Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-25 / 116. szám

Szerda, 1938. május 25, DÉLMAGYARORSZÁG 3 Megindult a küzdelem 20 városi tisztviselői (A Délmagyarország munkatársától.) Meg­írta már a Délmagyarország, hogy a juniusi közgyűlés napirendjére több tisztviselőválasz­tás is kerül. Megérkezett a belügyminisztertől az engedély az üresedésben lévő állások be­töltésére. A miniszter leirata egy nappal a legutóbbi közgyűlés előtt érkezeit meg és •ezért kellett a választásokat elhalasztani. A törvény szerint ugyanis a pályázatokat csakis akkor lehet kiirni, ha a miniszter engedélyét a város hatósága bejelentette a törvényható­sági bizottságnak és a közgyűlés ezt a beje­lentést tudomásul vette. A polgármester most irta ki a kérdéses ál­lásokra a pályázatot, amelynek határideje junius ÍO-én, délben tizenkét órakor jár le. A pályázatokat a főispáni hivatalban kell be­nyújtani. Tulajdonképen csak tizenhárom megüresedett állásról van szó, mivel azonban valószínű, hogy az üres állásokat legnagyobb részét már állásban lévő tisztviselőkkel töltik be, az eljárás egyszerűsítése céljából a pol­gármester kiírta a pályázatot az esetleg meg­üresedő állásokra is. Ezekkel együtt busz ál­lásra szól a pályázat. Az üresedésben lévő és betöltésre váró ál­lások a következők: 2 adóellenőri, 1 iroda­igazgatói, 1 I. osztályú adóliszli, 2 irodatiszti, 1 II. osztályú adótiszti és 6 végrehajtói ál ­lás. Ezeknek az állásoknak a betöltésével esetleg megüresedik 2 L osztályú adótiszti, 1 iroclatiszti, vagy nyilvántartói és három má­sodosztályú adótiszli állás. Üresedésben van egy clsőoszlályu aljegyzői állás — ez az egyetlen üres állás jelenleg a fogalmazói karban — dr. Kemenesy Tibor volt állása- Kemenesyt legutóbb tanácsnokká választolta a közgyűlés. A- megüresedett el­sőosztályu aljegyzői állás betöltésére azonban csak akkor kerülhet a sor, ha a belügyminisz­ter jóváhagyja az eredetileg megszüntetett, dc később visszaállított állásról szóló közgyű­lési határozatot, illetve engedélyezi ennek az állásnak a betöltését. A felsőház elfogadta a „zsidójavaslatot'1 Oőró prónau Guöröu. Láng Latos, Löw Immánuel, Raliay Sándor es Ravasz László pttspöhöh beszéde a javaslat igazságtalanságairól — Mthecz ígazságttaumlniszfer: „Nem ahartoK a zsidóságot a vád­lottak padiara oitetni" DudapcsI, május 24. A felsőház kedden kezd­te meg az úgynevezett „zsidó javaslat"- tárgya­lását. A vita nagy érdeklődés mellett kezdő­dött meg és rendkívül érdekes felszólalások hangzottak el a javaslat ellen.. Prónay György báró volt az első felszó­laló. Elfogadja a javaslatot, mert az erkölcsi erőt ad a kormánynak a felforgató szélsősé­ges mozgalmak letörésére. E felforgató moz­galmak vezetői az antiszemitizmus cégcre alatt káros, romboló tevékenységet folytatnak. Elfo­gadja a javaslatot azért is, mert az Imrédy­kormány rendcsináló működése elé nem akar gátat emelni. — Az utóbbi időkben az antiszemita mozgal­makat az robbantotta ki — folytatta —, hogy az elmúlt kormány erélytelenül lépett fel bizonyos agitációkkal szemben. — Ennek a javaslatnak sajnos, lesznek ár­tatlan áldozatai. Ha meg is kellett oldani a zsidókérdést, ebből nem következik az, hogy a legrosszabbul kell