Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-07 / 167. szám

Vasárnap, 1938. augusztus 7. DÉLMAGYARORSZÁG 11 •ma Meghitt beszélgetés Clemanceau orvosával, Müller doktor volt karlsbadi orvossal, akiről memoárjában azt irta Cl emanceau: „ő volt az egyetlen ember, akinek sikerült megfé­kezni a tigrist.. Szemben ültem ma órákon keresztül egy ember­rel, akit arra kényszeritettek az elet és a sorsa, hogy: hetvenöt esztendővel a vállain elölről kezd­jen mindent . . . Tudom: sokan élnek ma szerte -a világon ilyen tmberek . . . És tudom azt is: sok olyan hetvenöt esztendős ember harcol a kenyérért, aki nem tudja azt: hol végzi, vagy hol kezdi holnap az életet. És mégis: akármerre csavargok reggel óta, wkárhol kavarom a kávémat, vagy nézeni a nyu­galmas élet tobzódását itt a Vág partján, minde­nütt: csak a karlsbadi Müller doktor szavait hal­lom és felém világitanak szelíden kék szemének suga rai. Homorú, lyukas, nikkelszalagia szerelt tükör fityegett a homlokán, amikor a rendelőjében fo­gadott. Kicsiny, tömzsi alakján fehér orvosi kö­peny. Csöndes melankóiiával mondta: március­ban ünnepellek, akkor volt ötven esztendeje, bogy Bécsben megszereztem a diplomámat. A világhí­re Policzer professzor első asszisztense voltam. Elmultam már hetvenöt éves. És az ötven eszten­dei orvosi prskszisomból negyenötöt Karlsbad­ban töltöttem el. Három házam van ott. Bejártam az egész világot. Előadásokat tartottam Ameri­kában: a Rockefellerek voltak a pacienseim. Or­vos voltam és orvos vagyok, számomra: a poli­tika ismeretlen terület. És mégis: a politika ker­getett el Karlsbadból. Ne részletezzük, hogy miért kellett elutaznia Onnan, ahol másfél emberöltőn keresztül gyógyí­tott Müller doktor. . . . Ahol magasra csapnak a politikai szenve­délyek hullámai, ott a tudomány szava elvész. Az inkvizíció lángjai mellett sohasem alkottak a tudósok . . . • Öt héttel ezelőtt csomagolt össze Karlsbadban 'Müller oktor, az orr- cs gége megbetegedései­nek ma mór világhírű tudósa cs maga se tudta: miért, kofferjeivel és ládáival vonatra ült és el­jött ide Pöstyénbe. Megjelent a fürdőigazgató­ságnál és két napra rá a pöstyéni igazgatóság az Irma fürdőben rendelőt rendezett bc a számára. Egy héttel későbben már modern inbalatóriuina is volt Müller doktornak. Most itt dolgozik. Nem akarok hízelegni neki, de: nem látszik meg rajta a hetvenöt esztendő. Fiatalos hévvel beszél. Délután együtt nzsonnáltunk a Thermia Palace ferraszán. A szomszédos asztalnál Lillian Gish vette né­met óráját. A Vág partja felé Bayor Gizi üJt az urával, Germán Tódor egyetemi professzorral és barátt korével: Pártos Alice doktorral és az urával, Bernáth Aurél immár világhírű magyar piktorral. Halk zene finom akkordjai keringtek a levegő­ben, vaiahol messze ezüstös hangjával megcsen­dült a radosnai templom harangja, fecskék csi­cseregtek a fák ágain cs a hetvenöt esztendős Müller doktor arról a negyvenöt cvről mesélt ne­kem, amelyet Karlsbadban töltött el, homorú, lyukas, nikkelszalagra szerelt tükörrel a szemén és a Policzer tanárról elnevezett gummilabdávai a kézében . . . Tizenhét évig Clemenceau orvos® A Drevfuss pör idején került Clemanceau elő­ször Karlshadba; Gs aztán — tizenhét esztendőn keresztül paciense maradt Müller doktornak. — Orvosi honoráriumot sohasem kaptam tőle — mondja nekem a doktor — mert Clemanceau maga is orvos volt. Mindössze: egyetlen kézszorí­tással köszönte meg nekem, hogy meggyógyítot­tam. Siketség fenyegette a legnagyobb francia debattert, akit politikai ellenfelei mindenáron be­le akartak keverni a Panama-botrányba. Ö maga ugy vette észre a betegségét, hogy valamely lap megírta róla: Clemanceau már nem reagál a köz­beszólásokra. Kétségbeesetten állapította meg, hogy: a beszéde közben elhangzoft közbeszóláso­kat nem hallja. Hozzámjött és én meggyógyítot­tam. Mcmoárjaibun megemlékezik rólam és azt irja: „ő volt az egyetlen ember, ami megszelídí­tene a tigrist . . ."