Délmagyarország, 1938. szeptember (14. évfolyam, 186-210. szám)

1938-09-04 / 189. szám

VW" >o. I93ff. szeDtem&er 4. d e r; m a g y a r o r s z x g 11 II tudományegyetemeken bölcsészdoktori diplomát nyert vegyészek sérelmei Egyetemi és ipari körökben ismeretes, hogy hazánkban magasabb kémiai képesítést a műegyetem és a tudományegyetemek adnak. A műegyetem végzett vegyészeit vegyészmérnökök, a tudományegyetemet végzetteket bölcsészdoktori diplomát nyert vegyészeknek nevezik. A vegyészmérnökök iskolai műveltsége, tekintettel arra, hogy a szorosan vett kémiai tárgyak mellett, néhány, a kémiával, mint olyannal, szorosan össze nem függő (általános géptan, géprajz, építési encyklopedia, bányászati és iparstatisztika, stb.) kollégiumot is hallgatnak, kétségtelenül általánosabb. Kémiai szakképzettségük azonban — éppen mert a tantárgyak sokfélesége miatt idejük és energiájuk szétforgácsolódik, mig a vegyészdoktorok képzése folytonos cs tisztán kémiai — semmivel sem áll előbb a vegyészdoktorokéinál. De mert a fent emiitett néhány általános gyakorlati ismeretet adó kollégium is szerepel a vegyészmérnökök tanrendjében, ugy a kémiai iparban, mint a felsőbb iparügyi és katonai vezetőkörökben — gyakorlati szakember elött egészen érthetetlenül — az az általános és igen téves felfogás terjedt el, hogy a vegyészmérnökök gyakorlati, a vegyészdoktorok elméleti emberek. Ennek a téves felfogásnak megfelelően az iparban elsősorban a vegyészmérnököket alkalmazzák s teszik az üzemek elére, mig a vegyészdoktorok zöme igen sok esetben szégyenletesen rosszul fizetett állásokban, laboránsi munkát végezve sínylődik. Pedig minden üzemi ember — tekintet nélkül arra, hogy az illető vegyi képzet tségü-e vagy AKCIÓ írunheruháf Kizárólag a DIVATCSRNOKBAN Szegeden, Klauzál ler 2. szerezheti be. unió könyvecskére is. Köpeny höper 4.50 tol Pincerhöbát „ 3.50 rr «© Ncntes 4.20 fiepeszöllöny köper 5.30101 Egybeszabott „ 5.50 „ ciotb Köpeny 4.50 „ sem — tudja és vallja, hogy az iskola — lett légyen annak tudomány- vagy műegyetem a ncyo — csak elméleti alapot ad a gyakorlathoz. Ez az elméleti alap üzemvezetés szempontjából rátermettséggel. Üzemvezetésre születni kell. Születni, mint a tiz- és százezrcdgramokkal dolgozó tudományos munkára. Mert hiába differenciálok és integrálok kitűnően, hiába /fújom el* könyv nagyon keveset ér, ha nem párosul gyakorlati nclkül a kémiai szépen megfogalmazott törvéTelefon 22-70. Szeptember 5—10-ig d. e. 10—12-ig d. u. 6—8-ig iratkozhat be ROSMANN MAGDA mozgásmüvészeti iskolájába. Tanév kezdete szeptember 15-cn. Kárász ucca 8. Lenkei tanár ur Irta VÉR GYÖRGY Lenkei tanár úr jut először eszembe — bocsánatodat kérem ó, Npájus Olvasó—, ahagy most megint idézem, a térből és a valóságból tiinö változatlanul velünk való alakját a magyar shaw-i csörgősipkás bohócnak, a szellem és gondolat költőjének, a világosság és értelem drámai művészének, szegény Karinthy* Frigyesnek, (akiben korunkat és magunkat is siratjuk). Bocsánat ó, Nyájas Olvasó e darabos, szinte már majdnem érzéstelen gondolatért, — Karinthy Frigyes siratásánát Lenkei tanár ur jut most először eszembe, kissé terebélyes súlyával, gyanakvó mosolygásával, apró fürkésző szemével, régimódi fehér mellényével és ódivatú cipőjével, ahogy az osztály előtt iil a katedra tövében, a szuszogó és csuszogó, részvétlen cs kitörésre készülő osztály előtt éppen a Poetica rejtelmes titkaiban, egy jambikus taktus és egy ditkirambikus sor reménytelen hínárjában, egy napfény felé kacsintgató bohókás áprilisi délelőttön, a Markóban, a VI. b-bon. Lenkei taár ur gyanakvó beletörődéssel fejtegeti és boncolgatja a dithirambus görög szépségeit a poétikára elitélt szerencsétlen felelő helyett, aki ebben a pillanatban olyan távol van a sorok és ritmusok zenéjétől, hogy inkább sárkányt lehetne ereszleni elszabadult képztlctévcl, — az ablakon tul a csalóka napfényben éppen egy fogolyt kisérnek a szemközti fogházba és a sarkon a kigördülő mentőautó mögött riicgszólal az első uccai íagylaltos vidám és hetyke csilingelése. Tanár ur kérem, én készülte m, — mondja reménytelenül a poétikára elitéit felelő és a VI. b. részvétlenül röhögni kezd. Lenkei tanár úr megadja magát tanári sorsának, bosszúság nélkül feladja a reménytelen küzdelmet, elhelyez egy határozott számjegyet megviselt noteszében, aztán szenvedély nélkül hozzákezd egy piliangókönnyü metafora és egy suhogva susogó alliterádó halk, sziatc éteri züipm égéséhez. Az osztály régen kint csatangol a csalóka napfényben, ahol