megoldani. Én azt a meg­oldást, amelyet ez a törvényjavaslat hoz, a legszerencsétlenebbnek tekintem. Ha az előző kormányban lett volna elég erély, a zsidókér­dést, vagy legalább is e matéria nagyobb ré­szét a törvényhozáson kiviil oldhatta volna meg. Az igazságtalanság, a méltányosság egész sorozatát fogja eredményezni a törvényjavas­lat. Nem szeretem azokat a törvényeket — folytatta —, amelyek rakétás petárdák durra­nása közben, hangszórók közvetítésével jönnek létre. A Bethlen-kormány alatt a zsidóság tér­foglalása csökkent, anélkül, hogy hangszórók­kal erősítettük, vagv világítottuk volna meg .az antiszemita politikát. — Szükség van — folytatta —, olyan intéz­kedésre, amely megakadályozza, hogy magyar lapvállalatok külföldről anyagi támogatást kaphassanak. Az a lapvállalat, amely külföldi támogatást fogad el, akár keletről, akár nyu­gatról érkezzék ez a támogatás, veszedelmes dolgot cselekszik. Valóságos hazaárulásszámba megy az ilyen külföldi pénzek elfogadásai — Ennek a törvénynek — fejezte be beszé­dét — mementónak kell lenni, okulásul kell szolgálni e zsidóság számára. Meggyőződésem, hogy a nemzeti szellemmel áthatolt magyar zsidóság kiközösíti magából a nemzetietlen szellemet képviselő zsidókat. Ha ez meg fog történni, akkor eltűnik a magyar corpus juris. hói ez a törvényjavaslat is. Láng Lajos volt a következő felszólaló. Az­zal kezdte, hogy öl a keresztény budajieslj vá­rosháza küldötte már másodízben a felsőház­ba, nem azért inert zsidó a vallása, hanem mert a városházán kifejtett működése soha­sem egyoldalú pártpolitikára irányult. Sándor Pál — folytatta — a képviselőházban már 30 évvel ezelőtt vehemens agilációt kezdett annak érdekében, bogy minél több keresztény ember menjen gazdasági pályára. Paradoxonokkal nem leliet kormányozni. A társadalmi egyen­súly nem áll helyre, ha 15—10.000 zsidóvallá­su magyar állampolgárt kikergetnek állásaik­ból cs nem engedik be őket más állásokba. — A javaslat azt mondja, hogy vissza ke" foglalni a zsidóktól elfoglalt pozíciókat. Visz­szafoglalni csak azt lehet, amit elvetlek, de •nem lehel visszafoglalni azt, amil a zsidók te­remtettek. 1807. óta a kereskedelmi pálya nem volt uri foglalkozás. Balvárosi Most Szerdától péntekig A francia lilmgyáitás gyöngyszeme. Inkognito Flers és Caillavet hallatlanul szellemes vigjátéka. Viktor Francén és Főszereplő: Gaby Morley. Korzó Hozl Mától péntekig. Beszliletszóra A kötelességtudás himnusza. Fritz Kampers. — Azoknak, akik ezt a torzkeresztes hadjá­ratot megindítják, akik nagy pozíciókban, el­nöki állásokban akarnak százalékos arányban osztozkodni, figyelmébe ajánlom, hogy közgazdasági pozíciókat hatalmi szóval, frázisokkal, demagógiával fenntartani nem lehet. — Elbocsátanak embereket az áJlásaikból, 16 000 embert kidobnak a munkájukból csak azért, mert ártatlanul zsidónak született. De ugyanakkor rendszeresitik az álláshalinozá.sok intézményét. A javaslatot a legrosszabb idő. ben nyújtották bc, amikor gazdasági dekon­junktúra előtt állunk és a milliárdos beruhá­zási hozzájárulás amúgy is igénybe veszi a gyárak tel jcsitőkéjiességének maximumát. Mi­csoda kormányzati bölcscség az, amelv el fog­ja rendelni, hogy bocsássanak el állásaikból