Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)

1938-10-02 / 212. szám

OiM MJrvunnncrSfi nuoia - őszi modell cipőid ...„„. ffitSÍS! 8á5 förácsooul cídízíb! Klauzál tér 3 Nemzeti Takarékosság .Hermes* eladás Tisza C. 1<rt. 40 Imrédy miniszterelnök rádióbeszéde a müncheni egyezményről „Van-e eredménye a müncheni döntésnek ? — Igen!" „Meg vagyunk-e elégedve ? — Nem!" „Semmiféle nehézségtől nem riadunk vissza, hogy az önrendelkezési jog az egjenlő elbánás alapján megvalósuljon Budapest, október 1. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök szombaton este rádióbeszédet mondott az ország nyilvánosságához. — Magyar Testvéreim! — kezdte. Óriási Prők birkóztak a történelem színpadán, az egész világ lélekzetvisszafojtva figyelte ezeknek a száguldó folyósát és amikor már ugy látszott, hogy az erők végzetszerű öszszccsapását semmi sem tudja feltartóztatni, néhány férfi elszánt akarattal, bölcsességgel, becsületes belátással 50 óra alatt csodát müveit és a megoldhatatlannak látszó helyzetből megteremtette a kibontakozást, 9 olyan kibontakozást, ami valóban megérdemli a „békés" jelzőt, mert nem hordja magóban a kényszernek és mulandóságnak halálos csiráját, hanem a minden tartós béke egyedül lehetséges alapján az igazságot szolgálja s amikor az egész világ a lidércnyomás alól felszabadulva ünnepel, c nemzet is ünnepel, amelyet a történelem istene nem hiába állított ide kelet és nyugat országútjára és amely annyiszor hullatta szive vérét, amig mások boldogok voltak, szerencsések és a béke áldásait élvezhették, együtt örvendezik az örvendezőkkel, mert egy uj, szebb és jobb világ hajnalhasadását látja, az emberiség felé ragyogni a müncheni békemű lapjairól. — De minket, magyarokat — folytatta —, n magyar sors érdekel elsősorban és a magyar sors alakulásának a közelmúlt napokban befutott útjait vizsgálva és jövőjét kémlelje, két kérdés áll előttünk, amelyekre feleletet keres ennek a nemzetnek a lelke, amely feleletet mint. minden nagy magvnr állásfoglalást együtt, egységesen kell megtalálnunk. Hz a két kérdés: Van-e eredménye magyar szempontból a müncheni elöntésnek és meg vagyunk-e elégedve mi magyarok ezzel a döntéssel? Vun-c eredménye a müncheni döntésnek kérdezte ismét a miniszterelnök. — Igenis van, magyar testvéreim — mondotta — éspedig nagy eredménye. Az a nagy eredménye, hogy négy európai nagyhatalom hláirásával pecsételte meg, hogy a Csehszlovákiában élő nemzetiségek sorsának uiiárendezéséné! jogos magyar igények jelentkeztek, amelyeket ki kell elégíteni és azt az igazságtalanságot, amelyet husz évvel erelőtt egy álnok propagandától megszédített tájékozatlanság követett el ennek az államnak megalkotásánál, helyre kell hozni. Ezt az eredményt, amelyre néhány hónappal ezelőtt még csak félve mertünk gondolni, nem szabad alábecsülni és annak mint első lépésnek méltán örvendhetünk. — Ne keressük most, hogy ennek az eredménynek elérésében hatórainkon belül kinek mennyi érdeme és szerepe volt, de bizonyos, hogy nem volt hiábavaló az a külpolitika, amely két hatalmas barátot szerzett ennek az országnak és amely a két hatalmas barátnak egymással való kézfogását elősegítette. Ennek a két hatalmas baráti nemzetnek egyetértő támogatása, amelyre a jövőben is bízvást számíthatunk, hozta meg számunkra ezt a jelentős eredményt. — Minden magyar őszinte hálával tartozhatik vezetőinek, annak a két acélkemény férfinek, akinek céltudatos, lenyűgöző akaratereje és dinamikus lendülete az európai politika poshadó vizeit uj és életet adó áramlásra kényszeritette. — Feleletet vár még a második kérdés. Meg vagyunk-e elégedve gynrok? mi, ma— Egyszerűen kijelenthetem —* mondotta határozottan a miniszterelnök —, nem vagyunk megelégedve, minthogy nem is lehetünk megelégedve mi. magyarok mindaddig, amig az igazság, amelynek jegyében kell e Csehszlovákiában élő nemzetiségek sorsának ujjárendeződni és amely Münchenből elindult a maga utján, magyar vonntkozásban is teljes megvalósuláshoz nem jut. — A magyar álláspont a csehszlovák kérdés rendezésénél kezdettől fogva ingadozás nélkül tiszta, egyszerű és megtámadhatatlan igaz elvi alapokon nyugodott és ez: a