Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-17 / 158. szám

DÉIM \C / A 'ORWAC, Vasárnap. 1958. julius T7. Kedvezményes pausal-nyaralások Oía«zorszáciban, továbbá társasutazás véc?i(r az olasz városokon. 15 x « ma. Indulás julius 2, 16. 30, augusztus 13 és 27-én OSSZKOltSég •69.-' PCngŐfO . Minden felvilágosítást megad és prospektust küld a VIA utaaáal éa fttrdőlroda kit., Budapeat IV., Váci utca 38. Telefoni 12-32-56 és 18-65-05. szólván uralkodó cimlaptervezöje és illusztrátora volt a budapesti Singer és Wolfner és az Athenaeum kiadóvállalatoknak és plakátot sok vállalatnak, intézménynek készített. A tavalyi szegedi szabadtéri játékok plakátja emlékezetes sikerű volt. Ítélőképességnél, szabad akaratclhatdrozáisal nem birt volna. Szóba került a tárgyalások sorén az is, hogy az örö'thagyó az örök'éd szerződést abban a feltevésben kötötte mag, hogy házasságéból majd gyermrk származik. Jogszabály — mondja a törvényszék —, hogy abban az esetben, ha a végrendelkezés alapja és indoka az örökhagyónak valamely f<rtevcsc volt és ez a feltevés tévesnek bizonyult, vagy a feltevésnek ellenkezője állott be, a végrendelet hatályát veszti. A bíróság azonban ugy találta, hogy az örökhagyó a végintézkedés megtételekor nem kizárólag ebből a feltevésből indult ki és ö maga is számolt eme feltevés meghiúsulásával. érdekes az ítéletnek á.z a részié is, amely azt mondja, hogy annak megítélése, amely szerint a házasság a hozzáfűzött reményeket beváltotta-e vagy sem, az örökhagyóra tartozott, aki, ha ezen reményeket beváltva nem látta, a házasság félbont dedt szorgalmazhatta volna. Az illetéktelen befolyásolásra vonatkozólag a felperes azt adta elö, hogy az özvegy az örökhagyó férjnek unokatestvére volt és az örökhagyót megismerkedésük után teljesen a maga hatása alá vonta és ennek tulaj donitható, hogy Holtzer Gyula, aki egész életében gyűlölséggel gondolt a házasságra, ráadta fejét a házasságkötésre. Holtzer Gyula akaratlan báb lett unokatestvére kezében, ez a befolyás olyan erős volt, hogy reá tudta venni az örökhagyót arra is, hogy vallását megváltoztassa és hogy vér sz érinti családfával az érintkezési megszakítsa. A befolyásolásra vonatkozólag a szakértők rélernénye megoszlott. A törvényszék szerint mindössze annyi fogadható el, hogy esetleg a befolyásolás lehetősége fennforgott, de az nem nyert bizonyítást, hogy ez a befolyásolás a végintézkedések létrejötte előtt meg is történt. A bíróság a 82 oldalas Ítéletben részletesen foglalkozik a per teljes anyagával, a felperesek által előterjesztett kérelmekkel és bizonyítási indítványokkal, a lefolytatott bizonyítás anyagával. Az érdekes per — értesülésünk szerint — ősszel kerül a tábla elé. Szobafestést mázolást Szabó István festömesler $x,ér 2 Egy grafikusművész műtermi élete Szemlélődő vendégségben Szathmáry Istvánnál Budapest, julius 16. Továbbtermékenyiteui egy tiaJakult gondolatot; képekben illusztrálni elmondott meséket, megesett történeteket, megirt regényt; uoCai plakátra festeni színesen, elhihclöen, hívogatóan mások akarását ... és mindehhez szépen, simulckonyan, alázatosan megalkudni a technikai adottságokkal és lehetőségükkel ... Hál ez a kerete a grafikusművésznek és ennek a borzasztóan szükrek látszó keretnek halárain belül ketl eldőlni annak, hogy müvész-c a grafikus, vagy esak eszköabeli kiszolgálója a rábízott feladatnak . . . A modern garfikusmüvészet kétségtelenül birtokába jutott olyan kifejezésbeli eszközöknek, amikkel a mai kor lármás merkantilakarasait s/.inte maradéktalanul viheti nyilvánosság elé monumentális nagyságú és hatású plakátokon; a könyvgrafika is eljutott a szinte tovább már Dem is raffinálható kifejezési módok ezernyi lehetőségéhez. A vegyszerek, a kő a számtalan áttételi tehetőség és könnyüség azonban alkalmat nyújtanak arra, hogy kifejezésbeli modorosságok keletkezzenek, technikai stílusok mutatkozzanak, úgynevezett iskolák, előadási szokványok alakuljanak ki . . . általában szoros parallelben haladjon a grafikai „fejlődés" is a képzővészetek stilusáramlataivat. De a grafikának rendkívül sikamlós a talaja, épp a számtalan alkotási eszközök miatt, épp az elöadásbeli könn.vüségek okából. És ezen a sikamlós talajon aztán legtöbbnyire — végleg elbukik a művészet a technika kiuralkodásában, aminek aztán az lesz a következménye, hogy valamilyen úgynevezett érdekes előadási mód „Iskolába" tömörül, divatot csinál, elfogadtatja magát. Megkezdődik ennek a módnak a tulhajtása elöadásbeli variálása, végűi pedig smétcsak eszközben felfrissítés*. Azonban a ./módok*, amik mindig csak módszerek lesznek és igy csaknem teljesert hijjával maradnak a művészeti lényegnek:'a