Délmagyarország, 1938. szeptember (14. évfolyam, 186-210. szám)

1938-09-11 / 194. szám

10 D É f MAG YAPODWAG Vasárnap, 193tt. szeptember IT. MAGYAR PORTRÉK Dr. RAFFAY SÁNDOR M'ilson professzor, nz Amerikai Egyesült Állatunk volt elnöke, az örök világbéke nagy álmodozója, aki még a parinkörnyéki megalázó békeszertödésekben is az általános emberi jót kiváiita Volna biztosítani, ő irta a „Jogok és népek" cimü egyik hatalmas müvében, hogy: ..Nem az az igazi próféta, aki ostoroz, vagy népjövendöt jósol, hanem az, aki mindig meg tudja találni időben és szituációban azt a pillanatot, amikor ki kell állnia és meg kell szólalnia. £9 aki beszédével bele tudjon kapaszkodni a viharié népindulritba, de nem ám azért, hn«y továbbszitsa azt a Ii agyon veszedelmes ideggátszakadás fokozatába, de aki hőlesen, tudatosan és nagy krisztusi szeretettel ujra emberi emberré tudja megint tagolni a népindulatot {'* Ilr. Raffay Sándor evangélikus püspök mintha pontosan erre a yilsoni próféta-mértékre alkotódott volna, ugy kimagaslik a mi mai magyar közéletünk fölé. Nemes alakja szinte jellegzetességet kapott éB mindenki bizonyosan tudja, hogv mikor kell ujra és ujra megjelennie, mikor kell megszólalnia. Ha pedig megjelent, kezében mindig az Evangéliumot tartja és ebből olvassa az indulatokra, a zűrzavarokra — Krisztus jóságát, a Nagy Példát, az Útmutatást, amitől meg kell szűnni a zűrzavarnak, el kell ülni az indulatnak. Ornátu©.ihan odaáll temploma ölén nz Ur szine és a nép elé és nines prédikációja, amely igazi megnyilatkozás ne volna, amely ne hozna mély. séges lelkimegnyugtatást, amely ne figyelmeztessen és ne oktasson. Jgeráolvasó utja szinte pontosan követhető szoknak a graifkonszögeknek a csúcsén, amiket a felszitkellö indulat rajzolt a világháború kitörése óta, A háború egész tartama alatt hazafiságra, ál(Yozathozásra, magyar hősiségre buzdított, de járta a hadikórházakat és a gyászolók házait i» vigasztaló simogatással, Krisztus szenvedéseit mulató liifhirdetéssel. Aztán hiresek a forradalomkor való bátor kiállásai és egyik, országot hejárt az a prédikációja, amelynek mondatai történelmi öröklétet kaptak a magyar nemzedékek számára, ezekben a szavakban: „Vigyázzatok, mert minden forradalom bal.il Is, születés is. Nézzétek meg, magyar testvéreim, bogy mit akartok eltemetni, milyen eszmét, milyen rendszrrtv milyen embereket, miiven kort és milyen emlékeket? De megláttátok-e vájjon egyúttal azt is, hogy milyen lesz az njsziilött. a forradalmi vajúdás gyermeke? Olyan e, Logy valóban flhozza magával az uj magyar jövendőt, azt a megvalósulást amiért száz és százezer testvér a vérét ontotta, amelyért a magyar Ifjúság hekntombái tölött roppan a beömlő sírdomb északon, délen, keleten és nyugaton? Lesz-e ez a magyar égre felkerült forradalom-csillag olvan mesiáshirdető, mint amilyent az Ur küldött a világ nagy egére Krisztus megszületésekor? . . .« És dr. Raffay Sándor püspök megjárta lobogó Igehirdetéseivel a kommün kálváriáját is. De ott látni nemes alakját az utána felkavart zűrzavarok rsursán megint. Ismét Evangéliummal a szószéken, ahol n tévelygésről prédikál országot bphangzó prótáciákat, ezek szerint: „. . . A tévelygő mindig útvesztőben jár, pondig a Krisztus'a1aii utakat rója és ezen az uton mindig magára marad. A krisztusi ut a szeretet utja! Ezt az utat hirdetem nektek, magvar híveim és rajtatok át AT országnak, ün ember, ha ország ezt az utat Járja, sose marad társtalan, mert mindenhol ott a másik ember és ott a márik nép aki szeretetre vár és szeretetben társulva csatlakozik . . ." És a erafikoní szörcsiicsok tetején megtett prófétai korjárás során, azóta tett sok-sok megnyilatkozás végén, ma ujra meglobogtatta a keresztyéni jóirány útjelzőjét az aranyszavu Magyar Püspök, aki elhirdette, hogy: „Két évtizede áll már Krisztus Egyháza az emberiség betegágyánál . . . ' És a népek mégis „. . . széltében háborúra gyiirköznek. Mindenki a békéről beszél, de senki so hisz már benne. A nemzetek cs országok egymás ellen törnek, a gyűlölködés világszerte vészesen hullámzik, a társadalmi élet egyensúlya mindenütt félelmetesen inog és a hatalmi versengés átka már a Krisztus Egyházaiba is beférkőzött". És a népek mégis széltében nj háborúra gyürköznek, mert megbomlott az a társadalmi belső egyensúly, amely pedig tartó pillérje a Krisztusban való testvériesflléshez . . . Radnay Oszkár. Iskolai és Őszi bevásárlásokra nincs gondja, mert pénz nélkül tfftőfől.ta'piw minrlonripl «>ilA»ia av UV»Q! lOO elsőrangú cég 6 havi kamat- és költségmentes hitel és csak I helyen: az irodában fizet! Könyvecskét díjmentesen kap az irodától: KlaUZál-tér 5. 