Délmagyarország, 1938. szeptember (14. évfolyam, 186-210. szám)

1938-09-04 / 189. szám

DÉLM A G Y A R O R S Z X G Vasárnap, 1938. szeptember 4. Olcsó-Jó Divatos Elsőrangú uriszabóság Divsfkülönlegességek Széchenyi-tér. KORDA Hivat- és sportöltönyök Bőrkabátok — Felöltök Gumiköpeny — Maárág Intézeti rut>ák — Sankák Ing — Kalap — Myakkenáö nycit és hiába dobáilódzoin »kupos-tárcsa«, »gallánc*, »differcnciál«, .»coniprcsszio«, stb., slb. terHlnus technikusokkal, még ncm bizonyos, hogy küvetkczésképcn jó gyakorlati ember is vagyok. Viselve, a gyakorlatban válik cl a jó a rossztól. És valóban elválik, mert a mai fejlett tized- cs száza-dfillcrekkol is kalkuláló, pontos szállítási határidővel dolgozó ipar ncm türi a szemfényvesztő, nagyhangú, magukat szakembereknek kiadó iélombereket. Dc kiveti magából a kislátókürii, úgynevezett *kukacolókat« is. Az üzemvezetés alapos elméleti tudás mellett oizonyos mértékű nagyvonalúságot, szigorú rend. : zcrcsscget, áttekintöképességet, gyors felfogást s nem utolsó sorban munkásokkal való bánnitudást, igazságszerctetct és katonás fegyelm-a/.ett.séget követel meg. Legyünk tárgyilagosak és valljuk be őszintén, hogy ezen egyéniséget adó tuIújdonságokat nem lehet könyvből megtanulni Ezekre a rátermettség mellett is nevelődni kell. Nevelődni kell kinn a munka mezején, az üzemben. Dc hogy nevelődjék gyakorlati szakemberré az az egyébként alapos tudományos képzettséggel biró vegycszdoktor, akjt ab ovo ncm engednek ki az üzembe? Vagy, hogy nőjje ki magát szaktekintéllyé a vegyészdoktor akkor, amikor kormányrendeletek dezavuálják: köztudomásu tény, hogy hivatalos analízist csak mérnökkaniarai tuy vértezhet. Avagy minek nevezhető a ciánozds monopolizál ára? Nem szabad lekicsinyelnünk az e művelettel járó veszélyt és felelősseget, de — s ezt a vegyészmérnök éppen olyan jól tudja, mint a vegyészdoktor, hogy — nem feltétlenül szükséges hozzá mérnöki oklevél. Vájjon hány ciánvállalati vegyészmérnök merné szivére tett kézzel kijelenteni, hogy vállalata minden egyes ciánozási munkálatánál jelen volt? Egyik szabályrendelet sem igazságos. A vegyészdoktorok képesítésének helytelen ismeretén alapuló referencia és a kenyéririgység szülte mind a kettőt. Az a tény, hogy. a vegyészmérnökök ennyire divatba jöttek u vegyészdoktorokkal szemben, kamarai sze vezettségük mellett nem utolsó sorban magyarázható a vegvészdoktorokat nevelő Alma Mater nemtörődömségénél. Az olyan anya nemtörődömségével, aki felneveli ugyan gyermekét, de minden további nélkül útnak ereszti: eredj, amerre látsz! Rossz az a gyárvezetőség, amely üzeme produktumait nem Igyekszik propagálni s a piacokon elhelyezni, Ncm elég legyártani a sok árut, ej. is kell tudni adni.azokat. Ila Alma Materünk felhívta volna az illetékes vezetökörük és az ipar vezetői figyelmét fiatal, kitűnően képzett vegyészdoktoraira, a helyzet nem fajult volna idáig. Ily módon a vegyészdoklorok ma éppen ugy az érdeklődés középpontjában állanának, mint szerencsésebb kartársaik, a vegyészmérnökök. Mert mibe kerülne a tudományegyetemek bölcsészet-, matematika, és természettudós mányi kara vezetőségének a kultuszminisztériummal egyetértően bölcsészdoktori diploma helyett vegyészdoktori diplomát kiadni s odahatni, hogy az iparügyi minisztérium a mérnöki kamara mintájára vegyészdokiorí kamarát is állítson fel? A vegyészdoktorok nyilvántartása nemcsak jogos, de ugy gazdasági és ipari, mint honvédelmi szempontokból is elengedhetetlenül szükséges. Nemzeti érdekeink ugy