Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-24 / 66. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Csütörtök, 1938. március 24. Politikai napilap •••••HIHH XIV. évfolyam 66. sz n magyar kormány mindig azon az állásponton volt, hogy az osztrák-német viszályba való beavatkozás nem tartozhat feladatai közé ­mondotta Kánya Kálmán külügyminiszteri expozéjában Budapest, március 23. A képviselőház kül­ügyi bizottsága szerdán délelőtt 11 órakor báró Láng Boldizfeár elnökletével ülést tar­tott. Az ülésen előterjesztett expozéiában Kánya külügyminiszter mindenek előtt az osztrák-német egyesülés kérdésével foglalko­zott. Kiomelte, hogv az Anschluss a háború' be­fejezése óta állandóan foglalkoztatta az euró­pai közvéleményt, azzal a mindjobban érvény­re jutott felfogással, hogv a nénjét és osztrák nép egyesülésének előbb-utóbb be kell követ­keznie Mindaddig, amig a háborúban felülma­radt hatalmak katonai fölénvo biztosítva volt, Ausztria függetlensége is garantálva látszott lenni. Amint ez a suporioritás meg­szűnt,. azonnal megváltozott a helyzet, és Ausztria függetlenségét garantáló hatalmak most már nem " voltak abban a helyzetben, hogy az osztrák szuverenitásért fegyveres erő­vel sikra ezállianak. Az Anschluss megvaló­sításának másik oka abban n változásban ke­resendő, amely "z európai politikai helyzet el­tolódása következtében az osztrák-olasr vi­szonyban bekövetkezett, Ennek folvtán Olasz­ország érdeklődése Ausztria függetlenségével szemben szükségszerűen megcsappant. Ilyké­pen és minthogy 'íVjsztria n döntő órákban teljesen egyedül maradt, adva volt a kedvoző pillanat a nagy német eszme megvalósítására. A két, állam egyesülése megtörtént és rö­vid idővel azután a világ elfogadta a beveg­zett tém t. Anglia külügvminiszTcre kijelentette, lrogy a Kép­szövetség tagjai nem hajlandók azért a kér­désért háborút, kezdeni és igv az angol kor­arány kényszerülve van elismerni, liogy az osztrák állam, mint nemzetközi egység, meg.. szűnt létezni, Franciaország, Ka a jelek nem csalnak, egyáltalában nem foglalkozik a nem kis részben általa terem­tett Ausztria visszaállításának gondolatával. Szovjetoroszország részéről Litviuov külügyi népbiztos javasla­tot tett ugvan a kis államok jövőbeni megvé­dését célzó konferencia összehívására, a ja­vaslat azonban épp azokban az államokban, amelyekhez intézve volt,, nagyon liüvös fo­gadtatásra talált. Végül Hull amerikai 'államtitkárnak a közelmúltban elhangzott ! boszéde sem látszik arra mutatni, mintha az Egyesült, Államok az osztrák események kap­csán az európai helyzetbe be akarnának avatkozni. A kjflügyminiszter ezekután Magyarországnak az osztrák eseményekkel szemben elfoglalt álláspontjáról szólott: — A magyar kormány mindig azon az állás­ponton volt, hogy az osztrák-német, viszályba való beavatkozás nem tartozhat feladataink közé. j— Minden eszközzel igyekeztünk ugy a baráti Ausztriával, mint az ugyancsak baráti Németországgal a legjobb viszonyt fenntar­tani, ami dacára a hosszú időn át fennállott nagy nehézségeknek, teljes mértékben sike­rült. A helyzet Magyarország szempontjából ugv alakult, hogv Ausztria helyébe a velünk szoros baráti viszonyban élő német birodalom lépett, amellyel szemben elfoglalandó állác­pontunk egv pillanatig sem lehet kétséges. Logikusan következett, hogy Magyarország az osztrák-német egyesülés alkalmával szerén­csekivánatait fejezte Ki'a német kormánynak és ama biztos reménvének adott, kifejezést, hocv a jelenleg leunálló baráti viszony to­vábbra is változatlanul fenn fog állani. Hit­ler kancellár a magvar kormánv eme magatar­tásáért, meleg köszönetét