Délmagyarország, 1938. február (14. évfolyam, 24-46. szám)

1938-02-09 / 30. szám

Szerda, 1938. febrtÉu 9'. DÉLMAfi YAPORSZÁG »Szellemi inségmunkás Tisztelt Szerkesztő Ur! Pár napi távollétem folytán késve vettem tudomást a Délmagyarország február 4-i számában „Szellemi inségmunka" cim alatt megjelent cikkről s igy csak most jutok hoz­zá, hogy az abban foglalt néhány állításra vonat­kozó helyreigazító megjegyzéseim közlését kér­jem. A „városháza előtt disztelenkedő bctonvályut, jBmelyet valamelyik sivár és lendületnélkülí agy­velő eszelt ki" s amelyre nézve a cikkíró állítása szerint „Kertész Róbert államtitkárnak, aki mint épitész és városrendező is, megérdemelte az elismerést, egy ovális és barokkdiszitésii keret le­begett a szeme előtt", — utolsó vonaláig és centiméteréig ugyanez a Kertész Róbert államtit­kár tervezte, amint arról bárki meggyőzödhetik -a városi mérnöki hivatalban a tervező sajátkezű aláírásával ellátott eredeti és erre a célra ké­szölt egyetlen tervéből. , Ezt tudni illett volna annak, aki idegenvezetői zzerepet vállalt magára. Azt viszont, meg egy „építészinek illene tudni J, hogy egy vízmedence barokk jellegét ncm az ovális alaprajz és barokk mütyürkék adják meg, hanem elsősorban az az épület, amelyet a medence vize visszatükröz, a ta­gozott és különböző szintekre bontott vízfelületek s a barokk jellegű s a medencén uralkodó szobrok. Igy viszont indokolatlan volt az, hogy az „épi­tész urba a megbotránkozástól és megdöbbenéstől majdnem belefulladt a szó". A betonvályut egyébkent, — amelynek anyaga ir.authauseni gránit,' tehát egyik legnemesebb kő­anyag —, a Klebelsbcrg-siremlék felszentelése al­kalmával itt járt összes művészek, kőztük Lechner 'Jenő, Pogány Móric s maga a szobrokat ké­szítő Pásztor János is a legjobban sikerült művészi alkotásnak minősítették. Indokolatlan volt elhallgatni a vendég e«őif a városrendezési bizottságban történteket. Ha a bí­róságok három fokozaton gyakran háromféleké­pen találják helyesnek az igazságot s ezeket mind­nyájan köteles tisztelettel vesszük tudomásul, nem tudom, mi a meglepő abban, hogy egy csupán kon­zultatív jellegű testületben egy olyan műszaki pro­blémáról, melynek rendkivül sokféle megoldása lehetséges, az ütésre meghívott műszaki közegek kötelességszerűen elmondják véleményüket, még ha -azok el is térnek egymástól. Ebben soha sem . leszek hajlandó meggátolni senkit, legkevésbé hi­vatalom beosztott tagjait, pedig a város feltöltési kérdéseiről nagyon sok szó fog még esni. Meglepő, hogy a vendég ..kereste a Kolozsvári­Testvérek rejtelmesen elkallódott Szent Gvörgy­szobrát". Vájjon honnan tudott erről a rejtetém­ről? Elment a hire már a messze idegenbe is az e körül történt újságírói baklövésnek? Aligha, de bizony a maliciózus megjegyzések helyett meg lehetett volna adni az egyszerű felvilágosítást, hogy nincs szó rejtelmes elkallódásról, hanem csupán egv tragikus és korai haláleset miatt máig beváltatlanul maradt miniszteri ígéretről. Amig a cikk elején ha gyanakodva is, de hit­tem abban, hogy a szóban levő messziről jött ide­gen valóban „építész", ennek az ellenkezőjéről győzött meg „a szörnyülködés hangja", amivel a kultúrpalota feljárójának lebontásáról nyilatko­zott. Sajnálom az igen tisztelt s minden bizony­nyal jószándéku cikkíró urat. de valóban vagyunk itt Szegedin néhány világotjárt és stilusérzékkei is biró emberek, akik éppen az „arányok