Délmagyarország, 1938. június (14. évfolyam, 121-143. szám)

1938-06-02 / 122. szám

DELMAGYAKORSZAG Csütörtök, 1938. Junius 2. Politikai napilap XIV. évfolyam 122. sz. Vér és arany Az Egyesült Államok" szenátusának Kádügyi bizottsága, még az amerikai jelentés szerint is „óriási" jelentőségű törvényjavaslatot fogadott el. Mégis csak érdekelhet bennünket, hogy „a korlátlan lehetőségek hazájáéban niit tartanak óriási jelentőségű határozatnak? A tudósítás elolvasása azonban bennünk, „elöregedett európaiakban" is megindítja a gondolkodásnak ha nem is motorját, dc szerényebben: vízimalmát s mi sem tagadhatjuk meg ennek az amerikai kezdeményezésnek valóban nagy jelentőségét akkor, ha — folytatása következik. Az USA szenátusának hadügyi bizottsága által elfogadott javaslat szerint a kormány háború esetén minden ezer dollárnál nagyobb vagyonnal rendelkező amerikai állampolgárt arra kényszeríthet, hogy pénzét az államnak kölcsönadja. A legbiztosabb ut, — mondja az elfogadott javaslat indokolása — annak elkerülésére, hogy Amerika valamely kitörő háborúban részt vegyen, ha kimondják, hogy a pénzt éppúgy lehet mozgósítani, mint az embereket. A kényszerkölcsönök utón majd nagyon csekély kamatot fizetnek s ezért a hadiszállítók nem láthatják majd jó üzletnek a háborút és annak előkészítését. A törvényjavaslat szerint a kényszerkölcsön viszszafizetési ideje ötven év lenne s az é v i kamatozása — egy százalék. Az igénybevehető vagyon mértéke a vagyon nagyságának arányában progresszive növekszik egészen hetvenöt százalékig. Mint ugyanez a hiradós közli, az USA hadiipari érdekeltsége megkezdte már a törvényjavaslattal szemben az offenzívát s a törvényjavaslat védelme és támadása a politikai életben máris nagy viharokat kelt. Ettől a törvényjavaslattól mi sem tagadhatjuk meg aktualitásának és fontosságának őszinte elismerését. Ha háború van, minden vagyon és élet feletti rendelkezési jog illesse meg a nemzet védelmét. Eddig azonban szinte érthetetlen megkülönböztetés állott fenn a vagyon mentességeés az élet hadiszolgálata között. A hudikölcsönjegyzést propagálni kellett, minden embernek szabadságában állott vagyonával félreállni és megtagadni a részvételt a nemzet terheinek viselésében, de már eddig sem volt joga ahhoz, hogy félreálljon az életével. Az életnek sokkal kevesebb védelme és szabadsága volt, mint a vagyonnak. Az élettel rendelkezett a hatalom, de a vagyonnal tovább is a vagyon ura rendelkezhetett. Ennek a különbséglevésnek nincs indoka. Ha az államhatalom elveheti a többet, (az életet), akkor rendelkezhetik a kevesebb (a vagyon) felett. Vérontással és vagy önkim éléssel folytak eddig a háborúk és — talán éppen azért folyhatott a háború, mert folyhatott a vér is, de nem kellelt elfolyni az aranynak. Akik háborúra Izgatnak, akiknek üzleti érdeke a háborúra készülődés s maga a háború is, azok rendszerint csak a mások életét kockáztatják, de a maguk vagyonának ki tudták építeni gránátbiztos fedezékét. A mások életének feláldozását, a mások vérének ontásót sürgette sokszor az álnacionalizmus hazug palástjába öltözött municiós ipar. A háború haszonlesői ott álltak személytelenül lapvállalatok és politikusok mögött s a jelszavakkal elbódított tömeget is a háború követelői sorába tudták állítani. A hadi nagyipar nacionalista jelszavakat is gyártott, amig maga válogatás nélkül küldte termeivényeit barátnak és ellenségnek. A német ipar látta el a világháború alatt is az angol haditengerészetet optikai felszereléssel s Németország Svájcon keresztül még drótakadályokat is szállított a világháború alatt Franciaországnak. Az amerikai javaslat most véget akar vetni annak a becstelen rendszernek, mely „kalkulálhatott", a mások vérével akkor is, amikor a mások véréből szerzett arany számára megadta a birtoklás biztonságát. A vér és arany között ily módon tragikus diszparitás keletkezett s talán egyik oka ez volt annak, hogy a háborús veszedelmek fenyegetése nem csittult el soha. Amerika most azt mondja, hogy nem lesz addig béke, amig a háború nagy bajkeverői a mások életé t ki tudják vezényelni a frontra, de a maguk aranyát békében