Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-28 / 183. szám

Vaggrnnp. 1936. ailgusrtus 28. DeCMA'OyARORSZAO 1» Otszáznégy lépcső, amelyen elindult az utolsó Frangepán a bécsújhelyi vérpad felé Bolyongás egy hajdani magyar hid körül, — Jugoszlávia és Olasz­ország határán ItrnészetigyigfMirf A Svájcban évszázadok óta bevált gyógyfü­j keverékek: cukorbeteg-tea, vese*tea, epe-tea, gyomor-tea, itovábbá aranyér, tdeghántalmak és tüdőbeteg­ségek gyógijtcái és hizlaló-tea Magyarországon •egyeddül a „Szanatórium" Gyógyszertárban Éudapest, VUt., Szentkirályt ucca 22. kaphatók. A megrendelésnél közölni kell á betegséget. Egy havi kúrára való bármely gyógyteakeverék ára három pengő. i (Susék, augusztus.) Kalauzos könyvecskékkel, jól kiagyalt program szerint utazni mindenesetre okosabb és tanulsá­gosabb dolog, mert az ember jóelőrö tudja, hogy mit fóg látni és mit kell, mit illik megnéznie, pe tagadhatatlan, hogy sokkal több és szebb meg­lepetéssel jár a tervszerűtlen, á céltalan csavargás, sokkal hatásosabbak és érdekesebbek á saját külön fölfedezések. Az ember megérkezik például Susdkra. A zág­rábi gyors késő este fut be vele a Karsztok ma­gasságából leereszkedve az Adria partjára. A ten­gerből persze nem lát semmit; de annál jobban hallja a muzsikáját. És a tengerparti hotel bal­konjáról lát messzevillanó fényeket, amint szik­rázó gyöngysorként szegélyezik a sötéten morajló Bbiöt. Csak sejteni lehet, hogy a közelebbi fény­csomó Fiume, a távolabbi pedig Abbázia. Másnap reggel aztán kéken, káprázatosan ra­gyog be az ablakon az Adria. Az ágy is, á szoba is kidobja az embert ma­gából, a kék fényben ragyogó pírt magához ránt­ja, a fehéren kanyargó utak elindítják, végig­vezetik ézen a lázas Igyekezettel fejlódö városon, amély husz évvel ezelőtt még jelentéktelen elő: városa volt a magyar Fiúménak, ma pedig 3 dél­szláv királyság egyik legjelentősebb tengeri ki­kötöje. Ragyogó palotasorok épültek a tengerré néző hegyoldalban, mintha Susdk versenyre kell volna Fiú­méval és tul akarná szárnyalni hajdani anyavárosát, amelytől csak á késkény Fiurriara patak válaíztjá él, de amellyel á pici. vishid összeköti. Az álig tiz rnétér hosszú hid túlsó végénél olász katonák őrködnék, áz innenső oldalon pedig jugoszláv Őr­sig éllenőrzi á határátlépők írásait. Nem léhét szábádülni Attól az értéstől, hogy áz elsikkasztott magyar világnak ezen á pontján néz most farkasszemet Itália a délszláv királysággal. Jő őgyelegni a hid körül; íiallgalózrii, hogy több horvát, vagy szerb sző röppen-e az ég felé, mint ólász és megdobbanó szlévél örvendezni, ámikor a közeli kávéház terraszán magyarul üdvözli ma­gyar vendégeit a főpincér. És lassan kiderül, hogy a magyar múltat nem lehet itt kiradírozni sení a két egymáshoz tapadó városból, sem a tenger itteni pártjáról, sem a le­vegőből, sem a lakosság lelkéből éem emlékeze­téből. ,,.