Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-17 / 158. szám

Vasárnap, 1938. julius 17. DÉLMAG YARORSZ'AG MAtERLING igaz történ ete Halott a fiakkerben „Stockau gróf, aki a báróné hazaérkezésekor Ott volt már a palotában — igy folytatja az emlékirat közölte az anyával, hogy az a legfelsőbb parancs érkezett, miszerint leányát Heiligenkreuzban kell eltemetni és hozzátette, hogy az udvar semmi körülmények között nem engedné meg a holttest elszállítását Bécsbe. E szavakkal végezte közlendőjét: „Felhatalmazást kell, hogy adj nekem arra, hogy a legfelsőbb parancs értelmében mindent a Te nevedben végezzek el." A báróné, aki képtelen volt ellenszegülni, letargikus állapotban mindenben alávetette magát sógora kívánságának. Félt attól, hogy ellenkező Esetben talán titokban temetik el a leányát anélkül, hogy hozzátartozói közül valaki is résztvehetne a temetésen. Stockau gróf, akinek a báróné Írásos felhatalmazást adott, közölte vele még, hogy a parancs szerint nem szabad koporsót vinni a császári vadászkastélyba és temetési kocsi sem állhat meg a mayerlingi ház elött. E rendelkezések egymagukban nem jelentették még azt a borzalmat, amelyet minden további lépés kiváltott. Az udvar vigyázott rá, hogy a mayerlingi titkot semmiféle zavaró körülmény ne bántsa meg és ezért a holttestet Mayerlingböl Heiligenkreuzbe fiakkeron szállították át. Ez az embertelen cselekedet felülmúl minden képzeletet! A mélyen sújtott anya nem lehetett jelen lánya holttestébek ilyen módon való átszállításánál, de hiszen azt végig sem tudta volna nézni . . „Január harmincegyedikén, csütörtökön este félőt órakor Stockau gróf és Baltazzi Sándor Mayerlingbe utaztak. Megálltak a vadászkastély elött, Csöngettek', de nem jött ki senki. Félórai csengetés után egy másik kocsi állt meg a tragikus ház előtt és ebből Auchenthaler doktor, a császár háziorvosi, valamint a föudvarmesteri hiyatal egyik tisztviselője szálltak ki. Csak az ö megérkezésükre jelent meg a házmester, aki négyüket beengedte a kastélyba. A föudvarmesteri hivatal tisztviselője levette egy rézkilincsröl a pecséteket és kinyitotta azt az ajtót, amely a kastély egyik földszinti szobájába vezetett. Megalvadt vérében itt feküdt Vetsera Mária. Baláialántékán lövésokozta sab volt, itt ment be a golyó, amely jobb füle mellett jött ki. Minthogy a tragédia előtte való napon reggel hat és nyolc óra közölt játszódott le, hartninnyolc óra telt el a halál bekövetkezte óta és e hossz idö 'alatt egyetlen lélek sem törődött a szerencsétlennel. Mereven kidülledő szemei teljesen nyitva, félig csukott szájában megalvadt a vér, amely testének egy részét is befedte. Karjai kissé behajlítva ölében pihentek, baljában börcsösen szorongatott egy csipkés zsebkendőt, amelyet csak erőfeszítéssel tudtak megmerevedett kezéből eltávolítani. A tragédia felfedezésekor T Vetsera, Mária holttesto Rudolf szobájában volt, hanyatfekve az ágyon. Innen vitték át egy másik szobába, ruháit úgyszólván csak rádobálták, hogy ezekkel elfedjék a holttestet." „A szerencsétlen még azt a lelki segítséget sem kapta meg, amelyet az Isten képmására megteremtett ember nemcsak a keresztény világban, de a pogányoknál is megkapott. Attól a perctől kezdve, hogy lelkét visszaadta a Teremtőnek, teljes harmincnyolc órán át nyitott szemekkel, lezárt szobában tartották és a szoba kinyitása után sem törődött senki azzal, hogy a holttestnél elmondjanak egy imát, vagy keresztet vessenek. Senki nem zárta le a szemét, nem próbálták meg kiegyenesíteni a testet Senki, senki, se a trónörökös környezete, se azok a személyek, akik a kastélyban tartózkodtak, nem gondoltak a halotlra. Ugy feküdt itt, mint a katonák az elhagyott csatatereken, véres harcok után. Stockau grófot, aki előtte való napon már megjelent Mayerlingben, megakadályozták abban, hogy akár csak meg is tekintse a holttestet. Ez a rendelkezés kegyellen és embertelen volt, hiszen ebben az időpontban niár a halottkém elvégezte hivatalos kötelességét. E funkció mindössze abból állt: megállapítani a halál beálltát, a hivatalos személyiségek és a császár orvosa konstatálták a halál okát, hiszen ők intézkedtek Vetsera Mary kihűlt tetemének más szobába való átszállításáról is. E szoba ajtaja azonban majdnem két napig zárva volt . . ." „Auchenthaler doktor megtisztította és felöltöztette a holttestet és aztán Heiügenkreuabe való átszállítás végett átadta azt a hozzátartozóknak. Előzően, még Bécsben jegyzökönyvet irtak meg, amelyben leírják a holttest feltalálásának körülményeit, a halált okozó sérüléseket és e jegyzőkönyvben az állt, hogy a halált valószínűleg öngyilkosság okozta. A föudvarmesteri hivatal megbízottja megkérdezte a család képviselőitől tudomásul