28 év ulán (Levél egy gyerekkori báróihoz) Másolatban kaptuk az alábbi levelet; „Kedves Sándor Barátom! Bizonyára meglepődő), hogy 28 év után életjelt adok magamról és bizonyára nem is emlékszel már rám, hiszen Te is még kis kamasz vollál. ffty 1—8 éves, jó magatn se sokkil több, de hát egy házban laktunk a Facsirta-uccábun és igen jó barátok voltunk. S-inyikám! Ha megengeded ,némi felvilágosítást fogok kérni Tőled, hogyan adtad magad el e gyűlölködők hadának, hiszen én magam is jó katolikus vigyok, de ilyet mégsem csinálnák: soha. amit Te csinálsz. Most jól figyelj, hogy mire akarok kitérni. Ugyanis ott, ahol együtt laktunk, lakott egy zsidó család is és Te oda nagyon lejáratos voltál és Ti, akik szegények voltatok, sokszor jólaktál annál a családnál, zsiroskenyér, meg ebéd, no meg, amit azok a zsidó gyerekek kaptak édesanyjuktól, — akkor bizonyára nem gondoltad, hogy gyűlölni is fogod e vallásunkat. Most a legutolsó hetilapodban — (borbélyomnál olvasom) — a „Délmagyarországot" lebordtad mindennek, no meg örülsz a gyűlölködés világának Sanyikám, Te, aki asztalosinas voltál édesapádnál, ki bizonyára „zsidó cégnél" vásárolta a deszkákat, te már akkor is költői vollál, talán azért haragszol a zsidókra, mert édesapádnak hite'ezték az árut és neked gyalulni kellett, holott Te újságot akartál már akkor szerkeszteni. Jól emlékszem, volt Neked egy hirdető újságod, nem kutatom, miért hagytad fel, de arra emlékszem. ho»y abban igen pártoltak a zsidó cégek!" Nem akarlak lebeszélni, csak folytasd tovább, de egy szegedi fiúnak nem áll jól az ilyesmi. Sanyikám! Te, aki a kősztvü embert Írtad, még ott se mutattad ki, hogy ilyen is tudsz lenni, mérsékeld magad egy kicsit, hiszen a iapod ugy se lesz sokáig életké.pes, ugyanugy. mint az előbbiek, hagyd Te a vallást békén, segitetlek azok Te rajtad eleget és ialán mé.g fognak is, jöhet még olyan idő is, hogy együtt fogunk azzal a vallással működni, hiszen egv Isten teremtett bennünket, fin most egy zsidó házigazdánál lakom, jobb embereket el sem tudok képzelni (11 lakója van, ebből 2 zsidó), 12 éve lakom nála, én vagyok a legfiatalabb lakója és még soha azt nem mondta, ho^v á'l'ak oóéhb. po-Mcr v"<n uey, hogy a lakbérem se tudom 8—JO.-e előtt ho* adni és az nem baj és tudod-e Sanyikám. Ti is voltatok ugy, hogv a lakbért nem tudtátok fizetni és az a zsidó család szívesen kölcsönzött szüleidnek egy pár forintot. Most már nem nyújtom levelem, de ebből levonhatod véleményedet és ba jobbnak tátod, ezek után a'-bahamrod ert a dolgot, amit nem is tudok a nevén nevezni. Ölel gyerekkori barátod: Nagy József, (ha egy kicsit gondolkozol, eszeflbe jutok, ki vagyok). Hisztéria Ki is lenne, ugyan ki más? Én vagyok a hisztériás! Én látom a rémképeket, Én őrjítem a népeket. Rémhíreket csak én hallok, Én vagyok a gyászhír dalnok. Én nejn alszom sose éjjel, És kétségbe esem — kéjjel. Én reszketek, én izgulok. Én a hisztériás tulok! Halkan, csendben, ha beszélnek: Én rettegek, csak én félek. Fejein vere, hajam tépem, Fakó, sovány nz én képem! . . . Pirulába, porba, lébe, Csak hróm legyen: he lesz véve! Szónoklatban ezt szavalták, Gyógyír gyanánt ezt javalták. És azóta immár régen Szedem este, reggel, délben. Orvosságért sziini nem kiált: Brómmal együtt megszoktam a Hisztériái! —ti Iréné Nemirovsky : A Zsákmány Guy de Rourialés : A csodálatos halászat Délmagyarország Kölcsönkönyvtár. HOTEL a város szivében, ragyogó, liszla. Hideg-meleg folyóvíz. Erősen mérsékeli árak. VBI.v Kürt ucca 6. P á 1 r i a kávéház mögött.