grafikai alázatosságok és a szeretetlek. nos ezek a „módok" mindig '.otöiinck és felvillannak, váltogatják egymást mint érdekességek, mint megszületett és elmúlt divat. És az idő szépen rájuk hordja a rohanó napokat, amik nyomtalanul eltemetnek — minden olyant, ami nem bódolatos, ihletben fogant, alázatosan kulturált Művészet! Tehát ami csak érdekesség, technikai cirkuszmutatvány: arai általában a mai grafika legnagyobb része. Szathmáry István azonban művész, sőt az a művész a kevesek közölt, akit kézen fogott a művészete iránti rajongó szeretet és visszavezette messzi évszázadokba Olaszországba, Franciaországba a XIII—XIV. századkori könyvcsináló szerzetesek kolostoráig, ahol elkapta őt a nagy sárga pergamenekről elétáruló ősi grafika, a betürajzolás-festés ezernyi finom csodája . . . aztán onnan indult neki a grafikai fejlődés utjának, hogy végigfigyeljen, végigtanuljon és végigszeressen minden igazi nagy „állomást". És természetesen elhozzon erről az Útról nagy művészeti felkészültséget és tudást és leszűrje, kialakítsa belőle a — maga egyéni nagyszerű művészetét, azt az igazi grafikai művészetet, amely valóban képes továbbtermőkenyiteni kialakult, feladatnak eléjeadott gondolatot, amely pompás rajztudással, meleg szivvel tudjon illusztrálni elmondott mesét, megesett történetet, megirt irást, amely valóban lelkesítő és nocsak festékbatásu plakáton ad-, jon nyilvánosság elé hirdetett akarást . . . amely tehát művészet, ami mindig fellelhető a technikai kiteljescdettség — lelkében. Szathmáry István művészeti terrénuma egyébként érdekesen háromrétű. Mint könyvgrafikus és pUkátfestömövés/ ; ÁLTAL: :'(! évtizedig n Második terrénuma a rezkarcoias, amiben egészen sajátságos előadási módján finom meglátásokra, kompozíciós hatású egységesítésre törekszik és mindig: művész, poéta tud lenni! Végül talán * legnagyobb művészeti szerelme az iniciálé, a belürajzolás; áthozni mai finomított bőrre, papirra okmánynak, oklevélnek az ősi kolostorok rajzos, szines betüáhitatát, meghatottságát és pazar szinbőségét. ő ma az ország legismertebb okmányfestő művésze, de ő egyúttal az országnak úgyszólván egyetlen olyan valakije is, aki éveket töltvén az olasz és francia könyvrajzoló kolostorok müveinek tanulmányozásában, abszolút szakértője az iniciáléművészetnek. Szathmáry István mindezek mellett igazgatóhelyettese, grafikai tanára a Székesfővárosi Iparrajziskolának, tagja az országos rajztanárvizsgabizottságnak, vezetőségi tagja az Iparművészeti Társulatnak, stb., stb. Hazai és külföldi kitüntetése pedig egész sereg. Hadnay Oszkár. $komó touak Az ötszörösen felemeli kuíyaadö Igen tisztelt Szerkesztőség! Mivel látom, hogy a kutyaadó ötszörös felemelése ellen a közönség koréból több felszólalás történt, kérem b- lapjukban soraimnak is helyt adni. Sok elkeseredett ember nevében kérdezem: mi lesz velünk patkányfogó kutyák nélkül? Régi uccában lakunk, ahol minden pince csak ugy hemzseg a patkányoktól. Macskák nem is birnak veiük, annyi a pocok Nem egyszer folmereszkednek a patkányok a lakásba és megfojtják a csirkékéi az ólban; eddig igen keserves áldozat árán (kisemberek vagyunk cs bizony gyermekünk ruházkodásán, lanittatásán kellett megspórolni a filléreket, liogy kipréseljük az 5 pengő ,,luxus"-adót) megtartottuk hallatlan luxusként a patkányfogó kutyát, mely megvédte életünk legprimitívebb nyugalmát. Nem tudom, miiven elvek vezették a várost a 25 pengő kivetésénél. 11a keresni akar a város rajla, akkor szerény véleményem szerint elszámította magát, mert kutvairtáson (másnak nem lehet a mostani gazdasági viszonyok közt nevezni ezt az adókisérletet) nem lehet nyerni s-na közvetlenül, még kevésbé közvetve. De hogvan képzelik a várost pocokfogó kutyák által történő patkányirtást, nyilvánvalóan nem gondollak a következményekre. Eltekintve a fel sem becsülhető a patkányok okozta anvagi kártól, a patkány a járványok terjesztő>e is. Patkányok hurcolták be Eurónáha az ázsiai pestist, a kolerában és a tífuszban óriási szerepet iátszanak, az állati rühesség patkánvbetegség. amely megfertőzi állatállománvunkat. Járványokkal pedig bőven el vagyunk látva. Tömegoltások helyett (melyeket a müveit külföldön sehol sem ismernek és melyek a városnak elég sok pénzébe kerülnek) nem volna tanácsosabb több higiéniával eleiét venni a bainknak? És nem volna a higiénia legelső lépése a rendszeres iwtkánviftis? Ténvleg olvan íó üzlet a város r»«zére a 2á nengős kutvaadó? És ha már az ;d»gpnekröl esett szó: mit fognak szólni ahhoz hogv a oecsenvét n*ru lehet feltálalni, a ixy-nh. ha s *-»*•» lt»k •>'ntt vj•"•'--"Vat v«>r+~!-vmi! élő rxwokrsalá'-"nak llgr-'— — Kiváló Ur-«-"'<•••<•'