Délmagyarország, 1938. szeptember (14. évfolyam, 186-210. szám)

1938-09-04 / 189. szám

10 DÉL MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1938. szeptember Rassay beszámolója Polgári Szabadságpárt vacsoráján lO-én este 8 órakor az Ipartestületi Vendéglőben moM fordult 70 éves élelnspjaiba, egyúttal most mult 80 éve annak is, hogy ujságiró! A nieghatóilás és » legmélyebb tisztelet zslfcongása morajlik fel Erdély frlöl ennek a vslóbun nagyszerű jubileumnak ünnepén. Dr. Krcnner Miklóst — hogy ugy mondjam — leleplezték most és előtessékelik a maga csöndes, örökniunkás uiegbujtságáhól, hogy jubileumára ünnepeljek. Csak pár órára, mert nem is lehetne tovább . . . Radnay Oszkár. Pálfy ruhahám monnuilé R*/frnIvi II 1 (VOrosl bérgüm) Cts-tnabb aivotu térti- és gyermekrujdk. megnyílt, l\.XlIltiyi U. M iskolaruüilu. mlnten minőségben legolcsóbb aron nnrkabd/ok nagy udlaufékban. Mérléh utáni uri sxabósog. vally Is Ivón sxabómcslcr „Szülőföldem szép hatara" * Léiekkeresés egy raguzal kiskocsmában egy kartonkorong fölött ,Rajtra, augusztus.) Egész valószínűtlen ül szép álonivár a valószínűtlenül kók Adria ölében. Hófehér bástyáival, volcncós uccáival, loggiáival, faragóit márványoszlopaival, változatos történelmi múltjával és patinájával pontosan olyan, amilyennek az utazási prospektusok igerjk. A Jaa'ranska Plovidba karcsú hajói a dalmát szigetek tilndérvilágéból viszik utasaikat ebbe a máiványvárosba, amelynek két kikötőjét sorra látogatják az angol, az olasz és az amerikai luxusgözösök is, lévén Raguza, illetve jugoszláv nevén Dubrovnik egyik legfőbb és legvonzóbb állomása tnlnden adriai körutazás programjának. Az ősi vár öles falának tenge.-ro néző boltivoi alatt, a Gradska Kavanaban éppen ezért állandó a bábeli zűrzavar. Pipás angolok, számlavizsgáló németek, hangos csehek, szürke franciák és szórakozó magyarok ülik körül a márványasztalokat és csodálatos egyetértésben álmélkodnak az eléjük tárulkozó szépségek tobzódásán. A százados má ványfalak között, az ösi bástyák árnyékában, a páima- és mimózaligetek illatfelhőjében és a belső vár sikátorainak félhomályában én nem a históriát kerestem — ezt sokkal könynyebb megtalálni az utikönyvek oldalain — hanem Raguza lelkét. Sokáig hiába korestem, mert a bábeli zijrzavar rlól ijedten húzódott mindig beljebb és beljebb, de aztán, vé'ctlonül mégis rábukkantam, még pedig a legkeskenyebb és a leghotnályosabb sikátor vé0cn, egy pici dalmát kocsma ivójában, ahol a vak vé'etlen összesodort néhány érdekes emberrel. Kiderült ugyan, hogy a társaság tagjai közül egyetlen egy sem dalmát, de hiszen Raguza a lelkét uam is egy népcsoporttól örökölte, ezt a különleges lelket hosszú századokon át azok a leginkább hajós-, vagy katonanépek hordták össze, akiket sorsuk idevetett, az Adriának erre a felejthetetlenül szép pontjára. Mindenki hagyó t itt valamit a maga lelkéből, a velencei hajósok, a szerb despoták, az olasz művészek, a magyar királyok és az osztrák császárok katonái, Napoleon tábornokai, de főleg Krisztus papjai. Alig értettük egymás szavát a kerek kocsmansztalnál, a végén mégis nagyon megértettük egymást és nagyhirtelcn megoldottuk a világ minden problémáját. Igaz, jócskán fogyott a tüzes dalmát bor, a crno vino is, de azért azt hiszem, hogy nagyobb szerepe volt a dologban Raguza lelkének, amely kerüsen, békésen lebegett kocsmaaaztalunk fölött. Egy belgrádi szinész Ady Endre egyik szerbre forditott versét suttogta. • • Michovel Logar, a fiatal zeneszerző, akinek uj operáját most adja elő rövidesen a belgrádi Opera, váratlanul magyarul szólajt meg: Szülőföldén* ezep határa, Meglatluke valaha r» . . . Csodá koiva né-tein rá. A titkot készségesen megmagyarázta. Fiúméban született. Az apja horvát, az anyja olasz. Az első gimnáziumot Fiúméban végezte, még akkor, amikor Fiume Magyarországé volt. Sok magyar verset megtanult. Valamennyit tudja most is, ha nem is nagyon érti az emlékezetébe kristályosodott sorokat. Ds a muzsikájuk állandóan visszazeng a szivében. Aztán