Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-17 / 85. szám

Vasárnap. 1938 áorilis 17. DÉ IMÁT, yAPOD<57ÁG O ] Jelentős kedvezményt biztosit a cukorrépa­termelőknek az uj megállapodás (Budapesti közgazdasági szerkesztőségünk jelentése.) Az elmúlt napokban létrejött a megállapodás a cukorrépa termelők és a Ma­gyar Cukorgyároeok Egyesülete között uz idei termelési feltételek ügyében. Ez a megál­lapodás a korábbiaktól eltérően számos ked­vezményt biztosit a cukorrépatermelőknek s végoreduiéiiyébon a szakértők szerint 1938­ban a gazdái* kb. 2 millió pengővel kapnak többet a répáért, mint tavaly. A termelők éppen ezért megelégedéssel fogadták az uj gvczményl. A megállapodás szerint a termo­|ők ugyanolyan mennyiségben termelhetnek )z idén is cukorrépát, mint tavalv. bár jogo­sultak 10 ezázalálikal magasabb kontingensre is szerződni. Az esetben, ha a szerződő ter­melőnek több cukorrépája teremné, mint, amennyire szerződött, ugy a cukorgyár 10 szá­zalék úgynevezett többlet répát vehet át. A répa alapára ebben az esztendőben is 2.15 pengő lesz. ám ehhez árkiegészítés is járul, nnelv a belföldi cukoifogva«ztá-boz kénest [csalüsugY-­részesül az Áspirirt előnyeiben ­ártalmatlan és Hatékony • ha ügyel a -keresztre. ASPIRI.N TABLFTTAK A V bayer) 0,5 alakul. Amig a belföldi fogyasztás a mai kere­tet meg nem haladja, ugy mázsánként 5 fil­lér az alapár, viszont ha emelkedik a fogyasz­tás, ugy a gyárak árkiegészítés cimén min­den mázsa répa után további összegeket térí­tenek a termelőknek. Ugyancsak uj kedvezmé­nyekhez jutottak a termelők tigv a szelet iá­randóság, mint a melasz tekintetében. Dc kedvezményt kaptak a termelők a szállítási költségeknél is, mert eddig vasúti tolató*, és a koe^ikiállitás dija teljesen a termelőket terhelte, az uj rendszer szerint ennek felét ez­után a gyárak viselik. Az említetteken felül még számos kisebb kedvezmény is szere pe] az uj megállapodásban a cukorrépa termel ők ja­vára. «V Az ünnepek alatt fel­tétlenül meenézze a fehércégtáblás BOROZ-cég kirakatait. Húsvéti beszélgetés Páter Schneider Vencellel, ÜZ alsóvárosi ferencesek házfönókevel á Mátyás-templom resfiuraiásörói, a lHuigadíaK Llgeterói es a zsidókérdésről „HŐ von zsidókérdés, azl csakis Krisztust alipon lehet es szabad medoldanl" — „na valakit származása, vaiiasa miatt polgári lo*«i­(Oi ioszlanak meg, az pontoson ugu erzl magát, mint például Erdlty magyar kisebbsége" (A Délmagynrország munkatársától.) A város közönsége még neui is tudja, hogy milyen nagy kinccsel gazdagodott az alsóvárosi Mátyás-tena­piom renoválásával kapcsolatban, hogy az a hosz­szu, hónapok óta tartó munka, amely ebben az ősi templomban folyik, milyen nagycíentőségü ide­ginlorgaliuj nevezetességgel gazdagította a várost. De annál boldogabbak vele, annál büszkébbek rá az alsóvárosiak, akik ősi hagyományokban élő szeretettel veszik körül tempfomukat is, meg a barnacsuhás ferences barátokat, akik bosszú év­századok óta őrzik, dédelgetik, ápolják ós csino­sítják a közel ötszáz eves templomot. Büszkén beszélnek az alsóvárosiak plébánosukról, Páter .Schneider Vencel házfőnökről, aki az alkotó művész hitével és lelkesedésével vállalkozott ar­ra a leheletlennek látszó feladatra, bogy kiemeli íz öreg templomot elhagyatott állapotából, uijáat­l.otju, művészi értekekkel tölti meg cs mindenké­pen méltóvá teszi arra a nagy, történelmi muJtra, amelyre visszatekinthetnek oz öles tcniplomfalak. Páter Vencel munkájának nehezét már el is vé­gezte. A megújhodott Icmplom-bajó ra­gyogó gazdagságban várja u pünkösdre kitűzött országos ünnepséget, amelynek keretében felavat­ják majd és nyi'vános közkincsévé teszik hivata­losan is a városnak. Az alsóvárosiak nem tudnak betelni azzal -a lélekemelő gyönyörűséggel, amelyet a renovált templomhajó nyújt a számukra. A templom min­den egyes alkalommal zsúfolásig megtelik az áhí­tatos hívekkel, akik ámuló .szemmel nézik az ujj.i­alkolott főoltár aranyfényben fürdő ragyogását, a dúsan faragott szószéket, amely szintén egy ik l'.gfübb ékessége a templomnak és a hajó többi régen meglevő mükiuesét, amely szinte varázsszó­fakösását és ra vetette le magáról évszázadok kopottságát. bchueidcr Vencelt, a templom művészlelkű plébánosát zárdabeli szo­bájában látogattuk meg. Ehhez az emeleti sarok­szobához himályos folyosókon, nyirkos falak kör zölt vezet föl az ut, dc a szoba a renaissaneé fé­nyében ragyog. A székeket, az asztalokat könyvek rengetege borítja .