­A világ legnagyobb orvosi honoráriuma Clemenceau csak egy kézszorítással honorálta öt, dc akadlak amerikai inillimosok. akik való­ban fejedelmi honoráriumokat fizetlek. Mister Mhitney, a bostoni szénkirály, a legnagyobb Shakespeare kulató, akinek betegségét nem tud­ták odaát meggyógyítani, hálából meghívta őt Bostonba. Egy tiszteletére rendezett vacsora ulán, a vendegekkel a palota szalonjába vonullak, itt a terem közepén trónusszerű emelvényen foglalt helyet a házigazda és — elmesélte operációjának históriáját. Az. estély érdekessége: Mr. Whitncy meghívta arra Amerika valamennyi, orr- és gégeprofesszo­rát . . . Rockefeller D. John húgát is Müller doktor ke­zelte és Rockefellerek vendége volt az óceán túl­só felén. Páciensei köze tartoztak az elmúlt de­cennumok színpadi csillagai: Mrlba, az ausztrá­liai csalogány, Lola Beth, a legszebb bécsi Elza, T.ussy Weydt. Leghálásabb paciense; Alfréd .T Dupont, a General Motors Co. vezére. Az első honorárium: ötezer dollár, azérl csak ennyi, mert Müller doktor nem fogadoll el többet. De kará­csonyra csekk érkezett Amerikából: húszezer dollárról kiállítva. És a következő évben kamat­mentes kölcsön címén háromszázezer dollárt kül­dött Dupont egy Karlsbadban felállítandó tudo­mányos intézet céljaira orvosának. Az, intézet el is készült: a világnak talán legtökéletesebb ma­gánszanatóriuma. Orvosi berendezése túltett a motor­kerékpár Sporthoz, utazáshoz Arak 695-1150-1280 Képviselő: BUJDOSÓ IMRE SZEGET), Fekctcsas-ucea 15. szám. Telefon: 14-33. klinikák' berendezésén. .Valamennyi apparteinent­jének fürdőszobája volt. ... És aztán? A konjunktúrát a dekonjunktúra váltotta IcL Az első esztendő ulán az intézetet be kellett csuk­ni. A házak egyikét megvette egy betegsepclyzéí intézet, a másikból hotel lett, de az idén ennek mégcsak a kapuit se nyitotta ki doktor Müller . . . Az előszobájában fényképek. Levelek hálás pa­ciensektől. Közöttük egy telegram: az örök Városból jött, a hálás Cerutti kardinális küldte. Mondja nekem a doktor: — Ila nem hal meg, ma ö a pápa . . . Nagytu­dásu ember volt és talán husz nyelven beszélt. A világnak minden olyan városában járt, amelynek egymilliónál több a lakosa. Legnagyobb tekinté­lye volt az egyháznak. • Beszélgetésünk végén furcsa kérdést intéztem hozzá. Arra kértein: — Mondja meg nekem kedves doktor ur: meg ludja-e Ön ma állapítani pusztán kortársak le­írásaiból, hogv mi okozta Ludwig von Beethoven siketségét. És ha igen: feleletet tudna-e adni ar­ra a kérdésre, hogy az orvosi tudomány mai ál­lása mellett ma gyógyítható lenne-e siketedet? Beethoven Még csak el se gondolkozik a kérdésén, Hanenf nyomban válaszol: — Azt hiszem kétséget kizáró módon meg tud­juk ma állapítani, hogy Beethoven siketségét a hallóidegek elmeszesedése okozta. Hiszen a leg­több siketségnek ez az oka. A második kérdésrö már nehezebben válaszolhatok: hiszen az orvosi tudomány nem tudja ma sem, hogy az elmeszese­dést mi okozza. Csak hipothezisrk vannak e tekin­tetben. Valószínű — én igy gondolom —, hogy Beethoven siketségének egy ifjú korában elhanya­golt nátha volt az oka. Ma: a náthát kezeljük. Meg tudjuk előzni a siketség és nagyothallás be­következését. Ma: meg tudnók előzni azt, hogy Beethovennél a hallóidegekig terjedő nátha riket­séget okozzon. Ma falán Beethoven nem tenne si­ket. fis ma — kétségkívül tovább élhetne, mint élt >a maga korában. J. P. UÁIIÖFIRFOR CIKKEK; circitN VflLffilfl-lÍR

Next

/
Thumbnails
Contents