meg imádja Petőfi', Bartókot és irigyli a magyarokat Szent-Györgyiért, akinek az előadását végighallgatta Belgrádban. Rajong a magyar kulturáért, csak a magyar politikát nem szereti. Az ember, odakinn, védelmébo vesz ösztönösen mindent, ami magyar, mert amint átkerül a határon, rögtön elfelejti, hogy idehaza esetleg hadakozik egy és más ellen. Védelmembe vettem én is, kézzel-Iátbal magyarázgattam, hogy műiden ugy ho'.jes, ugy van jól, ahogy éppen van cs különben sem fontos a dolog. Sokkal fontosabb Petőfi, meg Bartók, meg Szent-Györgyi. Amikor aztán láttam, hogy nem boldogok velük, el akarván ütni a dolgot, magam elé lettem egy olyan kerek kartonlapot, amelyre a söröspoharakat állítják a világ minden kocsmájában és körbeirtani rá a jeligét: „Justicla per l'üngheriaü'* Hogy kicsit bosszantsam őket, még a koronás magyar cimert is a szövegbe rajzoltam. Logar Mihály, aki különben a belgrádi zeneművészeti főiskola tanára és egyik legígéretesebb muzsikustalentum Jugoszláviában, elvette tőle a kartonkorongot és ő Ist ráirt valamit. Ezt olvastam róla: „Justicla in Ungheria pro ungheresi!!!'1 Volt köztünk egy német is, még pedig hannokiválóságát hirdeti, eltettem és hazahoztam. Most veri. Élve az alkalommal, ő is gyarapította a korong szövegét iiycnféleképen. „11 vive — Grosz Hungária'* A korongot, amely különben a Zagrebicko plva itt fekszik előttem az asztalon, de ha valaki megkérdezné, miért őrzöm, miért tartom nyári csavargásom egyik legérdekesebb emlékének, talán nem is tudnék kielégítő választ adni a kérdésére. Volt velünk egy Gra:ia nevü fiatalember is. Jogszigorló és költő. Rövidesen megjelenik a verseskötete. Társaságunkban ö képviselte a raguzai benszülötteket. Az apja a raguzai törvényszék elnöke. ősrégi oiaszcredetü raguzai család sarja, a bárói címet is viselhetné, ha létezne ilyesmi Jugoszláviában. Eleinte kiálhatatlankodott. Itéletszerüen jelentette ki, hogy a magyar nyelv rettenetesen barbár nyelv. — Ö...Ö...Ü...ÜÜ...ÖÜ...ÖU... mekegte — tele vaq ezzel a két lehetetlen magánhangzóval. Logar leintette. Szerbül vitatkozott vele sokáig. A vitából egy szót sem értettem, de egyszer csak ismerős dallam ütötte meg a fülemet. Odafigyeltem és már a furcsán kiejtett szavakat ij megértettem: Isten áldd meg a magyart, Jó kedvvel, hőséggel ... 1 A A t Ezt énekelte hibátlan dallammal Michovel Logar, a jugoszláv zeneszerző, egy raguzai kiskocsim szobájában, hogy meggyőzze barátját tételének tarthatatlanságáról és arról, hogy a magyarban sincs több »ö«, meg »üs, mint a klasszikus görögben, vagy a kulturált franciában. Aztán magyar nótákat énekeitünk, ki horvát, ki szerb, ki német, ki olasz, ki magyar szöveggel és amikor hajnalt lesni kimentünk a tengerparti pálmák alá, félig tréfásan, félig komolyan megkötöttük a magyar—szerb—horvát—dalmátolasz—német-francia—cseh kulturszövetséget. Grazia barátunk volt a leglelkesebb szövetségi kézrázó. f. Joggal kérdhetné bárki, hogy hát hol van az a nagynohezen föltalált raguzai lélek. Mást nem mondhatók, mint azt, hogy bizonyosan ott lebeg tisztán és derűsen a fehér bástyafalak vagy a kék hullámok fölött, vagy pedig a homályos kocsmaszoba dohányillatu levegőjében. Dc valami kevés tapadt belőle azért a teleirt kartonkorongra is. Magyar Ldszlö. Valódi Merkúr kerékpárok ismét kaphatók. Részletre is. Alkatrészek, gumik. Nagy javítóműhely Varrógépek, gramofonok, ílárif ílpll árilllá 7 Rádiók, Gyermekkocsik ySCIf UCgiClIUllfl£ Páratlan kedvezmény a Délmagyarország olvasóinak A főváros egyik elsőrangú családi szállodájával, a csendes és központi fekvésű ISTVÁN KIRÁLY SZÁLLODA vi, podmaniczky ucca 8. sz igazgatóságával sikerült olyan megállapodást kötnünk, hogy olvasóink 20 százalékos kedvezménnyel kaphatják a szálló minden modern komforttal (hideg-meleg folyóvíz, központi fűtés, telefon, lift stb.) berendezett ragyogó tiszta szobáit. — A százalékos kedvezmény igazolvány alapján vehető igénybe, melyet a Délmagyarország kiadóhivatalé díjmentesen bocsáit olvasói rendelkezésére.