És majd minden könyv művé­szeti vonatkozású. Gyönyörű olasz és német ki­adványok, tele a világ legkiválóbb műalkotásainak tökéletes reprodukcióival, Michel Angelo, Leonar­do d» Vinei, Tizián, RiiHuet, Rubens, Rembrandt remekeinek másával. Vencel -atya ebben a társa­ságban, ebben a környezetben elmélkedik azon. hogy mivel kellene, mivel lehetne templomát még szebbé, még gazdagabbá tengi. Néhány perc alatt a látogató megfeledkezik arról, hogy odakünn, tul az öles zárdafalakon, az Ur 1938. évét élik és szen­vedik az emberek. Ebben a szobábaD II. Gyula pápa kora ÓL ALSÓVAROS ÁLDOZATKÉSZSÉGE — Sokat végeztünk —- mond ja Schneider Vencel —, de talán még több a tennivaló. A rendnek régi terve volt ez a templom-rekon­strukció, amelyre eddig a mostoha ' körűimé­nvek miatt néni kerülhetett sor. Négy évvel ez­előtt. amikor átvettem a rendház főnökségét, feltettem magamban, hogv megvalósítom eze­ket a régi terveket, mert éreztem, hogy komo­lyabb veszedelmek fölidézése nélkül a tem­edéin renoválását nem halaszthatjuk tovább. Hiszen a templom falai között egere dohosab­bá vált a levegő, a főoltár .szemünkUittúra ros­kadozott a korhadtsá&lóL a falakban pedig egyre magasabbra szívódott föl a romboló tá­la jviz. Hál munkához láttam és előteremtettem a költséges munka megindításához szükséges összegeket. Kaptam valamennyit a városlól is, a vallásalaptól is, dc legfőbb pénzforrásaimat nem árulom cl. Ez az én titkom. Nagy segítsé­gemre van Alsóváros lelkes, áldozatkész népe. Egyszerű, nem is valami fényes anvagi viszo­nyok között élő alsóvárosi családok siettek a segítségemre, hogy minél szebbé tehessük az öreg templomot. Egy nyugdíjas vasúti t'iilö pél­dául ezer pengőt adott, de egész sereg egyszerű alsóvárosi polgár ajánlott fel lfárom, négy, ötszáz pengőt a teinnlomronoválás költ­ségeihez. Mondhatom, hogv Alsóváros néjpc reményen,, várakozáson felül".vette ki részét az áldozatbo­zataiból. R MÉG KÉT ÉM MŰVÉSZI MUNKA... . Vepcel atya rnojt. arról beszél, onait már elvé­geztek a templomban ós arról a töméntelen tea-, nivalóról, ami még hátra van. — Ugy tervezzük — mondja —, hogy pünkösd­kor országos ünnep keretében avatjuk fel nz átala­kított, a megujjtolt templomin,jót. Az ünnepség programját a napokban állítjuk össze. Pünkösd után pedig folytatjuk tovább a munkát. Rendbe­hozzuk majd a kórus alsó részét: Nagyon szeret­ném márvánnyal burkolni :itt a falakat, éppen ugy, mint á szentélyben,'a főoltár körül, mert hiába, értelme csak annak 'van, ha nemes' anyagból dol­gozhatunk A kéi kórustartó pillér oldalait mnr< ványrvliefekkel fogjuk beburkolni. A reliefekhez Szeged múltjából vesszük majd a témákat. Tá p a i Antallal, ezzel a nagytehetségű, tnvénciózns sze­gedi szobrászművésszel dolgozunk együtt Tárat teljes mesékben átérzi ennek a munkának a mű­vészi ic|prii.őségé» és egymásután készíti cl szebb­nél-szebb szobor terveit. Aztán sor kerül majd templomba ?ó régi kövezetének kicserélésére. A ré­gi keramitkockák eltöredeztek, lesüppedtek, :z"n .1 téren is alapos munkára van szükség. Az a i< r­vünk, hogy az egész templomhajót vízálló beton­testbe voniuk Ha ezzel elkészülünk, rendbehozzulj a regi padokat is amelyek nagyon megrongálód­tak a templom dohos, párás ( levegőjében. — Aztán következnek a freskók. A templom­hajó üres falemezeit szeretnénk igazán művész; freskókkal kitölteni. Nehéz kérdés, nagyon nehéz, niert minden vonalon szeretném azt nz elvet érvé­nvesiteni. hogv ami ebbe a tcmnlumba kerül. n« igazi művészi érték, művészi ékesség legyen. \ gótikus templombaió nem tűri meg az olcsó, a tor­ka cicomákat. A freskókhoz témát a templom és •a Ferenc-rend multiábó! választunk. Az eioiic freskó marehial Szent Jakab életének egyik tele­netét örökíti maid nieg. Akik ismerik a szegedi ren(Miáz történelét. tiuliák. hocv Szent Jakab so­káig vendége volt a szegedi zárdának éppen ugv, mint K apisztrán János. A szentélv falán a Hunyadi-család és Kapisztran János lesz a freskó­ié ír. a. -»• Tehát sok még a tennivaló, nagvon sok Idő­ben leffa'-ilib két év kell hozza, pénzben Pedig a t.07závetőWes számítások szerint hetven-nyolc­vanezer pengő. A HUNYADIAK LIGETE* — Másik része a munkának a park — folytaiti Schneider Vencel —. annak a régi tervnek a meg­valósítása, hogv a Mátyás-templomot körülölelő, elhanyagolt térből megteremtsük a Hunyadiak-li­getét. Az első tervet ehhez Kertész K. Róbert államtitkár, néhai Klebelsberg Kuno kultuszmi­niszter eevik leglelkesebb munkatársa készttette. A Kertész-féle tervek megvalósítása •>»<snban olvan sokba kerülne, hogy a szükséges fejezetet bclá4-

Next

/
Thumbnails
Contents