Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)

1938-10-02 / 212. szám

Vasárnap, 1938. oki. 2. XIV. évfolyam 212. sz A MAGYAR ÜGY "Még fel sem ocsudtunk abból az ájulásos örömből, amivel a világ népével együtt felszabadult, boldog ujjongással köszöntöttük a müncheni békét, „vigyázó szemünket" máris a magyar problémára vetjük s keressük azoknak a lehetőségeknek útjait, melyeket a müncheni nagyhatalmi megegyezés rajzolt ki számára. Az első, amit meg kell mondanunk az, hogy nem vagyunk elégedetlenek. Nem mondjuk azt, hogy nem lehetnénk sokkal elégedettek i s, ha például a müncheni találkozó u n o i c t u megoldotta volna a magyar és lengyel kérdést is ugyanazon elvek alapján, melyekkel a világbékét mentette meg. Belátjuk, hogy a világbéke szempontjából a német-cseh kérdés felgöngyölítése volt a sürgetőbb és volt az elsőrendű, de amikor az elvi alap ugyanaz, a döntés feltételei ugyanazok, a megoldandó probléma is teljesen megegyező, akkor szinte csak fogalmazási feladat lett volna a döntés hatályát kiterjeszteni a magyar és lengyel kérdésre is. El tudjuk gondolni azt is, hogy ez a két probléma talán technikailag sem volt annyira előkészítve, mint az, amit megoldottak és elvégie: hu husz évig tudtunk várni, tudunk még várni három hónapig, csak az a félelmünk, hogy ez az előtte, álló három hónap súlyosabb megpróbáltatása lesz az elszakadt magyarságnak, mint volt a mögötte levő husz év. Szenvedni kell az igazságért s minél több szenvedés lesz részük és lesz részünk, — mi neked fáj, nekünk is fáj —, annál több jogcímet szolgáltat a prágai rezsim a kérdés gyökeres és végleges — Made in Germany! — megoldásához.Ha a müncheni megegyezés azt a kötelességet rójja a két nemzet kormányaira, hogy keressék a megegyezés útját, számunkra nincs más u t és nincs más mód, mint a nyombani v i s s z a c s a t ol á s. Enélkül nem tudunk megegyezni. Bennünket nem elégíthet ki sem a nemzetiségi jogok prágai elismerése, sem a kanton-rendszer, mert van már történelmi bizonyságunk, hogy mit ér a megígért, sőt kö- I gálni nem akarnak. Talán nekik is jobb volna, ha minél előbb átesnének az immár elkerülhetetlen amputáción. A szorongó lélek mélyéből felszakadó boldog ünneplés fogadja mindenhol a Müchenből hazatérő békeszerzőket. Ali azt szeretnénk már, hogy a magyar államférfiaknak is kijárna az az ünneplés, amiben az uj honszerzők részesülnek. Nekünk jólesik látni és olvasni azt a megbecsülést, amivel a világ nyilvánossága a magyar nemzet fegyelmezettségének, komolyságának és érettségének' hódol, de mi már azt is szeretnénk, ha vállveregető szavak helyett a tetteknek és bátor kiállásoknak támogatását is megkapnánk. A békeszerződések érinthetetlenségének elve megtört, az igazság elindult diadalmas útjára s ami husz évvel ezelőtt szégyenbe, gyalázatba, vérbe fulladt, az most ragyogni kezd az igazság és béke fényében. A magyar politika útja az igazság és béke utja volt s amikor az európai politikát a világ eseményei ebbe az irányba terelik, a magyar jogot és a magyar igazságot a világ lelkiismeretének, a béke és igazság minden hívének segíteni, támogatni kell a föltartózhatatlan győzelemben. Mert a magyar ügy győzelme az isazsáer 'és béke győzelme leszaz igazság ereje a feltisztulő nemzetközi morál korában nem függhet attól, hogy mennyi a szuronyfedezete. Mi kisebb állam vagyunk, mint a német birodalom, nem tehetünk arról, hogy hétszer annyi német van a világon, mint magyar. De ha a nénret követeléseknek erejét az igazság adta meg, akkor nyugodtak lehetünk mi is, mert a mi igazságunk sem erőtlenebb, a mi igazságunk sem halkabb, mint a németeknek most érvényesülő igazsága. Ha Csehszlovákia németségének megadták az önrendelkezési jogát, akkor ezt az önrendelkezési jogot nem tagadhatják m cg a magyar kisebbségektől sem. S ha a csehszlovák „nemzeti" kormány megtagadná s ha az uj „nemzeti" állama számára meg akarná tartani az egy milliónyi magyarságot, bíznunk kell a négyhatalomban és bíznunk kell az igazunkban. A béke ünnepet nem ronthatják cl azzal, hogy a német szabadság mel1c a magyar rabságot állítják s hogy megtagadják egy millió magyartól azt, amit megadtak három és félmillió németnek. A cseh kormány makacssága nem militarizálhatja a szomszédállamokat nrég három hónapig. Más megoldás úgysincs, más megoldás a számunkra el sem képzelhető, dc fel sem tehető az, hogy világunk négy ura, ha újra összejönni lesz kénytelen, megtagadja azt az elvi alapot, aminek elfoglalását most ünnepli az egész világ. Nem kételkedhetünk abban sem, hogy a magyar kormány ebben a kérdésben azt az elhatározottságot, erőt és hajlithatatlanságot fogja mutatni, ami a magyar követelések számára a szükséges súlyt mindig és mindenütt megszerzi. Nincs szükség erre a három hónapra sem s ha a müncheni találkozó azt bizonyítja^ hogy órák alatt sokkal nagyobb és nehezebb kérdést is meg lehetett oldani, akkor a cseh kormány ne ragaszkodjék a teljesítési id<5 utolsó pillanatáig s ne akarja élvezni az „utolsó szippantásig" azt az erkölcstelen helyzetet, hogy ura lehet azoknak, akik neki szoltelezett cseh szabadság. Csehszlovákiát, — nem a mait, hanem a tegnapelőttit, — arra kötelezte világrahozó békeszerződése, hogy a kisebbségei jogait az alkotmányában ismerje el. Csehország ennek a parancsnak eleget is tett, az alkotmányában elismerte a kisebbségek nemzeti és kulturális jogait, de — csak az alkotmányában ismerte el. P a p i r o n igen, de a valóságban nem. A magyar nemzet semmiféle olyan megoldást nem fogadhat el, mely a csehszlovákiai magyarságot cseh impérium alatt tartja, mert van már mértékünk és van már bizonyságunk arra, hogy mit jelent a valóságban a csehszlovákiai jog és cseh szabadság- S ha Csehszlovákia miniszterelnöke tegnap rádióbeszédben azt mondotta, hogy végre a nemzete nemzeti határai közé került, akkor mi s z a ván akarjuk fogni a cseh korma nyelnököt. Helyes, kerüljön országa nemzeti határai mögé, de akkor az a magyar test, ami idegen országa és nemzete számára, újonnan alakuló nemzeti államának tagja ne maradhasson. Nincs német igazság, lengyel igazság és magyar igazság, — igazság van csak, ennek az igazságnak nincs nemzetisége s