-,. Á fiumei trafikosilák fölragyog áz arca, amikor magyarul kínálhatja az ízléses »küljém«-mel, de é'lég Silány ábe!becs«-csel ellátott olasz cigarettá­kat, a kis fiumei pénzváltó ujjongva pieézi ki emlékezetéből 3 magyar szavakat; amikor lirárá váltja át dinárjainkat, de a susáki rendőr arca is mosolygósra válik, amikor tört magyarsággal ma­gyarázhatja el a kérdezett utat... Aztán az is furcsa, hogy az ember néhány nyári hétre szabadulni igyekezvén állandó környezetéből, messzi útra indul, idegenbe vágyódik és a Szive csordultig telik meg könnyes örömmel áz első; váratlanul elhangzó magyar siótól. Céltalanul lépkednék a lábak aZ fzző ászfalton és 3 kopott kövezeten. Keskeny sikátorokon át, Sötét bolthajtások alatt vézet át á keresetlen ut, hí égyik rövid sikátor végén hosszú lépcsősorra Zu­hog a napfény. Szeszélyes törésekkel RápaszRódiK fölfelé á íiégyólda'ofl éz ez a vé'jtjznn:k tetsző lépcéősór, Jobbföől oleahdér-pompa koszortíjáb.fn loggiás villák sorakoznak, balfelöj pedig egyre mélyebb­re sülyed a mélység és benne szinte lángolnak a piros háztetők. Az egyik kanyarodó után uj világ tárulkozik föl. A magas hegy ormáról büszke bástyatorony inte­get és ellenállhatatlan erővel bujtogatja a sok lépcsőtől már lihegő vándort a további lépcsőren­geteg lebirkózására. Most jő lenrie tudni, hogy miféle vár marad­ványa az a bástya,- dehát majd kidéiül minden odafönn. A lépcsősor ismét kanyarodik, a kilátást íij épületcsoport födi el és hirtelen egy öreg templom­torony szökik az ámülő szemek előtt a ma­gasba. A templom éíőtt pici térség, tele kegyszeráru­sokkal, akik ékes horvát szóval kifiálgatják szen­telt rózsafüzéreikét; zsebbeváló pádudl szentantal­jaikat, szeriíRépéiket a Boldogságos Szűzről és nagy igyekezettel magyarázzák el, hogy ennek a templomnak milyen sok köze van Jézus anyjához. Igy aztán Baedeker nélkül is fölfedezzük az ér­dekességekét. Megtudjuk, hogy az ősrégi templomot a tizennégyről Ft században á Frahgepdnok építtették, még pedig annak a háznak á helyén, amelyét áz angyalok pontosán 1291 május 10-én éjszaka hoz­ták ide egyéíiesen Názáretből és amélybein annak­idején magá a Boldogságos Szűz lakott. De ké­éŐbb, álig három esztendő múlva, pontosan 1294 décémber 10-én ismét j.lentkeztek az angyalok és a Szent Szűz házát éppen ugy, mint ahogyan idehozták, tovább vitték és Lorettoig még sem állták veié A helyén csák egv ciprusfárá festett kép maradt, még pédfg Lukács evangélista ere­deti álRotásá, Lehet, hogy a huszadik század cinikus telke BÉCSI VÁSÁR 1938 szeptember 11-től 17-ig, MUszahi vásár szeptember 16-ftj Jelentékeny menettfijkedvezményék 1 Yásárigazolvánnyyal és útlevéllel szabad ut­levélvizuni! Jelentékeny ménetdijmérséklések a niagyar vasutakon és a birodalmi német vas­utakon, a dunahajózási forgalomban, valamint a légifófgalomban. Mindeníierriü felvilágosítások és vásárigazolvá­nyók á 5.—: P kaphatók a Wiener Messe R.