törvé­nyei" s az épület monumentalitása érdekében tart­juk már régóla és feltétlenül szükségesnek ©z épületet eltorzító kocsifelhajtók elbontását. Pél­dául' szolgálhatnak a leendő homlokzati megoldás­ra a budapesti Nemzeti Muzeumon kivül a Műcsar­nok. Szépművészeti Muzeum, a müncheni Pinnko­tékák, a berlini Nemzeti Galéria, a varsói Nem­zeti Opera és számtalan más ilyen klasszicizáló stílusban emelt épület cs főképen mindezeknek Gsszülei, © klasszikus görög templomépületek, melyek egyikénél sincs ilyenféle kocsifelhajtó. Az ellenkezőre pedig csak igen kevés és követni nem kívánatos példát lehet felhozni. Meggyőződésem, hogy ha a cikkíró ur ezeket a példákat tanulmá­nyozni fogja, be fogja látni, hogy a tervezett át­alakítás' a kultúrpalotának esak javára válhat s hogy a messziről jött ur mennyire félrevezette őt. Soraim szives közléséért köszönetet mondva, maradok Szerkesztő Urnák tisztelő híve Berzen­czey Domokos műszaki főtanácsos. Nem találják az elmenekült gázoló autót (A Délmagjaiország munkatársától.) Jelen­tene a Délmagyarország, högy vasárnapra virradó éjszakán súlyos autószerencsétlenség történt a nemzetközi ut Szatymazon keresztül­vezető szakaszán. Zöldi Kovács Sándor 48 esztendős szatymazi kovácsmestcrt egy ismeretlen kisautó elütötte, majd a gázolás után megszökött. Áz auló a szerencsétlen em­bert métereken át magával vonszolta, a nem­zetközi utat ezen a helyen ver boritotta. Zöldi Kovács rendkivüli súlyos sérüléseket szenve­dett, eltört a lába, állkapcsa, koponyaalapi törést és agyrázkódást, czenkivül súlyos belső sérülést is szenvedett. Kedden a vzisgálóbirónak sikerült kihallgat­nia a súlyosan sérült embert, aki azonban semmiféle támpontot nem tudott nyújtani a gázoló és megszökő autóra vonatkozólag, sőt azt sem tudta megmondani, hogy autó ntöt­tc-e el, vagy pedig motorkerékpár. A nyomo­zás megállapította, hogy autó volt a gázoló. A rendőrség nagyszabású nyomozással igyekszik kézrekeriteni a lelkiismeretlen autóst. Keddre értékes adatokat szerzclt a rendőrség a gázoló autóra vonatkozólag. Kiderült, hogy a kiskocsi szürke szinü volt és hogy abban egy férfi és egy nő ült. Azt is megállapították, hogy az autó Budapestre igyekezett. Kedden délben a rendőrség orszá­gos rendőrségi körözést adott le a gázoló autós kézrekeritésére és a jelek szerint órák kérdése, hogy a rendőrség kezére kerüljön. Valószínűleg a kocsi hűtője alaposan összg­zuzödhalott az összeütközésnél és éppen ezért a javítóműhelyeket is sorrajárják a detektí­vek, hogy ezen az uion fogják el a tettest, ha másképen ncm megy. Remélik azonban, hogy a pesti vámok értékes útbaigazítással szolgál­nak majd a gázoló kocsira vonatkozólag. Zöldi Kovács Sándor állapota a klinikán javult, jóllehet továbbra is életveszélyes ál­lapotban van, remélik, hogy sikerül az életnek megmenteni. Elsőrendű romén bükk tűzifát StBg:,usk6zva príma hazai szeneket, kokszot Sefaíln^VíiS — H II—I II • II „m~ —'• Wilhoint Toet várait épü el-és lüzelőanyaghereskedök, Mars-lér 2-3. VVIIIICIIII ICMYCrCn Tel. 26-18. Városi iroda: Kölcsey-ii. 10. Tel. 19-84. Remek bátorok kiállítása a KERTESZ BUTORBEIYIUTATO most megnyitt üzletében. — KlftUIfll TÉP. Wagner kelenrveház melíettBBBBMBBWBBB®* Elsikkasztotta a 11 pengős telefonpénzt „Nagyon éhes, fáradt és kimerült voltam, nem tudtam ellentállni..." (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi törvényszék Rácz-tanácsa