Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-17 / 85. szám

V-dman. H}>8 éorilis 17. N I? I I • > "'Í>NONC7^F; Tavaszi betegségele Irta KÉIHLY ANNA országgyűlés! képviselő A választójogi javaslat a nővúlaszíőjog felteteleinek szigorúságát azzal indokolja, hogy „a nő nem foglalkozik annyit közügyekkel, mint a férfi". De aki az állampolgárok nagy tömegét — férfit, nőt, — együttesen figyelte meg, az jól tudja, hogy a férfiak nagy 4öbbségc semerőltette meg magát azzal, hogy a közügyekkel törődjék. Ennek a többségnek belpolitikai érdeklődése nem jutott tovább a vezércikkek ciraéig, legfeljebb a kiugratott nagybetűkig, külpolitikai tájékozottsága pedig még ennél is kevesebb volL Aki azonban ezekben a teljes joggal „történelmi .jelentőségűnek" nevezett napokban az uccáu elesipi a járókelők beszélgetésének egy-egy foszlányát, vagy társaságban, hivatalban, műhelyben, boltokban maga ís résztvesz a meginduló vitákban és tanácskozásokban, megállapíthatja, bogy ma mindenki politizál. A politika befészkelte magát érdeklődésünkbe, félelemmel vagy reménységgel, kárörömmel, vagy keserűséggel mindenkinek vau hozzászólni valója ahhoz, ami a politika műhelyeiben gyártódik. Azelőtt bizonyos suta büszkeséggel dicsekedtek felnőtt férfiak is azzvil. hogy nem törődnek a politikával és tájékozatlanságukat, mint valami megbízhatósági bizonyítványt lobogtatták azok felé, akik őket együttműködésre és felelősségvállalásra szólítottak fel. Ma mohó tudnivágyással fognak körül mindenkit, akiről feltételezik, bogy egy lépéssel közelebb áll a „beifcfentesekhez". Persze, ilyenkor megtörténik, liogy az informátor nem akarja eljátszani jólértcsültségi nimbuszát és a kisujiát is felhasználja hírforrásként, amiben csak az a hiba, hogy a koholt hírnek rendszerint sokkal nagyobb hitele van, mint a valóságnak. Podig nincs szükség tódilásra, éppen elég az fs, ami tényleg van. A politika betört közvetlenül is — nemcsak közvetett hatásaiban — a szürke emberek életébe, fikik viszonylag biztos exisztenciá juk alapján öazdasági taallva, eddig nem vették észre a tapzatra épített politika szoros összefüggéseit Most megrendült a gazdasági talapzat, inognak az exisztenciák, bizonytalan a politika és rendkívüli gyorsasággal egymásra következő politikai eseményeket meglátják azok is, akik a régi politikai élet nyugodt iramában nem vették tudomásul, hogy mindig róluk is szó van. * Ijesztő időkben élünk. Ha csak ablakon át szemléinők háborgó vihart, akkor is elszorulna a torkunk De köztünk és az események között nincsenek szilárd falak, minden erőnk megfeszítésével védekezünk, bogy a szélvész föl ne kapjon és valahol a világ túlsó végén, vagy a társadalom másik sarkában a földhöz ne verjen bennünket. Szédítő arányú helycsere játszódik le a társadalomban, de nem a tehetség, hajlam, képességek kitörő ereje mozgatja ezt az átalakulást, hanem olyan társadalmi rugók, amelyeknek lényegét és valóságát majd csak később mutatja ki uz elfogulatlan társadalom- és történelemkutatp. Uj időket készít elő a társadalmi fejlődés és ennek az átalakulásnak tavaszi betegségeit szenvedjük valamennyien. Ezt az átalakulást sem nem tudjuk, sem nem akarjuk megakadályozni. Azok az államférfiak. politikusok, akik a haladást becsületes jószándékkal szolgálják, az átalakulás szüksége mellett éppen ugy hitvallást tesznek, mint a tudós és a gazdasági élet embere, aki 'tekinti azokat a rendkívüli értékeket, amek rendelkezésünkre á'lanak és csak a tár~'mi intézmények alkalmatlansága folytán nem jutnak el a rászorult emberek közé. Prokrutesz-ágyba szorítva ki-.ilódik ma az ember és azon tanakodnak fölötte, bogy mi képen kellene ezt az ágyat néhány hüvelykkel hoszszabbra merni. A legjobb megoldást — a talpraállitást, gazdasági és szellemi értelemben egyaránt — schki som meri javasolni! Pedig csak ez lehet az egyetlen igaz és értelmes módszer, amit bizonyít az is, bogy még azok sém beszélnek másról, akik a mai állapotokat foggal-körönupel védik. N/a. adságjol, uépjo* gótról, értelmes elosztó módszerekről beszél? nők azok it, akik mindennek -az • ellenkezőiét