mentőautók tülkölnek, a törvényszékről elitélt foglyokat kisérnek és az első uccai íagylaltos szemérmetlenül csilingel a Markóuccában. Lenkei tanár úr tudja jól, nem veheti fel a küzdelmet a csacsogó és vihogó osztálylynl sziutc csak magi elé zümmögi a suhogó ritmusokat, szinte csak az önmaga irói múltjának beszélget a katedra tövében és annak a néhány kócos és borzos diákfejnek, amelyek ott küzdenek a vihogó osztály ellenséges érzéketlenségével, a padok tetején, kitárulkozva valami megsejtett, megmagyarázhatatlan Utókkal, amelyből talán valamikor megértett könyv lesz és szent irodalom. Karinthy is itt ült ebben az osztályban, Lenkei tanár ur előtt a vihogó osztályban, — Tanár ur kérem egy rakoncátlan bohóc ült itt az osílályban, aki a világosság és az érlelem költője volt, a harsogó tréfák és torz ellentétek kacagó böicsc volt. Dc Lenkei tunxr urnák ncm lehet megemlíteni a régi diákot, Karinthy Frigyes VI. b., — nem lehet oda mondani a reménytelen felelet helyett: Tanár ur kérem Kairnthy Frigyes könyvet irt a tanár úrról, cz a a címe a könyvnek „Tanár úr kérem . . ." Nem lehet hivatkozni rá és idézni belőle mint a Zrinviászból és a Faraenesis bői, ki sem lehet mondani a nevét a VI b.-ben, pedig most is Lenkei tanár úr ül a katedra tövében ugyanabban a fehér mellényben, ugyanabban a régidivatu cipöcsönakban és ugyanazzal a sziirkésfénvü csipteővel az orra fölölt, — pedig Lenkei tanár úr most is épúgy zümmögi megadással és majdnem csak önmagának a dithirambikus sor ritmikai szépségeit — és a másik osztályban ebben a pillanatban ugyancsak Schwirkcr tanár ur beszél olthatatlanul gyönyörűséges történeteket a Magyar Nemzet Történetéből, — dc sőt most is nyugodtan és szemrebbenés nélkül el lehetne mondani, hog^ a Fröhlichnek p i k k j e van rám és ma sem óhajtja elhinni, hogy csuk egyetlen álmom van: megismerni Copernicust, Newtóot és Galileit és egyetlen vágyam van, megérteni az Etv/ood féle ejtőgépet és megismételni Eötvös Loránd gravitációs kísérletét . . . Mert Fröhrellnek változatlanul pikkje van rám és Lenkei ta nár urnák még sem lehet említést tenni egv VI-os diákról, bizonyos Karinthy Frigyesről, aki szives volt megmagyarázni ezt a klasszikus és reménytelen helyzetet a „Tanár úr kérem" tekintélyt legkevésbé sem ismerő oldalain. Tanár ur kérem, a Fröhlichnek pikkje van rám, — de Lenkei tanár ur oda sem hallgat, hiába lógok a szeren a fizikai szertárban —, hololt az egész osztály tudja, hogy Lenkei tanár ur nemcsak a poétika részvétlen és gyanakvó tanára, de valóságos iró is, Gcrhart liaiiplmannt fordította és vasárnaponkinl tárcája jelenik meg a Pesti Ilirlap-ban — és mint vérbeli iró, mint igazi irodalmár biztosan már régen, meg 1913-ban javában olvasta hálátlan és rossz diákjának csapnivaló és gonosz bohóckötetét, a „Tanár úr kérem"-e.t. Csak egymásnak dugjuk és adogatjuk a tépett és megviselt kötelet a minden titkokat rejtegető padok alatt, úgy olvassuk a szünetben, a tornaterem háta mögött, legalább olyan titokban, mint a „Fidibusz"-! és könnyeinkkel és harsogó, kárörvendő kacagásunkkal megöntözzük a „Tanár ur kérem lapjait, Dick Manó kiadása, Budapest. Az egész Markóban kézröl-kézre, padból-padba jár a már-már olvashatatlanul esztétikus, sőt határozottan higiénikus kötet és diadalordítással számolunk be egymásnak mohó fölfedezéseinkről iskola után a Szalay-ucca szabad grundjai között. Percek alatt az egész Markó tudja, hogy Karinthy Frigyes VI. b. itt ült az emeleten, az osztályban, a fizikai szertár mellett és Karin'hy Fiigyes olt nyomban a Szalay-uccai grundon történelmi bőssé, római legendává válik, aki ki merte mondani, sőt felnőtt könyvel mert ról.i írni. hogy a Fröhlichnek pikkje van rám! Egyszer még látom később Lenkei tanár urat, ahogy illusztrációszcrü fehér mellényében öregesen botorkál a nyugalom dclclőttjein, nztón egy délután felfedezem szivarja mögött a klubban, ahová írók és más reménytelen egyének járnak, — egy fotelben ül, csupa esengő név veszi körül, frók és publicisták, sőt — mindjárt cl kel? sülyedni a rettentő végtől — Karinthy is ott van, sőt Karinthy ül a társaság közepén, lobogva magyaráz valamit — a világosság és az értelem költője — és oda nézz barátom, mindjárt elsülylyed a világ: Lenkei tanár ur a legfigyelmesebb, mondhatnám legáhitatosabb hallgatója! Most mindjárt rá kell rohanni, le kell leplezni az egészít, Tanár ur kérem, ott ül a Karinthy . . , a parinthy, aki odajárt a VI. b-be, kikacagta az egész iskolát és megirta azt az átkozott, bűnös