Csehszlovákiában élő nemzetisegek sorsának ujjárendezése az önrendelkezési jog és az egyenlő elbánás alapján kell, hogy történjék. — Semmiféle megkülönböztetést, ami a mi hátrányunkra szolgálna, bele n' nyugodhatunk. Ezt az irányelvet tartottuk szem előtt és fogjuk szem előtt tartani mindaddig, amig a kérdés megoldáshoz nem jut. — Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy ennek az álláspontnak az érvényesítésénél semmiféle nehézségtől nem riadunk Vasárnan. oktőKer 1. vissza. A magyar politika számos tanújelét adta annak, hogy törekvéseit békés uton kívánja érvényesíteni. A békés szándék azonban nem egyértelmű az erőtlen félreállássel. — Az ut, amely célunk felé vezet, keskeny gerinchez hasonlítható, amelynek lábánál jobbról, balról egyaránt szakadékot látunk. Az egyik oldalon a felelőtlen kaland, a másik oldalon a gyáva lemondás szándéka. Tudom, hogy idáig sikerült ezen a keskeny ösvényen tétovázás és szédülés nélkül haladni ób bizom nemzetem csillagóban, hogy ezen az uton fogunk haladni. továbbra is — Nehéz ut után értünk el a münclieni tárgyalások menedékházához és most folytatjuk a nehéz és küzdelmes utat. Tudom, a felelősség, hogy. a helyes uton maradjhnk, 'óriási és tudom, ahhoz, hogy célhoz jussunk, most egy uton kell járnunk, tudom, hogy minél egyebbek vagyunk, annál biztosabban járunk, annál erősebbek vagyunk. — Hogy egy nemzet nagy, vagy kicsiny, nagyrahivatott, vagy csupán lézeng a történelem országutjának árokpartján, avagy talán megérett az elsöpörtetésrc, nem a száma dönti el, hanem a lélek, az áldozatos lélek, a forró, az egybeforrasztó hit a nemzet hivatásában, felelősségérzet és tudós a vezetőkben, fegyelem a vezetettekben és lendület mindenkiben. A frisseknek, a fiataloknak meg kell ismerni a felelősség súlyát és meg kell szerezni a gyakorlati tudást, bc kell tehát kaocsolni őket és be kell kapcsolódniokl — Ez a mának a parancsa és ahhoz; hogy igazán egyek legyünk — fejezte ba szavait a miniszterelnök — és ne csak a viharban összeterelődött nyáj, ahhoz ezek az áldozatok kellenek és mindenkinek meg kell hozni az áldozatot, mert semmi sem fontosabb, hanem csak a nemzetnek az élete és jobb sorsa. Szent István jubileumi évében, mintha tündöklő csillagként törne át a felhőkön, amely vezessen, bizalmat hintsen: Él még a magyarok Istene. Mikrofon a miniszíerelnöki palotában A miniszterelnök ezúttal' nem a stúdióból beszélt, hanem a miniszterelnöki palotából. A rádió vezetősége részéről már hét órakor megjelent vitéz leveldi Kozma Miklós, a MTI elnökigazgatója, II a vei Béla, a Rádió vezető igazgatója, továbbá Nclky Jenő és vitéz Somogyváry Gyula igazgató. Ott gyűltek össze a rádióközvelités előtt Kánya Kálmán külügyminiszter, vitéz Kcresztcs-Fisclicr belügyminiszter, akikkel a miniszterelnök előzetesen tanácskozott, továbbá Antal István államtitkár, vitéz Kolozsváry-Borcsa Mihály a miniszterelnökség sajtóosztály vezetője, Szcntistvány Béla miniszteri tanácsos, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője. Vitéz Imrédy Béla fél 8 előtt néhány perccel a mikrofonnal felszerelt szobába ment, fél 8 órakor kigyulladt a piros lámpa és Wimpfcn Iván báró, a rádió külügyi osztályának tisztviselője, bekonferálta a közvetitést. A miniszterelnök végig nyugodtan, határozott hangon mondotta el beszédét. Beszéde tiz percig tartott és azok, akik a szomszéd teremből hallgatták, azokra a miniszterelnök beszéde mely benyomást tett. Magyar felszólítás Prágához A miniszterelnök rádióbeszédében erélyes formában hangot adott annak az álláspontnak, hogy a magyarság nem lehet megelégedve addig a müncheni eredménnyel, amig az egyezwiény határozatni sürgősen és teljesen végrehajtva nincsenek. A magyar köz| vélemény egységesen a legerőteljesebben . követeli a müncheni határozatok legsürgől| sebb veffrehajtásót. Jól informált körökből származó ertesüles szerint a kormány felszólítást intéz a cseh kormányhoz, hogy a müncheni határozatoksürgős végrehajtása céljából haladéktalanul kezdődjenek meg a tárgyalások. Nem kétséges, hogy a magyar közvélemény egységes, erőteljes követelésének a lehető legrövidebb idő alatt meg lesz az eredménye-