tarthatják otthon a Wertheim-szekVények fedezékében. Mielőtt az életet el lehet venni, lehessen elvenni a vagyont is. Meg kell mutatni, hogy a háború, mely százezreknek szenvedést, halált, • árvaságot és özvegységet juttat osztályrészül, nem biztosithat jólétet és gazdagságot senkinek. A háború a legnagyobb erőfeszítése a nemztnek s a legnagyobb erőfeszítés egyforma paranccsal követelheti meg mindenkitől, hogy nyújtsa a nemzeti közösségnek azt, amit az használni tud: testének erejét, értelmének fényét, de aranyát és marháját is. Legyen vége annak az időnek, amikor avitametszangvinem a — mások életének és vérének felajánlását jelenti, a sed avenam non pedig a magunk vagyonának védelmét. Előbb a vagyon masírozzon el, mielőtt elmennek fiaink, testvéreink és apáink. Sokkal kisebb lesz a háborús uszítás, Kö a háború nemcsak az államnak lesz rossz üz< let, amiről van már fogalmunk, de rossz üzlet lesz minden hadiszállítónak és minderi munició nagyiparosnak is. Ráíz honvédelmi és Kánya külügyminiszter beszéde a képviselőházban A honvédelmi miniszter ez erős, iegyelmezefí hadseregről — „A honvédség, a liszflhar páriohon felül áll es minden viszonyok között teiiesíti kötelességét" A külügyminiszter a világpolitikai helyzetről, a hehe polltlháíáröl, a berlin römal tengelyről, a kisantant államairól es a döntő hisehhsegi kérdésekről _ Budapest, junius 1. A képviselőház szerdai ülésén a honvédelmi tárca költségvetését tárgyalták. Az ülés kimagasló eseménye Rátz Jenő honvédelmi miniszter beszéde volt. Farkas Elemér előadó ismertette a tárca költségvetését. M a 1 a s i t s Géza szólalt fel elsőnek. 10 millió főnyi felfegyverzett katona áll az európai államokban — mondotta. Ha a fegyverkezés igy folyik tovább, a nemzetek rájönnek arra, liógy a háború olcsóbb, mint ez a szédületes tempójú fegyverkezés. Majd arról beszélt, hogy a magyar honvédség felszerelésénél elsősorban a magvar iparnak kell munkát juttatni. R á t z Kálmán szólalt fel ezután. Európa a háború szélét már könyökével súrolja és a leszerelésre semmi remény sincs, — mondotta. Vagy ki kell törni a háborúnak, mert az ágyuk ugy meg vannak töltve, hogv önmaguktól elsülnek már, vagy gazdasági összeomlás következik be. Esztergályos János a hadirokkanlak, hadiözvegyek segélyezésének revízióját sürgette. Kérte a rokkantság százalékos megállapítása körül mutatkozó visszásságok orvoslását. Árvátfalvv Nagv István megállapította, hogy ha jogilag nem is, de valójában a katonai egyenjogúság álláspontján vagyunk. Ncmethy Vilmos és K ő József felszólalása után Takács Ferenc szóvátette, hogy a hadiözvegyek, akik munkához nem jutnak, mindössze havi 5 pengő járandóságot kapnak. A hadirokkantak százalékának újból való megállapítását sürgette. Roszner István báró: Nem akarunk többé másodosztályú nemzet lenni. Nemcsak ellenfeleinkkel, hanem barátainkkal szemben is meg kell mutatnunk, liogy erősek vagyunk. A honvédségnek nem szabad politikával foglalkoznia. Payr Hugó a hadsereg kiképzésének fontosságáról, a korszerű fegyverkezésről beszélt, majd a köztisztviselői fizetésekkel foglalkozott és megállapította, hogv az ellenzék és a kormánypárt is evek óla követeli, hogy a közalkalmazottak a régi magasabb fizetéseket kapják vissza. Payr Hugó hangoztatta, hogy ma az egcsz Európa fegyverkezik és mi sem maradhatunk cl. Rámutatott a liadseregfejieJZiCs fontosságára. Károlyi Viktor gróf utalt a polgári légvédelem megszervezésének fontosságára. Vitéz Makray Lajos: A hadsereg fejlesztése cs a fegyverkezés érdekében minden áldozatot meg kell hozni. Történelmi reményeinket esak akkor tudjuk megvalósítani, ha erős hadseregünk van. Honvédelmünk lelke a tisztikar. Amilyen a tisztikar szelleme, olvan a hadsereg szelleme és gondolkodása is. Rendkívül fontos tehát a tisztikar nevelése. Felvetette a gondolatot, nem volna-e kívánatos a tisztnévelő akadémiát Budapestről kitelepíteni. Pata esi Dénes a miniszter figyelmébe a jánlotta a hadirokkantak és özvegyek igazságos ellátásúi. Somogy várv Gvula azzal kezdte beszédét. hogy rá kell nevelni az ifjúságot a fegvrer és katona szeretetére. A társadalomnak egész