veszik-e ezt, mire Baltazzi Sándor megjegyezte, hogy az öngyilkosság konstatálása nem okoz-e nehézségeket az egyház részéről a temetésnél? Az udvari emberek megnyugtató választ adtak, hogy mindent elintéztek, hozzátették, hogy a jegyzőkönyvben a halál okául öngyilkosságot kell beírni, mert különben rendőri és birói eljárás indul meg, ami nagy feltűnés kelthet. A hozzátartozók aláírták a jegyzőkönyvet, mire az udvari ember egy másik irást húzott elő: kérvényt a kerületi kapitánysághoz: a hullának' Heligenkreuzba való szállítása ügyében. Mindez persze csak formalitás volt, mert hiszen Baltazzi Sándor nyomban kézhezkapta a kerületi kapitányságnak már délelőít meghozott beleegyező határozatát". „A toll megremeg a kézben — irja az anya, — amikor az események további folyását elmeséli": „Vetsera Mary holttestét félig ülő állapotban egy fiakkerbe tették. A hátsó üléseken Stockau gróf és Baltazzi Sándor foglaltak helyet, a hullát pedig velük szemben görnyedt állapotban ültették be. Igy szállították át, minden emberi érzésből kivetkezett módon az éj sötét óráiban Heilegenkreuzba. A községbe megérkezve, az uccán egy ur á'litolta meg a kocsit. Amint kiderült: egy detekiiv volt A kocsis mellett foglalt helyet cs azt a parancsot közölte, hogy a fiakker egyenesen a temetőhöz hajtson, Csak a heiligenkreuzi temető hullakamrájában engedték meg, hogy Vetsera Mária holttestét a néhány órával előbb összetákolt, négy szál desz5 P-i kap 1 gram színaranyra. Bárdol levő tárgyát Így telemelem. Nagx Kölcsön mfnáenre. Dr SIHON Zálogf>áz, Oroszlán ucca 5. kából készitett, nyersen mázolt koporsóba tegyék át. Stockau gróf előtte való napou engedélyt kért arra, hogy Bécsből diszes érckoporsót szállitlasson feltűnés nélkül Heiligenkreuzbe, ennek a kérésnek a teljesítését azonban az udvar megtagadta." „Abban a percben, amikor a mayerlingi tmgédia örökre elnémult áldozatát elhelyezték az öszszetákolt koporsóban, éjfélt ütött a barátok évszázados klastromának 'barokk tornyában az óra . . ." „A temetöböl Stockau gróf és a báróné íivérfl Baltazzi ugyanabban a fiakkerben, amelyben Vetsera Máriát hojták el a mayerlingi kastélyból a heiligenkrauzi temetőbe, a klastromba hajtattak. Egy sokszemélyből álló bizottság várt már rájuk. E bizottságban a kerületi kapitányság és a ifócsi rendőrség képviselői vettek részt és a bizottság egész csomó különböző jegyzökönyvet, végzést és határozatot adott át és Íratott alá Vetsera Heléna báróné bátyjával és sógorával, Aa egyik végzés arról szól, hogy tekintettel Heiligenkreuz és Mayerling távolságára, csupán egyszerű temetést engedélyeznek, jóllehet a bizottság e pillanatban már tudta, hogy Rudolf szerelmesét hogyan szállították át a vadászkastélyból a klastrom temetőjébe. Egy másik végzésben a lelkészi hivatal engedélyt kap arra, hogy az egyházi szertartást elvégezze és február elsején reggel kilenc órakor a klastrom priorja csendben visszaadta az anyaföldnek Vetsera Máriát." „Az anya azt a fájdalmas vigaszt sem kaphafta meg, hogy Isten elött legkedvesebb leányát, legalább halálában mégegyszer láthassa és maga ékesíthesse fel. „Legfelsőbb parancs" rabolta el tőle ezt a fájdalmakkal teli, de mégis enyhet nyújtó vigisztalast. Éjszaka és sürii ködben, úgyszólván átcsempészték a holttestet a temetőbe. Még egy gonosztevő lelkét vesztett porhüvelye is különb elbánásban részesül. A legfelsőbb parancsban ez állolt: „Éjszaka, a legkisebb feltűnés nélkül" kell végrehajtani az átszállítást, ezt a parancsot szószerint és olyan felháborító módon hajtották végre, hogy a halóság legkisebb közege sem meri ezért a felelősséget vállalni. A „legfelsőbb parancs", amely elrendelte, hogy Vetsera Máriát detektív kiséretében kell a temetőbe vinni, semmiféle kétséget nem hagy fennforogni atekintetbeu, hogy itt szavakkal eléggé nem jellemezhető emberlelenség történt. Lelkész helyett rendőrügynök ugy vitte a temetőbe ezt a tizenhét éves leányt, illetve annak csak örökre elnémult földi maradványait, ahogyan gonosztevőket szállítanak. Ha az élő nem érdemelt kíméletet, a halál szentsége elött tekintettel kellett volna lenni a keresztény vallás parancsolta szeretetre. A báróné elött eltagadták azt is,hogy a heiligenkreuzi temetőben nincsen kápolna, hanem csak hullakamra és igy még annak sc volt meg a lehetősége, hogy a Teremtőjéhez megtért lélek Isten és a Szűzanya oltára elött megkaphatta volna ama szentségeket, amelyhez minden léleknek Islentöl adott joga van . . . Paál Jób. Na árra: KORDA-RUHA 1 TroplKál- és sportöltöny n!l*cA ár Ballon Kabát, gumi Köpeny Sport és tiroli ctKKeK SZBUZŐCÍŰ Intéze i ruöáK. sapKáK S7t5nhPniii tán VldarKabát. cserKészáruK ""UIIGIiyi ItJI ] Elsőrendű 1 5 uriszabóság 1