Délmagyarország, 1938. február (14. évfolyam, 24-46. szám)

1938-02-19 / 39. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szombat, 1938. február 19. Politikai napilap XIV. évfolyam 39. sz. Ötven ágy Vannak dolgok épr és föld kőzött, — a Hamlet költőjével —, amelyek előtt csődöt mond minden józan emberi bölcseség. Bát­ran ezek közé sorozható az az ötven ágy is, amely a szeged; egyetem sebészeti kliniká­ján áll üresen, „üzemen kivül" helyezve, mi­közben a klinika kapujából egymásután kül­dik él a felvételre jelentkező súlyos, vagy kevésbé súlyos betegeket. A közkórház sebészeti osztálya túlzsúfolt. Van néhány olyan ágy ezen a betegosztá­lyon, amelyben két beteget helyeztek el, mert külön ágy nem jutott már mindenkinek. Meg­történik néha az is, hogy egyik-másik be­teget hirte/en kiemelik a maga ágyából és hordágyba fektetik, mert olyan súlyosabb uj beteg jelentkezett, akit nem lehetett elkül­deni, akinek állapota megkövetelte az azon­nali operációt. A sebészeti klinika százhúsz ágya közül ötven — nem kiadó. Ez az ötven üres agy megdöbbentő szimbóluma . a takarékosság rosszul értelmezett elvének. Évekkel ezelőtt épültek fel az egyetem uj klinikái Szegeden. Súlyos milliókat költött rójuk az, állam, amely súlyos terhek vállalá­sára kötelezte az egyetemért szíves-örömest áldozó várost is. A klinikákat — felépítésük előtt — természetesen megtervezték. A ter­vezés alkalmával figyelembe verték mind­ezokat a körülményeket, smelyek fon­tosak voltak a méretezés szempont­jából. Egészen bizonyos, hogy nem ok nélkül terveztek százhúsz ágyat a sebészeti klinikára és nem ok nélkül állapí­tották meg körülbelül ugyanígy a többi kli­nikák befogadóképességét sem. Kétségtele­rül gondos, körültekintő számitások előzték meg ezeket az ríevlétszám-megállaoitá«okat. Előzetesen fiovelembevette a tervező az egyetemi klinikák tudományos rendel­tetésének szempontját, de valószínűleg gon­dolt a közegészségügy érdekeire is, többek között arra is, hogv Szeged az or­szág második városa, természetes kulturköz­pontja az ország déli részének, fővárosa az Alföldnek, tehát a város által fönntartott régi közkórház már nem igen elégítheti ki még n speciálson szegedi szükségletelet sem a környékbeli városok és községek szük­ségleteiről nem is szólva. A tervező elgondolását helyesnek, logikus­nak. megfelelőnek találták annakideién az il­letékesek és gondoskodtak orról is, hogy a klinikai ágvok üzembetartásához meg le­gven a kellő költségvetési fedezet. De aztán ellobbant a szalmaláng és hamu­iéból elcbuít oz úgynevezett gazdasági vál­sá". M°™kezdődött a „leépítés" a „raciona­lizálás" és elrörorban a kulturális, a szociá­lis intézményeket nyomorította meg. Csök­kenteni kellett az egves tárcák költségveté­sét. közfök ner«ze elcő=nrbon a kultusztár­cáét és hol ís.kezdhették volna másutt a csökkentért, mint a vidékj egvetemek tételé­nél. .Nagvbirtelen meuálleoitották, hogv sok oz ágv a szegedi klinikákon, illetve, hogv nem is az ágv a sok, hanem o klinikákon kezelt beteuek szánva a nagy. Megielent a -l-'kói rendelet, életbelépett a klinikai ápo­ló ban részesíthető betegek numerus claususa A nagv gonddal és költséggel felépített, berendezett klinikák kórtermeinek közel felét lezárták és ajtajukra kifüggesztet­ték a tilalmi táblát. Hozzávetőleges becslés szerint a szegedi egyetem nyolc klinikáján körülbelül három­száz ágy áll tétlenül, kihasználatlanul ezek­ben a lezárt kórtermekben. Akik ismerik a magyar kórházi viszonyokat, tisztában van­nak azzal, hogy mit jelent háromszáz kórhqzi ágy. (A most berendezett szegedi járvány­kórháznak mindössze hatvannégy ágya van és hogy a kórház sebészeti osztályán legfel­jebb nyolcvan beteget tudnak elhelyezni).­És ez a lehetetlen állanot hosszú cszten­.