlakta területe, amelyet szlová­kok laknak, nemzeti önállóságra törekszik és ezért, mi felvidéki magyarok, akik most visszatérőben vagyunk az anyaországhoz, teljes mértékben tiszteletben kell, hogy tart­suk szlovák testvéreinknek önrendelkezési jogát. — Ma hibás politikát folytatna az ós hru ábrándok után menne, aki a mostani komá­romi tárgyalások eredményeként a Kárpátok ormára akarná tűzni a magyar nemzeti tri­kolórt. Éppen ugy, mint mi. magyarok, fali alapon követeljük — és erről nem mondunk ]e — a Magyarországhoz való azonnali és maradéktalan visszacsatolásunkat, mi is tisz­teletben tartjuk a szlovákoknak azt az igye­kezetét, hogy nemzeti önállóságukat akarják elérni. — Az önálló szolvák országért való fczlovúk küzdelmet minden hazafiasén gondolkodó magyarnak a legmesszebb­menőkig el kell ismernie, sőt to­vább megyek: támogatni kell. Egy önálló szlovák ország és egy független Magyaror­szág között az ezeréves kapcsolatok folytán el tudok képzelni messzemenő politikai és gazdasági kapcsolatokat, amelyek végered­ményben mindkét ország hasznával járnak. — Dc teljesen elhibázott volna az a törek­vés, amely nem magyar területek Magyar­országhoz való csatolását kivánia. Éppen ugy, mint mi magyarok sohasem egyezhe­lünk bele abba, hogy összefüggő magyar te­rületek szlovák országnál maradjanak, nem kívánhatjuk szlovák testvéreinktől sem, hogy ök bemenjenek abba, hogy szlovák terüle­tek Magyarországhoz Ítéltessenek a most folyó tárgyalások keretén belül. Nem té­vesztjük szem elől azt, hogy itt egy évvel ez­előtt nem remélhették a csehországi magya­rok sem, hogy ilyen gyorsan és kedvezően megoldást nyer ez a nehéz kérdés. „A magyarság ugyanazt a jogot követeli, amit a németek már megkaptakl" Ujkomárom, október 11. A külföldi sajtó­nak Ujkomárombun időző képviselői a ina­Szemüveg, LIEBMANN Kelemen ucca 12. gyor külJöttséghcz közel álló körökből a kö­vetkező felvilágosítást kapták: — Magyarország állásfoglalása a terület! és politikai viszonyoknak a müncheni meg­állapodáson alapuló ujjárendezés kérdésé­ben eleitől fogva világos volt és a komáro­mi tárgyalások során egyértelműen kifeje­zésre jutott. Magyarország a csehszlovákiai magyar népcsoport részére ugyanazt a jog it követeli, amelyet a szudétancmeteknek és lengyeleknek mér engedélyeztek, vagyis egy­szerű visszacsatolását azoknak a területek­nek, amelyeken magyarok alkotják a lakos­ság többségét. A mi felfogásunk szerint itt semmiféle alakiság nem szükséges. Ezeket a területeket vissza kell csatolni az anyaor­szághoz, miként azt a nemet területen nrár végrehajtottak. Ez az elv egyenlő jogot ad mindenki számai a. Magától értetődően ma­gával hozza, hogy n visszacsatolásnak ugyan­olyan módon keil megtörténnie, mint a többi területekkel történt, vagyis az eredeti állapot­ban mindennemű berendezéssel, megfelelő üzemanyaggal a vasutaknál és általában min­den dologi értékre vonatkozóan. — Az ujjárendezés, amelynek tanul va­gyunk, a népek önrendelkezési joga alapján meg)' végbe. Az uj rendezés csakis akkor le­het tartós és csakis akkor biztosíthatja az ér­dekeltek megnyugvását, ha az ő akaratukon és hozzájárulásukon épül fel. Magyarország ennélfogva az önrendelkezési jogot nemcsak a magyarok számára követeli, hanem Cseh­szlovákia valamennyi népe számára. — A mi felfogásunk szerint, amelyet a tárgyalások folyamán a csehszlovák küldött­ségnek tudomására is hoztunk, ezt a jogot legjobban népszavazás utján lehet megvaló­sítani. Az 1918.—19. rendezés ezeket az el­veket figyelmen kivül hagyta és a dolgok alakulása megmutatta ennek a megoldásnak a gyarlóságát. Most tartós alapot akarunk lé­tesíteni, amelyen valamennyien megeléged­ve és békében folytathatjuk épitő munkán­kat. Viráoeső, örömmámor Sátoraljaújhelyen Sátoraljaújhely, október 11. A cseh meg- a hid két oldalán mintegy 20 ezer főnyi h'a­szállás alól felszabaduló ipolysági és sátor- I talmas közönség elénekelte a magyar Ilim­aljaujhelyi területekre a magyar honvédség f nuszt és a Hiszekegyet, Nagymagyarországot csapatai a déli órákban vonullak be. Sátoraljaujhely-kisallomásra és környéké­rc déli 12 órakor vonultak be a magyar csa­patok. A birtokba vétel a határtól körülbelül 1 kilóméter mélységben cs 2 kilométer szé­lességben történt A csapatok bevonulása mindent felülmúló lelkesedés közepette és óriási tömegek ielenlétcben ment végbe. A sátoraljaújhelyi Rákóczi-uccán, amely a határúihoz vezet, mintegy 15 ezer főnyi lelkes tömeg gyűlt össze, zenekarokkal és zászlók­kal. Majdnem mindenki virágcsokrot tartott a kezében. Délelőtt 10 órakor magyar és cseh katonai parancsnokok találkoztak a határhidon, ahol a csehek jegyzőkönyv szerint át­adják a kisállomást és környékét. amelynek területén épület van. Pontban 12 órakor körülbelül 50 nagyobb megszólaltak a sátoraljaújhelyi harangok. és Horthy Miklóst éltette, miközben átvonult a határhidon a sátoraljaújhelyi határbizlo­sitó század, amelyet Füzcsséry István őrnagy vezetett. A magyar katonákat a tömeg hatal­mas virágesővel árasztotta cl. A lelkesedés nem ismert halárt. Bár a határsorompón, amelyet még tegnap magyar színekre festet­lek át az oltani magyar crzelmü iparosok, a polgári lakosság még nem léphetett át, a sá­torai jaujhelyi oldalon összegyülekezett hatal­mas tömeg átözönlölt a Rnnyva patakon és elárasztotta a sátoraljaújhelyi kisállomást. valamint az oltani gyártelep környékét. Beláthatatlan tömeg hullámzott a Borsi község Telé vezető' országúton is, lelkesen 'éltette Ma­gyarországot, összeölelkezve az ottani ma­gyarokkal. A cseh feliratokat tartalmazó táb­lákat a fiatalság azonnaT leverte. A hatalmas uj cseh rendőrlaktanyába a sátoraljaújhelyi gimnazista cserkészek vonultak be elsőnek. A laktanyára tegnap még a cseh csendőrség je­lenlétében tűzték ki a magyar lobogót. A távolabb fekvő még cseh megszállás alatt lévő községek házain is magvar lobogók len­genek.

Next

/
Thumbnails
Contents