kedden von­ta felelősségre Farkas Erzsébet 30 esztendős cselédleányt sikkasztás büntette cimén. Far­kas Erzsébet már sokszor volt büntetve, leg­utóbb dologházat kapott, amelyből három esztendőt töltött le. A súlyos büntetésből alighogy kiszabadult, ujabb bűncselekményt követett el. Találkozott az uccán Bata Péter nevü ismerősével, aki megkérte, hogv helyette fizesse be a postán 11 pengős telefonszámlá­ját. Farkas Erzsébet a pénzt átvette, azon­ban nem vitte a postára, hanem a saját cél­jaira használta fel. A leány a keddi főtárgyaláson beismerte a sikkasztást cs elmondotta, hogv a körülmé­nyek kényszeritették az uiabb bűncselekmény elkövetésére. Állást akart szerezni, reggeltől­estig ott ült a cselédközvetitőben, várt munka­alkalmat, azonban senki sem szegődtette. Lassankint elfogyott az a néhánv pengő meg­takarított pénze is, ami volt. Éhezett, nvo­morgott, régi helyeire nem akarták befogadni, mert féltek a múltjától. Igv találkozott ösz­sze Bata Péterrel, aki azután kezébe adott 11 pengőt. Amikor a pénzt megkapta, nagyon éhes, fáradt, kimerült volt, nem tudott ellen­állni és a pénzt elsikkasztotta, élelmet vásá­rolt rajta magának. . A biróság kéthónapi fogházra ítélte Far­kas Erzsébetet. Az itélet kihirdetése után az elnök Far­kas Erzsébethez fordult: — A törvény szerint magát újból dolog­házba kellett volna utalni, még pedig legkeve­sebb öt esztendőre .. .1 Ezt a körülményeket tekintve nagyon súlyosnak találta volna a bíróság, ezért kivételesen csak 'fogházbünte­tést szabott ki . . . Nagyón vigyázzon azon­ban, ne kerüljön ide mégegyszer, mert akkor öt.eszt,ondói .szigorított dologházat kap „ . .1 Fegyházra ítélték az alföldi tolvajszövet­kezet vezetőit (A Délmagyarország munkatársátólJ '&. szegedi törvényszék flácg-tanácsa kedden dél­előtt veszedelmes tolvajbanda ügyében ítélke­zett. Mészáros László szontcsi gazdasági cse­léd volt a banda feje, de a tulajdonkénem ve­| zér Schindlberper József volt, akit a büntető­; bíróságok régóta ismernek. A bandának volt 1 még két tagja, azonban azokat nem sikertilt elfogni, ma is szökésben vannak. A két tolva­jon kivül három orgazdasággal vádolt ember is került a vádlottak padjára. A vádirat sze­rint a négy ember előre összebeszélve tolvaj­szövetkezetet alakított és tervszerű lopásokat követtek el. Jóformán as egész országot be­csavarogták. dc leginkább az Alföldön követ­ték el lopásaikat, Szegeden, Vásárhelyen, Szentesen. Mészáros László a vádirat szerint 11 rendbeli lopást követett .el. nagyrészbou benne volt a lopásokban Schindlberger is és a másik kettő is, akiknek sikerült elmenekül­niük. A keddi főtárgyaláson Mészáros László töredelmes vallomást tett, elmagyarázta Schindlberger szerepét és elmondotta, hogy tapasztalatlansága vitte a bün útjára. Schindlberger vallomását azzal kezdte, bogy ő ártatlan. Mészárost sohasem látta éa igv vele nem lehetett egv tolvajbandában. Hiába mondotta szemébe a dolgokat^ Mészá­ros. Schindlberger megmaradt tagadása mel­lett és azt hangoztatta, hogv ártatlanul vá­doli'ák. Dr. Szász Dezső ügyész vádbeszédo irtán dr.. Bokor Gyula Mészáros László, dr. Turma­ver Gusztáv Schindlberger és dr. Kormányos István az orgazdák érdekében beszélt. A biró­ság Mészárost kéiesztendei, Schindlbergcrt két és félesztcndei fegyházra Ítélte, nz orgaz­dákat felmentette Schindlberger az itélet el­len fellebbezést jelentett be. —OQO—

Next

/
Thumbnails
Contents