tolmácsolta Ma­gyarország kormányzójának. A közelmúlt, eseményei a napnál világosabban bebizonyítot­ták, hogv helyes uton jártunk, amikor a né­met barátság ápolását tűztük ki egyik főcé­lunkká és ebben a politikában, amenuiöben az tőlünk függ, a jövőben sem fog változás beállani. Az . osztrák-német ogycsülés kérdését tár­gyalva, a külügyminiszter sajnálatosnak mon­dotta, bogy ezzel kapcsolatban mindenfele valószínűtlen, az iz­galmakból fakadó rémhírek ter­jedtek el és nyomatékosan figyelmeztetem e hireknek gvakian önkéntelen hordozó> t. bogy a magvar ügynek nem tesznek jó szolgálatot sem bel-, sem külföldön azok, akik azokat terjesztik és viszont a magvarság vitális érdekeit szol­gál ia, aki ezekkel a sokszor érdekelt forrás­ból származó valótlan kutmérgező híreszte­lésekkel azonnal szembeszáll. A német kor­mánv- nem hagyott kébséget aziránt, hogy Magvarnrszágnnk ielen'cgí ma­gyar-német határvonalét éppúgy érinthetetlennek tartja. mmí Olaszország, Jugoszlávia és Svájc ha­tárait. A továbbiak során a külügyminiszter Ma­gvarországnak más államokhoz való viszonyá­ról szólt. Ebben a vonatkozásban kiemelte, hogv Olaszországgal változatlan fennáll a ié vi-. szony. Lengyelország érdeklődik a Duna­modeneo iránt,, amit magyar szempontból a legnagyobb megelégedéssel üdvözölhetünk. Legvégül szólt a külügyminiszter 3 kisantant,­ról is, hangsúlyozván, hogy továbbra is fenn­áll az a törekvés, hogy a kisantant államaihoz való vi­szonyunkat enyhítsük, illetve normalizáliuk. A külügyminiszter expozéját, a következő szavakkal fejezte bei — Magyarország továbbra is igyekszik a valódi béke előfeltételeit saiát ereiéből és ba­rátainak segi tségóvel megteremteni. Mások jogosult érdekeit szemmel tartva hűséget, megbízhatósággal viszonozva, minden kaland­tól tartózkodva, honvédelmünket a lehetőség | határain bplül a legmagasabb teljesítő ké­I pességic feilesztve igyekezünk a manwr'ág hitelét és sulvát öregbíteni, hogv ennek a légkörében mindig a legbékésebb eszközökkel élve, kiépítsük a magyar nemzet élet-színterét. Kenéz Béla az utódállamok magyarságá­nak helyzetét tette szóvá. Csehország most a német kisebbség számára biztosit ia a jogokat. Elérkezett az idő, hogv ugyanezt a jogot a legnagyobb nyomatékkal követeljük a magyar kisebbség részére is. Illés József ugyancsak a kisebbségi kér­désről szólt. Eckhardt Tibor kívánja, liogy a ma­gyar-olasz, barátsági kapcsolatok fenntartásá­ra a jövőben is fokozott suly helyeztessék. Rassay Károly azt tartja helyesnek, hogy a nemzet sorsát nc tegyék fel egyetlen kártyá­ra. Gróf Bethlen István szerint a német­osztrák egyesülés folytán megváltozott helyzet egész sorát veti fel. Különösen gazdasági té­ren bizonyos megegyezések létesítését látja szükségesnek. Azt a tényt,, hogy a szomszéd­államokkal való viszonyunk normalizálása céliából a tárgyalások újból felvétettek, öröm­mel veszi tudomásul. Peyer Károly az osztrák-német egyesülés­nek egves gazdasági vonatkozású kérdéseit ve­tette fel. Tör le v Bálint után Buch inger Manó a szomszédállamokkal való viszonyunk megjavítására és időszerűségére hívta fel a kor­mány figyelmét. A külügyminiszter a kérdésekre részletesen válaszolt. Miután a bizottság a külügyminisz­ter válászát tudomásul vette, az ülés délután 3 órakor véget ért. A felsőház külügyi bizottsága délután fél 6 órakor tartott ülést, melyen Ká­nya külügyminiszter szintén előterjesztette ex­pozéját. Az egyes felszólalásokra és kérdésekre előbb Kánya Kálmán külügyminiszter, majd D a­r á u y i Kálmán miniszterelnök reflektált rész­letesen. Válaszukat a bizottság tudomásul vette. —oOo— L

Next

/
Thumbnails
Contents