becsületesen dolgozó és adózó magyar állam­polgárokat, akiknek családja száz év óta itt lakik, csak azért, mert zsidó és akiknek helyé­be fel fognak venni — miután keresztény ma­gyar állampolgár gépészmérnök állás nélkül nincs — külföldről, esetleg Németországból hozott vegyészt, vagy gépészmérnököt. — Ez a javaslat tele van a legszörnyűbb belső ellentmondásokkal. Nem a kaftános zsi­dót üldözik, hanem az asszimilált magyar zsi­dó értelmiséget. Micsoda ellentmondás, igaz­ságtalanság ez velünk szemben, akiknek ük­apái itt haltak meg, akik mindig asszimilált magyarok voltunk! Kun Béla is jó magyar volt tehát, mert kellő időben keresztelkedett ki, de én nem lehetek jó magyar, pedig már 200 évvel ezelőtt is itt élt a családom. Prónay György bárónak van igaza > — mondotta ezután —, az egész kérdést a beván­dorlás kérdésére kellett volna koncentrálni. A kikeresztelkedés nem ismérv. Ehhez csak két hét kell, az ismérv az, hogy beolvadt-e valaki a magyar nemzeti gondolatba, magyarul érez-c és hűségesen meghozza-e az áldozatot a ma­gyar állam iránt. — 1840-ben hozta a magyar országgyűlés az első zsidótörvényt. Sajátságos módon a pest­inegyei alispán tette meg a vonatkozó indit­vánvt. Nem a mai... (Viharos derültség.) Des­sewfíy Emil gróf akkor kijelentelte, hogy a zsidók teljesen asszimilálódtak, magyarrá vál­tak és a magyar Alföldön nagyon sok zsidót ismer, aki a leggyönyörűbben beszél magya­rul. — Mi. asszimilált zsidók, hazafias érzésünk­ben megbántva érezzük magunkat a javaslat indokolása miatt. Mi nem különálló fajnak, hanem asszimilált magyaroknak érezzük ma­gunkat, nem vagyunk bevándoroltak, nincsen más hazánk, csak ez,-nin­csen más igazság, más kultura szá­munkra, csak a magyar igazság és a magyar kultura. — Bizonytalan jövő előtt állunk, épitömun­kára van szükség, de nem lehet építeni, ha egymás fcjchez verjük a téglákat és nem lehet epiteni, ha Rassay Károlyt zsidóbérencnek, Bethlen Istvánt lelkiismeretlen tudatlannak minősitik, mert nem lehet világosságot terjesz­teni, ha a magyar közélet színpadáról ki akar­ják irtani a legvilágosabb elméket. (Zajos he­lyeslés.) — Az asszimilált zsidóság magyar marad minden körülmények között is. Minden erőnk­kel kész vagyunk arra, hogy ennek az ország­nak mindent odaadjunk: pénzünket az utolsó garasig, vérünket az utolsó cseppig, lángoló lelkesedésünket, a szivünk utolsó dobbanását. Meskó Zoltán örömmel üdvözli a törvény­javaslatot. Hangoztat la, hogy a munkanél­küli százezres jövedelmek bünt jelentenek a mai helyzetben, akár keresztények, akár zsi­dók élvezik ezeket a nagy jövedelmeket. Abban a reményben fogadja cl a javaslatot, hogy ezt szigorúan be fogják tartani­Szőke Gyula szólalt fe! ezután. Nem zsi­dó-. hanem kereszténykérdés van — mondot­ta. Nem olyan intézkedésekre van szükség, amelyek embereket megfosztanak állásuktól, hanem olvan intézkedések kellenek', amelyek gondoskodnak a keresztény tömegek állásba juttatásáról. A törvényjavaslat egyik leghely­telenéhb szakasza az, liogy 1919. augusztus el­sejéhez köti a megkeresztelkcdcs időpontját. Lőw Immánuel mondott ezután beszédet. — A lázitókkal nem lehet százalékokban számolni, nem fenyegetni, hanem fenviteni

Next

/
Thumbnails
Contents