cselekszik. A bámuló polgár sekszer kérdi magától, amikor ebben a zűrzavarban tájékor zódást keres: más értelmük Iett-c a szavaknak az utolsó évtizedekben vagy közönséges blöffölcs folyik a legszentebb fogalmakkal? A „nem politizáló" állampolgárnak márólbolnapra rengeteg bátraiékot kell bemagolni a politikai leckéből. Is'em engedhetjük meg magunknak azt a könnyelműséget, hogy szélhámosságnak vagy misztikumnak tartsuk a közügyekkel való foglalkozást, mert akkor kalandoork ós vezér jelöl tel; veszik át az uralmat sorsunk fölött. Egyé'len embernek vagy egy kis csopor nak a parancsuralma pedig akkor sem tudja megkönnyíteni az átmenetei, ha természetfölötti erőkkel rendelkeznének. Aki elhiszi ennek ellenkezőjét, kirakatstatisztikák és önhitt nyilatkozatok alapján, az önmagát csalja meg. Ivlebelsberg Kuno gróf mondotta annak idején, hogy a népoktatás hiányai és bűnei csak évtizedek multán demonstrálódnak. Ez a megállapítás áll a parancsuralmakra is, azzal a fokozással, hogy az a felmérhetetlen mértékű pusztulás, amit fizikai és lelki értékekben okoztak, csak bukásuk után jöliet napvilágra. Addig „csak hódolat illet és nem bírálat!" Egységesre hangolt sajtó, díszlépésben járó alattvaló nem alkalmas hírszolgáltató források! De a ki nem buggyanó könny mögött, a lenyelt sóhajtás mögött nem kisebb és nem elviselhetőbb a fájdalom, mint ha ezekkel a külső jelekkel megenyhülhetne. A kényszerű hallgatás — sőt néha még a kényszerű beleegyezés sem — nem jelenti a helyzet elfogadását. A remény magja cl a hó alatt is és hitünket az emberségben, az ciuber roagasabbrendüsésében rázná meg az, aki azt próbálná bizonyítani, bogy a társadalom nem uiul meg mindig magasabb szintén, mint előbb volt. A politizálásra szorított állampolgár ezekben a napokban még nagyobbrészt bizonytalanul lépked az ismeretlen talajon. Dc meg kell tanulnia a saját lábán való járást,-a saját tapasztalatai alapján való véleményformálást. Sokan vannak, akik nagyon nehezen kezdenek hozzá. Visszasírják a delizsánszot a AJAKRUZS ES ARCPiR FIBTBLNO, ÜDE BRN YBLBTBl BÁMULATOSAK MINDEN SZAKÜZLETBEN KAPHITO A U * K : A A C 8 II Z S 1-80 s.so AJAK III / •> 1.10 Í.90 firgalomba hozza MIHÁLY OTTO MlOPHIRMB gyúgvsztríragvAr Budapest, VI., Podmaniczkv ucca 49. sz. repülőgép világában, mert a delizsánszról nem vetettek bombát ártatlan gyermekekre, asszonyokra és öregekre. Áhítoznak a telefon, távíró, a nyomtatott betű előtti időkbe, mert akkor nem tört bc apáikhoz távoli világok és városok szelleme, békésen élhettek elzártságuk nyugalmában. Mit felejtenek cl ezek, akik békés kérődzésük lehetőségét féltik a mai eseményektől? Először azt, bogy azok a régmúlt idők is előző korokból alakultak k» s az átalaulás tavaszi betegségei akkor sem voltak kevésbé fájdalmasak, mint a mai koré. A biedermeyer-polaár hiába húzott hálósipkát a fejére és hiába tűrte, hogy a policárj: a föld alá kergesse a költőt, szabadsághős reformert és hasonló rendbontókat, 1848-bar* igazi polgár, a szabadelvüséget teremtő az előd ott állott a társadalomban alig kialakult munkásosztállyal együtt a szabadságért, virradásért, haladásért harcoló sorokban. De elfelejti a régmúlt idők rajongója azt is, ahogy a tudomány nem arra célra teremtette a repülőgépet, bogy arról bombákat vessenek le, hanem hogy bejárhassuk, gyorsan és könnyei* ezt az ismeretlen, ragyogó világot. Még m» is mélységes meghatottság tölt el, amikor utasszállító repülőgépet látok, pedig jó régen volt, amikor az elsőt megpillantottam a kék égen. A telefon, a táviró, a nyomtatott befü a gondolat közlésének olyan szédítő perspektiváju lehetőséget nyitott, amit nejn tudott öszszeszükiteni sem a száz év előtti, sem a mai „nco"-cenzura. Az ember több cs nagyobb lett ezekkel az eszközökkel, ne sírja vissza a saját parányiságát, hanem védekezzék azok üicn, akik erőszakkal kergetik öt oda, hogy Költözködik?| 3 lángú modern JC csillár . . . . P lói."" Csillárt, rádiót, állólámpát METEOR csilárgyár rt. egyedárusi fásánál vásároljon líószlct. KÁRÁSZ Csőre. Unió tas Villamos vasaié Jótállással . . P 7.ucca 11. szám.