kívánják, hogy értékeinket ne hagyjuk elkallódni, hanem a lehető legjobban használjuk ki, más szóval, stakembereinket képzettségüknek megfelelő• helyre állítsuk. Ezekre kívántain a nyilvánosság cs az illetékesek figyelmét felhívni. Ezzel tartoztam az igazságnak, hazámnak, vegpészdoktortársaimnak cs saiát önérzetemnek. Dr. Katona Emil. Rendszeres Ivókúra»gyógyforrásnál gyógyilja a gyomor, bél és vese belegségeil. Nyitva reggel fél 7-íől. Kérdezze meg orvoséi! könyvet a Markó-ról ... De nem mozdulok a küszöbről, ncm közelitek a fotelhez, holott most nincs tanúr ur és nincs diák fiatalúr, most egyenrangúak vagyunk ,legalább is annak látszunk itt nz Otthon Körben, ön most nem adhat szekundul, mindnyájan egyenlő tagok és vitás értékű írók vagyunk, most le lehetne leplezni az egészet, felelősségre lehetne' venni, ott Karinthy előtt . . . — de nem mozdulok a küszöbről és igyekszem mihamarább eltűnni a szivarfüst jótékony szürke felhőiben . , . Egy percre átlcsek még u másik szobába, a fotelek felé, ahol Lenkei tnnár ur látszik a szellem és uz értelem villogásában, — Karinthy most kedvére kacag egy tréfán, amit sikerül itt kirobbantani félisten irók cs cinikus, csalhatatlan ujságirók közölt a klubbun, felpattan és kacagva már el is tűnik a sakkozók cs szivarozók tömegében. És ebben a pillanatban Lenkei tanár ur megmozdul, felkel a föleiből és lelkendezve ünnepli Karinthyt, — Tanár ur kérem Karinthyt, •• VI. b.-böl! És a végén minden kiderül. Lenkei tanár ur régen megbékélt Karinthy Frigyessel, sőt soha nem is haragudott rá, dedikált példánya van 'a „Tanár ur kérem" első kiadásából, ő volt az első, aki tiszteletpéldányt kapott, ..Lenkei tanár írennk, hálás emlékezéssel", — Lenkei tanár iir mindent tudott, csak- éppen uz osztályban, a \J. b.-bcn nem akart beszélni uz egészéül, hiszen a szomszédban ott áll a katedra mellett Schwicker tanár ur és Fröhlich tanár ur a hetedikben most kísérletezik az Etwood-félc ojlőgéppcl . . . Tanár ur kérem, visszavonjuk az egészet, hiszen Ön nemcsak tanára, dc leghívebb olvasója is Karinthy Frigyesnek, a VI. b -ből . . . A Nyájas Olvasó bizonyára megboesájt, hogy a siratás perceiben, a megrendülés nehéz dobbanásaiban, amikor tűnő alakja most úszik cl íérliöl és valóságból, — a siratás nehéz perceiben, először Lenkei tanár ur alakjára gondolok, ahogy megint idézni próbálom Karinthy Frigyes arcélét, aki ott iilt a padbm és néhány gyors, bolióeos vonással tudatossá telte és örökké felejthetetlenné a kinos és jóságos, a megfejthetetlen és egyetlen középiskolát. És Lenkei tanár nrmik a v i'• ágbö', közölünk >/r't-i időtlen leiképpé vált a' i' V-n ' ' r - " t."' - -"kőrúton Karinthy, aki többé már nem a régi rossz, rakoncátlan diák, dc aki azóta a muló divatokon tul a könyvekben és a szivekben régóla liircs iró, — lassan és bizonytalanul imbolyog a körúton, esetleg kikorieál morzsol, de mindenképen cs bizonyosan félrebukott a nevetséges nyakkendője, hires Íróhoz egyáltalán ncm méltó ez a hanyag és figyelmetlen uccai gesztus, de nyomában kislányok bukdácsoló csapatja csetlik és csipog, lelkendezve autogrammért ostromolja — és ez a valószínűtlen, hanyag hires iró leáll velük az amerikai büffc sarkán, kacag velük, szinte úszik a kislányok kicsorduló villogásával és olt a sarkon, főtt kukoricával a kezében napestig irja az ormótlan és idétlen, kaligrafikus és fejedelmi autogramokat -a kiszakított irkalapokra és a selyemfcdelü albumokba . . . És néhány valószínűtlenül szép délelőttön a redukció „nagyszobájában", ahol a mindenkori minden újság láza és gyönyörűséges izgalma zuhog, ahol a világ közepe trombitál eseményekben és információkban, tényekben és kombinációkban — és ahol most a lapzárás utolsó életveszélyes percei agáinak és lobognak és ahol ebben a pillanatban Karinthy megjelent, belero-bbont ebbe a robbanó redakcióba, valami kegyetlenül csúfondáros uj történetbe kezd, szája táncot a szavakban, arca uj világba változik . . . és már ö a világ közepe, események és lehetőségek, várakozások és értesülések mind összeomlottak, a telefonok süketen csilingelnek, a riport áramlása varászütésre véget ért, már csak ö van itt a vízesés zuhatagában, már körülötte tornyosul élet és redalieiö, ahogy felröppennek villanyos mondatai; csuk egy központ, egy értelem és egy idegrendszer van: Karinthy. « Világ tud megváltozni az értelem és a világosság világában, a csúfolódás és a lelkcndezés költészetében, — egy világ változik meg a maga összes betonjaival és oszlopaival, — a gondolat, az ötlet és a szellem vette át itt a világot, beton és oszlop mind peholykönnyüvé semmisül és csuk egyetlen egy létezik és uralkodik: a szellem és az értelem. És a világ megváltozik a pódiumon is, profán s'kerck és olcsó hatások, ahogy z;,ú" ie és e-npEotlan, gyűrötten cs ké" •"•" " . ' ••••• > • ' '-• I n lö zönség elé: valaki, Karinthy. Emlékszem egy ilyen estére, a Zenakadémia lámpái és orgonája alatt .már régen zúgott és pergett az este, a közönség jóindulatúan, dc kielégítetlenül és várakozva ült a tengernyi földszinten, valaminek jönnie kellett, valami kivételes produkciónak, a ,.nagy számnak", különben clsiilycdt volna az egész a jóindulatú tapsok kongó ürességébeu. Már csak öt pere hiányzik az egészből, már készülődnek a ruhatárak, amikor ziláltan és csapzottan, öltözetlenül és ünnepélyesség nclküt hirtelen és váratlanul (hiszen pontosan hirdetve volt!) — megérkezett Karinthy. Azonmód, ahogy kiugrott a villamosból, kalapját odav've a portásnak, kituszkolták a pódiumra és két nerc zavart és kényszerű lihegésc ulán, megvarázsolta és megváltoztatta az egész nézőteret. Pedig csak egy esti lapot vett elő zakójának zsebéből, csak az újság fehér széleit forgatta, ahogy belepillantott két zilált mondat között és rákezdett az előadási a, a művész és a költő, a bölcsész és a biologus eioidására, csak ugy rögtönzött és ünnepélytclen szavakkal és csak ugy közbevetve, bemondta a közönségnek, hogy ncm volt ideje készülni, csak néhány szót felirt magának az újság szélére, amig zökkent vele a zsúfolt villamos, amig kerekeken és váltókon ideért csapzottan és lihegve a pódiumra. Egy perc alatt a világ változott meg a pódiumon, hololt csak egy csapzott és készületlen ember kezdett beszélni — emberekhoz, Mellemről és gondolatról. Most vége van ennek is, ennek a csapzott és rendszertelen, ennek a rögtönző és öllözetlen életnek is. Ki mindenki ment cl ebben a sorban, egymásután egy egész világ, sőt több ennél: az értelem. Igy szövődik, nő, egyre jobban a rettenetes sor: Tóth Árpád, Somlyó Zoltán, Móra Ferenc, Juhász Gyula, tegnap Kosztolányi és most Karinthy. Ahogy igy elvonulnak figurák és szimbólumok, képek és jelenetek, ahogy tnég elevenen él, sajog és sir az egész megrenditő kép, milyen fájdalmasan és milyen világosan igaza von az Írónak, aki a siófoki hirre igy sirt bele a telefonba : Barát o m, kortársak nélkül nc m érdemes élni... Igen, kortársak és korszak nélkül, amely hozzánk tartozott és amely mi ve.i'.unk, mindannyian. Világosság és éri- . -in