-G., Wien VII. továbbá é. tiszteletbéli képviseleteknél; Szeged: Kéféíkédelmi és Iparkamara, HBUSz* Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási éS Szállí­tási Részvénytársaság, Széchenyi tér 5. mosolyog ézen a mesén, de itt, ebben a kör* nyezetbén csak hinni lehet benne. Az öreg kcgySZérárus áSszönyok elmagyarázzák készségesen azt is, hogy a Szűz hajléka helyén épített kápolnát az egyik Frangepán ős, még pe* dig Márton, l453-ban a Peterrcrendnek adomá­nyozta, aftiknek szép zárdát is építtetett. A ká­polna is, a zárda is ott áll a téren és szeretet­tel néz föl a vár, a Frangvpánok romjaiban is büszke sasfészkére. Még azt is megmondják a templomkertben fog- ;, . lalafóskodó asszonyok, hogy annak a lépcsősor- t nak, amely fölvezetptt bennünket, pontosan ötszáz­négv foka van, tehát megfelel vagy huszonöt eme­letnek. Ha pedig a Frangepánok vára alatt állunk, ak­kor a hely Tersatto, vagy ahogyan á horvátok hivják: Trsat. Kapujához kies ucca vezet, öriási fákká nőneft itt az oleanderek és piros, vagy fehér virágerde­jükkel elborítják a fehér kövekbői rakott inagag keritésfalákaí. A vár vasrácsos bejáratánál göfnyedthátu. öreg várako­zik. Lesi az idegeneket, hogy végigkalauzolja őket á váf omladékos belsejében. Büszkén mondja, hogy nem horvát, nem is dalmát, hanem bécst osztrák. Szederjes szájából apró felhőcskék formá­jában árad a borgöz. Aztán szidja az olaszokat, akik elvették Busáktól Fiumét, de a legjobban DWnnunzióra haragszik, aki nem átallotta annak­idején ágyúval lövöldöztetni a várost. Mutatja is áz egyik gránát becsapódási helyét a várfalon. A másik gránát Napoleon kápolnájába csapott. Bizony, Napoleon kápolnájába, amely örökzöld repkények között áll az árnyékos várudvaron. A .franciák legendás császára építtette ezt a már­ványoszlopos kápolnát, amikor erre vezetett világ­hódító utjá. Az öreg osztrák szeme ragyog, amint a -magas bástya ormáról lemutat a völgybe és büszkélke­dik, hógy a hegyek közé kanyargó hófehér utat is a Bonaparte építtette. Aztán megmutogatja a vár érdekességeit, a Szük várudvart, khol a Frangepá­nok vitézej nyargalásztak egykoron, a rozsdád vassárkányt, a kis mozsarakat, a mély pincéket, a várfalba épitett márvány síremlékeket, amelyek­nek felírását jórészben már eltüntették a,z elröp­pent századok és viharok. Szapora szóval, hadar­va magyaráz, szájából a borgözzel együtt bősé­gesen ömlenek a történelmi adatok, az évszá­mok. Pontosan, cvre, hónapra és napra tud min­dent, hogy mi mikor történt és azóta mennyi idö futott el. Nagyon érdekes lehet minden, amit mond, dé ugy hadar, hogy negyedét sem érteni. A hájdan „héttörnyu vár gőgösen hallgatja a szóárádatot. A mohos kövek lelke tán csak akkor vonaglik meg, amikor az utolsó Frangepán neve hangzik; áttlá Ferenc Kristófé, aki részt vett a H'cs­scléhyl-félc (issiccsktivcbbcn, áruiért az osztrák császár emberei sógorával, Zrinyi Péterrel együtt elfogták cs mindkettőjüket Bécsújhelyen 1671 ta­vaszán lefejezték. Hatvanöt évig az osztrák császároké volt a vár, dc 1826-ban I. Ferenc császár Surjánt altábornagy­nak ajándékozta és a katona-gróf feleségével együtt bele Is temetkezett. Sirkövitk ott sorakozik most áz omladozó falban. . i Az öreg osztrák reszkető kézzel mutogatja wze­két á köveket, árüélyőR egyikéről Idégoinszerif ricv irréféd á hézöré: < SHAW. — Igen, igen — motyogja az öreg —, az * halott hölgy, aki itt fekszik, rokoni volt Bemard

Next

/
Thumbnails
Contents