Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-15 / 108. szám

Vasarnap, 1958. május 15. DÉLMAGYARORSZÁG 7 kárpitos asztalos BISTOir w i e s n e r Amit nem Iái a Kirakatban, meg talál fa emeleti mintatermekben K I a u z a l-t e r. Két öngyilkosság (A Délmagyarország munkatársától.) Tegnap este öngyilkosságot kísérelt meg Pikhardt József 43 esztendős somogyi telepi szobafestősegéd. Pikhardtot néhány héttel ezelőtt elfogta a rendőrség, mert több szegedi kereskedő sérelmére csalásokat követett el. A biróság már el is Ítélte a szobafestősegédet a r6alásokért. Pikhardt ugy látszik a büntetés feletti elkeseredésében szánta rá magát az öngyilkosság elkövetésére. Nagymennyiségű aszpirint vett be, majd alkoholt ivott, eszméletlenül találtak rá hozzátartozói. A mentők beszállították a közkórházba, ahol nyomban ápolás alá vették. Nemsokára magához tért, jobban lett, mire hazaboceá itatták. 'Állapota nem 6ulyog, nem életveszélyes. Ugyancsak tegnap este még egy öngyilkos(A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi színtársulat az idei szezont szokatlanul korán fejezte be és átvonult egyik nyári állomására, Szolnokra. A korai szezonzárásnak a közvetett oka volt a politika. Az elmúlt hetekben nagyon megcsappant a szegedi közönség érdeklődése. A társulat katasztrofálisan üres házak előtt játszott, sőt megtörtént nemegyszer az is, hogy még a bérlők is odahaza maradtak. A bizonytalan politikai cs gazdasági helyzet hatása érződött meg a szinház nézőterén és Sziklai Jenő igazgató súlyosabb anyagi veszedelmek megelőzése céljából kért és kapott fölhatalmazást a szezon korábbi befejezésére. . Sziklai Jenőt a szinügyi bizottság újból a legteljesebb elismerésével búcsúztatta el és bocsájtotta nyári állomásaira. A bizottság megállapítása szerint a színigazgató egyik legfőbb érdeme, hogy társulatával szemben évek óta mindig a legpontosabban teljesíti fizetési kötelezettségeit. Amióta ő vezeti a színházat, nyomtalanul eltűntek azok az állandó zavarok, amelyek előtte valósággal állandósították a bizonytalanságot, eltekintve a házikezclés pénzbő korszakától, de ennek a korszaknak az emlékét több, mint egymillió pengő deficit őrzi. A horribilis deficit utolsó részletét, közel kétszázezer pengői, a hónap elejcn tartott közgyűlés törölte, mint reménytelen tételt, a városi követelések nyilvántartásából. A szegedi szinház szóval esztendők óta a rend, a nyugalom és a kiegyensúlyozottság tanyája. Gázsipanaszoktól nem hangos a város, nincsenek szubvenció-harcok, nincs igaz galóválság, pedig hát hosszu-hosszu évtizedeken keresztül a társadalmi élet és a várospolitika egyik legkényesebb ütközőpontja Szegeden a szinház volt. Kemény és elkeseredett harcok dúltak Thália temploma körül, igazgatók jöttek és mentek és Ígéretes volt mindegyik érkezése, hogy távozása annál szerényebb legyen. Kevesen tudják, liogy valamikor, igaz regen történt, közel harmincöt évvel ezelőtt, a szegedi szinház igazgatói állására egy valóságos herceg is pályázott, Portia Aladár herceg, Tettensee hercegesitett grófja, Görz és Gradiska ura, aki egyenesen a Dráva melletti Spittalból küldte el pályázatát a város akkori polgármesterének, dr. Lázár Györgynek. 1904 augusztus tizedike körül érkezett meg a postán gyönyörű koronás borítékban és vastag, nieritett címeres papíron Portia Aladár herceg sajálkezüleg irt ajánlata, amely igy szólt: ság történt Királyhalma 235. szám alatt. Pákai János 28 esztendős fiatal gazdálkodó ismeretlen okból felakasztotta magát és mire rátaláltak, már halott volt. Búcsúlevelet nem hagyott maga után, nem tudják, hogy miért szánta rá magát a végletes lépésre. Holttestét felboncolják. A rendőrség megindította a nyomozást az öngyilkosság hátterének tisztázására. Nagyságos Polgármester Ur! Igen szivesen pályáznék a szegedi színházra, de azt hiszem, hogy már lekéstem; — u. i. a „Pályázati Hirdetmény" kiköti, hogy minden. egyes pályázó köteles ismerni a pályázati feltételeket, illetve a szerződési elfogadandó pontokat. Nos, én ezeket nem ösmerem és épp emiatt fordulok nagyságodhoz, hogy méltóztassék nekem egy ilyen szerződési példányt elküldeni, de csak az esetre, hogy ha a páAjánljuk a hölgyeknek, hogy arcbőrük ápo-lására használják a legjobban bevált világhírű nagyenyedl Kovács krémet. A legelhanyagoltabb arcbőrt is rövid idő alatt tökéletesen rendbehozza. Éjjel használatra kék csomagolásban (zsiros) Nappali használatra sárga csomagolásban (.száraz) Figyeljen a védjegyre! lyázati terminus lejáratát az én pályázatom beérkeztéig meghosszabbítani kegyeskednék. A szükséges 8000 korona óvadékot ez esetre azonnal deponálom egy „Első Hazai Takarékpénztári" betétkönyvvel. Én nem akarom magamat az igen tisztelt szinügyi bizottságra reá octrojálni a világért sem, én csak a magyar színművészetnek akarok egy vidéki hajlékot, olyant, amelyben Jbecsülettel! megélhet a színésznő és nem hal éhen a szinész és kórista. — Én bizonyára a színészetre fogom fordítani egész jövedelmemet, hogy kirántsam abból a rémséges hínárból, amelyben ma tesped. Nagy vagyonom van, de semmi esetre sem tehetem meg kellő garantia nélkül azokat az óriási beruházásokat, amelyeket egy modern szinház igényel, és ép ezért kértem a szerződési feltételeket. Feltétlen szerződést kívánok legalább 10 esztendőre, és legyen jogom további 10 esztendőre ezt a szerződést a lejárat után meghosszabbítani. Ha ezen feltételeim, — meghosszabbítása az esetleges szerződésnek stb. elfogadhatnának, ugy a szerződés lejárta után, az általam beszerzett darabok előadási jogán és a könyvtáron kivül átengedem ingyen a városnak az összes beruházásokat u. m: ruhatár, díszletek és kellékek ele. Művezetőt okvetlen állítok 1905 január l-ig olyant, amilyent elfogad a szinügyi bizottság és a tekintetben igyekezni fogok a legjobbat szolgálni, úgyszintén személyzete társulatomnak a lehető legmagasabb művészeti niveaun fog állani. Igen természetes, hogy ilyen szerződés mellett nem tehetem ki magamat annak, hogy esetleg ellenséges érzületekből kifolyólag a szinügyi bizottságnak joga legyen szerződésemet bármikor felbontani, hanem igenis, amerikaiasan megszavaztatjuk a közönséget és ha nem tetszik társulatom, akkor szivesen visszalépek, — amely esetet azonban teljesen kizártnak tartok. Akik ösmernek engem, tudják, hogy menynyire érdeklődöm a magyar színművészet iránt és mindenki csak a legjobbakat várja működésemtől. Legyen jogom egy fővárosi színházat is bérelni, vagy egy uj szinházat építtetni a magyar fővárosban, — ez nem zárja ki, hogy e miatt ne foglalatoskodnék a szegedi színházzal, mert olyan művezetőm lesz ott, akiben teljesen megbízhatók. Nagyon kérem Nagyságodat, ezt az ügyel csak az esetben nyilvánosságra hozni, ha annak alapja is lesz. Maradtam nagyrabecsülésem nyilvánítást mellett hazafias üdvözlettel Hg. Portia Aladár ezidőszerint: Spittal a/Drau, (Karintia tartomány) 1904. 4/VIII. A levélhez névjegyet is mellékelt 'Aladár heiceg, valószínűleg azért, hogy Szeged polgármestere még pontosabban tudja, ki is akarja megkapni a szegedi színházat- A német© nyelvű névjegy — a levél magyarl — szövege a következő: FÜRST ALADAR van PORTIA Reichsunmittelbar immediat gefürsteter Gráf von Tettensee Obersterblandhofmeister von Görz und Gradiska etc etc. Spittal aTJrau. Lázár polgármester teljesitelje Portia herceg kívánságát, a hercegi koronás levél tartalmát nem közölte a nyilvánossággal, legfeljebb dr. G a á 1 Endrének, a város hajdani kulturszenátorának mutatta meg, mondván: — No, Bandi, ha ez nem tréfa, hanem komoly dolog, hát azt hiszem, busz esztendőre megszabadulunk minden színházi bajtól, háborúskodástól. Portia Aladár herceg neve nem volt ismeretlen abban az időben, hiszen a közönség emlékezett még arra, hogy az előkelő család igencsak elszegényedett magyar és csak grófi ágát milyen szerencse érte néhány évvel korábban, amikor a hercegi ág kihalt és a fényes cim, az óriási vagyonnal együtt a szegény magyar rokonokra, elsősorban Aladár herceg édesapjára szállt, aki csakhamar szintén meghalt és igy Aladár lett a majoreskó, az összes cimek, rangok cs minden vagyon örököse. Beszélték azt is, hogy Aladár herceg még szerény Portia gróf korában nagyon érdeklődött színházi dolgok iránt és bizony titkárkodott is a kisebb erdélyi színtársulatok mellett. Lázár polgármester azért leemelte a könyvespolcról a lexikon 14. kötetet és föllapozta annak 116. oldalai, hol is a következőket olvasta a Porcia-család cimszó alatt: Porcia- (brugnerai és pratai herceg és gróf) család, amely a régi Sicambirából származik, de a longobárdok idejében Olaszországba, Friaulba vándorolt. A család Armansu v. IlermanustóJ vezeti le családfáját, mert a hiteles adatok esik ez időtől fogva vannak birtokában. Armanus egyiAmikor egy Portia herceg pályázott a szegedi színházra