-dők óta uralkodik már. Hiába sürgeti az egyetem a klinikák integritásának visszaállí­tását, hiába hivatkozik arra, hogy •ökéletes orvosképzés megfélelő klinikai beteganyag nélkül lehetetlen, hiába hangoztatja a város, hogy az egyetemi építkezésekkel kapcsolat­ban a nem csonka klinikákat vállnlta macára a roppant terheket és hogy a szegedi egye­tem klinikái nem kizárólag a szegedi betegek számára épültek, hanem az egész Délvidék szamara. — a lezárt klinikai kórtermek ren­dületlenül zárva maradnak. Pedig — ha igaz a közgazdászok megál­lapításé — a gazdasági válság mélypontján már túljutottunk és — ha igazat mond a? állami zárszámadás —, a legqtóbbi költség­vetési év is "» tekintélyes feleslegekkel zárult, azok az okok tehát/amelyek a klini­kák megcsonkítására késztették oz illetéke­seket, már régen megszűntek. Ellenben — a sebészeti klinika kapuiéból még mindig egvre-má«ra küldik el a felvé­telre ielentkező betegeket, a közkórház se­bészen" osztálva túlzsúfolt, de azért a sebé­szeti klinika ötven üres ágya továbbra ís szíuont tilalom alatt áll. M'"ntha nem lenne egészen rendjénvaló ez a dolog ... Nagyfontosságú angol­olasz távayalásoU kezdődtek Londonban Chamberlain, Eden, Grandi és Corbin több órds megbeszélése az anool—o*asz közeledésről, az osztrák eseményekről és a nemzetközi fielvzet­röl — Franciaország aktív külpolitikát sürget Szombaton rendkiviili minisztertanács III össze Londonban Lomion, február 18. Chamberlain mi­niszterelnök és Grandi olasz nagykövet pén­teken nagyfontosságú tárgyalást folytatott. A tárgyalást délben félbeszakították, majd rövid ebédszünet után folytatták megbeszéléseiket, amelyen kezdettől fogva résztvett Eden kül­ügyminiszter is. A megbeszélés délután 3 óra után veget ért. Chamberlain Grandi A külügyminisztériumban a következő köz­leményt adták ki: — Grandi olasz nagykövet a miniszterelnöki palotában látogatást tett és a miniszterelnök­kel, valamint a külügyminiszterrel az általá­nos nemzetközi helvzetről és a két ország kö­zötti viszonyról folytatott megbeszéléseket. A Presse Association ugv értesül, hogv a mai angol—olasz megbeszélések a két ország kö­zötti víszonnval és az általános európai hely­zettel foglalkozik. Anffol körökben általános kívánság, bogy iobb viszonv jöiiön létre a két ország között Ugv érzik, bortv mé«* nem ké-ő a Chamberlain—Mussolini levélváltással éb­resztett reménvek tel»esülése. Ami Ausztriában tprtént. közvetlenül érinti Olaszországot, de közvetlenül érinti Angliát i«. Isy valószínű. hogy n szombat! minisztertanács az ausztriai í fejleményekkel is foglalkozik. Chamberlain, Fden és Grandi tanácskozása után Corbin francia nagykövet látogatta meg Edent. A Reuter Iroda értesülése szerint ismertette az angol külügyminiszter elöt| a francia kormány ál­láspontját a mostani ausztriai és közép* (L európai helvzetről. Ugv tud­JK^VpglS jók, hogy Corbin arra az ál­(Vék^^i láspontra helyezkedett, hogV) Corbin súlyos tévedés volna, ha akár az angol, akár a franeia kor­mány tisztán negativ magatartást tanúsítana. Mind a mai angol—olasz megbeszélések, mind az Eden—Corbin találkozás eredménve aszom* bati rendkívüli minisztertanács elé kerül. London, február 18. A kormánv szombaton' délután rendkívüli minisztertanácsot tart a nemzetközi helyzet megvizsgálására. parist üzenet Londonná London, február 18. A Reuter Iroda jelenti; Párisi jól értesült körök szerint a francia kor* mány felhívta Anglia figyelmét arra a bál* ránvrá, amelv az osztrák eseményekkel szem* ben tanúsított várakozó álláspontból szármáz* nék. Nem tartják azonban valószínűnek, hogyj Franciaország aggodalmát iegvzék forrná iá* ban közölné Angliával. Sokkal vslós/iníibb, hogv az ügyet a szokásos diploipáciai uton in* tézik eL

Next

/
Thumbnails
Contents